Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15 / 39. szám
6 1997. február 15., szombat Művészeti hetek ‘97 Berki Antal (Új Kelet) A tavaszvárás egyidős az emberiséggel. A hideg, morcos téli napok után még az is jólesik, ha kisüt a nap. Ilyenkor az emberek mosolygóssá válnak és az örök megújulás aktivitásra serkenti a kultúra munkásait is. Nyíregyházán sokesztendős múltra tekint vissza a Művészeti Hetek rendezvénysorozata. Amikor kezdődik, még nincs vége a télnek, de zárasakor már régen beköszöntött a tavasz. Idén február 28-án kezdődnek a rendezvények, és amikor március 28-án befejeződik az eseménysorozat, akkor már több mint egy hete hivatalosan is tavasz van. Bradács Mária, a művelődési központ igazgatója a Művészeti Hetek céljairól, a rendezés nehézségeiről és arról beszélt, hogy a város közönsége már megszokta és évente várja, hogy megkezdődjenek az előadások.- Valamikor azzal a céllal kezdtük a Művészeti Hetek rendezését, hogy bemutassuk Nyíregyházának a művészképző intézetek növendékeit. Vendégszerepeitek nálunk az artistaképzősök, a balettintézet növendékei, még a színművészetisek is eljöttek egy műsorral. Amíg megvolt a kiállítóterem, addig a képzőművészeti főiskola rendszeresen kiállított nálunk, de ezt ma már nem tehetjük meg, mert nem tudunk hol kiállítást szervezni. Azért a fotógalériában idén is készülünk valami komoly meglepetéssel. Az évek során megváltozott a koncepció, már nem művészpalánták fellépését tekintjük elsődlegesnek, de azért arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló egy hónap alatt a művészetek minél színesebb és színvonalasabb skáláját nyújtsuk át az érdeklődő közönségnek. Az idei események a Honvéd Táncszínház vendégjátékával kezdődnek. A Novák Ferenc által vezényelt táncosok ma az ország legjobb együttesei közé tartoznak. Tavaly is nagy sikerrel szerepeltek, és remélhetőleg a mostani előadásaik is érdekelni fogják a közönséget. Háromszor lépnek fel nálunk. Két előadásban a legkisebbeknek kedveskednek a Ludas Matyi című mesemusicallal, és egyszer a felnőtt közönség előtt mutatkoznak be. Színházi előadást is kínálunk nézőinknek. A Szatmárnémeti Északi Színház tart bemutatót a művelődési központban. Eise- mann-Békeffi-Halász: Egy csók és más semmi című operettjét adják elő. Lesz Ki mit tud?-gála, amire az 1988, ’93 és ’96-os verseny megyei szereplőit hívtuk meg. Kovács Kati ismét Nyíregyházára jön, a múltkori nagy sikerű koncertjét nagyon sokan nem tudták meghallgatni, mert elfogytak a jegyek. Közönségigényt is kielégítünk, amikor a művésznőt ismételten meghívjuk. Újra fellép a Vidám Színpad társulata is, ezúttal az Apa csak egy van című vígjátékot adják elő. Együtteseink közül a Primavera és a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar ad önálló hangversenyt, de a Nyírség együttes is közreműködik a Honvéd táncegyüttes műsorában. A Művészeti Hetek programja a Táncművészeti Főiskola növendékeinek tavaszi koncertjével zárul március 28- án délután hat órakor. Azt gon- doljuk, hogy vállalt feladatunknak megfelelő műsort sikerült összeállítani, és a hagyományokhoz sem lettünk hűtlenek. Említettem már, hogy a Fotógaléria igazi csemegét kínál. Március 6-ától április 30-áig Antanas Sutkus fotóművész, a Litván Fotóművészek Szövetsége elnökének kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. Mostanra patinája van a rendezvénynek. A városlakók kifejezetten várják, a polgármesteri hivatal pedig, ha anyagi segítséget nem is tud adni, de erkölcsileg mögöttünk áll. Annyival bővül a mostani feladatunk, hogy a Művészeti Hetek keretében rendezzük meg az idei hivatalos március 15-ei ünnepséget is. Egy ilyen rendezvény- sorozat nyilván többletmunkát követel a ház munkatársaitól, de végül is ez a feladatunk, és fáradozásainkért bőségesen kárpótolnak bennünket a remélhetőleg sikeres műsorok. Kultúra Kamerával