Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-21 / 44. szám
1997. február 21., péntek Riport 1*. 11 Kelet Visszaálmodják az Ifjúságot Egy este a Zenith-klubban Ha péntek, akkor Zenith, ismét összeállt a hetvenes évek legendás együttese. Akkoriban az ifiparkban hetente háromszor is játszottak. Rajongtak értük a régen volt fiatalok. Színre lépésükkel valami megváltozott. A dögunalmas slágerek helyett életet leheltek a könnyűzenébe. Játszottak iskolákban, klubokban, és maguk sem tudták, hogy majdani közönségüket tisztelhetik a hetvenes évek fiatalságában. Palotai István (Uj Kelet) Meglepően magas művészi színvonalú kerámiatárlat tekinthető meg az intézményben a kerámia szakos hallgatók válogatott munkáiból. A mester pedagógiai módszereit dicséri az a sokszínűség, ami a látottakat jellemzi, és egyértelművé teszi, hogy nem sablon-oktatás folyik, hanem a fiatal művészjelöltek tehetségének egyéni kibontása. Bátor útkeresés és művészi önfegyelem, tudatos funkcionális formatervezés és szárnyaló alkotói szabadság könnyedén fémek itt meg, és látva az alkotásokat vagy tanulmányokat, nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy utánpótlásban nincs hiány! Reményi Krisztina megkapó dobozkái - megannyi „etruszk” ihletettségű miniatűr szarkofág. Vaita Mónika „antihamutartója” igazán szellemes tér- és funkciójáték, építőanyag-metamorfózisai kiváló tehetséget sugároznak. Mázsári Szabolcs remek térlátásával és térérzékével fogott meg, Vad Bernadett pedig ölelkező jón oszlopfőket idéző „építészeti sugallatával”. Réthi Gábor ősi rakuboglyái mellett Bábel-torony tanulmányaival, míg Szabó Krisztina melegszívű nőiséget árasztó alkotásaival tűnt ki. Remek térrács-tanulmányokat és variálható térrácselem-terveket hozott Barna Tibor, de rusztikus dobozai is kiforrott tehetségre utalnak. Külön meg kell említeni Beke Mátyás függesztett „kultikus kegytárgytartóit”, avagy ősi „tömjénfüstölőit”, melyek egy kész keramikusművésznek is dicséretére válnának. Berki Antal (Új Kelet) Placcon voltak nagyon. Minden, amihez nyúltak, sikerült. ,J3ütyök" Zboray Károlyt az ország legjobb énekesei között tartották számon, az együttes is állandóan az élbolyban szerepelt, és hogy mégsem sikerült az igazi kiugrás, az inkább a körülményeken múlott, mintsem a tehetség hiányán. Aztán hosszú évek jöttek. Az együttes feloszlott, tagjai külföldön vállaltak munkát, a hazai zenei életből szép lassan kikoptak. Régi közönségük elfeledkezett róluk. Új zenekarok jöttek, de már nem volt akkora sikerük, már nem tudták magukhoz édesgetni az elárvult rajongókat. A Zenith közönsége szép lassan korosodni kezdett. Családapák, családanyák lettek, már nem nagyon volt érdemes koncertekre járni, idejüket, erejüket, kedvüket elvette a munka, a megélhetési költségek egyre nehezebb előteremtése, a gyereknevelés. Egyszóval a mindennapi taposómalom. És lássatok csodát! Visz- szatért Nyíregyházára ,fiámé” Dömötör Sándor, újjászervezte a hajdan volt sztárbandát, és péntekenként a művelődési központ klubká- véházában kinyitott a Zenith- klub. Ez még nem lenne valami nagy csoda, de az már azért valami, hogy a réges- régi közönség csak úgy, mint a legendabeli huszárló, már a hírtől is izgalomba jött, és csapatostul keresték fel a Zenith új játszóhelyét, hogy legalább egy héten egyszer visszaálmodják