Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

1997. február 22., szombat Riport Bessenyei-dokumentumok A megye egyetlen társadalmi, tudományos és művé­szeti folyóiratának ez évi első száma a Bessenyei-év alkalmából összeállítást közöl a testőr költő életéről, munkájáról, és annak hatásáról a magyar felvilágo­sodásra. Erdélyi Tamás (Új Kelet) János István irodalomtör­ténész bevezetője után elő­ször Csorba Sándor írását olvashatjuk Bessenyei ter­mészetfelfogásáról és termé­szetélményéről. Több vers­idézettel világítja meg, mi­lyen meghatározó volt pél­dául a „bihari remete” éle­tére a szabolcsi, közelebbről tiszaberceli, Tisza menti if­júság élménye. Antal Attilá­nak Aprily Lajos Bessenyei című versének rövid elem­zése után terjedelmes össze­állítást olvashatunk a nagy gondolkodó örökérvényű „bölcs mondásaiból”. Kö­veséi Ágnes, az összeállítás szerkesztője abc-rendbe gyűj­tötte ezeket „akaratitól „vers”-ig, gondosan muta­tózva fellelési helyüket. Ezt a Miskolci Egyetem böl­csészkara textológiai mű­hely diákjainak munkája követi, melyben egybevetik a Bessenyeiről szóló kora­beli nekrológokat és életraj­zokat, adalékokat szolgáltat­va a költő megítéléséről kor­társai által. Végül Katona Béla mutatja be azt a 19 - életképeknek olvasva is ér­dekes - levelet, amelyet Bessenyei Anna, a költő unokahúga írt barátnőjének Tiszabercelről Szabolcsra 1825 és 1840 között, s me­lyeknek ez az első megjelen­tetési helye, mivel a levelek eddig rejtve voltak a megyei múzeumban. A folyóirat következő té­maköre a vidéki sajtó hely­zetéről, szerkezetéről, gond­jairól szól egy nagy tapasz­talatokkal rendelkező újság­író, Bürget Lajos és egy főiskolai hallgató, Töviskes Imre tollából. Míg az előző „ötezer szavából” süt az in­dulat, a személyes tapaszta­latokon alapuló - rá mindig is jellemző - berzenkedés és bizonnyal vitára késztető bírálat; a fiatal kutató elmé­letileg szélesen megalapo­zott, idézetekkel tűzdelt szö­vegében keresztmetszetét adja a szabolcsi megyeszék­hely médiájának. Mind­kettőjük szándéka a jobbí­tás, a párbeszéd és a jobb együttműködés sürgetése, a sajtó, televízió és rádió kö­zös „fogyasztója”, a lakos­ság érdekében. A Szemle ezúttal négy könyv bemutatására vállal­kozott: Takács Péter Károlyi Sándor grófnak, a Rákóczi- szabadságharc békekötőjé­nek feleségéhez írott levelei Debrecenben kiadott gyűjte­ményéről, Hoffmann Tamás Nagy Imrének a magyar pa­rasztságról és mezőgazdaság­ról írott cikkeit tartalmazó kötetről, Gerliczki András Jánosi Zoltán nagy sikerű könyvéről, Nagy László mi­tologikus költői világáról, végül Páll István egy Mün­chenben megjelentetett né­met nyelvű könyvről írt, mely­ben Ami Lajos szamosszegi cigány népmeséit adták ki. A Szabolcs-Szatmár-Bere- gi Szemlének e számát Bes­senyeiről készített érmek és domborművek, valamint a 70 éves Soltész Albert né­hány garfikája díszíti. Borult mint a dominó Nagy csattanás volt, amikor az ónos esőtől jégpályává vált úton megcsúszott egy autó Mátészalkán, a Szalkay László úton, és kidöntött egy villanypóznát. Fotónkon a Titász dolgozói a póznasor foghíját egy új oszloppal pó­tolják. Új lakók a vadasparkban m Az első bizonytalan lepesek az ui otthonban A Sóstó-erdei Szabadidő­park oroszlánja álmosan nyújtózkodik, a nyulak fél­ve rezzennek össze ketre­cükben. A ködös, szürke hajnalon rakodás zaja za­varta meg nyugalmukat. Csütörtök éjszakáról pén­tekre virradó hajnalban öt kamion állt be egymás után a park területére, játékokkal megrakodva érkeztek a fővárosból. Sikli Tímea (Új Kelet) A park igazgatósága a buda­pesti Vidámpark Kft.