Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-20 / 43. szám
i 1997. február 20., csütörtök Riport Vadászati vagy ősiségi jog? Ma már csak hárman - Bartha István édesapja, Tóth Ernő és Váli Árpád - élnek Lónyán azok közül, akik 1948-ban megalapították a Tiszatáj Vadásztársaságot. Később mindnyájukkal aláírattatta Biszku Béla és Benkei András, hogy „önként” lemondanak az állam javára a több mint tizenegyezer hektáros vadász- területről. A fordulat éve után újjászervezték a társaságot, és szerették volna munkájukat onnan továbbfolytatni, ahol több mint negyven éve abba kellett hagyni„Ezek még a világon sem voltak, amikor nekem már vadászigazolványom volt" Fotók: Bozsó Katalin uk... Munkatársunktól ________ A lónyai vadászterületek méltán vívták ki az elismerést a hazai és a külföldi bérvadászok között. Az egyik oldalról a Tisza, a másikon az ukrán határsáv zárása miatt vízben gazdag, erdőligetekkel tarkított élőhely alakult ki. Az ötvenes évek elején a terület a térségi állami erdészeté lett, a vadgazdálkodást üzemi területté nyilvánítva az akkori Nyírségi Erdőgazdaság-önálló ágazatként kezelve - gyakorolta. „Zárt területté” nyilvánították a lónyai térség egy részét, s gyakorta megfordultak ott politikusok.- A rendszerváltás után újjáéledt a Tiszatáj Vadásztársaság - mondta Bartha István a helyi földtulajdonosok visz- szaigényelték a földjeiket. Az összesét, de még azokat is, amelyeket osztatlan közös tulajdonban lehetett csak kivenni. A vadásztársaság 1992-től terület nélküli bérkilövő társaságként működött. Nagyon vártuk a már akkoriban beharangozott vadászati törvény megjelenését. A földtulajdonosokat egyenként megkerestük, s elmondtuk az elképzelésünket. Tetszett nekik a lehetőség, hogy saját földjük sorsáról, annak vadászati jogáról dönthetnek. Megszületett a törvény. A földtulajdonosok létrehoztak egy közösséget, képviselővel. Kérésünkkel újra megkerestük a képviselőt, illetve a tulajdonosokat.- A vadászati jog és az adott terület tulajdonjoga összekapcsolt fogalom - vette át a szót Szabó Árpád polgármester. - Emiatt az érintett hat község új földtulajdonosai Tiszaszal- kától Lónyáig szabadon rendelkezhetnek azzal, hogy kik folytassanak vadgazdálkodást a saját birtokukon. A Tiszatáj Vadásztársaság a tulajdonosok többségétől megkapta a beleegyező nyilatkozatot ahhoz, hogy a társaság törvény szerint is gyakorolhassa a vad- gazdálkodást. Ekkor lángoltak fel a viták a térségi erdőgazdaság illetékes alkalmazottai, vezetői és a Tiszatáj között. A Nyírerdő Rt., vezérigazgatója, Kovács Gábor mereven elzárkózott minden tárgyalás vagy egyeztetés elől. A megyei FM hivatalnak január végével határozatot kellett volna hoznia a vadászterület határiról. Ez természetesen az első lépcső, ezt követi a hasznosítás jogának a kérdése. A dolgok jelenlegi állása szerint - amit a törvény egyértelműen megfogalmaz - ez nem kétséges, hogy a Tiszatáj vadász- társaságot jogosan megilleti.