magukat ifjúságukba. Nem csalódnak, akik péntekenként a Zenith- től várják a felüdülést. A zene ugyanaz, mint hajdanában, a hangerő mérsékelt, a tempó is élvezetes, csak a tagok hajszíne változott valamicskét, esetleg egy-két hajszál is hibádzik, de ,fiompos" Vörös Lajos ugyanolyan hévvel veri a billentyűket, mint hajdanában. A nóták is a hetvenes éveket idézik, meg hatvanasokét, a Beatles, a Rollings, no meg saját számaik hangulata ma is megbabonázzák a szolid szórakozást óhajtó középgenerációt. Nem csoda, ha tíz körül már telt ház van, és nem is csökken a hagulat hajnali háromig, azaz záróráig. Jó dolog ez klub, még akkor is, ha a zenekar saját vállalkozásként bérli a klubká- véházat és szervezi ezeket a nosztalgiaesteket. Igaz, segítenek a finanszírozásban szponzorok is, de a munka, a szervezés oroszlánrésze a zenészeké. Hangulatos félhomály, kitűnő muzsika, és a táncolók önfeledten fiatalodnak vissza húsz-harminc esztendőt, hogy aztán testben-lé- lekben felfrissülve ki-ki folytassa hétköznapi életét arra várva: a következő pénteken ismét megtörténjen velük a csoda. Mészáros-tárlat Lillafüreden ígéretes tehetségek Mint ahogy az alma sem szokott messze esni a fájától, úgy a művészpalánta sem művésztanárától! Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola remek keramikusművésze és tanára, Mészáros Gábor kimagaslóan tehetséges és a „szakmát” is remekül ismerő csemetéket nevel. Városok randevúja Hatházi Andrea (Új Kelet) A Városi Polgármesterek Randevúja elnevezésű találkozó rendezésének jogát 1995 óta évről évre mindig másmás pályázó város nyeri el. A rendezvény célja az önkormányzatok és a számukra legfontosabb szaktárcák, gazdasági szervezetek közötti aktív konzultáció megteremtése. Az esemény fölött Kuncze Gábor belügyminiszter vállalt fővédnökséget. A tavalyi találkozón első ízben meghirdetett A mi városunk című karikatúrapályázat rendkívüli sikert aratott, ezért ebben az évben is váiják az ügyes kezű rajzolók munkáit. A nyilvános pályázatra maximum 3 darab eredeti, fekete-fehér, újságban közölhető rajzot várnak, fekvő vagy álló A/4 méretben (keretezés és paszpartu nélkül). A szerző nevét, címét, a rajz címét és szövegét a rajzok hátlapján kérik feltüntetni. A karikatúrák leadhatók a Szféra Kft. címén: 1033 Budapest, Harrer Pál u. 18. VI/32., illetve elküldhetők postán (1277 Budapest 23. Pf. 71.) február 25-éig. A zsűri február 28-án bírálja a pályamunkákat, amelynek elnöke Farkasházy Tivadar humorista, főszerkesztő, tagj ai Bereczky Loránd művészettörténész, főigazgató és Jankovics Marcell filmrendező, stúdióvezető. A karikatúrapályázat eredményhirdetése a rendezvény napján - március 21-én- lesz, ahol is az első díj tulajdonosa negyvenezer, a második díjas pályázó harmincezer és a harmadik díjazott húszezer forint pénzjutalmat kap. A kiállított rajzokra a találkozón jelen lévő közönség is szavazhat, a közönségdíj negyvenezer forint. További információkat György Ritától a 06-1-250- 0562 és a 325-9492 telefonszámon kaphatnak. P. I. (Új Kelet) ___________ Ki mondottan exkluzív helyen, méltó körülmények között tartja soron következő tárlatát Mészáros Gábor keramikusművész, a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola szakosztályvezető művésztanára. Az Emlékképplasztikák című kiállítás rendezője a