Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-21 / 67. szám
Emlékezés 6 1997. március 21., péntek Firkálni kezdtem, de nincs annyi házfal Palotai István (Új Kelet) Első tétel Tisztelt Mester! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy engedélyezze ügynökségemnek, miszerint alkotásainak és nyomatainak Skandináviában egyedüli képviselője legyen. Mellékelten küldöm a cég tevékenységének leírását és egyéb dokumentumait, valamint annak a Post Galery-nek a tervezetét, amely az Ön alkotásainak terjesztésére épülne. Kérem, tegye lehetővé, hogy a kérdést megbeszélendő személyesen is találkozhassunk. Az ügynökség ezen felül tervbe vette egy Önről szóló és Önnel készítendő interjúkötet kiadását is, melyhez szintén hozzájárulását és segítségét kérem. Tisztelettel: S. P. v. P. ACT Agency Második tétel Tisztelt Uram! Érdeklődése roppant megtisztelő, azonban kéréseinek nem könnyű eleget termem. Skandináviában már ugyan van „megbízottam” - igaz, amit onnan kapok, az még a macskám eledelének a költségeit sem fedezi... Ezért is és széles körű érdeklődése miatt úgy döntöttem, hogy amennyiben megvívja a jogi csatát a mostani képviselővel (akinek minden bizonnyal remek jövedelmet biztosítanak képeim jogdíjai), ön mellé állok. Tudnia kell, hogy ennek ellenére nem lesz könnyű eset, hiszen a szerződésünk időkorlátozás nélkül van érvényben, és mindkét fél beleegyezésével bontható csak fel. Mindenesetre ügyvédem a rendelkezésére áll. Remélem, megérti, hogy mindezt azonban csak feltételes módban írom, és végleges döntésem előtt szeretném személyesen megismerni. Sajnos, meglehetősen beteges vagyok, így találkozásunk időpontját, kérem, egyeztesse feleségemmel, aki a dolgaimat rendben tartja. Azt hiszem, hogy egy hónapon belül láthatjuk egymást és az interjúkötetről is szó eshet. Érdeklődését köszönöm, üdvözlettel: V. Vasarely - Paris. Harmadik tétel- Nem, nem! Ezek nem képzőművészeti alkotások! A világ becsaphatja önmagát, de engem, aki létrehozza az „alkotásokat”, soha!- Ezek szerint nem is tartja művésznek magát?- Nem. Műszaki ember vagyok, aki többek között vizsgálja a valóság és a látszat közötti optikai viszonyokat is. Az, hogy az eredmény aztán művészi lesz vagy nem, már nem tőlem függ, hanem a valóság vetületeiből...- De hiszen ön új stílust teremtett! Az op-artot!- Valóban ezt állítják rólam, holott ez a „stílus” mindig is létezett, hiszen optikai törvényszerűségeken alapul. A fizikai törvények pedig állandóak. Azokat nem szükséges megteremteni... Ha már mindenáron el kell fogadnom a művész titulust, akkor sokkal inkább vagyok iparművész, mint képzőművész. Hogy képek formájában fejezem ki magam, az csak az egyszerűség kedvéért történik. Elvégre annyi házfal nincs a világon, amennyire szükségem volna a kísérletezések során, arról nem is beszélve, hogy nem lehetne eldobni őket, ha a kísérlet sikertelen lenne.- Milyen technikával dolgozik?- A vicc az, hogy amit az emberek ismernek, az tulajdonképpen nem is teljesen az én kezem munkája! Én leginkább csak kifundálom a dolgokat, és a megvalósítás már nem az én dolgom...- Hát kié?