Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-20 / 66. szám
Interjú Összefogással lehet eredményeket elérni Az aranygyűrűt érdemkereszt követte - beszélgetés Demcsák Bertalannal, Ópályi polgármesterével 1997. március 20., csütörtök A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét vette át Demcsák Bertalan, Ópályi polgármestere Kuncze Gábor belügyminisztertől máricus 14-én. A köztársasági elnök által adományozott kitüntetés meglepetés volt a polgármesternek, hiszen alig fél éve történt, hogy a falu élén eltöltött 25 éves munkásságának elismeréseképpen aranygyűrűt kapott a belügyminisztertől. Az ezüst érdemkereszt átvétele után hivatalában kerestük fel a polgármestert, hogy egy interjún keresztül az olvasók is megismerhessék pályafutását. Dojcsák Tibor- Életemnek két jelentős szakasza van, az egyik a szülői házban, a szülőfalumban, Pusztadoboson eltöltött idő. Ott jártam iskolába, majd a nyíregyházi pénzügyi technikumban végeztem középiskolai tanulmányaimat. Ezután szerettem volna elhelyezkedni, de nem volt irodai munkahely. Makacs, háborgó fiatalemberként mindenképpen munkát akartam, ezért segédmunkásként kezdtem dolgozni a kisvárdai gépjavítónál. Később sikerült Nyírjákó téeszében könyvelőként elhelyezkedni, de két hónappal később be kellett vonulnom katonának. Leszerelésem után a téeszbe nem tudtak visszavenni, Székelybe kerültem a községi tanácshoz adóügyi előadónak. Ezután a baktalórántházai Titász-kirendeltség következett, ekkor kapót el a harci kedv, és 23 éves koromban megnősültem. Opályiban, a feleségem szülőfalujában telepedtünk le. Egy évvel később jöttek a tanácsi választások, ahol tanácstagnak jelöltek, majd a tanácstagok tanácselnöknek választottak 1971. május hetedikén.- Negyedszázadnyi faluvezetéssel, -építéssel a háta mögött hogy látja, mire van ma szüksége a községnek?- Hajlamosak vagyunk elsősorban az eredményekről beszélni, pedig a gondokat is látni kell, hogy az eredményeket értékelni tudjuk. Teljes a közművesítés, a falu teljes területén van ivóvíz, gáz, szennyvízcsatorna, minden utunkat szilárd burkolattal láttunk el. Az infrastruktúra szinte teljes, most következne a nagy feladat, a munkahelyteremtés, mert Ópályi legnagyobb gondja ma a munkanélküliség. Erre egyedül nem tudunk megoldást találni. Korábban az emberek a nagy mátészalkai üzemekben, gyárakban dolgoztak, volt idő, amikor 7-800 ember járt oda dolgozni. Meggyőződésem szerint a rendszerváltás utáni leépítések okozta munkanélküliséget is csak együtt, Mátészalkának és a környező településeknek az összefogásával lehet legyőzni. Ipar nem fog települni 5-10 kilométerre a várostól, csak akkor jöhet fellendülés nálunk, ha Mátészalka is újra fejlődésnek indul. Az egoizmus, a „csak az én településem” felfogás nem vezet sehová, együtt kell élnünk. Helyi fejlesztésekre, munkahelyteremtésre nem nagyon tudunk gondolni, mivel jó az infrastruktúránk, nem sorolják Ópályit a hátrányos helyzetű települések közé, és nem kapunk plusz támogatást. A község egyharmada a cigány etnikumhoz tartozik, és szinte mindannyian halmozottan hátrányos helyzetűek. Munkájuk nincs, de mivel nem regisztrált munkanélküliek, a számok azt mondják, nálunk nem éri el az állástalanok száma az országos átlagot, a 8 százalékot. Ez valójában 20 százalék körül van. — Ha a szűkös költségvetés miatt nincs fejlesztés, munkahely, segély, sokan hajlamosak azt okolni, aki legközelebb van hozzájuk, az önkormányzatot, a polgármestert. Erezhető emiatt az önkormányzat népszerűségének csökkenése?