Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22 / 68. szám

Interjú 1997. március 22., szombat Jakab Ferenccel a tüntetésekről, az agrárprogramról, a Gazdatanácsról Vitéz Péter (Uj Kelet)- Svédország századokon keresztül barbárnak tartott ország volt. Ennek ellenére az 1850-es évektől folyama­tosan stabilizálta a gazdasá­gát és az államszervezetét, hogy ma már példa értékű a produkált fejlődése. Ez a mezőgazdaság tekintetében különösen kimagasló volt. Az általunk megtekintett különböző területeken lévő családi gazdaságokon talál­koztunk olyan farmerral, aki már tizenegyedik generáci­ósként műveli a több mint kétszázötven éves birtokot!- Milyen Svédország me­zőgazdasági szektorának struktúrája, hogy több száz éves stabil fejlődést tudott megvalósítani?- A magyartól eltérően a svéd mezőgazdaság alap­vetően más berendezkedésű. Ott nincs kamarai hálózat, a kormánnyal és egymással viaskodó megannyi érdekvé­delmi szervezet, nincs meg­osztottság. Rendkívül szer­vezett körülmények között dolgoznak a termelők. Egyetlen egy képviselet létezik, a Svéd Nemzeti Far­merszövetség, az LRF, amely közel másfél ezer he­lyi szervezetén, huszonöt régióközpontján keresztül 130 ezer gazdálkodónak nyújt szolgáltatást. Az ér­dekképviselet, az érdekérvé­nyesítés 94 százalékos ter­melői, feldolgozói, értékesí­tői szervezettségű! A hazai szakemberapparátusnál lé­nyegesen több, megközelí­tőleg három és fél ezer szak­értővel dolgoznak. Ennyi emberre azért van szükség, mert a szervezet a termel­tetéstől a feldolgozáson ke­resztül az értékesítésig be­zárólag szervezi és koordi­nálja a piacot. Az LRF által nyújtott szolgáltatások ki­terjednek a termelési, te­nyésztési, technológiai szol­gáltatásokra, gazdasági ta­nácsadásokra, jogi képvise­let biztosítására, könyvelés­re. Ez Európában egyedül­álló struktúra.- Egy jól felépített érdek- védelmi és -érvényesítési szervezet mellett hogyan vi­szonyulnak a mezőgazda­ságból élők a társulási for­mákhoz?- A termelők hozták létre a szövetséget, valamint azo­kat a szövetkezeteket is, amelyek a termelést, a fel­dolgozást és az értékesítést végzik. Egy-egy családi gaz­daság tagja lehet három­négy, különböző feladatra megalakított szövetkezet­nek. Egyben viszont profil­tól függetlenül megegyez­nek a társaságok: az ott képződő profitnak legalább az ötven százalékát vissza­juttatják a szövetkezeti ta­goknak, a beszállító gazdák­nak. Ezzel megteremtik a közös érdekeltséget arra, hogy évről évre egyre kor­szerűbb, egészségesebb és piacképesebb terméket állít­sanak elő.- A magyar átlaggazda fülének idegen hangzású és értelmű problémák, mint a szilárd lábakon álló érdek- védelem, a szövetkezés mel­lett létezik egy harmadik tényező is: a kötött mennyiségű terme­lés és a támogatott, jövedel­mező méretű gazdaság...- Mivel Svédország ma már az Európai Unió tagja, a mező- gazdasági termelést szigorú kvótarendszer határozza meg. Egy vágóhíd-szövetkezet pél­dául ezer-ötezer tenyésztő ér­dekében alakult. Egy-egy állat­tartásra berendezkedett gazda­ság 70-75 jószágot nevel nem éppen a legkorszerűbb - rö­vidállásos - tenyésztési köve­telmények szerint, de magas minőségben. A vágóhíd mére­te, kapacitása a gazdák által tartott állatok fejlődési ciklu­sosságához méretezett. A vágó­hídra beszállított állatokat a szövetkezet értékesítésre elő­készíti, de azt már egy erre a célra létrehozott szövetkezet végzi el. A családi birtokok méretét a kvóták és a gazdaságosság szabja meg. Egy farm 15-70, az erdőbirtokok 15-30 hektá­rosak, általá­ban egy gazda nem tart 40-45 darabnál több fejőstehenet. A farmokon ezenkívül megtalál­ható 3—5 középkategóriájú erőgép, amivel dolgoznak. Ez­zel szemben a vállalkozási for­mában alapított nagyüzemek például 15 ezres sertésállo­mánnyal, 14-15 ezer tojótyúk­kal, 150-200 növendékmarhá­val, 3-500 hektáros termő- földterülettel rendelkeznek.- Milyen az élet a családi far­mokon?- A családi birtokokon szin­te csak a háziak, a szülők és a gyermekek, néhány alkalma­zott dolgozik, valamint az LRF szaktanácsadói. A nyolcéves gyermeknek a tanuláson kívül ugyanúgy megvan a napi mun­kabeosztása, mint a felnőt­teknek. Általában jól gépesítet­tek a farmok, de például az in­tenzív állattartás miatt egy te­henészetben a napi háromszo­ri fejés mellett kilencszer kell etetni. Emellett a svédek bor­zasztóan odafigyelnek a kör­nyezetvédelemre. A vágóhida- kon nem termelődik hulladék! Az állati maradványokkal, va­lamint a hulladékkal szennye­zett vízből kivonnak minden szerves anyagot - a víz ivóvíz minőségben kerül ki a szabad­ba -, azt magas hőfokon szárít­ják, porítják, s az komposzt- alapanyagként, kiegészítőként a termőföldekbe kerül.-A szervezett, ellenállóképes svéd mezőgazdaság hogyan élte meg az európai uniós csatla­kozást?- Az európai uniós csatlako­zási kérelmet 1991-ben nyúj­totta be a svéd állam. A három évvel későbbi népszavazáson kapott 53 százalékos támoga­tottsággal 1995. január elseje óta teljes jogú tagja a közös­ségnek Svédország. A mező- gazdasági szektor szervezettsé­gére és hatékonyságára jó pél­da volt, hogy az európai uniós csatlakozás után mindössze négy százaléknyi idegen áru került be Svédországba. Nem­csak a termelők, a gyártók és a forgalmazók készültek fel az egyesülésre, hanem a fogyasz­tók is, akik a hazai áruk mel­lett tették le voksukat a saját gazdaságuk erősítése miatt. A svédek számára pedig egy óri­Fényévnyire a svédektől A Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége (MAGOSZ) két éve azon fáradozik, hogy a lehető leg­több információt megszerezze az Európai Unió mezőgazdasági elképzeléseiről. Létrehozták a Közép- Kelet-Európai Gazdatanácsot, de itthon is kiállnak a termelőkért úgy, hogy tárgyalásos úton keresik a szek­tor fejlődéséhez szükséges lehetőségeket. Szervezik az egységes érdekvédelmi szervezet kialakítását, de ha kell, demonstrációt is hirdetnek. A szövetség képviselői leg­utóbb a svéd mezőgazdasági rendszert tanulmányoz­ták. Jakab Ferenccel, a MAGOSZ megyei vezetőjével beszélgettünk itthon is hasznosítható tapasztalatairól, valamint arról, hogyan tehető versenyképessé, haté­konnyá és ellenállóvá a magyar mezőgazdaság. ási piac megnyílt, ahol kelen­dők és versenyképesek voltak termékeik. A svédek szármára rendkívül pozitív volt az EU- csatlakozás, több termék - a tej, az állati termékek, a gabona, valamint a cukor - esetében jelentősen megnőtt a profit és a jövedelmezőség.-Az európai, valamint a svéd állam milyen segítséget nyújtott a termelőknek, feldolgozóknak, kereskedőknek a felzárkózás­hoz?- Természetesen megkapták a szektor résztvevői az összes lehetséges anyagi segítséget, de politikai alkukat is szüksé­ges volt kötniük. Kemény csa­tákat vívtak Brüsszelben a szá­mukra is kedvező kvóták, ré­giószabályozás, állategészség­ügyi, környezetvédelmi szabá­lyok, az export-import támoga­tások és a védővámrendszer kieszközölése miatt. Ezzel párhuzamosan munka­helyteremtő javaslattal szol­gált a svéd állam a mezőgazda­ságból élők részére. Akik vál­lalták, hogy családi gazdaságot alakítanak ki, önmaguknak lé­tesítenek munkahelyet, azok struktúratámogatás címen fog­lalkoztatási célokra 200 ezer svéd koronás (több mint 4,5 millió forintos), egy összegű támogatást vehettek fel. A kiegészítő tevékenységként is felfogható falusi turizmus-szol­gáltatás minőségjavítására 150-300 ezer korona (3,5-6,5 millió forintnyi) támogatás volt igényelhető. Ezen felül a közös európai kasszából infrastruktu­rális fejlesztési támogatás is le­hívható volt mintegy 1,7 mil­lió hektár terület nagyságra...