Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-20 / 43. szám

Kelet Városlátogató 1997. február 20., csütörtök Nyelvi labor saját bevételből Mostanság az iskolák jut­nak a legkevesebb pénzhez. Nincs lehetőség arra, hogy az oktatási intézmények tan­eszközöket vásároljanak, és megtegyék a szükséges fej­lesztéseket. Az újfehértói 4- es Számú Általános Iskola nem kért segítséget a helyi önkormányzattól. Az iskola vezetősége úgy gondolta, maguk teremtik meg azt az összeget, amelyre szükségük van. Jótékonysá­gi bált rendeztek az elmúlt év áprilisában, amelynek bevé­teléből nyelvi labort rendez­tek be. Csoportbontásban ta­nulják a német nyelvet az újfehértói kisdiákok. A Miku­lás-bál bevételét számítógép­vásárlásra fordították. Az in­tézmény udvarán lévő szolgá­latai lakást tanteremnek ren­dezték be, így egy épületben található a nyelvi labor, a szá­mítógépterem és a könyvtár. A lakás konyháját tankonyhá­vá alakítják majd át. Itt fogját tanítani a háztartástan tantár­gyat. Ez utóbbi berendezése még egyelőre várat magára. Talán a következő évi bál be­vételéből futja majd erre is. Jakab Otília: állomástól gyalog kell végig­kutyagolnia a városon, hogy elérkezzen hozzánk, ugyanis még véletlenül sem csatlakoz­nak a buszok a beérkező vo­natokhoz. Messze lakunk a központtól, a kislányomat a szomszédasszonyom viszi autóval az óvodába, míg a néhány hónapos gyermekem­mel otthon vagyok. Délutá­nonként nagyapa biciklivel hozza haza Cintiát. Most ki­vételesen el tudtam jönni érte, de csak két és fél óra múlva indul a busz hazafelé. Kény­telenek vagyunk gyalog ha­zamenni, különben órákat fa- gyoskodhatnánk az utcán. Kája Mihály: tunk. A költségvetésből csak nagyon szerényen tudjuk fenn­tartani intézményeinket, fej­lesztésekre csak félve gondol­hatunk. A közelmúltban la­kossági hozzájárulással tud­tunk néhány kilométernyi utat építeni. Ez sajnos még nagyon kevés. Hosszú szakaszon nincs burkolat, s óriási a sár. Az új, tíztantermes iskola építésének mint pedagógus örülök, de arra gondolok, ta­lán jó lett volna ebből a pénz­ből a meglévő intézményeket fejleszteni, alakítani, mert ezekre sajnos már nem jut pénz. Antal Sándorné: zunk a felnőtt szakrendelésen a kisbabával, vagy átvisszük Hajdúdorogra, ahol két szak­orvos is dolgozik. Már több alkalommal az utóbbi mellett döntöttünk, de az jóval költ­ségesebb és körülményesebb, mint ha helyben látnák el a kisunokámat. Bosszantó az is, hogy nincs tüdőgondozója a városnak, holott lehetne. Az épület, a gépek is mind adva voltak, csak szakemberre lett volna szükség. Most szertefosz­lott minden, se orvos nincs, se felszerelés. Tüdőszűrőbusz jár ki időnként Nyíregyházáról, ez kényelmetlen és időhöz kötött. Régen nem így volt!