- A politika változott, de annak ellenére, hogy párttag voltam, soha nem politikai, sokkal inkább szakmai feladatnak tekintettem a tanácselnökséget, majd a polgármesterséget. Úgy gondoltam, cserbenhagyom a falut, ha nem indulok az 1990- es választáson. Az eredmények engem igazoltak, a szavazók 62 százaléka adta rám a voksát. Kialakult a községben egyfajta ellenzék, amit természetes dolognak tartok, csak az a probléma, hogy mind a mai napig nem fogalmazták meg, mit kifogásolnak a munkámban. Nagy kihívás volt már az is, hogy talpon maradjunk, de fejlődni is tudtunk, ezért úgy érzem, az ellenzékiség kimerül a „sárdobálásban”. Tavaly például felrótták nekem, hogy augusztus 20- án nem vettem részt a községi rendezvényeken, pedig tudták, hogy 16-án vettem át az aranygyűrű kitüntetést, 20-án pedig a fiam eljegyzésén voltam. Mivel az osztrák határ mellett él a menyasszony, szóba sem jöhetett, hogy oda is eljussak és a faluban is jelen legyek. Az ünnepségen ott volt az alpolgármester, és komoly anyagi segítséget nyújtottunk a szervező Ópályiak Baráti Körének, mégis azt a vádat kaptam, hogy nem támogatom kezdeményezéseiket, és nem veszek tudomást róluk. A kitüntetés átvételének estéjén többször csörgött a telefonom, de nem szólt bele senki. Nem először történt ilyen gyerekes zaklatás, ezért utánanéztem a postán, milyen állomásról hívtak. Egy olyan embertől, aki a községi ellenzékhez tartozik. Hangsúlyozom, nekem semmi bajom velük, csak azt szeretném, ha az ellenzék az ellenzékem, és nem az ellenségem lenne. A ’94-es választásokon megint felmerült az indulni vagy nem indulni dilemma, de úgy éreztem, csak a falu lakóinak elenyésző része szeretné, ha félreállnék, ezért nem lenne tisztességes, ha a többségnek nem adnám meg a lehetőséget, hogy engem válasszanak. Ekkor 75 százalékos arányban győztem, tehát nőtt a népszerűségem. Azért is a jelölés mellett döntöttem, hogy az évek hosszú során előkészített fejlesztéssorozatot folytathassam. Az elmúlt 10 évben több mint 350 millió forint értékű beruházást végeztünk Ópá- lyiban. A lakosság tudja és értékeli ezt, és annak ellenére, hogy kommunális és ipari adót is be kellett vezetnünk, nem tart minket nép- nyúzóknak.- Hogyan fogadta a családja az aranygyűrűt követő újabb elismerést?- Meglepetéssel, mert az elmúlt 25 év alatt nem voltam elkényeztetve elismerések adományozásával. A feleségemmel utaztunk fel átvenni a kitüntetést a Belügyminisztériumban, a március 14-ei ünnepségre. Az érdemkeresztet azonban nem akarom kisajátítani, mert csapatmunkával érdemeltük ki. Igaz, hogy én kaptam, de rajtam keresztül ezzel elismerték a kritikus, tettrekész ópályi képviselő-testület munkáját is. A mi városunk Új Kelet-információ Idén harmadik alkalommal randevúznak a városi polgármesterek. A Szféra Kft. március 21-én Vácott rendezi a találkozót, melyre egy karikatúra-pályázatot is kiírt. Ötven alkotó 129 művével mutatta meg, ő milyennek látja saját városát. íme néhány a díjazott alkotások közül: I. helyezett. Szerző: Jelenszky László Koszos! Bürget- szösszenet Mint rendszeres napi tejvásárló, felelősséggel kijelentem, hogy az üzletekben kapható, a tejipartól származó, különböző zsír- tartalmú, megfelelően kezelt tejek befogadására szolgáló műanyaggöngyöleg, más néven zacskó, esetemben minden vásárláskor vizes, piszkos, sáros, gusztustalan, a benne lévő termék értékét jelentősen rontó küllemű, minden más vásárolt árut benedvesítő, bepiszkoló, függetlenül attól, hogy egyliteres vagy félliteres kiszerelésű áruról van szó, ami a tapasztalatok szerint csak részben adódik abból, hogy egyes kilyukadt műanyag-göngyölegekből az áru alá ömlik a béltartalom, következésképpen vélhetően már a szállítási körülmények milyenségének követelménye az enyhén émelyítő látvány, melynek nézését azoknak is kívánom, akiken mindez múlik. Tisztelettel a szerző. I Demcsák Bertalan II. helyezett. Szerző: Lehoczki Károly (Sétálóutca) III. helyezett. Szerző: Rada Vit (A fény városa ma)
