Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-07 / 5. szám

Magunk mögött hagyva az elmúlt esztendőt, ujev hajnalán sokan gondoltunk arra, 1997-ben kicsit talán minden másképpen alakul. Arról, hogy kinek hogyan sikerült 1996 és mit vár az új évtől, a város főterén járókelőket kérdeztünk meg. — Csendesen, szűk csa­ládi körben búcsúztattuk az óévet. Bevallom őszintén, nem nagyon volt mit ün­Csekk János — Nehéz évünk volt, és úgy érzem, kilátásunk sincs arra, hogy az új esztendő könnyebb napokat hoz. Már elég régen nem tudok mun­kát találni a szakmámban, pedig szobafestő vagyok. Eddig közmunkás voltam, de éppen tegnap reggel mondták meg a hivatalban, hogy nincs szükség a mun­kámra. Pontosabban az a helyzet, hogy jött egy olyan rendelet, mely szerint egy évnél tovább, megszakítás nélkül nem lehet senki köz­munkás. Most jöttem Nyír­bátorból, a munkanélküli­központból. Semmi jóval nem kecsegtettek. Hát jól kezdődött az évem. Most — Sajnos én sem mondha­tom, hogy örömökben gazda­gon indult az évem. Január 2- től nekem sem jutott hely a közmunkások között. Lejárt az egy év és csakúgy, mint a Bodolai Mihály nepelni. Feleségemmel és három gyerekemmel élek együtt, azt kell mondjam, egyre nehezebben. Nagyon kevés a jövedelmünk, mire mindent kifizetünk, alig marad valami a kasszában. Talán ha találnék egy olyan munkahelyet, ami biztos és jó megélhetést ad, remélhet­nénk, hogy ez az év más­képpen alakul. Szilveszter éjszakáján nem fogadtunk meg semmit, nincsenek konkrét terveink. Nyáron szeretnénk kicsit bővíteni a házat, de ez csak akkor lesz kivitelezhető, ha sikerül addig félretennünk néhány forintot. azt sem tudom, miből tar­tom el a családomat, a két gyerekemet. Megpróbálok nem elkeseredni, mielőbb talpra állni. Csonka János barátomnak, nekem is men­nem kellett. Már a karácsony sem olyan volt, mint a koráb­bi években, amikor még ren­des munkahelyen dolgoztam. Csendesen ünnepeltünk. Azt pedig, hogy mi lesz ezután, el­képzelni sem tudom. Az ossz jövedelmünk eddig is hu- szonkilencezer forint volt. Ebből még lejön a rezsi, az OTP-tartozás a ház után, s ha jól átszámolom, a maradék csak arra elég, hogy ne hal­junk éhen. Négy embernek ennyi pénzből megélni szinte már művészet. Abban re­ménykedem, hogyha gépla­katosként nem is tudok elhe­lyezkedni, legalább néhány hónap kihagyás után köz­munkásnak visszavesznek. A hideg idő beálltával ta­vaszig szünetel a zarándok­ház építése. A terveknek megfelelően az alapok már elkészültek, s az első ütem­ben 1997 végéig várhatóan az épület felével készülnek el a munkások. Ide tartozik a fo­gadóterem és a ház első része, míg a szobák és a többi mel­lékhelyiség a tervek szerint jövő év végére lesz átadható. Máriapócs 1997. január 7., kedd Ez az esztendő sem lesz könnyebb Palóczy Lajosné polgármester Túl vagyunk egy újabb nehéz éven. A legtöbb város önkormányzata örült, ha fedezni tudta intézményei fenntartási költségét. Nem volt sokkal könnyebb hely­zetben Máriapócs vezetése sem. Az elmúlt év elkép­zeléseinek megvalósulásáról és az 1997-es esztendő terveiről Palóczy Lajosné polgármester beszélt. — Hátrányos helyzetű tele­pülés vagyunk, ezért az 1996- os évet tizenhatmillió forint­nyi forráshiánnyal kezdtük meg. A minisztérium helyze­tünkre lévő tekintettel hétmil­lió forinttal támogatta a város- t. Felvettünk ötmillió forint működési hitelt, amit.ebben az évben kell törlesztenünk. Mindezek után mégis öröm­mel mondhatom, nemcsak hogy sikerült megőriznünk intézményeink működőké­pességét, de kisebb felújítá­sokra is jutott néhány forint. — Melyek voltak ezek? — Az önkormányzat vissza­kapta a Vízművagyont, s így az első és legfontosabb fel­adatunk 1996-ban a szenny­víztelep felújítása volt, mely­nek állapota szinte már ka­tasztrofálissá vált az évek fo­lyamán. Hasonló volt a hely­zet az óvoda vizesblokjával is, de a vezetékek cseréje után ott az épület is renoválásra szorult. Az intézmény rend­betételére közel egymillió­háromszázezer forintot köl­töttünk. Szinte már áldatlan­nak tűnt az az állapot, mely