- Ha úgy tetszik, van egy „festőgyáram”, ahol jobbára fiatal festők valósítják meg álmaimat. Ne csodálkozzék. Ezeken a képeken az ecsetkezelés, a művészi ihletettség nem jelenik meg. A festői tehetség lényegtelen, a pontosság lényeges. A művészi hatást (amit két- lek, amíg élek) maga az optikai csalódások rendszere éri el. A terv a lényeg, nem a kivitel!- Ezek szerint egy-egy műve több példányban is készül?- Nem, nem, Isten őrizz! Mindegyikből csak egy „eredeti” van. Azért van több festőm, mert sok különböző alkotás készül egyszerre.- Használ számítógépet is?- Érdekes, hogy mindenki ezt kérdezi az utóbbi húsz évben... Hát hogy használhatnék? A komputer nem érzékeli a vizuális csalódásokat! Néhányan megpróbálták számítógéppel utánozni a dolgaimat, és az eredmény siralmas lett. Semmi. Ez viszont valóban azokat igazolja, akik művészetnek tartják a munkámat...- A saját kezű vázlatait is eladja, vagy csak a mások által megvalósított képeket?- A vázlataim semmitmondóak. Olyanok, mint egy tervrajz, színesben. Néha még számokat is írkálok rá. Mondom, nem a kezem, hanem az eszem és a szemem munkája a lényeges.-Hogyan kezdődött? Hiszen nem akart művész lenni...- Természetesen véletlenül. Firkálni kezdtem, és észrevettem néhány optikai, fizikai összefüggést. Ilyen banális az egész.- Hadd mondjak ellent. Elvégre a világ a lábai előtt hever, Ön az egyik legkeresettebb és legjobban honorált művész a földkerekségen... Alkotásai csodásak és utánozhatatlanul egyéniek.- Egyéniek? Igen, az lehet. A rend híve vagyok. Talán ettől egyéniek a képeim... Nos, térjünk a tárgyra. Tudnia kell, hogy ha sikerül kieszközölnie a francia szerzői jogvédőknél a képviselet átruházását, akkor, ha nem csinál mást, mint a területen „feketén” készített nyomatokra vadászik, sorban feljelenti a gyártókat és kártérítést kér, talán még jobban is jár... Az a tapasztalatom, hogy rengetegen kalózkodnak. Persze, ez egyben hízelgő is, és igazán nem is bosszant, hiszen nem kenyérre kell a jogdíj. Amik viszont nagyon irritálnak, azok a rossz minőségű nyomatok, képeim döglött másai... Arra kérem, hogy próbálja meg ezeket fülön csípni!- Ez akkor annyit jelent, hogy rábólintott a kérelmemre, Mester?- Hát nem vette észre? Hiszen már„készül” az interjú is. Beszélgetünk... Negyedik tétel Tisztelt Mester! Amint arról valószínűleg már Ön is értesült, hosszas huzavona után sikerült részeredményt elérni, azaz a kettős képviseleti jogot kicsikarni. Örömmel jelentem, hogy a Post Galery megkezdte működését, és az első tízezer ajánlatot már kipostáztuk. Reméljük, elérjük, hogy a sajnos Skandináviában is erőteljesen terjedő amerikai giccsposzter-áradatot legyőzve minden „viking” lakásába Vasarely-alkotások kerülnek. Tisztelettel: S. P, v. P. ACT Agency Vasarely, Vásárhelyi, Victor (Pécs, 1908. április 9. - Párizs 1997. március 18.) A magyar származású francia festő az opart nagy hatású képviselője. Orvosnak készült, majd 1927- ben beiratkozott Podolini- Volkmann Artúr magániskolájába. 1928-29-ben Bortnyik Sándor növendéke volt, 1930- ban Párizsba ment. 1933-ban kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Párizsban évekig illusztrációkkal és alkamazott grafikával foglalkozott. 