Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
Magunk mögött hagyva az elmúlt esztendőt, ujev hajnalán sokan gondoltunk arra, 1997-ben kicsit talán minden másképpen alakul. Arról, hogy kinek hogyan sikerült 1996 és mit vár az új évtől, a város főterén járókelőket kérdeztünk meg. — Csendesen, szűk családi körben búcsúztattuk az óévet. Bevallom őszintén, nem nagyon volt mit ünCsekk János — Nehéz évünk volt, és úgy érzem, kilátásunk sincs arra, hogy az új esztendő könnyebb napokat hoz. Már elég régen nem tudok munkát találni a szakmámban, pedig szobafestő vagyok. Eddig közmunkás voltam, de éppen tegnap reggel mondták meg a hivatalban, hogy nincs szükség a munkámra. Pontosabban az a helyzet, hogy jött egy olyan rendelet, mely szerint egy évnél tovább, megszakítás nélkül nem lehet senki közmunkás. Most jöttem Nyírbátorból, a munkanélküliközpontból. Semmi jóval nem kecsegtettek. Hát jól kezdődött az évem. Most — Sajnos én sem mondhatom, hogy örömökben gazdagon indult az évem. Január 2- től nekem sem jutott hely a közmunkások között. Lejárt az egy év és csakúgy, mint a Bodolai Mihály nepelni. Feleségemmel és három gyerekemmel élek együtt, azt kell mondjam, egyre nehezebben. Nagyon kevés a jövedelmünk, mire mindent kifizetünk, alig marad valami a kasszában. Talán ha találnék egy olyan munkahelyet, ami biztos és jó megélhetést ad, remélhetnénk, hogy ez az év másképpen alakul. Szilveszter éjszakáján nem fogadtunk meg semmit, nincsenek konkrét terveink. Nyáron szeretnénk kicsit bővíteni a házat, de ez csak akkor lesz kivitelezhető, ha sikerül addig félretennünk néhány forintot. azt sem tudom, miből tartom el a családomat, a két gyerekemet. Megpróbálok nem elkeseredni, mielőbb talpra állni. Csonka János barátomnak, nekem is mennem kellett. Már a karácsony sem olyan volt, mint a korábbi években, amikor még rendes munkahelyen dolgoztam. Csendesen ünnepeltünk. Azt pedig, hogy mi lesz ezután, elképzelni sem tudom. Az ossz jövedelmünk eddig is hu- szonkilencezer forint volt. Ebből még lejön a rezsi, az OTP-tartozás a ház után, s ha jól átszámolom, a maradék csak arra elég, hogy ne haljunk éhen. Négy embernek ennyi pénzből megélni szinte már művészet. Abban reménykedem, hogyha géplakatosként nem is tudok elhelyezkedni, legalább néhány hónap kihagyás után közmunkásnak visszavesznek. A hideg idő beálltával tavaszig szünetel a zarándokház építése. A terveknek megfelelően az alapok már elkészültek, s az első ütemben 1997 végéig várhatóan az épület felével készülnek el a munkások. Ide tartozik a fogadóterem és a ház első része, míg a szobák és a többi mellékhelyiség a tervek szerint jövő év végére lesz átadható. Máriapócs 1997. január 7., kedd Ez az esztendő sem lesz könnyebb Palóczy Lajosné polgármester Túl vagyunk egy újabb nehéz éven. A legtöbb város önkormányzata örült, ha fedezni tudta intézményei fenntartási költségét. Nem volt sokkal könnyebb helyzetben Máriapócs vezetése sem. Az elmúlt év elképzeléseinek megvalósulásáról és az 1997-es esztendő terveiről Palóczy Lajosné polgármester beszélt. — Hátrányos helyzetű település vagyunk, ezért az 1996- os évet tizenhatmillió forintnyi forráshiánnyal kezdtük meg. A minisztérium helyzetünkre lévő tekintettel hétmillió forinttal támogatta a város- t. Felvettünk ötmillió forint működési hitelt, amit.ebben az évben kell törlesztenünk. Mindezek után mégis örömmel mondhatom, nemcsak hogy sikerült megőriznünk intézményeink működőképességét, de kisebb felújításokra is jutott néhány forint. — Melyek voltak ezek? — Az önkormányzat visszakapta a Vízművagyont, s így az első és legfontosabb feladatunk 1996-ban a szennyvíztelep felújítása volt, melynek állapota szinte már katasztrofálissá vált az évek folyamán. Hasonló volt a helyzet az óvoda vizesblokjával is, de a vezetékek cseréje után ott az épület is renoválásra szorult. Az intézmény rendbetételére közel egymillióháromszázezer forintot költöttünk. Szinte már áldatlannak tűnt az az állapot, mely az Ófehértó utcán uralkodott, ahol hosszú ideig hiányos volt a közvilágítás. A TITASZ segítségével és egymillióhatszázezer forint beruházással az utcai világítás kérdését nemcsak a már említett úton, de a Selyem, a Petri és a Béke utcán is megoldottuk. S ha már az utcai munkáknál tartunk, szilárd burkolatott, kapott az elmúlt évben végre az Arany János utca is. Hála a Fejlesztési Tanács segítségének, a segélyeket és támogatásokat minden esetben pontosan ki tudtuk fizetni. Amellett, hogy felújítottuk az iskolát is, a művelődési tevékenységekről és sportklubjaink támogatásáról sem mondtunk le. — Milyen segítséget tudtak adni az itt lakóknak? — Bár az imént felsoroltak is mind a köz érdekeit szolgálták, volt olyan megmozdulásunk is, mely a lakosság pénztárcáját is érintette, persze jó értelemben. Senkinek nem kell külön elmondani, milyen nehéz szeptemberben iskolába indítani egy gyereket. Rengeteg