-A támogatások, a hatékony termelés és a jövedelmezőség van a mérleg egyik oldalában, a másikon az állami elvonások helyezkednek el. Milyen a svéd agrárszféra szereplőinek köz­teherviselése?- A svéd állam azt a Magyar- országon is megfogadható adóztatási politikát követi, hogy csak a megtermelt profit után kell adót befizetni. A já­rulékok mértéke - ugyanúgy, mint hazánkban - viszonylag magas. Egy gazdaságnak 200 ezer koronás éves profitig 26 százalékos adót és 20 százalé­kos társadalombiztosítási járu­lékot kell fizetnie. A 200 ezer koronát meghaladó jövedelem­re rakódik csak rá az extra adó, amely a felettes jövedelem 25 százalékát jelenti.- A magyar mezőgazdaság számára eszményinek tűnik az északi ország gyakorlata. A honi agrárszektorban kicsú­csosodott válság központi problémája az adó- és a tb-jog- szabályok megváltozása volt. A felgyorsult eseményekkel pár­huzamosan a kormány elkészí­tette a Nemzeti Agrárprogram tervezetét. Emellett a MAGOSZ képviselőit tárgyalóasztal mel­lé invitálta Nagy Frigyes mi­niszter...- Váratlanul ajánlotta a mi­niszter a tárgyalási lehetőséget. Ezen szóba került a Nemzeti Agrárprogram megvitatása és alaptéziseinek megbeszélése. A MAGOSZ vezetősége azt az álláspontot képviselte; túlsá­gosan rövidre szabott az az idő, hogy a tervezetből április kö­zepére nemzeti program vál­hasson. Ennyi idő alatt a fenn­álló napi problémák kezelése nélkül nem valósulhat meg még egy alapszintű terv meg­születése sem. Úgy látjuk, hogy a napi követelések ked­vező elbírása nem tartozik a Nemzeti Agrárprogram kérdés­körébe, ellentétben a minisz­ter úr által hangoztatott véle­ménnyel. Itt konfliktusátfe­désről van szó, s a miniszter ezt egy kalap alá szeretné vonni a hosszú távon sokkal markán­sabb kérdésekkel. Nehezmé­nyezzük, hogy így és ilyen kö­rülmények között vetődött fel ez a kérdés. Az MSZP mező- gazdasági munkacsoportjával történt megbeszélésen el­hangzott, hogy az agrárde­monstráció kialakította hely­zetet, valamint a szektorfej­lesztési tervet külön ülésen kell megbeszélni. Ezt támogat­ta például az MSZP megyei képviselője, Kiss Gábor is, aki mindemellett kifejtette a közös megbeszélésen, hogy támogat­ja a gazdakörök azon elképze­lését, hogy a mezőgazdasá­gi szektor él­vezzen pozi­tív diszkrimi­nációt a többi gazdasági szek­torral szemben.- Milyen reményekkel néz a gazdakörök szövetsége az új­rainduló tárgyalások, valamint a parlamenti törvénymódosítá­sok elé?- Optimistán. Nagyon sokat várunk mindkettőtől, mert hosszú évek óta rendezetlenül hagyott, mondjam úgy, hogy ugaroltatott volt a magyar mezőgazdaság, a problémák halmozódtak, és ez vezetett ahhoz, hogy az emberek az ut­cára mentek. Úgy gondoljuk, hogy a parlament elé kerülő törvénymódosító csomag, amely az adó- és a társadalom- biztosítási járulékok mértéké­nek megváltoztatását tartal­mazza, pozitív hatású lesz, s nemcsak a kormányzati el­képzeléseket fogja magába foglalni, hanem a gazdakörök javaslatait is beleépíti. Gyógyírnak kell lennie a megszülető szabályzónak, különösen a tb-befizetésekkel kapcsolatban.