- A helyi autóbuszok köz­lekedése idegesít leginkább. Édesanyám vidéken él, gyak­ran meglátogat bennünket, s ilyenkor vonattal érkezik. Az- Tagja vagyok a képvise­lő-testületnek, s az bosszant leginkább, hogy nagyon ke­vés pénzből gazdálkodha­- Nagyon sajnálom, hogy nincs gyermekorvos a város­ban. Ä hathetes kisunokám sajnos gyakran betegeskedik. Két lehetőség van: várako­Sárban, hóban biciklin Gyermekorvost kérnek a kismamák Gyermekzsivajtól hangos a rendelő előszobája. Fiatal édes­anyák várakoznak aprócska gyermekeikkel. Három védőnő dolgozik a parányi szobában. Éppen elférnek, pedig ha gye­sen lévő kolléganőik is dol­goznának, heten lennének a helyiségben. A város valamennyi gyere­kéről gondoskodnak, akik nem töltötték be a tizenhat évet. Csecsemő- és terhestanács­adást tartanak, emellett az is­kolákkal kapcsolatos teendő­ket is ellátják. A törvény sze­rint négyszáz gyermek jut egy védőnőre, itt viszont ez a szám hatszázra módosul. így Sztányi Zoltánné, Fejér Tiborné és Halász Kriszta gyakran otthon is dolgoznak, hogy az adatla­pokat és egyéb dokumentumo­kat ki tudják tölteni. A családokhoz biciklivel jár­nak, hiszen gépkocsipénzt nem tud adni az önkományzat, gya­logosan pedig lehetetlen bejár­ni a kisváros hosszú utcáit.- A sáros szakaszokon felver­jük a ruháinkat. Most mostuk le a csizmánkat, ami aüg látszott ki a sártól — mondja Fejér Zoltánné. - Ruhapénz sem jár nekünk, pedig nem egy darabot tönkretettünk már. Még a kerék­pár rendben tartására sincs lehetőség, nem fizetik.- A legnagyobb baj az - folytatja Halász Kriszta -, hogy nincs gyermekorvos. Pe­dig egy ilyen település két szakembernek is adna munkát. A háziorvosok fogadják a gye­rekeket, együtt várakoznak a kicsik a felnőttekkel, ami nem szerencsés. Hetente Nyíregy­házáról jár ki egy doktornő, de ezekre a rendelésekre csak egészséges gyerekek jöhetnek. A másik kérdés természete­sen az, ha lenne szakorvos, hol lenne a rendelő, mikor még mi is alig férünk? Egy nap alatt megjárná Pestet Cukrászüzem - családi vállalkozásban Meglepő, hogy vékony, mozgékony férfi. Mégis imád­ja az édességet. Ezért lett cuk­rász. Kassai Károly harminc évvel ezelőtt kezdte a szakmát, ma a kisváros egyetlen cukrász- mestere.- Ha mérnénk, hány kilomé­tert teszek meg naponta, kide­rülne, hogy megjárnám Buda­pestet - mondja. - Pedig csak le-föl járkálok a kis üzemben, ki az irodából, be a raktárba, a sütőhöz és a mosogatóhoz. Itt nincs megállás. Vállalkozó va­gyok, ha pihengetnék vagy la­zsálnék, nem haladnék semmi­re. A három évtized alatt egy­szer voltam táppénzen. Akkor olyan beteg voltam, hogy azt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám! Nagyon szeretem ezt a mun­kát - mondja, miközben egy nagy tepsi süteményt vesz le a polcról. - Ez Jutka szelet - mutat rá, s meleg vízbe mártja az éles kést. - Én neveztem el. Hogy miért Jutka? Már nem is tudom... Nálunk nincs hulla­dék vagy maradék. A sütemény szélét szeretem megenni, de gyakran ezekből a részekből is édességet készítünk. így nem kell kidobni semmit, mindent felhasználunk. Gyakran kérik a sajtos pogácsám recepjét. Mondom: öt kilogramm liszt... így viszont nem tudják jegyez­ni az asszonyok... Ők kis meny- nyiséget sütnek. Úgy nem si­kerül olyan jól a sütemény. Még nekem sem. Nagyobb mennyiségből jobbat, fino­mabbat készítek. A feleségem is cukrász, a fiam most végezte el a ven­déglátóipari iskolát. Őt is be­fogtuk a munkába. A nejemet Mátészalkán ismertem meg, egy cukrásztalálkozón. Meg­látni és megszeretni, csak ennyi volt. Korábban Rakamazon él­tem, de átköltöztem Újfehér- tóra, hogy közelebb legyünk