Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-08 / 6. szám
Gazdaság 1997. január 8., szerda Az egyensúly bugyrai Bérajánlat! tárgyalások Palotai István (Uj Kelet) Nevezzen „pimasz, huncut gazembernek” az az országos gazdasági vezető, aki tételesen és rovatosan meg tudja nekem mondani a bevételi és kiadási résztételek ’96. évi szaldóját! Persze írkálni, saccolgatni lehetséges, úgyse tudnám, hogy mikor hazudnak, azonban ez nem változtatna a tényen, hogy az állam az összes bevételét egy nagy közös bugyorba önti, és abból „gazdálkodik”. Ehhez még ideológiát is gyártanak: másként — szerintük — nem lehet ellentételezni a veszteséget. Első hallásra még elfogadhatóan is hangzik, de ha jobban belegondol az ember, bizony rájön, hogy ennél ostobább, primitívebb amatőr módszer nem is létezik! Hiszen az önmagukat sikeresen fenntartó költséghelyeket is tönkreteszi, meglopja és elnyomorítja. Ez a kommunisztikus nagyszatyorelmélet lezül- leszti a jót, a rosszat pedig még jobban prostituálja, mintegy jogerőre emelvén a nekünk ez jár beteges elvét. A megoldás vagy a szigorúan vett „ennyit hoztál, ennyi jár” rovatos elve, vagy a két-három tagra osztott költségvetés lenne. Az első tagba azok kerülnének, amelyek befizetéseikből nemhogy csak fedezni tudják kiadásaikat, hanem még plusz hozamuk is van. Ezeket ne lehessen átcsoportosítani, és ezek a rovat fejlesztésére szolgáljanak. így kialakulhatnának azok a költségvetési húzóágazatok, amelyek aztán a terjeszkedés automatizmusa folytán lassan hatni kezdenének a saját ipari és termelési agglomerációjukra, és így idővel azok is ebbe a csoportba kerülnének. A második csoport az önfenntartó nullszaldósoké. Költségvetési ágazatokról lévén szó, ezek vannak, illetve ezeknek kellene lennie a legnagyobb számban. Itt különösebb teendő nincs, legfeljebb a gondos kifizetési önkontroll és a tisztességes feltöltés folytatása. A legnagyobb nehézségeket ebben az országban a hiánnyal küszködő költségvetési rovatok jelentik, holott ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Mindig voltak és lesznek olyan költségvetési helyek, amelyek bevételi forrásai csak magából a költségvetésből származhatnak. Ez azonban egy normálisan működő gazdasági rendszerben mégsem úgy néz ki, hogy magából a költségvetésből töltik fel a számlákat, mert az — amint láthatjuk — a költségvetés rendszeres csődjéhez vezet. Olyan pénzügyi alapokat kell létesíteni, amelyek ho- zadékát szabad csak felhasználni működési feltöltésre. Nem részben és elvben, hanem teljes egészében! Mi történik ehelyett? Még a kettős — társadalmi és költségvetési — finanszírozású rovatok is átcsúsznak a költségvetést folyamatosan pumpolók közé, ahelyett hogy megteremtenék önmaguk pénzteremtő bázisát — lásd társadalombiztosítás. A kiadások folyamatos csökkentésével soha az életben nem lehet elérni az egyensúlyt. Csak az önmaguk által megtermelt bevételekből, azok növeléséből, mint mindenütt a fejlett Nyugaton. Horn Gyula a minap, amikor kérdezték; miként szolgálhat egy szocialista politikus kapitalista célokat, azt válaszolta; „nem azt teszem, amit szeretnék, hanem azt, amit kell”. Ez is jól hangzik elsőre, roppant hangulatos és szívfacsaró. Azonban hiányol minden logikát, és ez olyannyira igaz, hogy még politikailag is értelmezhetetlen. Mi az, hogy „kell”? És mi az hogy „szeretné”? Egyáltalán, hol a pokolban teheti egy politikus kizárólag azt, amit szeretne, annak ellenére, hogy nem azt kell tennie. Csak a diktatúrákban! Úgyhogy jobb, ha ezt az okfejtést nem is feszegetjük. „Kell” pedig sokféle létezik, mint ahogy Nyíregyházára is több úton eljuthat az ember. A kell meg a szeretnék csak hangulatos dogmák. Eredményesekre van szükség. A módszerek csak akkor lényegtelenek, ha az eredmény megvalósul, és ha nincs eredmény, akkor semmilyen módszer vágy eszköz sem igazolható. Jó költségvetés pedig csak úgy születhet, ha áttekinthető, önfenntartó, és nem finanszírozó jellegű. Finanszírozásra ott vannak a bankok. És ha a tisztelt magyar bankok ezt csak piaci kamatok mellett hajlandók megtenni, akkor tisztességes külföldi pénzintézetektől kell a pénzeket fölvenni. Persze, nem a lyukak betömködésére, hanem azoknak a pénztermelő alapoknak a létrehozására, amelyekből aztán könnyedén kifizethető az adósság, és finanszírozhatók a költség- vetési hiányok is. Aki erre azt mondja, ez lehetetlen, annak vagy halvány gőze sincs a mai modem és fifikás finanszírozási taktikákról, vagy pedig ellenzi azokat, mert saját érdekei azt kívánják, hogy a magyar bankokba dőljön az állam minden vagyona! Hadd idézzek itt most egy, a mai finanszírozási technikákról roppant plasztikus képet festő tanmesét. Joe meghallja, hogy Max egy alagutat akar ásatni. Jóénak nincs ugyan egy buz- nyákja sem, de a munkát szemrebbenés nélkül elvállalja, miután ellenőrizte, hogy Max-nek megvan-e a pénze az alagútra. Összehívja a melósokat, de mielőtt elmegy közéjük, felkeresi egy milliomos haverját, akitől csak annyit kér, hogy kísérje el erre a tárgyalásra, és legyen már nála pár százezer dollár készpénz, amit csak egyetlen percre a kezébe ad. A munkások vezetője meghallgatja az ajánlatot, és természetesen csak annyit kér Joe-tól, hogy mutassa meg munkadíjuk fedezetét. Ekkor fordul oda Joe a barátjához, aki a megbeszéltek alapján egy percre a markába nyomja a pénzt. Ennyi elég lesz? — mutatja meg Joe a pénzt a brigádvezetőnek. Naná! Mindenki megnyugszik, elkezdődik a munka, Joe részszámlát ad Max-nek, amelyet az ki is fizet, ebből megkapják bérüket a melósok. Ilyen egyszerű. M77______________ Januárban újabb tárgyalást tartanak az érdekegyeztető felek a versenyszféra számára országosan ajánlandó béremelési mértékről. A múlt év decemberében hosszas előkészítés után sem sikerült megegyezni arról, hogy mekkora béremelést ajánljon az Érdekegyeztető Tanács az idei ágazati, illetve a helyi bérmegállapodáshoz. Az országos ajánlást a szakszervezetek és a munkaadók egyaránt fontosnak tartják, mert ez orientálja a tárgyalófeleket a helyi alkuk során. Az elmúlt években, ha sokszor nehezen is, de 1995-öt kivéve minden évben sikerült elfogadni az országos bérajánlást. A tapasztalatok szerint a tényleges béremelések átlaga az ajánlott átlagértéken felül alakul. Az ajánlott átlag 1992-ben 23 százalék volt. a tény pedig 26,6 százalék. Ezt követően 1993-ban a 18 százalékos ajánlatot a 25,1 százalékos tény követte. Az 1994-es 17—19 százalékos ajánlat alapján 23,4 százalékos keresetemelésre került sor a vállalati szférában. Mivel 1995-re nem sikerült megegyezni az országos ajánlásról, ez a tényszámoknál is Egyedülálló Gyermekápolási táppénz szempontjából egyedülállónak minősül az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, aki házastársától külön él (kivéve, ha élettársa van), vagy aki házastársával egy lakásban lakik ugyan, de folyamatban van a válóperük. Egyedülállónak kell tekinteni azt is, akinek férje sorkatona, illetve akinek a házastársa közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Egyedülállónak számít az is, akinek a gyámügyi szerv igazolja, hogy házastársa legalább két hónapja nem gondoskodik a velük élő gyerekről vagy gyerekekről (akár közös utódjuk, akár nem.) Ha vakok személyi járadékára jogosultak élnek együtt — házastársak, élettársak —, akkor mindketten egyedülállónak számítanak. Egyedülálló a fentieken túl az, akinek a házastársa az illetékes orvos igazolása szerint munkaképességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, és ez az állapota előreláthatóan hat hónapig fennáll, aki bármiféle nyugellátásban és rendszeres szociális segélyben járadékban részesül, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és jövedelme, nyugdíja, keresete — az eseti segélyt és a tanulmányi ösztöndíjat kivéve — nem halajda meg az adott kategóriára érvényes nyugdíj- minimumot. Eltartott hozzátartozó Eltartott hozzátartozónak kell tekinteni a biztosított kiskorú gyermekét, valamint azt a háztartásában élő közeli megmutatkozott, a kereset- emelési mérték ebben az évben átlagosan 19,7 százalékot ért el. Múlt évben a 19,5 százalékos országos ajánlásnál már a harmadik negyedév végére is magasabb, átlagosan 23,3 százalékos volt a keresetnövekedés országosan a vállalkozási szférában. Az idei évre vonatkozó bérajánlásról már tavaly is rendkívül sokat vitatkoztak az érdekegyeztető partnerek. Meglehetősen távolról indultak az irányszámok, a szak- szervezetek először 23, 22, illetve 20 százalékot jelöltek meg. A munkaadók ugyanakkor nem tartották reálisnak a 15 százaléknál magasabb bérajánlást. A kormányzat azt kívánta elérni, hogy 15—16 százaléknál ne legyen magasabb az ajánlott béremelés. A tárgyalások során kölcsönös kompromisszumokat vállaltak a szociális partnerek. A szakszervezetek elsőként 18 százalékra engedték le követelésüket, majd 17,5 százalékra. A munkaadók elsőként 17 százalékot fogadtak el, majd a 16—18, ezt követően pedig a 17,5 százalékot. A kormányzat a közalkalmazottakkal kötött 17 százalékos bérmegállapodás miatt a versenyszférában sem volt hajhozzátartozóját — házastársát, egyeneságbeli rokonát, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermekét, örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülőjét, testvérét —, akinek havi jövedelme nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér összegét. Személyes közreműködés Gazdasági társaság tagjának a személyes közreműködését szabályozhatja a társasági szerződés, ha pedig nem tér ki rá, a személyes közreműködésre a közgyűlési határozatból vagy egyéb adatokból lehet következtetni. Ilyen „egyéb” adat például, ha a társaság díjat kap a munkájáért, ha a cég iratain szerepel az aláírása, de ilyen az is, ha a munkájáért díjat nem, de saját gépkocsijának a használatáért költségtérítést vesz fel. Tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermek Tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki betegsége, testi vagy értelmi fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra, ápolásra szorul, illetve az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki 18. — továbbtanulás esetén 20. — életévének betöltése előtt munkaképességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, és ez az állapota egy éve tart vagy előreláthatóan egy évig fennáll. landó ennél magasabbat elfogadni a tárgyalások során. A szakszervezetek többszöri érvelését követően viszont a kormányzat már hozzájárult volna ahhoz, hogy 16—18 százalékos béremelési ajánlást jelöljenek meg országosan. Amikor ez sem nyerte el a szakszervezetek egyetértését, a 16,5—17,5 százalékot javasolt a kormányzati oldal. Ebben azért nem sikerült megegyezni, mert a szakszervezetek számításai szerint a 450 ezer forint alatti jövedelmeknél a személyi jövedelemadó módosítása gyakorlatilag nem javít a nettó jövedelmi pozíciókon. A 17 százalékos keresetemelés tehát ezeknél a személyeknél a 18 százalékos inflációval számolva reálbércsökkenést jelent. Újabb hosszas alkudozást követően az érdekegyeztető felek már egyaránt elfogadták, hogy általánosságban a 17 százalékos keresetemelést jelöljék meg 1997- re a vállalkozások számára azzal a kiegészítéssel, hogy a 450 ezer forint alatti keresetűeknél a 18 százalékos béremelés legyen az irányadó. A nehezen kialkudott mérték mégsem jelenthette a megállapodás alapját, mert a munkavállalói oldal garanciákat igényelt a betartáshoz. Az idei országos béremelésről ugyan nem sikerült megegyezni a múlt év végén, a minimálbér emeléséről viszont igen. Ezek szerint január 1-jétől a korábbi 14 500 forintos minimálbért 17 000 forintra emelik az agrárágazat kivételével, ahol ezt júniustól vezetik be. Munkatársunktól Évtizedekig tartotta magát a 31 forintos „napidíj”. A szocializmus eme vívmányát ugyanúgy értékállónak hitték, mint manapság a gépkocsifenntartásra szánt kilométerenkénti háromforintot. (Annak előtte még nyolc forintott lehetett erre a célra elszámolni, de a pénz romlásával arányosan háromra csökkentették.) De fordítsuk komolyra a szót! Egyéni vállalkozók vagy kft.-k munkaviszonyban nem álló tagjai, ha saját gépjárművüket munkavégzés céljára használják, jogosultak költségtérítésre. Ez a magánszemély olyan bevétele, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek utáni fennmaradó rész a magánszemély jövedelme, ami után adózni kell. Mik azok az igazolt és elismert költségek? Egyrészt az úti nyilvántartás alapján elszámolható az üzemanyagnorma szerinti költség. Ez nem a típustól, hanem a jármű hengerűrtartalmától és üzemelési módjától függ. Például egy 1192 köbcentiméteres Lada személygépkocsinak az elszámolható normája az 1.2 literes benzinüzemű járművek Fagykárok AÍ77 Jelenleg még nem lehet pontosan megállapítani, hogy a tél első hónapjának kemény időjárása milyen hatással volt az őszi kalászosokra, valamint a szőlő- és gyümölcskultúrákra. Ezt Balta István, az FM főosztályvezetője közölte az MTI érdeklődésére kedden. A főosztályvezető arról tájékoztatott, hogy pontos képet a tavaszi állapotminősítéskor, a kalászosokról március végén, az ültetvények esetében pedig a téli rügyvizsgálatok elvégzését követően lehet adni. A szakemberek szerint azonban megállapítható, hogy az elmúlt napokban jellemző mínusz 15—20 Celsius fokos hőmérséklet, valamint a je- gesedés nem kedvezett a növények áttelelésének. Ennek ellenére az a vélemény alakult ki, hogy jelentősebb kárral nem kell számolni, miután az ültetvények „mély nyugalmi” állapotban vannak, a kalászosok számára még a jegeseden: réteg alatti lazább hóréteg között levegő volt. A szőlőültetvények állapotáról az illetékes terméktanács főtitkár-helyettese, Dömötör József azt közölte az MTI-vel, hogy nagyobb károkról nincs tudomásuk. A veszteségek csak metszéskor derülnek ki, erre azonban még legalább egy hónapot várni kell. A 4—5 napos kemény hideg és jegesedés véleménye szerint nem okozott nagy károkat. normájának felel meg, függetlenül attól, hogy a jármű típuskönyve mit ír elő. A felmerülő további költségeket a magánszemély kétféleképpen számolhatja el. Vagy tételesen és mindent számlával igazolva költségként könyveli el, vagy a kilométerenkénti 3 forintos átalányelszámolást alkalmazza. Ilyenkor nem kell számlával ellentételezni ezt az összeget, de az úti nyilvántartást naprakészen kell vezetni. Az igaz, hogy ellenőrzéskor a hatóságnak van bizonyítási kötelezettsége, de sok apróságon „el lehet csúszni”, például azon, hogy mely napokon változik az üzemanyag hatósági ára. Érdemes figyelni a kormány hivatalos lapját, a Magyar Közlönyt, mert az ebben szereplő árat (és az ott jelzett időponttól) lehet alkalmazni, és nem mindig azt, amennyiért a bezinkúton tankoltunk. És még egy megjegyzés: bár a biztosítás, a súlyadó, a szerviz- és az alkatrészárak legalább az infláció mértékében növekszenek, úgy tűnik, a három forintos elszámolható összeg nem változik. Lehet, hogy idővel olyan legendává válik, mint a 31 forintos napidíj. Társadalombiztosítási ábécé Adósarok . . -. ......— A személygépkocsik költségtérítéséről
