Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-22 / 68. szám
Kultúra 1997. március 22., szombat Bodzák tenyerén Losonczi Léna estje P. I. (Új Kelet) Kiváló és mély érintettségről tanúskodó költészet hallgatója volt, aki csütörtökön este elment a Bessenyei Társaság legutóbbi rendezvényére, Losonczi Léna szerzői estjére. Mátészalka „szellemi mindenese” ő, aki tanárnőként kezdte tevékenységét, majd leszázalékolása után könyvtárosként tanítja, segíti a fiatalokat tájékozódni az értékes olvasmányok birodalmában. Lapot szerkeszt, könyveket terjeszt, és természetesen verseket, novellákat, karcolatokat ír. A háború idején született költőnő elkötelezett híve, igaz szerelmese a szatmári tájnak, őszinte tisztelője a nyíltszívű szatmári embereknek. Eddig négy könyvvel jelentkezett, jelenleg a Deborah című kötete van előkészületben. Szerzői estjét Csermely Tibor meleg szavakkal vezette be, kiemelvén a költőnő elhivatottságát, tiszteletreméltó kötődéseit és mély hitét. Losonczi Léna művei valóban megkapóak. Gyermekkort sirató költeményei (Kellett nekem!, Szamos-part, Bodzák tenyerén) valójában nem a letűnt ifjúságról beszélnek, hanem a korról, melynek részese volt. „Fejfa-láncok kötözik hűségem Szalka porához is s egy kézen-fogott nemzedék marasztaló tekintete..." Személyes látomásai hatalmas ívűek, a halált legyőző reménység megannyi szimfóniája. „Útra készülve alattam remeg a föld inog aláaknázott filozófiám- árad felém zúgva a Styx folyó- számban már fénylik az Obulus a holnapért esdeklő hajnal mint koldus még házal- hátán batyuja - sorsom az éjjel- kulcsolt kezemre hull a Miatyánk” A költőnő minden sorát átlengi a népnyelv és a népi gondolkodásmód. Vállalás ez, őszinte és visszavonhatatlan. Jelzős szerkezetei tiszták és egyszerűek, akárcsak egy-egy népi bölcseségé. „A tavaszi napfény illatos melegétől kivirágzott egy száraz szalmaszál... a tavaszi napfény villámló hevétől elégett egy virágzó szalmaszál.” Versei roppant nőiesek és érzékenyek. A szeretet utáni vágyakozás úgy szövi át költeményeit, hogy szinte észrevehetetlenné teszi társadalomkritikáját, így aztán a kettő egyetlen szerves egésszé válik. Individualizmusa olyan természetes, mint a rigó önfeledt dala, nem önzés vezérli, hanem az érzelmek sodra. Bölcsessége egyszerű, lelki tartása csendesen lemondó és vádaktól mentes. „mert minden öröm bánattal viselős magában hordja e súlyos magzatot minden ajándék megszüli a féltést hogy elveszítjük, mi megadatott a rügyben is feszül az elmúlás a tárt virágok sziromhullatása így hordozza az Elet a Halált mert víg Tavasznak sápadt Ősz a társa...” Losonczi Léna ezer szállal kötődik a megye költészetéhez. Váczi Mihály szobra mellett ülve gyönyörű és elkötelezett verset ír a „tártkarúak” fogyatkozásáról, fájlalva milliók magányát. Ratkó József emlékére írott költeménye a mai megyei irodalom egyik gyöngyszeme. „Arcod fagyott fa levele csüngő vállú szegénység bakája Te szívszorításos bánat hordozója Nyírség fogadott gyermeke megőszült hajnalaid zúzmaráját fedi a föld véredből gyérül a fű mit puha szél simogat mint minket szavaid csontod akácok gyökere szolgálsz vele megyét tanyát parancsra várva isteni rendelés szerint Te árva táj fegyvertelen vitéze porig vacogó szívedbe forrt szőkébb hazád elárvult jegenyék posztóinak előtted Te halálban is első S az elbitangolt csillagok szemében könny ragyog" Egyenruhák, talyiga, sok fotó Új, állandó kiállítás a „homokba szőtt” városról Fekete Tibor (Uj Kelet) A Jósa András Múzeum 108-as szobájában mától Nyíregyháza történetének legjellemzőbb epizódjai tekinthetők meg. A pénteki megnyitóünnepséget követően dr. Margócsy József, nyugalmazott főigazgató számára szokatlan feladatra vállalkozott. Megkísérelte tíz percben ismertetni a város történetét. A történelmi visszatekintést az 1753-as esztendővel kezdte a tanár úr. A mocsarak és lápok lecsapolását követően ettől az évtől indult meg a fejlődés Nyíregyházán. A város földrajzi helyzete viszonylag kedvező volt már abban a korban is. A gabonaszállítási útvonalak és más kereskedőutak metszésénél található települések mindig is gyorsabban fejlődtek. A kereskedelem magával hozza a bankok megjelenését, a vendéglátást-ven- dégfogadást. Ezután a piac- és vásártartási jog megszerzése adott lendületet a város fejlődésének. Nyíregyháza mindig is befogadó város volt, és az itt letelepedett iparosok, kézművesek, kereskedők többsége nem rendelkezett saját földterülettel, ezért kénytelenek voltak a piacokon beszerezni a napi szükségleteiket. Az örökváltság, majd a privilégium megszerzése után a vasút fejlődése hozta a legjelentősebb változást Nyíregyháza életében. Nágykálló, az