Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-13 / 37. szám

r. Álturisták Vereckén Egy Ikarusz 37 utasát vet­te őrizetbe a rendőrség a Vereckei-hágó térségében felállított közúti ellenőrző- ponton. Az autóbusz állító­lagos turistákat szállított az országhatár irányába. A cso­port ukrán „idegenvezetője” félezer dollár kenőpénzt ajánlott fel az ellenőrzést végző rendőröknek. Ők azonban megbilincselték az illetőt és a jármű vezetőjét. Az utasokat előállították, s kiderült róluk, hogy hamis úti okmányokkal rendel­keztek. A tizenhat sri-lankai, tizen­hét libanoni és négy afga­nisztáni „turista” illegális úton került Ukrajnába, majd egy vállalkozó kedvű úriem­ber szervezésében indultak a magyar határ irányába. Háromnapos munkahetek Igazán nem panaszkodhat­nak az ukrán állami alkalma­zottak, hogy kevés a szabad idejük. A gyári munkások át­lagban az év csaknem felét fizetetlen szabadságon „élve­zik”. Nincsenek rosszabb helyzetben a hivatalok alkal­mazottai sem, hisz számos munkahelyen takarékossági okokból mindössze háromna­posak a munkahetek. No, persze ezektől a kény­szer szülte szabadnapoktól eltekintve is bőven akad az idén is idejük pihenésre az ukrajnaiaknak. A hivatalos állami és vallási ünnepeket számba véve 1997-ben nem kevesebb, mint 110 szabad­napjuk lesz. Igaz, ez az esz­tendő kissé „elfoglaltabbak- ká” teszi az ukránokat, hisz egy évvel korábban 111 hi­vatalos kimenőnapjuk volt. No de oda se neki, azt az egy plusz munkanapot majd csak kibírjuk valahogy! Katonai „tömbök” határán Madeleine Albrikt amerikai külügyminiszter kedden kije­lentette, hogy a NATO kibő­vítésének esetleges késlelte­tése bizonytalanság forrásává válhat Közép- és Kelet-Eu- rópában. A program máris érezteti kedvező hatását a tér­ségben, példaként a magyar­román alapszerződést, a cseh- német megbékélési nyilatko­zatot és a lengyel-ukrán meg­állapodást említette. Ukrajna katonapolitikai helyzetére alaposan rányomja majd bé­lyegét az, hogy Washington mennyire lesz kész figyelem­be venni a jogos orosz igé­nyeket és aggodalmakat. A külügyminiszter asszony sze­rint az egységes Európa meg­teremtésének akadályoztatá­sa egyáltalán nem szolgálja az Egyesült Államok érdekét.- Mit is mondtak a múltkor a rádióban, anyukám; mi­korra várható a globális felmelegedés? Határon túl Kifizetetlen bérek, adósságok Ukrajna a statisztika tükrében Az elmúlt év nem sok jót hozott Ukrajna számára. Bár megtörtént a pénzreform, azt aligha mondhatjuk, hogy a kisember számára ez kedvező fordulatot hozott vol­na. Sokan azt remélték ugyan, hogy ha lesz az ország­nak rendes pénze, akkor majd elkezdenek kievickélni a gödörből, beindulnak a veszteglő gyárak, munkát, fize­tést kapnak újra a tétlenségre kárhoztatott emberek. Nos, a remények nem igazán váltak valóra. A gyárak, üze­mek zömmel ma is állnak, a gépeket eszi a rozsda. A mun­kanélküliek száma nem csök­kent, sőt. Ha ide soroljuk a rej­tett munkanélküliség átkával sújtott tömegeket, számuk ugyancsak gyarapodott. Ä megye munkaerőpiacán egyébként nem volt nagy moz­gás. Az utcára kerültek elhe­lyezkedési esélyei cseppet sem javultak. A múlt évben 280 ezer kárpátaljai mondhatta el magáról, hogy van munkahe­lye. Persze, ez messze nem je­lenti azt, hogy munkája és tisz­tes jövedelme is lett volna. A főállásban foglalkoztatottak közül ugyanis már jóval keve­sebben, 214,4 ezren mondhat­ták el, hogy egész évben dol­goztak, illetve teljes munka­időben foglalkoztatták őket. Ez a népgazdaságban foglalkozta­tottaknak 76,5 százaléka. Az iparban ennek alig fele, 48,8 százaléka dolgozott teljes munkaidőben. S ha külön-kü- lön szemléljük az iparágakat, bizony akad néhány elszomo­rító adat. A megyénkben vala­ha húzóágazatnak számított a könnyűipar, napjainkra azon­ban ennek is leáldozott. Az