- Értetlenül álltunk a sorozatos halogatás előtt - folytatta Váll Árpád, a Tiszatáj társaság tisztségviselője. - A törvény szerint jártunk el: megszereztük a földtulajdonosok többségi támogatását, szakmai alkalmasságunk megkérdőjelezhetetlen, az eddigi vadásztársaságnál magasabb technikai színvonalú gépekkel rendelkezünk, és úgymond a megközelítőleg 11 ezer hektáros vadászterület használatának jogos nyertesei lettünk. Ennek ellenére nem gyakorolhatjuk jogainkat, mert a korábbi állami vadászterület kezelői jogával rendelkező Nyírerdő Rt. is igényt tart a terület egy részére. Nem egyszer, sokszor leültünk velük, hogy állapodjunk meg a terület kérdésében egy' kedvező, szakmailag is megkérdőjelezhetetlen egyezség formájában. Ebből semmi sem lett. Számtalanszor jártunk a megyei földművelésügyi hivatalban. Az eredmény egyenlő a nullával. Ennek fejében, tavaly nyár végén megtudtuk: a földművelésügyi miniszter a lónyai térségben génrezervátumot akar létesíteni, s emiatt elveszítjük jogunkat a terület használata felett. Az erről szóló rendelkezésre négy miniszteri aláírásnak kellett volna kerülnie tavaly október 20-áig. Mivel a határozat jogvesztő, aláírások hiányában érvénytelenné vált. Amennyiben különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánítják a vadászterületet, vadász- társaságunk mindenben eleget tud tenni az itt előírtaknak. A kárpáti szarvas és a természetvédelmi területek igazi megőrzői az itt élő, szülőföldjükhöz ragaszkodó helyi lakosok, vadászok lehetnek. Az állami vadgazdálkodást az elmúlt évek szarvasgazdálkodása jól érzékelteti. Még az elkezdődött huzavona legelején, szinte a semmiből, 1994-ben megalakult az állami erdészet szárnyai alatt a Herman Ottó Lónyai Vadásztársaság, amely szintén elkezdte gyűjteni a tulajdonosi hozzájárulásokat. Nekünk a zsebünkben van a földtulajdonosok 60 százalékának hozzájárulása, kidolgozott és minősített a vadgazdálkodási programunk, és ennek ellenére lehet, hogy nem kapjuk meg a terület vadgazdálkodási jogát, mert... mert érvényesülni engedik az ősiség törvényét, amely az elmúlt negyven év gazdálkodását további tíz évre kitolná. Megjegyzendő, hogy 1990- ben hivatalos vadszámlálási adatok szerint, amit a sajtóból tudunk, a MAVOSZ megyei fővadászától a lónyai területen 180-200 szarvas élt. Ma jó, ha ötven egyedet meg lehet számlálni. Tíz év nagy idő. Mi a sajátunknak tekintjük a vadászterületet, így fejlesztenénk az állományt, másnak nem valószínű, hogy ez lenne az érdeke... *** A lónyai terület vadgazdálkodását jelenleg a nyíregyházi központú Nyírerdő Részvénytársaság látja el. A társaság két - Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg- megye 55 ezer hektáros terület kezelését látja el. Kovács Gábortól, a térségi erdészeti vállalat vezérigazgatójától érdeklődtünk a vadászati törvény gerjesztette vadászterület újrafelosztások körül kialakult vitáról.- Több mint negyven éven keresztül a Nyírerdő Rt. elődje, ma az újjászervezett részvénytársaság látja el két megye területén az állami erdőgazdálkodást és - az rt. kezelésében lévő vadászterületeken - a szakszerű vadgazdálkodást - mondta a vezérigazgató. - A lónyai térségben, a természeti adottságok miatt kialakult „ökológiai szigeten” nemcsak magyar viszonylatban, hanem Európában is egyedülálló kárpáti gímszarvas populáció alakított ki. Az állomány kivételes értéket jelent, amelynek megőrzéséről a Nyírerdő Rt. munkatársai ez idáig szakszerűen gondoskodtak, hosszú távon előretekintve gazdálkodtak vele. A ritka genetikai értékű szarvasállomány fenntartása nemzeti érdek, emiatt született meg az a földművelésügyi miniszteri állásfoglalás is, amely szerint a lónyai területet génbankká akarja nyilvánítani. Az állomány fejlesztése, fenntartása hozzáértést kíván, amely- lyel társaságunk nagy tapasztalattal rendelkező munkátársai rendelkeznek. Emellett jelentős