Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-25 / 47. szám
1997. február 25., kedd Riport Iíclct Berki Antal, Csonka Róbert és Lázár Zsolt riportja im Nagy Sándor, Ujfehértó polgármestere, országgyűlési képviselő átveszi a petíciót Petíció a miniszterelnöknek Incidensek nélkül zajlott le az agrártüntetés első napja Berki Antal (Új Kelet) Méltóságteljesen vonultak a traktorok a 41-es számú főúton. Az első leállt közvetlenül a felezővonal mellett, a többiek követve példáját felsorakoztak mögé. Pillanatok alatt felállt a blokád. az ember, amit akar. Az infláció is csak minket sújt. Amit veszünk, az sokkal drágább, amit viszont eladunk, annak az ára az Istennek se akar emelkedni. Édesapám 1975-ben 15 forintért adott el egy kiló almát, én meg ’96-ban (!) 22 forintot kaptam a léalmáért. Ez így nem mehet sokáig! Ezért mentünk ki mi is Namény határába. Most csak azért jöttem, hogy megbeszéljek valamit egy ismerősömmel, de már megyek is vissza. Ott áll a benzinkút mellett az én traktorom is.” Irány Újfehértó. Úgy hírlik, ott még nagyobb a tömeg, mint Vaján. Egy kilométer hosszan állnak a traktorok. Az emberek itt is, ott is csoportokba verődve beszélgetnek. Jelen van a térség országgyűlési képviselője, Nagy Sándor, aki egyben Ujfehértó polgármestere is. Éppen a gazdák Horn Gyulának, Nagy Frigyesnek és az Ország- gyűlésnek címzett petícióját veszi át a szervezőbizottság elnökétől. „Egyetértek az emberekkel — mondja magam is gazdálkodó vagyok, igaz, csak kicsiben, de gyerekkorom óta dolgozom a földeken. Remélem, hogy dűlőre fogjuk tudni vinni a dolgot. Ha mind a két félben megvan az egyezségre törő akarat, akkor biztosan sikerül megoldást találni a konfliktusra. A kormány hétvégi nyilatkozatai azt mutatják, hogy megegyezésre törekszik a gazdákkal. Környékünkön egészen mások a bajok, mint Kiskőrösön, és amikor a gazdák csatlakoztak a tüntetőkhöz, akkor megfogalmazták az itteni égető gondokat is. Ezt viszem holnap fel a parlamentbe és adom át a címzetteknek.” mindenkinek megfelelő.” „Kivel akar maga beszélgetni, hát nem veszi észre, hogy nem hajlandók velünk szóba állni? Kiskőrösre is olyanokat küldtek, akiknek nem volt semmiféle tárgyalási meghatalmazásuk.” Népes társaság közeledik a traktorok mellett, a megyei kisgazda-vezetőség érkezik Ká- vássy Sándor vezetésével. Az emberek körbeveszik a képviselőt, aki csakhamar egy pótkocsi platóján találja magát és rövid beszédet intéz a tüntetőkhöz: - Tisztelt Barátaim! Azért jöttünk el ide, mert demonstrálni akartuk, hogy a Kisgazdapárt együttérez a gazdálkodókkal és teljes erkölcsi súlyával támogatja ezt a megmozdulást! A tüntetők kíváncsian hallgatják az elnököt, közben óhatatlanul elállják. az úttest szabadon maradt részét is. A lassan araszoló forgalom megtorpan. „Bírják ki azt a kis időt, amíg befejezi beszédét, a forgalom zajában nem lehet hallani, hogy mit mond a képviselő úr.” A sztrájkolok indulatosak, szükség van józanabb megnyilvánulásra is. „Maradjanak már nyugodtan, azt akarják, hogy a rendőrök közbeavatkozzanak?” Szép lassan lehiggad a hallgatóság, a forgalom mehet tovább, a rendőrök elégedettek, akik higgadtan, körültekintően végzik munkájukat. Egyértelműen nekik köszönhető a forgalom viszonylagos zavartalansága.- Él kell érnünk - folytatja kissé hangosabban Kávássy úr -, hogy a kormány visszavonja ezeket a törvényeket, vagy ha ehhez még nem vagyunk elég erősek, akkor annyit kell kicsikarnunk, amennyit csak tudunk. A magyar mezőgazdaság az átalakulás állapotában van, és a mindenkori kormányzati politikát ehhez az átalakításhoz kell szabni - mondja többek között a párt megyei alelnöke. „Nem jól van ez uram se- hogyse - szólal meg a vásáros- naményi Balázs Mihály. - Azt mondja a hétben a pénzügyminiszter, hogy egymillió-nyolcszázezer forint árbevétel legalább egymillió-kétszázezer forint jövedelmet jelent. Hát kérem, nekem jókora darab földem van, de szívesen odaadom a miniszter úrnak, és mutassa meg nekem, hogy lehet ezt elérni. Mert én eddig ekkora pénzt még sohase kerestem, pedig dolgozom látástól vaku- lásig. Fehérasztal mellett köny- nyű beszélni, ott azt mondhat- Jó lenne, ha a kormány a józan paraszt eszével gondolkodna - mondja Taszári Barna vajai gazdálkodó. - Ezt az országot mindig is a mező- gazdaság húzta ki a bajból. Miért nem segítik a parasztokat? Senki sincs, aki képviselni tudna bennünket, aki az érdekeinket védené a parlamentben, a kormánytól pedig nem lehet semmi jót várni. A miniszter is elutazott, ahelyett, hogy ide jött volna közénk. Azt mondja meg nekem, miért megy egy felelős beosztású ember ilyen vészterhes időkben Párizsba? Az emberek kíváncsian állnak körül bennünket. Hallgatják az indulatait nehezen leplező Taszári urat. „Biztos azért ment el, mert nem mer a szemünkbe nézni, fél a felelősségre vonásról! - hallatszik a tömegből. „Ki beszél itt felelősségre vonáról - mondja valaki -, szó sincs ilyesmiről. Csak azt akarjuk, hogy megértse a gondjainkat, hogy értelmesen megbeszélve a problémákat olyan eredményre jussunk, ami Taszári Barna, vajai gazdálkodó Középen Kávássy Sándor országgyűlési képviselő