ezen ágazatban dolgozóknak alig több mint húsz százaléká­nak volt viszonylagos rendsze­rességgel munkája. A gépipar­ban valamelyest jobb a hely­zet, mivel itt a munkások 27,3 százaléka járhatott rendszere­sen a munkahelyére. Az országos bérlistán a me­gye alkalmazottai az utolsó helyek egyikén kullognak. A főállásban foglalkoztatott dol­gozók átlagjövedelme 1996- ban 93 hrivnya és 73 kopijka volt (körülbelül 9000 forint). Azon szerencsések, akiknek megadatott, hogy teljes mun­kaidőben dolgozhattak, átlag 122 hrivnyát és 55 kopijkát vihettek haza a családnak. Ez persze bruttó kereset, amelyből még levonták a különböző adókat. Igaz, sok helyen még ez az összeg is csak papíron volt meg. Számos munkáltató ugyanis képtelen volt kifizet­ni a béreket. A múlt év decem­ber 10-ei helyzet szerint a ja­nuártól novemberig terjedő időszakban a kifizetetlen hát­ralék a béralap 16,4 százalékát tette ki. A novemberi munka­napokért felszámolt bérkeret­nek vjszont már 48 százaléka maradt kifizetetlen. Hogy akkor miből éltek 1996-ban? Nos, ha hinni lehet a Kárpátaljai Megyei Állami Statisztikai Főosztály napok­ban közzé tett adatainak, akkor a megyében az egy főre eső re­áljövedelem 5,18 hrivnya (5000 forint) volt. S miközben a vidéki családok reáljövedel­me 23,8 százalékkal nőtt, a vá­rosiaknak 13 százalékkal ke­vesebből kellett megélniük. Az is érdekes, hogy a családok belső költségvetése deficites. Az egy főre eső 51,8 hrivnya jövedelemmel szemben a ki­adási oldalon havi 52,5 hriv­nya szerepel. Ugyancsak figye­lemre méltó változás, hogy 1995-höz viszonyítva a falusi lakosság 29,3 százalékkal töb­bet költekezett. A városban élők viszont 6,9 százalékkal faragták karcsúbbra kiadásai­kat. Utóbbiak a jövedelmük nagyobbik feleét, pontosan 56,9 százalékát élelmiszerek vásárlására költötték, s csak 18,4 százalékát egyéb dolgok­ra. A fennmaradó összeg mint­egy háromnegyed részét a re­zsiköltségek emésztették fel. Ide kívánkozik még, hogy az élelmiszerárak Kárpátalján a legmagasabbak, 5 százalékkal vannak az országos átlag fölött. A növekvő költségek, a rom­ló életkörülmények sajnos oda vezetnek, hogy egyre többen képtelenek elszámolni az ál­lammal a különféle szolgálta­tásokért, a lakbérrel. A múlt év- szeptemberében például a kár­pátaljaiak 50,5 százaléka, de­cemberben pedig már 53,7 szá­zaléka nem fizetett lakbért, maradt adós a rezsiköltséggel. A lakossági tartozások össze­ge mintegy 31 millió hrivnya. Ennek az összegnek közel fele a kiegyenlítetlen gázszámla. Szorult helyzetükben egyre többen veszik igénybe az álla­mi szubvenciót. A múlt év vé­gére közel 100 ezer kárpátaljai család élt a lehetőséggel, s mint­egy 4,5 millió hrivnya értékű fizetési kedvezményben része­sültek. A szubvencióért folya­modónak több mint 60 száza­léka családi házban él. Csakhogy az éremnek van egy másik oldala is, ami azt eredményezi, hogy a vállala­tok, a szolgáltatásokat nyújtó közületek kerülnek súlyos anyagi helyzetbe. Az állam ugyanis a felszámolt szubven­ciós összegnek alig 17 száza­lékát térítette meg, a tüze­lőbeszerzésre, illetve földgáz­ra adott lakossági támogatás­nak pedig mindössze 12 száza­lékát. Az állami tartozás meg­haladja a 17 millió hrivnyát. Elsodorta a jeges folyó Az elmúlt év során a megyében 68 személy fulladt víz­be. Az áldozatok közt 13 gyerek volt. Huszonnyolc al­kalommal könnyűbúvárok segítségét kellett igénybe venni a holttestek megtalálásához. Bár meg messze a strandsze­zon, folyóinkban már három gyermek lelte halálát az idén. Munkácson január 2-án történt egy borzalmas tragédia. A téli vakáció örömeit élvező gyere­kek egy csoportja a Latorca je­gén csúszkált, amikor két kis­lány alatt váratlanul beszakadt ajég. A gyerekek a jeges vízbe estek. A segítségükre siető tár­sak egyiküket