tőkeráfordítást is igényel. Az rt. akkor is folytatni kívánja a vad- gazdálkodást, hogy ha az esetlegesen veszteséget is termel. A társaság erdő-, vadgazdálkodási, idegenforgalmi és környezetvédelmi munkát folytat, így a sokrétű tevékenység gazdaságilag jól kiegészíti egymást. Helytelen az a feltételezés, hogy a hazai és a külföldi bérvadászok által terítékre hozott vad után befizetett lődíjból fedezni lehet a gazdálkodást. A fenntartáshoz és a fejlesztéshez további tőketartalékokkal, szaktudással, magas szintű technikai eszközökkel szükséges rendelkezni. Hamarosan egy 5-8 éves tudományos programot indítunk el a Debreceni Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai Intézetével közösen a lónyai területen élő kárpáti gímszarvasok vándorlásának tanulmányozására. A lónyai területen folytatandó gazdálkodás tehát komplex feladat. A térség természeti ritkaságokban gazdag tájvédelmi körzet, magas genetikai értékű szarvaspopuláció él ott, összetett táj- és erdőgazdálkodást kell folytatni. Ezt a munkát — sem fizikailag, sem szakmailag - nem tudja elvégezni húsz, vagy akár ötven sportemberből álló, esetlegesen egy új vadász- társaság. A Nyírerdő Rt. a nemzeti értékek ápolásához, feljesz- téséhez rendelkezik azzal a tapasztalattal és stabil gazdálkodási háttérrel, amellyel meg- őrizhetővé és gyarapíthatóvá válik a lónyai terület értéke. C ' Székházak, kölcsön, Tocsik'ügy Visszavágnak a szabaddemokraták Új Kelet-információ Botrányok töltik be az ország közéletét. A kormánypártokat a privatizációs, úgynevezett Tocsik-botrány miatt piszkálja az ellenzék és a közvélemény. A koalíciós frakció egy régebbi bibis dolgot vet fel a Fidesz-MPP- nek és az MDF-nek. Horn Gábor országgyűlési képviselő a parlamentben napirend előtti hozzászólásban tette fel a kérdést: miért kell a bankkonszolidációról az 1992-es székházügyek tükrében most, 1997-ben beszélni? A válasz a honatya szerint sajnos kézenfekvő. Egyrészt azért, mert annak idején az MDF a Fidesszel közösen megakadályozta a vizsgálóbizottság felállítását, amely akkor és ott egyértelműen tisztázhatta volna az ügyeket. Másrészt, az elmúlt néhány hétben az ügyről újabb fejlemények láttak napvilágot a két említett párt tulajdonában lévő cégek kötvénykibocsátásairól és hitelfelvételekről. Az utóbbi biztosítékául a tisztázatlan körülmények között szerzett ingatlanok szolgáltak. Az eddig ismert információk alapján megállapítható, hogy a felvett, több mint 1 milliárd forintot csak részben fizették vissza a székházak értékesítése után. Az így keletkező banki 500 millió forintot meghaladó veszteséget a bankkonszolidáció során rendezték, így lényegében - állította Hóm Gábor - az adófizetők pénztárcáját terhelték. A két pártnak külön juttatott székházak ügyének jogszerűtlenségét az is igazolni látszik, hogy a tranzakciót az akkori miniszterelnök, Antall József is aggályosnak tartotta. A szabaddemokrata képviselő megjegyezte, hogy volt olyan időszak, amikor egy alig több mint 6 százalékos parlamenti mandátummal rendelkező pártnak, a Fidesznek összesen négy jelentős alapterületű székházban volt komoly tulajdoni részesedése. Ezek közül hármat soha nem használt székházként. Fontosnak tartja a szabaddemokrata politikus, hogy az érintettek által hivatkozott ASZ-vizsgálat nem az ügy jogszerűségét és mértékét, hanem kizárólag a könyvelés szabályszerűségét vizsgálta, ami talán az egyetlen