a Fold korul Edőcs János fotói a Zrínyi gimnáziumban Remek gondolat és kiváló kezdeményezés a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium részéről, hogy első emeleti kerengőjén és folyosóin rendszeresen művészeti tárlatoknak ad otthont. A kiállítások színvonala Tőkey Péter tanár úr szakmai hozzáértését dicséri, nem is beszélve arról a rengeteg szervező- munkáról, amely odaadásának tükre! A diákságnak ebben az értéktévesztő és elanyagiasodott világban valóban szüksége van az esztétikum rendszeres „házhoz szállítására”. Palotai István (Új Kelet) Hans Gustav Edőcs (Edőcs János) 1924-ben született a burgenlandi Vulkapordányban (Wulkaprodersdorf). A fotózás technikai alapjaival a kismartoni (Eisenstadt) reálgimnázium kémiatanára ismertette meg az érdeklődő gyermeket. Az Anschlusst követően rengeteg magyarral egyetemben Magyarországra emigrált. A soproni kereskedelmi középiskolában érettségizett. Az iskolai szünetekben a szakma mélyebb ismeretére egy idős fényképész tanítgatta, aki maga is kiváló portréfotós volt, tudását Párizsban szerezte. Első művészi ambícióira az Európa-szerte ismert és kiváló Soproni Fotóklub nagy öregjei hatottak. Szakmájára nézve vasúti tiszt, és mint a GYSEV osztrák igazgatója ment nyugdíjba. Szülőfödjére, Burgenlandba 1956-ban tér vissza. Nyugdíjaztatása óta Kismartonban él. 1981 óta az Osztrák Fotóművészek Társaságának dísztagja, 1982 óta a Künstlerhaus Wien Karlsplatz művészeti társaság tagja, 1985-től a Német Fotóművész Társaság levelező tagja. 1988-ban a magyar kulturális miniszter „Pro Cultura Hungarica” kitüntetéssel jutalmazta, majd 1993-ban elnyerte Burgenland tartomány „Kul- túrdíját”. 1994-ben tagja lett a Magyarok Világszövetsége keretében működő Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának. 1996-ban rendezte 300., jubileumi kiállítását. Hans Gustav Edőcs huszonhat alkotásából álló kiállítása február 13-án nyílt meg a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Az első meglepetést az okozza, hogy a fotóművészet bevett gyakorlatától eltérően az egész anyag nagy alakú színes fotókból áll. Témájukra nézve leginkább úti képek és szociológiai vagy etnográfiai ihletett- ségűek a művek, amelyek egzotikus országok népeinek jellegzetes ünnepi pillanatait, például táncait örökítik meg, illetve táj- és városképek. Az alkotó technikai tudása kimagasló képi megfogalmazása hajszálpontos, remek kompo- zíciós igényesség jellemzi. Éppen ezek a pozitív szakmai ismérvek ejtik zavarba a nézőt, valamint az a művészi alázat, amellyel Edőcs a témákat kezeli. Meglehetősen szokatlan a ma fotóművészetében, hogy az alkotó ennyire a háttérbe szorítja önmagát, és nem a maga művészi kifejezésmódját, hanem az ábrázolt téma artisztikumát helyezi előtérbe. Ettől sokszor az az érzésünk, hogy alkotásai sokkal inkább gyönyörű kivitelű képeslapok, illetve szakköny- villusztrációk mint önálló indíttatású műalkotások. Végül is szemlélet kérdése. Végignézvén azonban a képeket, mégis meg kell állapítanunk, hogy a táj- és városképek közel sem hordoznak akkora művészi értéket, mint az a néhány szenzációs portré, amely minden kétséget kizáróan a tárlat fénypontja! A művész le sem tagadhatja egykori, Párizst is megjárt mesterét. Ezek az alkotások egyszerre realisztikusak és idealizáltak, kíméletlenül részletezők, mégis lényegretörők. egyszóval remekművek! Valami „csoda” folytán arra is képes Edőcs, hogy a portrék fényviszonyai által még a levegő rezdüléseit, hőmérsékletét is ábrázolja, hiteles közegbe helyezve ezzel magát a „motívumot”. Ajánlom a kiállítást mindazoknak, akik érzékenyek a természet és a világ szépségeire, és nem az elvonatkoztatott, „modem” fotóművészet kedvelői. A tárlat március 10-éig tekinthető meg. Tűzzománc*kiállitás a klubban Témájában, stílusában és művészi kivitelében is szokatlan tűzzománc-kiállítást láthatunk