akkori megyeszékhely elzárkózott a vasút befogadása elől, míg az akkor még csak mezőváros Nyíregyháza elsőként vállalta: helyt ad a vasútnak. Rövid idő alatt először az élelmiszeripar, majd a vas- és gépgyártás is megjelent a városban. A fejlődés ekkorra már olyan léptékűvé vált, hogy látszott, csak idő kérdése, mikor veszi át a megye- székhely szerepét Nagykálló- tól. Az intézményrendszer múlt századi átalakítása, a megyei bíróságok felállítása jó alkalomnak bizonyult a váltásra. Nyíregyháza, mint sok minden mást, a megyei intézményeket is örömmel fogadta. Az új bírósági épület a börtönnel, majd az új megyeháza is ide került, és nem sokkal ezután már nemcsak formálisan, de jogilag is megye- székhely lett a város. Viszonylag ifjú kora ellenére építészeti emlékekben gazdag a település. A múlt század végén és a századelőn készült felvételeken több, még ma is álló épület látható. Jól kitűnik például a kőszínház eredetileg nyári funkciója. A nyitott kocsifelhajtó, a tágas, világos ablakok nem feleltek meg a téli működésnek. Időközben átalakították az épületet, de szerencsére a régi külsőn nem sokat kellett változtatni. Az utcák, terek elnevezése a mindenkori politika érdekeit szolgálta. Talán a legjellemzőbb példa erre a mai Országzászló tér. Volt Széchenyi, Horthy, Szabadság, Lenin, és ma Országzászló tér. A látnivaló magáért beszél. Ajánljuk, tekintsék meg a kiállítást! Teher alatt Berki Antal (Új Kelet) Azt mondják, a rendszer- váltás teljesen szétdúlta a kultúra anyagi bázisait, és ez tényleg így van. Egy kis időre megdermedt, tetszhalálba menekült a magyar alkotóművészek színe-ja- va. Sokáig úgy tűnt: a romokon fű sem nő többé, és honi festőművészeink legjobb esetben külföldön kereshetnek maguknak valamilyen anyagi elismerést. Aztán egyszer csak itt is, ott is kinyitotta kapuit egy- egy magángaléria, és a rendszerváltással tovatűnő anyagi biztonságot felváltotta - ha egyelőre szerény mértékben is - a piaci kereslettől függő mecenatúra. A biztos megélhetés délibábja ugyan tovatűnt, de cserébe az alkotók olyan szabadságot kaptak, amiről a szocreál korszakában még csak álmodni sem mertek. Ma már nem szükséges Budapesten élni ahhoz, hogy a képeit menedzselni képes művész biztos egzisztenciát, társadalmi megbecsülést harcoljon ki magának. Városunkban is szaporodnak a kiállítótermek. Pénteken a Gyémánt-galéria kiállítássorozatában, a Hotel Korona aulájában mutatkozott be a közönségnek Váncsa Ildikó festőművész. Örvendezzünk az egyre szaporodó kiállítóhelyeknek, de ne feledkezzünk el azokról sem, akik üzleti talentum hiányában képtelenek művészetükre felhívni a figyelmet. Rusztikus technika és lírai világ Palotai István (Új Keleti __ Fo lytatva az okos hagyományt, a Zrínyi Ilona Gimnázium aulájában újabb művészeti kiállítás nyüt csütörtökön. Tőkey Péter tanár úr ismét jól választott: a bemutatkozó két művész, H. Németh Katalin és Baráz János jelentős képviselője hivatásának. Azért is ügyes a párosítás, mert a grafika két, homlokegyenest ellenkező stílusú és indíttatású művészéről van szó, így a kiállítás nemcsak artiszti- kumával hat, hanem tájékoztató, népművelő jellegű is. Baráz János kemény, rusztikus metszetekkel jelentkezett. A technika remek ismerője, aki az első pillantásra megállapíthatóan roppant otthonosan mozog a kontrasztok világában, kiváló rajzoló és kompozíciós készsége van. A szigorú formák azonban kedves mesebeli figurákat rejtenek, sőt, humor is árad belőlük! A művész jeles „találmánya” továbbá az az asszociatív logika is, ami eleddig a finom tollrajzok világát jellemezte. Baráz belopja ezt az intellektuális elemet is, és csodák csodájára nem „dől össze a világ”.„Portrégrafikái” elme- ző és önmagához szigorú művészre vallanak, kubista formaelemzése megkapó, szürrealista gondolatisága tiszta és érett. H. Német Katalin grafikái tipikus női alkotások, finomak és érzékenyek témájukban és megjelenítésükben egyaránt, és nyuGrafikusművészek a gimnáziumban I Részlet a kiállításról Baráz János: Portré j H. Németh Katalin: Akt godtan állítható, hogy a szeretet elvonatkoztatott ábrázolásai. Kis titok-sorozata (A szív, Csoda, Az érintés) lágy és lírai, a világgal nem konfrontálódik, belesimul a térbe, és minden vonásában ihletett! Aprólékos műgondja kedves és alázatos. Akt II. című tusrajza kiváló kroki, amely fényes bizonyítéka annak a magabiztos rajzi tudásnak, amelynek birtokosa. Színes alkotásai (Fű, fa, virág, Boszorkánytó, Téli berek, Ecetfák) mély érzésű művészről tanúskodnak, az alkotások színvilága meleg, tónusuk sötét, kompozíciójuk igényes. A két művész tárlata két hétig tekinthető meg a Zrínyi Ilona Gimnázium aulájában.