kihúzták, a mentők azonban már későn ér­tek a helyszínre. A 13 éves lány­ka teste annyira kihűlt, hogy útban a kórház felé a mentő­autóban életét vesztette. Az orvosok véleménye szerint a gyerek talán még ma is élne, ha a közelben tartózkodó felnőttek nem lettek volna megdöbben­tően közönyösek. Nem akadt ugyanis senki, aki a jeges vízből kimentett gyerekre valami mele­get, szárazát adott volna, meg­előzve teste lehűlését. A másik kislányon sem lehe­tett segíteni. Őt a folyó szinte azonnal elsodorta. Holtteste után három hétig kutattak hiá­ba a nagyrésit hóval borított jégpáncél alatt a könnyűbúvá­rok. A tetemet végül teljesen véletlenül egy horgász fogta ki. Hasonló tragédia színhelye volt január 19-én Nagybocskó. Itt egy tízesztendős kislány ful­ladt vízbe. A gyerek a Tisza partján játszadozott. Egy óvat­lan lépésnél megcsúszott, s a vízbe esett. Szinte azonnal el­merült a jégtáblák alá. Az ő holtteste még nem került elő. Az infarktus áldozatai Aggasztó méreteket öltött Ukrajnában a demográfiai hullámvölgy. A lakosság fo­gyatkozása már sok éve tar­tó folyamat. Ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amit Andrij Szergyuk egészség- ügyi miniszter tartott a kö­zelmúltban. Az utóbbi hat év során az országban 1,2 mil­lióval volt több az elhalá- lozottak száma, mint az új­szülötteké. Az előrejelzés szerint - mondta a miniszter - az ezredfordulóig ez a szám megkétszereződik. Az okokat elemezve Andrij Szergyuk kifejtette, hogy Ukrajna lakosságának katasztrofálian rossz az egészségi állapota. A statisz­tika szerint az országban több mint hatmillióan szen­vednek szív- és érrendszeri megbetegedésekben. Ezen­kívül elmebajjal, illetve idegrendszeri betegségekkel I, 2 milliónyian küszköd­nek. A betegek között van 740 ezer rákos, 600 ezer tüdőbajos, s ide sorolható még a háromnegyed millió­nyi idült alkoholista és a százezernyi narkós. A jövő szempontjából pedig az sem elhanyagolandó, hogy éven­te mintegy 800 ezer terhes­ségmegszakítást hajtanak végre Ukrajnában. Kárpátalján egyelőre még többen születnek, mint amennyien meghalnak. Bár a különbség egyre inkább csökken, s miközben évről évre kevesebb gyermek szü­letik, a halálozások száma fokozatosan emelkedik. Kárpátalján ma az emberek átlagéletkora Ukrajna-szerte az egyik lealacsonyabb, alig 60 év. 1996-ban a megyében 16 473 újszülöttet jegyeztek be, s ez közel öt százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Csak egyes járá­sok, mint az ökörmezői, nagybereznai és valóci könyvelhetnek el némi nö­vekedést a születések számá­ban. Igaz viszont, hogy a halálozási statisztika is ezek­ben a járásokban mutat ki­ugró emelkedést. Az ökör­mezői járásban például 16,9 százalékkal haltak meg töb­ben, mint 1995-ben. A halálokok között immár évek óta a szív- és érrendszeri megbetegedéseké, s első­sorban a szívinfarktusé a főszerep. A ’96-ban elhuny­tak 36 százalékát infarktus vitte el. A sorban második halálnem a rák. E betegség­ben az elhunytak 10,4 szá­zaléka szenvedett. Szembe­tűnő, hogy egyetlen év alatt közel ötödével nőtt az ön- gyilkosságok száma. Nyugtalanító, hogy to­vább emelkedett a gyermek- halandóság. 1995-ben még átlag 12,2 halálesetet számol­tak ezer születésre, úgy a múlt évben már tizenhármat. A legnyugtalanítóbb a helyzet az ungvári járásban, ahol II, 1 -gyei emelkedett az ezer szülésre számított csecse­mőhalálozás. Az újszülöttek közti leggyakoribb halálo­kok a vérmérgezés, a veleszü­letett rendellenességek, fulla­dás, és a szülés közben fel­lépő komplikációk. Tovább­ra is nagyon magas a művi vetélések száma. Az oldalt Kárpátaljai tudósítónk, Balogh Csaba írta- ri w/- Te, Etus! A Bélát orvos nyilvánította halottnak?...- Egy kicsit hangosabban játsszál, Dezső, mert még mindig fázom!

Next

/
Thumbnails
Contents