Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-25 / 47. szám
Varoslátogató 1997. február 25., kedd Varsányi Gábor pedagógus:- Kapkodást tapasztalok az oktatásban és a gazdaságban egyaránt. A gyerekek behozzák az iskolába az otthoni problémáikat, nem tudnak azoktól elszakadni. Egyre több a deviáns gyerek, akik nem tudják feldolgozni, hogy munkanélküliek a szülők, és nincsenek anyagi, valamint erkölcsi biztosnágban. A feszültséget az iskolában vezetik le, sokszor nemcsak a szünetekben, hanem az órákon is. Többszörösen hátrányos helyzetű gyerekek is vannak, akiken nagyon nehéz segíteni. A társadalom nem ismeri a pedagógusok munkáját, például azt, hogy az emelt óraszámok miatt nem tudják, hogy a tanár nemcsak az iskolában dolgozik, hanem felkészül és dolgozatokat javít. Ezt a tudatlanságot, meg nem értést sejtetik a bérek is. Tóth Sándorné nyugdíjas:- Engem nagyon sok dolog bosszant. Hatvanöt éves vagyok, és borzasztóan alacsony a nyugdíjam. Olyannyira, hogy még most is dolgoznom kell. Szerencsére a munkahelyem jó, tisztelnek, becsülnek. A gyerekimnek viszont nincs állásuk, képtelenek elhelyezkedni. Annyi jövedelmük sincs, hogy a megélhetésre jusson belőle. Az árak már olyan magasak, hogy az égig érnek. Sokszor azon gondolkodom, mi lesz a fiatalokkal? Hogyan fognak boldogulni? Harcsa Sándor géplakatos:- Nagyon érzékeny vagyok, már egy rossz szótól is ideges leszek. Ilyen a természetem. Egyébként hivatali munkásként dolgozom, a munka elég jó, de a fizetés nagyon alacsony. Boldogulni nem lehet belőle. Élettársam van, a lakás, amelyben lakunk, a sajátunknak mondható. Mégsem tervezünk esküvőt az elkövetkező tíz évben, hacsak nem nyerünk a lottón. Nincs pénz nagyobb kiadásokra, örülünk, ha egyik hónaptól a másikig kihúzzuk. Gyereket sem tervezünk, talán akkor, ha egy jobban fizető állásom lesz. Lengyel Csaba oktatási technikus:- Ebben az országban már átláthatatlan a gazdasági helyzet. A feleségem is, én is közalkalmazottak vagyunk. Két iskolás gyermekünk van, egyikük főiskolára jár, a másik középiskolába. Ekkora fizetésből csak szerényen lehet élni. Ha a munkahelyemre jövök, otthon hagyom a problémáimat. Még szerencse, hogy a foglalkozásom leköt és örömmel tölt el, ilyenkor az ajtót bezárom, és elmúlik a rossz kedvem. A mátészalkai 138. számú Ipari Szaközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben nagy eseményre készülnek. Március 19-21. között tartják meg a Szakma Kiváló Tanulója Országos Versenyt, amelynek keretén belül az Országos Asztalos és Faipari Szövetség megyei szervezete megrendezi a II. Szatmári Faipari Napokat. Az ország legjobb bútorasztalos, épületasztalos szakos tanulói mérik össze elméleti és gyakorlati tudásukat. A versengést számos cég támogatja, közülük is kiemelkedő a Sandra From, amely faanyaggal járul hozzá a verseny eredményes lebonyolításához. Az oldalt írta: Kozma Ibolya A felvételeket Csonka Róbert készítette Három megyét képviselt Írországban Vagy Gusztáv, a 138. Számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet igazgatója a FÁS International Consulting Limited - az ír munkaügyi és átképző központ - konferenciáján. Néhány éve írországi mintára alapították hazánkban a regionális munakerő-fejlesztő és -képző központokat. Az utat és a konferencián való részvételt a PHARE Kísérleti Program Alap finanszírozta. Ott szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk.- Az ottani képző központok technológiai fejlesztéssel, munkaerőpiaci kérdések kezelésével foglalkoznak - mondta Nagy Gusztáv. - Magyarországon a két szerv, a munkaügyi központ és az átképző intézet külön-külön működik, míg az íreknél a két intézmény egybe tartozik. A regisztrált munkanélkülieknek rögtön tudnak tanfolyamot ajánlani. Az Európai Unió sok pénzt fektetett a rendszer létrehozására, így az hatékonyabb, ás sokkal többb ismeretet ad, mint hazánkban. Meggyőződésem azonban, hogy a mi képzéseink sokkal színvonalasabbak, mint amit ott tapasztaltak. Túlságosan gyakorlatiasak, kevesebb az elméleti háttér. A magyar szakember mobilizálhatóbb, több hasonló munkát képes ellátni, míg az írek egy-egy műveletsor tökéletes elvégzéséhez ragaszkodnak. Meglepő viszont, hogy menynyire naprakészek az írek és mennyire tájékozottak. A mátészalkai szakmunkásképző a nyíregyházi Regionális Fejlesztési és Átképző Központ helyi bázis- intézménye. Több tanfolyamot szervezünk a környéken élő munkanélkülieknek. Számítástechnikai területen szoftverüzemeltető képzéseket indítunk. Márciustól háztartási gépszerelő szakokra is jelentkezhetnek. Tervünk, hogy elektronikai műszerész szakot is indítsunk, valamint megvannak a tárgyi és személyi feltételek az informatikai oktatás bevezetésére is. Távcsővel a jövőbe Mátészalkán a Zeiss gyár foglalkoztatja a legtöbb embert. Más üzemekkel ellentétben ők