- A termelők szemére vetet­ték, hogy ki akarnak bújni a közteherviselés alól, ellenben az érdekképviseletek csak a terhek átmeneti mérséklését hangoz­tatják...- Azzal mindenkinek tisztá­ban kell lennie, hogy befizeté­seket csak bevételből lehet megoldani. Fontosnak tartjuk, hogy január elsejéig vissza­menőleg rendezni kell a kér­dést, mert azóta hatalmas és megfizethetetlen bírságtételek halmozódhattak fel. Az egészségbiztosításon be­lül a mai napig rendezetlen kérdés, hogy kiket kell tb- fizetőknek minősíteni. A köz­munkaprogramban résztve­vők, azok, akik önmaguktól nem képesek munkahelyet te­remteni, állami intézkedéssel jutnak munkához, s a munkál­tató fizeti meg állami pénzből a tb-t. Emiatt tarthatatlannak ítéltük, hogy azok, akik kény­szervállalkozókként arra kény­szerülnek, hogy önmaguknak teremtsenek munkahelyet és megélhetést, s munkájukat a mezőgazdaságban, rendkívül nehéz körülmények között végzik, nem részesülhetnek kedvezményben. Ezt a kor­mányzatnak alaposan át kell gondolnia.- Egy svéd típusú magyar érdekvédelemtől, egyelőre úgy tűnik, fényévnyire va­gyunk, s a kormány kép­viselőinek bevallása szerint ezt ki is használták.- A termelői érdekképvi­seletek között csak látszólag nincs összhang, viszont saj­nos a valóságban mértékbeli különbözőségek léteznek. A kiskőrösi termelők érdekvé­delmi szervezete teljes blo­kádot hirdetett, viszont erről a MAGOSZ csak egy nappal később értesült, holott a két szervezet vezetősége együtt­működési megállapodást írt alá a mérsékelt nyomásgya­korlásról, a forgalomlassító demonstrációkról. Kialaku­lóban van az egységes mező- gazdasági érdekvédelem, ha máshogy nem, akkor a csat­lakozási kényszer fogja egy platformra terelni az érdekelt szervezeteket.-Az érdekvédelem mellett számtalan feltétel egyidejű je­lenlétére van ahhoz szükség, hogy versenyképessé, haté­konnyá váljon az agrárszek­tor.- A csatlakozás előtt ko­moly tőkeberuházásra van szükség, valamint szerkezet- átalakításra. Nem mind álla­mi feladat, de a támogatási rendszer átalakításával elér­hetővé válhat, hogy a terme­lők is segítséget kapjanak, a termelőalapok és berendezé­sek is megújuljanak. Mind­ennek célja a versenyképes­ség kialakítása. Ez nagyon hosszú ideig tart, amíg mind­ezek mellett a jogharmonizá­ció is megtörténik. A tárgyalások már talán jövőre elkezdődnek, s jó ide­ig el fog tartani az egyezte­tés. így elegendő idő áll ren­delkezésre, hogy felkészül­jön az ország. Az unió vala­mennyi országának gazdasá­gát, szerkezetét, hozzáállását meg kell ismernünk ahhoz, hogy partnerként elfogadják Magyarországot.- A gazdakörök szövetsé­ge a fejlődés mellett voksolt, amelynek az egyetlen útja az unió irányába vezet. Milyen lépéseket tett a szervezet a tagság érdekében?- Az első lépésen valóban túl vagyunk. Két éve tanul­mányozzuk az uniós orszá­gok mezőgazdaságát, külö­nös tekintettel a minket leg­inkább érdeklő családi far­mergazdaságokra. A csatla­kozás előkészítésére és a csatlakozás lehetőség szerin­ti egyidejűsége érdekében létrehoztuk az Közép-Kelet- Európai Gazdatanácsot, amelynek Csehország, Ma­gyarország, Lengyelország és Szlovákia a tagja. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy az országok figyelemmel kí­sérjék egymást, figyeljék az európai agrárpolitika válto­zását, azt, amihez majdan al­kalmazkodnunk kell. A szö­vetség előnye egyrészt az le­het, hogy közel azonos fel­tételekkel léphessünk az uni­óba, másrészt önvédelmi cé­lokat szolgál, hogy ne le­gyünk egymás ellen kijátsz­hatók.

Next

/
Thumbnails
Contents