Lillafüred Alapítvány, helye a lillafüredi Palotaszálló kiállítóterme. A művész tájékoztatása szerint leginkább új, nagy méretű rakumázas kerámiáit tekinthetik meg a látogatók. Ez annál is figyelemreméltóbb, mert nagyon kevesen foglalkoznak a művészvilágban ilyen grandiózus méretekben ezzel a technikával. A kiállítást február 23-án, vasárnap délután négy órakor Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatóhelyettese nyitja meg. Lejtett a hazai pálya Fekete Tibor (Új Kelet) Kis híján botrányba fulladt Nyíregyházán a szombati játékos sportversenyek országos elődöntője. A vetélkedés hagyományainak megfelelően a versenyszámok segédeszközeit mindig a rendező iskola adja, és eddig ezzel nem is volt gond. Most azonban a házigazdák gondoltak egy merészet, és a saját labdájukat valamilyen ragacsos anyaggal bekenték, míg a két rivális csak kopott és csúszós medicinlabdát kapott Naná, hogy utcahosszal előzték meg a két hasonló képességű csapatot A bemesek azonban még az egy-, illetve kétpontos előnynyel sem érték be, mert a következő futamban az addig biztosan utolsó két csapatnak is „csirizes” játékszert adtak, így még az ötödik és hatodik helyezett is megelőzte a Mórát és a Hajdúböszörményt. A „váratlanul” jött három-, illetve négypontos siker el is döntötte a verseny végeredményét. Azt tudjuk, hogy a síversenyeken titkosnak minősített kenőcsökkel kenik be a lécek alját, hogy jobban csússzon. Ott a segédanyagok és eszközök használata megengedett, sőt, aki nem használ ilyet, esélye sincs jó hely megszerzésére. Ez azonban más, ez az általános iskolás alsó tagozatosok JÁTÉKOS SPORTVERSENYE és nem Világkupa-futam. Hibás a versenykiírás is, mert nem rendelkezik egyértelműen a segédeszközök és anyagok használatáról. Ha csak annyit írtak volna a végére, hogy a kiadott sportszereken kívül más eszköz és anyag használata nem megengedett, akkor elejét lehetne venni minden vitának, különben egy végeláthatatlan folyamat kezdődik. Mindenki a turpisságokon töri majd a fejét, és nem a tisztességes felkészüléssel foglalkozik. Lehet,hogy a Bem iskola testnevelő tanárai nem vétettek az írott szabályok ellen, de vétettek a fair play íratlan elvárásainak. Mivel a messziről jött csapatok nem hozhatnak magukkal medicinlabdát, svédszekrényt vagy zsámolyt, így a házigazdák adják mindezt Úgy hiszem, elvárható lenne, hogy minden résztvevőnek ugyanolyan sportszert adjanak, és egyenlő feltételekkel versenyezhessenek. A pedagógusoktól pedig különösen elvárható lenne, hogy példát mutassanak a gyerekeknek, és ne arra neveljék a társadalom felnövekvő rétegét, hogyan lehet jogtalan előnyre szert tenni, hogyan kell megkeresni a kiskapukat a szabályok között Az eredményhirdetés után a győztesek nem tudtak felszabadultan örülni a sikernek. A gyerekek közül sokan lógó orral és lesütött szemmel vonultak el a joggal háborgó nézők előtt. A hajdúböszörményiek testnevelő tanára meg is jegyezte, ilyen feltételek mellett ők sem jönnek el jövőre, nincs értelme. Néhány felelőtlen felnőtt megint elrontotta sokak örömét. Nyerhettek volna tisztább körülmények között is, és akkor nem kellene szégyenérzetükkel viaskodniuk. (Vagy nem is szégyellik?) A játékos sportversenyekből lassan kivész a játék, a sport és a tisztességes versengés. Kár érte! Fotó: Racskó Tibor Fotó: Racskó Tibor