február 13-27. között Nyíregyházán, a Fegyveres Erők Klubjában. Kiss Gyuiáné Kertész Katalin alkotásaira leginkább a figuralitás a jellemző, ami ellenkezik a tűzzománcművészet minden eddigi hagyományával. tűri a, Jcép”-igényű megfogalmaP. I. (Uj Kelet) _____________ A látottak alapján azt kell hogy mondjuk: hiábavaló a művész minden szándéka, az anyag ellenáll a törekvésnek, és nem enged a popularitás irányába. A tűzzománc artisztiku- mának jelentős része a véletlen függvénye. Tájak és figurák ábrázolása ugyan lehetséges, de semmiképpen sem a realitás, hanem sokkal inkább az elvonatkoztatás igényével. Az „anyagszerűtlenségen” kívül gyakorlatilag maga a téma- választás is visszaüt - egész égy- szerűen azért, mert a tűzzománcművészet nem képző-, hanem iparművészeti ág, és nem zásokat. A zománc mint olyan, felületek artisztikus fedésére szolgál, erre „született”. A művészi zománc éppenhogy nem a makulátlan felületek által képes önmagát felsőfokon kifejezni, hanem gyönyörű zárványai, illetve azok „robbanásai”, az összefolyások véletlenszerűsége és a „zománchordozó” anyagával képzett szoros egysége által. Nem a „kép” él tehát, hanem a „lap”, amely a kemence tűzkeresztségében egyesül azzal a szürke iszappal, amit felhordunk égetés előtt a felületre, és csak elméletben tudjuk, vagy inkább csak sejtjük, hogy milyen is lesz égetés után. Kertész Katalin művei között - a tájképek kivételével - vannak olyanok is, amelyek nem a naturalizmus jegyében születtek, hanem sokkal inkább el- vonatkoztatottak. Megítélésem szerint kétségkívül ezek a legjobbak! Erényt kovácsolva PA. (Új Kelet) _________ Mű sorpolitika. Szép szó. Kár, hogy ma már a világon semmi értelme sincs. Mert ugyan hogy is lehetne műsorpolitikának nevezni a kényszerek és a szorongat- tatások politikáját? Az egyedül üdvözítő „szárnyaló reklámbetétek” korát éljük, nem a műsor- és kultúrpolitikáét. Délután olcsó dél-amerikai lim-lom sorozatokra és háttérbeszélgetésekre futja, a jó műsorok meg nosza, keressék meg a műsoridőre-va- lójukat. Nem kommentálom. Ez van. Talán egyedül a Duna TV képes ebből a kultúrpolitikai „gyetvából” erényt kovácsolni, amikor a régi filmeket ontja, hiszen ezek majdnem semmibe sem kerülnek, és mégis népszerűek. Nem itthon, mert mi már hatvanhatszor láttuk ezeket, hanem azok számára, akiknek szánatott. Természetes és szinte megható az a szeretet és ragaszkodás, ahogy a „külföldi” és az idézőjelek nélküli külföldi magyarok viszonyulnak ehhez az égi csatornához. Nemcsak a magyar szó szomja teszi ezt, hanem az a tény is, hogy egy „újszülöttnek minden vicc új” — azaz nekik tényleg az újdonság erejével hat a Meseautó, és a Hippolyt, a lakáj, nem beszélve például Kuroszava zseniális Macbeth-adaptá- ciójáról, a Véres trónról, amit a napokban sugároztak. Sokan azt állítják, hogy a Duna TV nézhetetlenül avítt. Persze hogy az azoknak, akiknek már csak az amerikai akciófilmek jelentik az élvezet csúcsait. Nem is nekik készül ez a műsor. Arra a kérdésre pedig, hogy „miért kell a nem Magyarországon élő magyaroknak ilyen ósdi programot sugározni?”, azt lehet válaszolni, hogy ez nem a magyar Duna TV egyedüli sajátja. Minden ilyen adó hasonló műsorpolitikát folytat. Még a nincstelenséggel aligha vádolható amerikai-ír vagy amerikai-német adók is hasonlók, vagy a török és a spanyol szatellit-műsorok. A Duna Televízió nem lóg ki tehát a többi nosztalgiaadó sorából, ha- nemlnagyon is belesimul. így kell a szükségből erényt kovácsolni! Végső búcsú MTI ________ Ki ss Nagy András szobrász- és éremművésztől vettek végső búcsút pénteken családtagjai, művészkoilé- gái, pályatársai és tisztelői a Farkasréti temetőben. A Kossuth- és Munkácsy-dí- jas alkotó január 30-án, életének hetvenedik évében hunyt el. A kiváló szobrász munkásságát Bereczky Lo- ránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója méltatta.
