Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08 / 57. szám

Bemutatjuk: SEAT Cordoba SX A Seatokra általában jellemző a német precizi­tás. Ezen belül is a Cordobák a típuscsalád legsikeresebb tagjai. Hét­féle motorral szerelik a szalagon. A legkisebbet, az 1,4-es MPi-t hengeren­ként! üzemanyag-befecs­kendezéssel látták el. Az 1.6-os változat már 75 LE teljesítmény leadására ké­pes. Az 1.8i-s motor auto­matikus sebességváltóval felszerelt. Az „intelligens” váltó azt is meg tudja kü­lönböztetni, hogy a sofőr sportos vagy gazdaságos stílusban vezet. A gázpedál lenyomásának sebességéből és gyakoriságából következ­tet minderre, és a kapcsolási módot ehhez igazítja. A leg­nagyobb hengerűrtartalmú a 2.0-as jelű motor. Készül még 1,9-es dízel motor is, amely olyan takarékos üzemmódú, hogy akár ezer kilométert is megte­het a sofőr egyetlen tanko­lással. TD jelzéssel látták el az első EUROTURBO dízelmotort. Környezet­kímélő, mert károsanyag­kibocsátása jóval a jelen­legi megengedett szint alatt van. Az már nem számít újdon­ságnak, ha egy gyár hat év átrozsdásodás elleni garanci­át vállal. A karosszériaele­meket robotok készítik, és elektronikus úton kezelt alaprétegű acéllemezt hasz­nálnak hozzá. Az üléshuzat, a kárpitozás és a padlóbur­kolat is tűzálló alapanyagból készül. Ez nemcsak kényel­met, de bizonyos fokú védel­met is nyújt az utasoknak. Már az autósiskolákban megtanítják a tanulókkal, hogy csúszós úton szakaszo­san kell fékezni. A legmo­dernebb ABS-technológia helyettesíti a vezető „dara­bos” fékpedál-kezelését, és másodpercenként 140 féke­zőimpulzust ad a fékberen­dezésnek. Erre még a leg­gyorsabb pilóták sem lenné­nek képesek. Az utasok védelmét szol­gálják az ajtókba szerelt ütkö­zéscsillapító rudak és a biz­tonsági merevítőgyűrűk. Mindez garantálja a gyűrő­désmentes utasteret. A vezető és utasoldali légzsák, az immobilizer, a kormányzár és az állítható magasságú biz­tonsági öv ma már elenged­hetetlen felszerelései a kor­szerű személygépkocsiknak. Első helyen Európában A vezető autógyárak részvényeseik tájékoztatá­sára rendszeresen közzé te­szik éves gazdasági mérle­güket. Ebből minden érin­tett kiszámíthatja, mennyi osztalékra vagy nyereség utáni jövedelemre jogosult. Most nézzük az európai há­lózattal rendelkező Opel el­múlt évi mérlegét. Tanulsá­gos lehet. Az Opel/Vauxhall 1996- ban 1,02 milliárd dollár adózás előtti és 778 millió dollár (1995: 796 millió dollár) nettó profitot ért el, 25,53 milliárd dolláros re­kord eladással (1995: 24,94 milliárd dollár) a személy- gépkocsi és kishaszonjármű üzletágban. Ezen túlme­nően a műszakilag azonos Opel/Vauxhall modellek immár ötödik éve első piac­vezetők Nyugat-Európá- ban. A vállalat 12,0 száza­lékos piaci részesedést tud­hat magáénak, a 12,8 mil­lió darabos teljes nyugat­európai autópiacon, értéke­sítésre 2,1 százalékkal, 1,54 millió darabra növekedett (1995: 1,51 millió darab). Az Opel/V auxhall termelése 2.5 százalékkal növekedett, és ez minden eddiginél több, 1,84 millió autót jelent. A teljes GM Csoport európai értékesítése 1 607 000 darab, 12.5 százalékos piaci rész­arány volt. A 67. Genfi Nemzetközi Autószalonon a vállalat be­mutatja az Opel Signum ta­nulmányautót, amelyben elő­szörjelenik meg a V6-os köz­vetlen befecskendezésű turbó dízel motor. A menetkész ta­nulmányterv a jövőt vetíti előre az Opel formavilágát illetően, hangsúlyozva a vál­lalat hozzáértését a kombik területén. A Signum úgyszin­tén tartalmazza az OnStar kommunikációs rendszer főbb elemeit, amelyeket az Opel ez év folyamán már né­hány modelljében hozzá­férhetővé kíván tenni. Ez az új Telematic rendszer kom­binálja