mindent kell beszerezni az évkezdéshez, s ahol nem csak egy gyerek van, ott ez óriási kiadást jelent. Ezért megpróbáltunk a tőlünk tellő módon segíteni a szülőknek. Az általános iskolásoknak mi álltuk a tankönyvköltségeit, az eljáró tanulóknak pedig ezerhatszáz forintos támogatást utaltunk ki. — Az elmúlt évnek azonban nem csak anyagi vonzatai voltak. — Erkölcsileg minden má- riapócsi embernek sokat jelentett, hogy a pápalátogatás ötödik és a Mária-kép könnyezésének háromszázötvenedik évfordulóján, augusztus 18-án a magyar televízió is közvetítette az ünnepi szentmisét. A másik nagy egyházi eseményt a Kegyhelyek és zarándokhelyek nevet viselő kongresszus jelentette, melynek szeptemberben adott otthont városunk. — Mi várható 1997-ben? — Ez évi terveinkről konkrét döntések még nem születtek, hisz a testület csak január végén tart megbeszélést, amikor két bizottság is ülésezik majd, megvitatva a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket. Mivel az Ország- gyűlés már jóváhagyta a kormány 1997. évi költségvetését, így azt már tudni lehet, milyen normatívaszámokban kell gondolkodnunk. Most sem lesz könnyebb dolgunk, mint a tavalyi esztendőben volt. Mindenesetre az intézmények felújításának folytatása és az infrastruktúra kiépítése mindenképpen elengedhetetlen. Szeretnénk megvalósítani egy erdészeti programot, mely nemcsak területhasznosító, de foglalkoztatási lehetőségeket is ad majd. Erőnkhöz mérten folytatjuk a közvilágítás korszerűsítését és ki akarunk építeni az általános iskola előtt egy gyalogátjárót is. Máriapócs Tervek... Bár tudjuk, hogy az ön- kormányzat sincs túl könnyű helyzetben, ebben az évben a tavalyi kétmillió-kétszázezer forint helyett ötmillió-háromszázezer forintot kértünk a költségvetésből. Nem a hasunkra ütve írtuk be az összeget, beadványunkban pontosan megjelöltük minden fillér helyét — kezdte Vona Éva, aki férjével, Buzogány Bélával közösen vezeti a művelődési házat és szervezi az itt élők kulturális programjait. — Jó néhány olyan programunk van, mely már beváltan működik, s ezeket folytatni is szeretnénk, a legtöbb közülük az iskola és az óvoda hiányosságait hivatott pótolni. így például már negyedik éve van nálunk zongoraoktatás, és ebben a tanévben beindult a furulyaszak is. Ugyanolyan nagy sikere van a kézműves mesterségek oktatásának, mint a gyöngyfűzésnek, a nemezkészítésnek és a rendszeres játszóházak szervezésének. Már hagyomány, hogy évente két alkalommal farsangi, illetve szüreti mulatságot rendezünk, melyen részt vesz a város apraja-nagy- ja. A mi feladatunk a nemzeti ünnepek előkészítése is, kiegészítve a márciusban minden évben megrendezendő regionális Petőfi-szavalóver- sennyel. Gondolom sokak számára ismerősen hangzik a „Csöpp színház” neve, mely már ötödik Elkészült az új esztendő búcsúrendje Máriapócson. Évről évre több ezren látogatnak el a zarándokhelyre, melyet a Má- ria-ikon könnyezése tett híressé háromszázötven évvel ezelőtt. Az első búcsút március 23- án, virágvasámap tartják. Ezt április 26—27-én az ifjúság, majd május 3-án a gyerekek búcsúja követi. Május 4-e az anyák és a nők, május 11-e a házaspárok búcsújának ideje. Pünkösd vasárnapja, május 18a egyben a határainkon túl élők búcsújának az ideje is. Május 25-e a betegek búcsúja. Az Exarchátus zarándoklat Illés próféta búcsúja július 20-án, míg július 27-én Debrecen- Nyíregyháza Római Katolikus Egyházmegye búcsúját tartják Máriapócson. Augusztus 17-e Nagyboldogasszony napja, az Istenszülő mennybemenetelének búcsúja. Szeptember 7-e Kisboldogasszony napja, az Istenszülő születésének búcsúja. A Szent Kereszt felmagasz- talásának búcsúját szeptember 14-én tartják, míg az Istenszülő oltalmának búcsúja október 5-én lesz. Az egyházközösségi képviselő-testületek küldötteinek búcsújának ideje október 12. A Bazilika és egyben Szent Mihály főangyal búcsúját november 9-én tartják, az év utolsó búcsúja, az Istenszülő templomba vezetésének búcsúja pedig november 23-án lesz. éve működik tizenkét lelkes iskolás fiatal közreműködésével. Legutóbb bemutatott előadásukkal elsősorban a felnőtt közönség tetszését nyerték el, ezt mi sem bizonyítja jobban a számos meghívásnál, amit a kis társulat kap. A régi kúriában, ahol a művelődési ház helyet kapott, egyetlen olyan terem van, amit használni lehet. Itt azonban nem tudunk egyszerre próbálni, zenélni és szakköröket, foglalkozásokat is tartani. Leggyakrabban az általános iskola segít nekünk a helyhiány megoldásában. Nagy-nagy álmunk, hogy a kúria mögött lévő területen — ami most gazdasági feladatokat lát el — egy szabadtéri színpadot építsünk fel. Tavaly nagy siker volt, így ebben az évben is szeretnénk megtartani a „Templomi es- ték”-et a nagybúcsú idején, melyet az idelátogató vendégek éppoly szívesen fogadtak, mint a helybéliek. Az oldalt írta és szerkesztette Sikli Tímea A fotókat Bozsó Katalin készítette Búcsúk rendje 1997-ben