folyamatosan bővítik dolgozóik létszámát. Gyakorta pályáznak különböző támogatásokra, fejlesztési-beruházási pénzekre. így nem csoda, hogy a német tulajdonos is elégedett a szálkái gyáregységgel. A Zeiss alapítványi formában működik, több mint száz éve. A megtermelt nyereséget további fejlesztésekbe forgatják vissza. Talán ezért is a világ vezető optikai cége. Már az 1900-as évek elején is megelőzték a kor vállalatait a munkakörülményeket tekintve. Napi nyolc órában foglalkoztatták dolgozóikat, szabadságot adtak, és a munkásoknak jobb szociális feltételeket teremtettek. Napjainkban szerte Európában számos gyáruk van, örvendetes hát, hogy a megyénkben is jelen vannak. A szálkái üzem dolgozói létszámát folyamatosan növelik, s nemrégiben Esztergomban is alapítottak egy újabb termelő egységet. Elsősorban optikus, forgácsoló, finommechanikai, elektromechanikai szakembereket foglalkoztatnak. Amikor Kárpáti Tibor főmérnök átvette a mátészalkai gyár vezetését, elsőként a város középiskoláival vette fel a kapcsolatot. Megbeszélték, milyen szakemberekre lesz szüksége a Zeiss-nek, így az oktatási intézményeknek módjuk van piacképes, biztos tudást adó szakmára képezni diákjaikat. A tanulók iskoláik befejezésekor munkahelyet kapnak. Ä Zeiss-ben számos szakma elsajátításához érettségire van szükség, ugyanis a finommechanikai tevékenységhez széles körű elméleti tudás is szükséges. Annak ellenére, hogy folyamatosan vesznek fel dolgozókat, sokan várnak felvételre, hiszen a városban és környékén huszonkét százalékos a munka- nélküliség. Fiatal felsőfokú végzettségű szakembereket is várnak, akik a cég specialistái lehetnének. A nyelvtudás azonban sokszor hiányzik, még akkor is, ha nyelvvizsgájuk van a fiatal értelmiségieknek. A tulajdonos nyelve a német, ezért természetes, hogy a vezetőktől elvárják, jól kommunikáljanak az anyacég munkatársaival. Gyakran egy-két hetes képzésekre, tanácskozásokra utaznak Németországba a cég dolgozói, ezért is nagyon fontos a nyelvtudás. Hamarosan felépül a távcsőgyártó épülete. A munkatársak betanítása és az új szárny építése egyidejűleg történik. Az már természetes, hogy Mátészalkán is kifogástalan munkával, odafigyeléssel és kitartással igyekeznek megfelelni a cég nevével fémjelzett minőségnek. Divatos és jövedelmező Mátészalka ír minta A nyolcadikosok túl vannak életük egyik legnagyobb választásán. Mára valamennyien eldöntötték, hol szeretnének továbbtanulni, milyen iskola felelne meg leginkább számukra. Néhány héttel ezelőtt az Új Kelet hasábjain próbáltunk segíteni azzal, hogy bemutattuk a megye valamennyi középiskoláját. AII. Rákóczi Ferenc Általános Iskola néhány végzős tanulóját döntéseikről kérdeztük. Acs Bernadett: - A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium német tagozatára jelentkeztem. Negyedikes koromtól tanulom ezt a nyelvet, s nekem és a szüleimnek is meggyőződésünk, hogy kell néhány nyelvvizsga ahhoz, hogy ebben a világban boldogulni tudjunk. Anyukán egyébként olaszul beszél, szeretném ezt a nyelvet is megtanulni, az angollal kiegészítve pedig egészen jó lehetőségek nyílhatnak. Tolmács vagy idegenvezető szeretnék lenni. Csókási Tímea: - Mindig is imádtam mozogni, szeretek sportolni, különösen kosarazni. Ä kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban tanulok tovább. Érettségi után is testneveléssel, sporttal kapcsolatos foglalkozást szeretnék folytatni. Édesanyám is hasonlóképpen gondolkodott, amikor ennyi idős volt, mint én. Őt nem engedték erre a pályára, a szülei azt mondták, hogy ebből nem lehet megélni. Az én döntésembe nem szóltak bele, inkább biztattak, hogy így válasszak. Balogh Zsolt: - Közgazdasági szakkközépiskolába jelentkeztem, Fehérgyarmatra. Szeretnék számítógépen dolgozni. Célom, hogy könyvelő legyek vagy közgazdász. Van egy rokonunk, aki egy könyvelő- irodában dolgozik. Megmutatta, milyen feladatai vannak, és mit hogyan kell elvégezni. Nagyon tetszett, s azt hiszem, a számítógép vonz a legjobban. Márton Balázs: - Debrecenben fogok továbbtanulni külkereskedelmi és vállalkozói szakon. Az iskolára a tájékoztatóban találtunk rá. Vállalkozó vagy közgazdász szeretnnék lenni, esetleg egy külkereskedelmi cég könyvelője. Nem riaszt el, hogy egy idegen városban fogok tanulni, hiszen az osztálytársaim többsége is hasonló helyzetben lesz. Próbáltam olyan szakmát választani, amely érdekel is, ahol tanulni lehet és jól lehet keresni. A példaképem apukám, akinek saját vállalkozása van. A nyilatkozó gyerekek szerint korunk legdivatosabb foglalkozásai: banktisztviselő, vállalkozó, ügyvéd, tolmács, kozmetikus. Tímea kivételével úgy gondolják, nem valószínű, hogy a későbbiekben pályát módosítanak, maradnak a mostani elképzeléseik mellett. mbhkv'—||------On t mi bosszantia? „ I Munka a Zeiss-ben Országos verseny Nagy Gusztáv