a navigációs és köz­lekedési információs rend­szert, valamint a vészhelyzeti segélyszolgálatot a műholdas GPS (globális helyzetmeg­határozó rendszer), a mobil- telefonnal. Összeállította: Fekete Tibor Készüljünk a tavaszra! Éjszakánként még fagy, de a nappalok egyre melegebbek. Visszavonhatatlanul itta tavasz. Autónkat is fel kell készí­teni a megváltozott körülményekre, ehhez előbb el kell tün­tetni a tél nyomait. Már egyre kevesebb útszaka­szon használják csúszásmente­sítésre a környezetkárosító sót, de ahhoz még mindig sok, hogy a kocsi alvázát és karosszériá­ját tönkretegye. Kezdjük egy alapos alsó és felső mosással. Most nem elég otthon, az ud­varon a slaggal leveretni! Vi­gyük inkább szakműhelybe, ahol lényegesen nagyobb víz­nyomással és forró vízzel tud­ják kiveretni még a legapróbb pólusokból is a maradék sót. Ha ezt most elmulasztjuk, akkor a legkisebb párásságra oldatot képez a só, és egész nyáron „dolgozik” majd. Az ilyen sűrű oldat egy év alatt képes átmar­ni a vékony karosszérialemezt, és csak azt vesszük észre, hogy az ajtó alján vagy a dobleme­zek alatt megjelent a rozsda. Az alapos mosás azért is célszerű, mert szabaddá kell tenni a zsír­zófejeket is. Ha csak egy kevés­ke sár marad is rajta, az a nagy­nyomású zsírzással bekerülhet a kenőfelületekre és többet ár­tunk vele, mint használunk. Mosatáskor ne maradjon ki a motorblokk sem! Alulról ez a rész is kapott jócskán a latyak­ból, és ugyanúgy károsítja az alaktrészeket, mint a karosszé­riát. A blokk lemosása után tö­röljük szárazra, vagy még jobb, ha meleg levegővel lefújatjuk. Utána figyeljük meg, hogy az alkatrészek illeszkedési felüle­teinél nem jelenik-e meg az olaj. Ha ilyet tapasztalnánk, akkor lehet, hogy elég csak meghúzni a csavarokat, vagy kicserélni az adott helyen a tö­mítéseket. A zsírzást legjobb rögtön a mosatás után elvégezni. Ha van otthon kézizsírzónk, mi ma­gunk is elvégezhetjük, de ha nem tud elég nagy erővel pré­selni a zsírzónk, akkor inkább bízzuk szakemberre. A gépko­csimosókban általában találha­tó erre megfelelő berendezés is, így egy helyen megcsinálják mindkettőt. Amelyik zsírzó­gomb berozsdásodott, azt in­kább cseréljük ki, nem érdemes kínlódni vele. Különösen a függőcsapszegekre ügyeljünk, nem elég csak alul vagy csak felül zsírozni. Mindkét végének kell a kenőanyag. Ellenőrizzük, kell-e olajat cserélni. Most azt is letudhat­juk. Ha nem jegyeztük fel, mi­kor volt utoljára olajcsere az autónkban, akkor a nívópálcá­val vegyünk egy kevéske ola­jat egy műanyag lapra. Ha nem áttetsző, hanem zavaros és még sötét árnyalatú is, akkor bizto­sak lehetünk benne, hogy itt az olajcsere ideje. Nem elég csak leereszteni a fáradt olajat, majd feltölteni a tiszta kenőanyaggal. Leeresztés után csavarjuk visz- sza a leeresztő dugót, majd tölt­sünk bele legalább egy-két li­ter mosóbenzint. Az indítómo­torral pörgessük meg néhány másodpercre a motort. Ennyi idő alatt nem károsodik a du­gattyú és a főtengely, ugyanak­kor az eldugott helyekről is ki­veri a régi olajsarat. A mosó­benzin leengedése után hagy­juk még nyitva a deknicsavart, és várjuk meg, míg kipárolog a benzin. Csak utána töltsük fel tiszta olajjal! A téli gumiköpenyeket lecse­rélhetjük. Akinek nincs két gar­nitúra felnije, az ne kísérletez­zen otthon a cserével. Szaksze­rűtlenül, vagy nem megfelelő szerszámmal könnyen felsért­hetjük a köpeny szélét, vagy behorpaszthatjuk a felni pere­mét. Ma már egyre több autó­nak tömlő nélküli a gumiköpe­nye. A felni peremén a legki­sebb sérülés is elég, hogy „megszökjön” a levegő. A ke­rékcseréhez legjobb nyomaték­kulcsot használni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy túl gyengén húzzuk meg a csava­rokat, s akkor elhagyhatjuk a kerekeket, vagy megszakíthat­juk a csavarmenetet. Autótípustól függően 15— 20 ezer kilométerenként célsze­rű kitakaríttatni a karburátort és a mechanikus gyújtáselosztót. Ezzel együtt természetesen a gyújtógyertyákat, és ha szüksé­ges, a feszültségszabályozót is tisztítsuk meg. Akiknek autójá­ban a motortérben van a biztosí­tékház, azoknak könnyebben el­koszolódik, és a rozsdás, revés érintkezők annyira megnövelhe­tik az ellenállást, hogy kontakt­hiba is bekövetkezhet. Ezen felül általánosan is nézzük végig az elektromos berendezések csatla­kozóit. Néha elég egy finom csi­szolópapírral megtisztítani a fe­lületeket, és újra működőképes lesz a berendezés. Sok kellemet­lenséget előzhetünk meg ezzel az aprósággal. Vannak, akik esküsznek a szilikonolaj jótékony hatására, vannak, akik a gumira káros ha­tásúnak tartják. A műanyagnak biztosan nem árt a szilikon. Esztétikus, szép, tiszta és csil­logó az olajjal bekent és száraz­ra törölt felület a kocsi utaste­rében. Tavasszal sokan mennek a kiskertjükbe autóval, és üyenkor felrakják a tetőcsomagtartót is. Praktikus szerkezet, de ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, a csomagtartó rögzítőkarma könnyen lehúzza a festéket a kocsi tetejéről. Amelyik cso­magtartóhoz gyárilag nem ad­nak alátétet, ahhoz tegyünk a körmök alá egy darabka linóle­umot. ívesen aláhajtva nem rá- zódik ki, és védi a festékréteget. Fel- szaba­dultán (?) A zöld jelzésre vártunk mindannyian. Mögöttem egy méregzöld Lada időn­ként felpörgette a motort, és lehetett sejteni, hogy repülőrajttal fog indulni. Nyíregyházán, a Szent Ist­ván útra érve a Hungaro- ringen érezhette magát a fiatal sofőr, mert előbb jobbról, majd balról akart kikerülni, de mindkét irányból parkoló kocsik áll­ták útját. Sehogy sem jött össze, így kénytelen volt ötvennel „cammogni” mö­göttem. Jobb a békesség - gondoltam, és a rádióstúdió elé érve kiraktam jobbra az irányjelzőt és elengedtem. A Kert utcai csomópontnál lekanyarodott jobbra, és nagy csikorgással eltűnt a szemem elől. Mit mond­jak? Nem sajtáltam, hogy nem egy irányba vezet to­vább az utunk. Sajnos, egyre gyakrab­ban kell ilyen és ehhez ha­sonló kellemetlen perceket átélni a szabályosan köz­lekedő autósoknak. Mint­ha a tavasz túlságosan is felszabadítaná egyesek in­dulatait, és a közutakon akarják megmutatni, ki a legény a gáton. Egyetlen kormánymozdulattal le­szorítják a másikat az út­ról, és kaján vigyorral azt hiszik, győztek. A közúti közlekedést harcnak tekin­tik, ahol mindenki fölött diadalmaskodni akarnak. Teljes mértékben bíznak magukban, és fel sem fog­ják, hogy potenciális gyil­kosok. Nem gondolnak bele, mit tennének, ha egy kisgyerek szaladna ki elé­jük, vagy egy kóbor kutya miatt félre kellene rántani­uk a kormányt. Mostanában mind több­ször látni videokamerával felszerelt rendőarutókat a közutakon. Ezeket a szá­guldozó, szabálytalanko­dó, agresszív vezetőket éppen az ilyen videofelvé­telekkel lehet leghama­rabb kiszűrni. A leghatékonyabb meg­előzést az alkalmassági vizsgák megszigorítása je­lentené. Jelenleg ugyanis, akinek keze, lába megvan, és a háziorvosával is jóban van, azt alkalmasnak minő­sítik, legalább úrvezetői ka­tegóriára. Az agresszivitá- si hajlamot, az erősza­kosságra hajló viselkedést senki nem vizsgálja. Pedig léteznek olyan pszichológi­ai módszerek, amelyekkel már jó előre meg lehet ál­lapítani valakiről a jármű- vezetés szempontjából fon­tos személyiségtulajdonsá­gokat. Akkor nem kellene megvárni, míg megtörténik a baj. Akkor már eső után köpönyeg.

Next

/
Thumbnails
Contents