egymáshoz. Összeházasod­tunk, előbb az asszony volt a főnök az ÁFÉSZ-cukrászdá- ban, majd a gyerek születése miatt én vettem át a vezetést. Ő nem olyan fajta, mint én, még akkor is hízik, ha csak ránéz a süteményre. Az üzemet nemrégiben vásá­roltuk az AFESZ-től, minden hónapban kemény pénzt fize­tünk érte, így nincs lehetőség fejlesztésre. Ha lejár a hitel, bol­tot nyitok itt a szomszédban. Sajnos, ezzel atb-járulékkal meg az adóval megölnek min­ket. Mire kifizetem a rezsit, a bérletet, az alapanyagokat, alig marad egy kis pénz. Pe­dig reggel hattól már itt va­gyunk. Én vagyok a cukrász, a szállító, a nyersanyagbe­szerző és az irodavezető. Ma­gamon kívül csak a családom­ra számíthatok. Ha mást alkal­maznék, nem érné meg fizetni a bérét. Családi vállalkozás­ban viszont több ember he­lyett dolgozunk, s a kevéske haszon is a mienk. Az oldalt írta: Kozma Ibolya. A felvételeket Csonka Róbert készítette ÚjSehértó Bátyusba! Jótékonysági bátyus bált tartottak február 15-én Új- fehértón, az 1. Számú Ének- Zene Általános Iskolában. Felléptek a zeneiskola ta­nárai, a „Szikes” népzenei együttes, a Móricz Zsig- mond Színház művészei, Kazár Pál és zenekara, va­lamint Tóth László konfe­ranszié. A bevételt hang­versenyzongora vásárlásá­ra használják fel. Közhasznú munka A városban csaknem két­százhetven, jövedelempót­ló támogatásban részesülő lakos nem teljesítette a há­rom hónapos munkaköte­lezettséget, noha az önkor­mányzat ajánlott számuk­ra tevékenységet - tájékoz­tatta lapunkat Nagy Sán­dor, Újfehértó polgármes­tere. A polgármesteri hiva­tal közhasznú munkát java­sol részükre a település te­rületén. Az intézmények karbantartásában, faülteté­seknél segédkezhetnek, és a közétkeztetésben láthat­nak el feladatokat. Az ön- kormányzat népjóléti iro­dája úgy döntött, hogy csak azoknak utal szociális tá­mogatást, akik igyekeznek élni a felkínált munka- lehetőségekkel. Ellenkező esetben a segély folyósítá­sát megszüntetik. Iskola épül Az újfehértói önkor­mányzat tíztantermes is­kola építésébe kezd. Az ehhez szükséges pénz mintegy százötven-száz- hatvan millió forint. A be­ruházási összeg hetven szá­zalékát céltámogatáson, il­letve céltámogatás-kiegé­szítő pályázaton nyerték. A hiányzó részt a gázvagyon eladási árából pótolják. A hivatal a kivitelezést meg­pályáztatta, négy ajánlat közül a Kelet Speeck Kft. pályázatát tartották a leg­előnyösebbnek. Sajnos, ennyi pénzből már tornate­rem-építésre nem futja, arra a jövő évben pályáznak az újfehértóiak. Vízdíjemelés A Nyírségvíz Kft. díjeme­lései szerint a közületek 94, míg a lakosság 84 forintot fizet az ivóvíz köbméteré­ért. A szennyvízelvezetés és -tisztítás köbméteren­kénti díja közületek részé­re 65, a lakosság részére 58 forint. Az általános forgal­mi adó nincs benne ebben az összegben. Betegápolás Az önkormányzat szer­ződést kötött a Filia Bt.-vei, eszerint a kórházat elhagyó betegek ápolását, gondozá­sát és gyógykezelését a tár­saság vállalja. A bt. tevé­kenységét a társadalombiz­tosító finanszírozza, így ez a város önkormányzatának egy forintjába sem kerül. I Védőoltásra várnak a rendelőben , I Kassai Károly cukrász

Next

/
Thumbnails
Contents