-től ötféle játékot vásárolt meg. Bár nem egészen új darabokról van szó — nyáron még a fővárosi közönsé­get szórakoztatták -, némi fes­téssel és felújítással remek szó­rakozást nyújtanak május else­jétől a látogatóknak. A már ki­szolgált rakétát lebontják, de az óriáskerék még nem „vonul nyugdíjba”. Nosztalgikus han­gulatot teremthet a kisvonat is, mely a fák közt kanyarogva fog­ja szállítani utasait. A régi céllö­völde előtt, egymás mellett so­rakoznak a körhinta tartozékai: szürke hátú elefántokon, csigá­kon és lovacskákon utazhatnak jó két hónap múlva körbe a ki­épített pályán a legfiatalabbak. A helikopter már egy másik sza­badtéri játék tartozéka. A még hajnalban is szemerkélő hó alól reggelre csak kicsit kopott, kék­re festett orra látszik ki. A legna­gyobb szenzációnak a „hurri­kán” ígérkezik, melynek irányí­tófülkéjét a tűzoltóság daruja emeli le a kamion platójáról. Az utolsó autó kicsit más, mint a többi. Első részében a játékok­hoz tartozó védőrácsok vannak, de a hátsó pongyva alól nesze- zés hallatszik. A szabadidőpark igazgatója, Gajdos László rög­tön ki is elégíti kíváncsiságun­kat, s néhány perc múlva a saját szemünkkel győződhetünk meg arról, hogy a takaró alatt három gyönyörű jávorantilop utazott. Biztosan fárasztó volt számukra a speciális fakarámokban az uta­zás, de szerencsére már nem kell sokáig várniuk a szabadulásra. Az autó mellé áll egy traktor, s a rakodók — bár először a súlya miatt kicsit nehézkesen - teljes biztonsággal átemelik az antilop­bikát. Társai, a két tehén türel­mesen várnak sorukra. Mielőtt elindul kis csapatunk, hogy új otthonába kísérje az állatot, óva­tosan közelebb merészkedünk a ládához. A réseken át hatalmas, csokoládébama szem néz vissza ránk. Valószínűleg érzi, hogy biz­tonságban van, mert azt is meg­engedi, sőt, igen szívesen fogad­ja, hogy kicsit megvakargassuk a hátát. Az antilopok új helyén le­Tűzoltók segítségével emelik le a „Hurrikán” irányítókabinját. emelik a ládát, és egy ember ügye­sen kinyitja a karámot. Gajdos László arra kér minket, húzód­junk kicsit hátrébb, mert az állat, mikor kirohan a szabadba, eset­leg fellökhet valakit. Ettől azon­ban, úgy tűnik, egyáltalán nem kell tartanunk. A park első jávor­antilopja - mely egyébként igen ritka Magyarországon - nem sie­ti el a dolgot. Néhány marék szal­ma azonban megteszi hatását. Magára hagyjuk, hadd szokja környezetét. Nem sokáig lesz egyedül, a traktor máris fordul, hogy lehozza társait is. Bár a jávorantilopokat hiva­talosan csak tavasszal mutatják be a látogatóknak, aki elég ügyes, az egy vadasparki séta alkalmával már a hét végén is meglesheti őket. Még mindig segíthetnek adójuk egy százalé­kával azok, akik azt szeretnék, ha tovább épülne, szépülne a szabadidőpark. Megérkeztek a népszerű „Hurrikán” csészealjak Összeszerelésre várnak a körhinta tartozékai Fotók: Bozsó Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents