Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-08 / 6. szám
A kiállítás képeit Racskó Tibor fotózta Művészet és mecenatúra Palota^ IstvánJÚj Kelet) Rendre nyílnak meg azok a tárlatok és kiállítások, amelyek azt látszanak igazolni, hogy a képző- és iparművészet mecenatúrája kezd végre lassan újra alakot ölteni. Okos és szép kezdeményezés: egy elegáns és szép vendéglátó-ipari cég, egy szálloda hallja, kerengője falain nem állandó, megvásárolt komersz termékek, hanem komoly művészi értéket képviselő és egymást állandóan váltó alkotások függjenek. Emeli a hotel színvonalát, lehetőséget nyújt a művészeknek a folyamatos megmutatkozásra és nem utolsósorban képeik nívós értékesítésére. A szálloda szempontjából is roppant lényeges az a pszichológiai „jelenség”, hogyha valaki vesz valahol valamit, oda visszatér, magyarán a szálló nem egy lesz a sok közt, hanem „az, ahol ezt a képet vettem”! A sort a nyíregyházi Korona Szálló kiváló ízlésű vezetői kezdték meg foyer-tár- lataikkal, majd most kisebb léptékben ugyan, de fontosságát tekintve cseppet sem jelentéktelenebb módon a Lugas Étterem és Szálloda vette át a stafétabotot: hétfő délután nyílt meg az a kamaratárlat, amelyen a nyíregyházi Benczúr Gyula Képző- és Iparművészeti Szakkör tanárainak és tagjainak alkotásai tekinthetők meg. A kiállítás szervezője Bakii Károly, a Sziluett Galéria tulajdonosa — maga is festőművész —, aki köztudottan a hagyományos, realista ábrázolásmód mellett tört lándzsát. A Lugas Galériában rendezett kiállítás ásza természetesen Soltész Albert festőművész, a szakkör művészeti vezetője, aki leginkább poszt- impresszionista ihletettségű napraforgó-csendéletével, remek tus- és szénrajzaival tűnt ki a mezőnyből. Keresztúri Sándor mélytónusú vásznain az erdők szépségeit élvezhetjük, míg Bakii Károly divatos szupernaturalista csendéleteivel és Őszi délután című munkájával okozott igazi örömöt. Szép a szentendrei Barcsay-iskolát idéző szerkezetű és kompozíciójú Mályvás udvar — Dávid Mihály alkotása. A kiállítás fénypontja minden kérdést kizáróan Csömör Katalin csodálatos női aktja. Ez a realizmus és az impresszionizmus határán lévő alkotás igazi remekmű! A kiállítást január 12-én, vasárnap estig lehet megtekinteni. Megyei krónika 1997. január 8., szerda A Szaharában fut a környezetvédő „Szívemben örökké szabolcsi maradok...” Kozma Ibolya (Új Kelet) Magyar világbajnoka van a Tíz Kiemelkedő Fiatal elnevezésű programnak. Környezetvédelmi kategóriában lett győztes Bíró György Vác polgár- mesteri hivatalának környezetvédelmi vezetője. Tavaly országos szinten lett sikeres, s a Magyar Ifjúsági Kamara delegálta a Junior Chamber International Koreában megrendezett választására. A Nemzetközi Ifjúsági Kamara 1915-ben alakult az USA-ban, jelenleg száz országban három- százezer tagja van. A program díjazottjai között olyan neves személyiségek is szerepelnek, mint John F. Kennedy, Margaret Thatcher vagy Orson Welles. A magyar bajnok harminchárom esztendős. Kisvárdán született és ott is nőtt fel. Eredetileg bányamérnök, nem környezetvédő. Kutató geológusként dolgozott Bakonysz.entlászlón három műszakban, a föld alatt. Később egy bányában bauxitot keresett munkatársaival egy ősfenyves közepén. — Amikor dolgozni indultam az erdőn át, gyakorta arra gondoltam, hogy most nem jó dolgokat teszek — emlékezik vissza. — Minél jobban dolgozom, minél több bauxitot találok, annál több fenyőt kell kivágni. Rombolok vagy építek? — kérdeztem magamtól. Úgy gondoltam, olyan munkát kell keresnem, amiben érzem, hogy amit teszek, az jó. Megpályázta és el is nyerte Vác környezetvédelmi vezetői állását. Közben elvégezte a miskolci egyetem környezetvédelmi szakát, majd a közgazdasági egyetemet. — A munkám három részre oszlik — folytatja. — Az első, amit a hivatal elvár tőlem, hogy ellenőrizzem a gyárak, üzemek környezetvédelmi állapotát. Mérem a szennyezés mértékét,- mérőállomásokat állítok fel, határozatokat hozok. Pályázatokat árok, hogy növeljem a környezetvédelmi alap költségvetését. Ebből állíthattunk fel mérőállomást a 2- es főút mentén. Nem hatóságosdit játszom, hiszen azzal semmire sem mennék. Jó kapcsolatokat alakítok ki az üzemvezetőkkel, meggyőzöm őket az újabb technológia fontosságáról. Hetedik éve dolgozom Vácott, ez idő alatt tíz százalékra csökkent a cementgyár porkibocsátása, a Tungsram gyár pedig kömye- zetvédemi technológiával dolgozik. Ahhoz, hogy változzanak és változtassanak a gyárak vezetői, nekem is segítenem kell. Mint hivatalnoktól nem várják el azokat a dolgokat, amelyeket a felsorolt feladatokon kívül vállalok: a hétvégi programokat, előadásokat, hogy magam készítsek plakátokat, grafikákat és pályázatokat írjak ki. Meggyőződésem, hogy helyi védettséget kell szerezni a városban. Természetvédelmi területté nyilváníthatunk egy-egy szép fasort, teret, s a lakosság is másképp szemléli ezeket az értékeket, és jobban vigyáz rá. Két éve a hivatal dolgozói közül két természetvédelmi ellenőr járja a várost és ellenőrzik a tisztaságot A határozatok és büntetések nem hoznak eredményeket a környezetvédelemben, következetes tudatformálással viszont sokat értem el. Gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt tartok hétvégi programokat, faültetési kampányokat, hulladékgyűjtési akciókat szervezek. Az Ültess egy fát az elmúlás ellen ! program már országossá szélesedett. Rendszeresen megtartjuk a Föld napját, környezetvédelmi napokat rendezünk. A Fut a Vác versenyt százhatvan fős szervezőbizottsággal készítjük el, legutóbb hatszázan futották végig a három és fél kilométert. A használt elemeket versenyszerűen gyűjtik az iskolás gyerekek, a győztes osztálynak százezer forint jár. Ezt szponzorok támogatásával fedezem. Gyakran hangsúlyozom, hogy én Vác város környezetvédője vagyok, nem a hivatalé, s nemcsak nyolctól délután négy óráig, hanem a nap minden percében. Szoros időbeosztásban élek. Reggel ötkor ébredek, s naponta legalább húsz kilométert futok vagy három kilométert úszom. Ősszel egy csapattal részt vettem a Bécs—Budapest futóversenyen, ott ismertem meg Jánosi Elvira futónőt, aki megkért, hogy kíséijem el és fussak vele a Szaharában megrendeződő maratoni futóversenyen. Ez öt napig tart, s ez idő alatt kétszázötven kilométert kell futni. Mostanában reggel és este edzek, heti százkilencven kilométert kell futnom. Jólesik, amikor az utcán járók belecsapnak a tenyerembe vagy mosolyognak és integernek. Lassan hozzátartozom Vác mozgó műemlékeihez. Egyébként nemcsak Vácott, hanem az ország valamennyi területén tartok előadásokat. Szülőhelyemen, Kisvárdán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén. Nemcsak Vác városért teszem, amit teszek, szeretném, ha a környezetvédelem általánossá válna az országban. Ónkormányzatoknak, iskoláknak és egyéb intézményeknek örömmel adom át tapasztalataimat. Szülővárosom és a térség még mindig közel áll a szívemhez, hiszen ott nőttem fel. Úgy gondolom, a szívemben örökké egyszerű szabolcsi ember maradok, annak ellenére, hogy Vácott élek. Az ott szerzett mentalitással, közvetlenséggel van sikerem a Pest környékén élő elidegenedett emberek között. Száz új munkahely Nagykállóban Vitéz Péter (Új Keleti Egy kizárólagosan amerikai exportpiacra termeltető befektető jóvoltából száz új munkahely- lyel gyarapodott Nagy- kálló városa. Egyelőre, mert még ebben az esztendőben várhatóan további hússzal—negyvennel növekedhet a városkörnyéki betölthető állások száma. Természetesen ez nagyban a gazdasági körülmények függvénye, amelyekről dr. Forgács Béla igazgató optimistán nyilatkozott. Az országosan ezer szakembernek munkát adó vállalat nagykáilói textilüzemében a héten indult be a tömegtermelés, egyelőre 80 varrónő munkájával. A beruházók számára nem volt ismeretlen a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei termelési lehetőség, ugyanis korábban Bujon már alapítottak egy varróüzemet, de a községben a munkafegyelem fellazulása és az üzemegység vezetőségének következetlensége miatt gazdaságtalanná vált a termelés. A nagykáilói varroda megnyitása mellett szólt a környékbeli többéves tapasztalattal rendelkező szakmunkaerő megléte, illetve a hosszú távon is befektetésbarát környezet. Az exportlehetőségek bővülésével párhuzamosan fokozatosan növelhető a termelés, ami további munkaerő-felvételt jelenthet. A munkanélküliek számára az üzem, a profiljából adódóan általában nem a legközkedveltebb munkavállalói célkitűzések között szerepel. A cég vezetősége a munkások és a leendő alkalmazottak számára úgy próbálja kedvezően befolyásolni a döntést, hogy az országos textilipari átlagfizetéseknél 10-—20 százalékkal magasabb béreket ajánlanak. A Nagykállóban megnyitott varroda fiatal, magasan képzett vezetői gárdájához nagy reményeket fűz az igazgató. A cég tervei szerint jó, csapatszellemű munkával elérhető a hosszú távon garantált munkavállalói megélhetés. Emellett kitűzött céljuk, hogy a fekete- és a szürkegazdaságban ideiglenesen magasabb bérért dolgozókkal is beláttassák: a hosszú távon alacsonyabb kereset többet ér, mint az átmenetileg magasabb fizetés... A varroda megléte és működése jelentősen javítja Nagykálló és a városkörnyék munkanélküliségi helyzetét, illetve a vonzás- körzetében lévő települések működőképességét.