1944- ben a Galerie Denise Renében mutatta be grafikai sorozatát. Korai munkáin a fekete-fehér formák optikai hatása mindig valamilyen ábrát alkot (Harlequin, 1935. Zebra, 1936. stb.) 1947-ben Belle-Ile-ben járt, ahol a természet alkotta formák, kövek, kagylók, kavicsok hatottak ösztönzően művészetére. Ezután alakult ki jellegzetes stílusa. Képeit geometrikus formaelemekből építi, amelyek kompozíciója a nézőpont változtatásával együtt változik. A kép hatásához így a néző mozgásából adódó időélmény is járul. Irányzatát kinetizmusnak nevezte el. Képeinek lényege a térporbléma, melyet nem a klasszikus perspektíva szerint, hanem a különböző terek egyidejű vetítésével, az így keletkezett síkok rendszerével old meg. Stílusával egy új ornamentika kialakítására törekszik, mely a modem építészet vasbeton, acél, üveg stb. elemeihez illik. Eszménye a burkolóanyagok változatosságával kialakított „sokszínű város”, mellyel a modern élet méltó környezetét akarja megteremteni. 1954-ben freskókat készített a caracasi egyetem részére. A Galerie Denis René rendszeres kiállítója (1955, 1959, 1960, 1966), 1963-ban a Musée des Arts Decoratifs rendezett gyűjt, kiállítást műveiből. (Művészeti lexikon) Három nappal ezelőtt, március 18-án halt meg. Befejezik a szimfóniát MTI-Panoráma Akarata ellenére befejezik Edward Elgar brit zeneszerző (1857-1934) befejezetlen 3. szimfóniáját- jelentette Londonból a dpa. Elgar néhány hónappal halála előtt kérte, hogy semmisítsék meg a befejezetlen partitúrát. „Senki ne avatkozzék be, úgysem értené meg senki” - hangzott az utókorhoz intézett üzenete. Most azonban az elhunyt zeneszerző családja hozzájárult ahhoz, hogy Anthony Payne-t megbízzák a mű befejezésével. Mint a Daily Telegraph megírta, Elgar jelentősnek mondott utolsó alkotása 30 zenekari taktusból (a taktus vagy ütem a zene metrikai egysége, amely főhangsúlytól főhangsúlyig terjed) és 141 kottalapból áll - rajtuk részben össze nem függő, zongorára írt kompozíciókkal. A lehetséges elképzelések közt szerepel, hogy a BBC prome- nád-hangversenyei részére 50 perces mű készül a szimfóniából. A család egyébként mindeddig megtagadta az engedélyt a 3. szimfónia befejezéséhez, mivel azonban a szerzői jog 2004-ben elévül, most más álláspontra helyezkedett a kérdésben. Carl Reiner 75 éves MTI-Panoráma _______ „R ám illett a kedves gyáva elnevezés” - mondta egy ízben magáról a New York híres-hírhedt negyedének, Bronxnak kis lélekszámú olasz-zsidó enklá- véjában a húszas-harmincas években felnőtt Carl Reiner, aki március 20-án tölti be 75. életévét. A mára leghíresebb amerikai komikusok egyike sikert sikerre halmozott színpadon, hollywoodi filmekben, mint forgatókönyvíró és mint rendező egyaránt. Filmjeiben olyan nagyságok játszottak, mint Ingrid Bergman, Ava Gardner, Lana Turner, Bette Davis vagy Burt Lancaster és Humphrey Bogart. Az Amerikában már legendává lett Reiner a második világháborúban a frontokon szórakoztatta a katonákat. Az ötvenes években bombasiker volt televíziós showműsora, a Your Show of Shows. A rákövetkező években számos Emmy-díjjal tüntették ki sorozatokért, amelyeknek forgatókönyvét maga írta, amelyeket rendezett, vagy amelyekben fel is lépett. Nagyrészt kiagyalt önéletrajzát már 1958-ban megírta Enter Laughing (Érkezz nevetve) címmel, s előbb sikeres Broadway- darabot, majd filmet is írt belőle. 1943-ban nősült, Estella Lobost vette feleségül. Házasságukból három gyermek született - olvasható a dpa megemlékezésében. In memórián Victor Vasarely