szabályos eleme ennek az egész ügyletnek. Felmerül a gyanú, hogy miközben a Fidesz és az MDF az 1993-as vizsgálat parlamenti megakadályozásával el akarta tussolni az ügyet, eközben egyrészt jogtalanul terhelte 100 milliókkal az adófizetőket, másrészt közvetlenül a költségvetésből finanszírozta a kampányt. Az akkor még 100 százalékban állami tulajdonú bankokat - különös tekintettel a Magyar Hitel Bank korábbi vezetőire - felelősség terheli a banki tranzakcióban, amennyiben az így történt. Összességében kijelenthető, hogy nagy valószínűséggel a Fidesz és az MDF az 1992-93- as székházjuttatást bújtatott pártfinanszírozásra használta, az •akkori vizsgálatot megakadályozta, és a bankkonszolidáció során több százmillió forinttal terhelte az adófizetőket. Az ügyben ma sem lehet tisztán látni. A közélet tisztaságáért folytatott harcban - amelyet az SZDSZ-szel mindig is támogattunk - fontos feladat. A vádak, a feltételezések és a tények között persze nagy különbség van. Ebből a szempontból legalábbis kérdéses Deutsch Tamás kijelentése, mely szerint „Egy jogállamban párt jobban nem lehet érintett korrupciós ügyben, mint amilyen mértékben érintett a két kormánypárt az úgynevezett Tocsik-ügyben”. Hát meglátjuk - fejezte be felszólalását Hóm Gábor. Stüszívadászok Bürget Lajos jegyzete Hiába, a vadászati törvény sok mindenre jó volt. Először is megkeverte a közvéleményt. Majd a föld- és erdőtulajdonosokat. Ezt követően a vadásztársaságokat. Miután mindenki összeug- rott mindenkivel, előjöttek a nepperek, akik sok fantáziát láttak abban, hogy most aztán megtépázzák az állami erdővagyont is. Hiszen vadilag lehet konfron- tálni, aztán fenyegetni, majd egy kicsit zsarolni. Hátha bejön valami. Egykor volt funkcik és vadászmentoraik kitalálták, hogy nekik ez is kellene, meg az is. Merthogy, ha valaki mondjuk egy miniszterre hivatkozik - így volt ez a régi gyakorlat -, akkor beijednek és azonnal lépnek az érintettek. Nos, ez nem egészen így működik ma. Sajtó, nyilvánosság, hangulatkeltő nyilatkozat - a fegyvertár teljes, és sok Stü- szi nem is rest lőni. Hol söréttel, hol golyóval. Pe'rsze mostanában igyekeznie kell annak, aki még valamit ki akar szakítani az állami vagyonból. Ha igaz, az év végén megszűnik az APV Rt.-nek nevezett dzsungeltermelő privatizációs cég, és akkor aztán - remélhetően - slussz. Igyekezni kell tehát, legyen szó erdőről, mezőről, gyárról, telekről, közműről, hiszen aki áll, az lemarad, aki lemarad, az nem halad. Van is nyüzsgés, hiszen akinek eddig nem sikerült, aki elaludt, az pótolni akarja a mulasztottakat. Sajnos, sok rossz, hézagos törvény van, ami szinte kínálja a lehetőséget. Csak egy kis jogi csűrés-csavarás kell hozzá, és még sikeres is lehet egy-egy akció. Az idegenforgalom, a turizmus, a vadásztatás, a vendégfogadás szinte kínálja magát, itt vagyok, tessék érdeklődni irántam, bennem a nagy lehetőség, szerzők, csak rajta. És ők: rajta. Az ember csodálkozik a neppelni akarók arcátlanságán, merészségén, újra szerzett vérszemén. Persze a kis vadászok, a saját földjükön nyulat kergetők kimaradnak a szerzési lehetőségből. Nincs kapcsolatuk, nincsenek régi, jó bevált szocialista módszereik, viszont náluk még fellelhető az erkölcs. A vadászé és az emberé. Nem nehéz eldönteni, ki a gazdagabb. De az sem vitás, az is kiderül, ki a tisztességesebb. És ez nem utolsó szempont. Szabó Árpád I Váli Árpád I Bartha István