az Ófehértó utcán uralkodott, ahol hosszú ideig hiányos volt a közvilágítás. A TITASZ segítségével és egymillió­hatszázezer forint beruházás­sal az utcai világítás kérdését nemcsak a már említett úton, de a Selyem, a Petri és a Béke utcán is megoldottuk. S ha már az utcai munkáknál tar­tunk, szilárd burkolatott, ka­pott az elmúlt évben végre az Arany János utca is. Hála a Fejlesztési Tanács segítségé­nek, a segélyeket és támoga­tásokat minden esetben pon­tosan ki tudtuk fizetni. Amel­lett, hogy felújítottuk az isko­lát is, a művelődési tevékeny­ségekről és sportklubjaink tá­mogatásáról sem mondtunk le. — Milyen segítséget tudtak adni az itt lakóknak? — Bár az imént felsoroltak is mind a köz érdekeit szol­gálták, volt olyan megmozdu­lásunk is, mely a lakosság pénztárcáját is érintette, per­sze jó értelemben. Senkinek nem kell külön elmondani, milyen nehéz szeptemberben iskolába indítani egy gyere­ket. Rengeteg mindent kell beszerezni az évkezdéshez, s ahol nem csak egy gyerek van, ott ez óriási kiadást je­lent. Ezért megpróbáltunk a tőlünk tellő módon segíteni a szülőknek. Az általános is­kolásoknak mi álltuk a tan­könyvköltségeit, az eljáró ta­nulóknak pedig ezerhatszáz forintos támogatást utaltunk ki. — Az elmúlt évnek azonban nem csak anyagi vonzatai voltak. — Erkölcsileg minden má- riapócsi embernek sokat je­lentett, hogy a pápalátogatás ötödik és a Mária-kép könnyezésének háromszáz­ötvenedik évfordulóján, au­gusztus 18-án a magyar tele­vízió is közvetítette az ünne­pi szentmisét. A másik nagy egyházi eseményt a Kegyhe­lyek és zarándokhelyek ne­vet viselő kongresszus jelen­tette, melynek szeptember­ben adott otthont városunk. — Mi várható 1997-ben? — Ez évi terveinkről konk­rét döntések még nem szület­tek, hisz a testület csak janu­ár végén tart megbeszélést, amikor két bizottság is ülé­sezik majd, megvitatva a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket. Mivel az Ország- gyűlés már jóváhagyta a kor­mány 1997. évi költségveté­sét, így azt már tudni lehet, milyen normatívaszámokban kell gondolkodnunk. Most sem lesz könnyebb dolgunk, mint a tavalyi esztendőben volt. Mindenesetre az intéz­mények felújításának folyta­tása és az infrastruktúra ki­építése mindenképpen elen­gedhetetlen. Szeretnénk megvalósítani egy erdészeti programot, mely nemcsak te­rülethasznosító, de foglal­koztatási lehetőségeket is ad majd. Erőnkhöz mérten foly­tatjuk a közvilágítás korsze­rűsítését és ki akarunk építe­ni az általános iskola előtt egy gyalogátjárót is. Máriapócs Tervek... Bár tudjuk, hogy az ön- kormányzat sincs túl könnyű helyzetben, eb­ben az évben a tavalyi kétmillió-kétszázezer fo­rint helyett ötmillió-há­romszázezer forintot kér­tünk a költségvetésből. Nem a hasunkra ütve ír­tuk be az összeget, bead­ványunkban pontosan megjelöltük minden fillér helyét — kezdte Vona Éva, aki férjével, Buzo­gány Bélával közösen ve­zeti a művelődési házat és szervezi az itt élők kultu­rális programjait. — Jó néhány olyan programunk van, mely már beváltan működik, s ezeket folytatni is szeret­nénk, a legtöbb közülük az iskola és az óvoda hiá­nyosságait hivatott pótol­ni. így például már ne­gyedik éve van nálunk zongoraoktatás, és ebben a tanévben beindult a fu­rulyaszak is. Ugyanolyan nagy sikere van a kézmű­ves mesterségek oktatásá­nak, mint a gyöngyfűzés­nek, a nemezkészítésnek és a rendszeres játszóhá­zak szervezésének. Már hagyomány, hogy évente két alkalommal farsangi, illetve szüreti mulatságot rendezünk, melyen részt vesz a város apraja-nagy- ja. A mi feladatunk a nem­zeti ünnepek előkészítése is, kiegészítve a március­ban minden évben meg­rendezendő regionális Petőfi-szavalóver- sennyel. Gondolom sokak számára ismerősen hang­zik a „Csöpp színház” neve, mely már ötödik Elkészült az új esztendő bú­csúrendje Máriapócson. Évről évre több ezren látogatnak el a zarándokhelyre, melyet a Má- ria-ikon könnyezése tett híres­sé háromszázötven évvel eze­lőtt. Az első búcsút március 23- án, virágvasámap tartják. Ezt április 26—27-én az ifjúság, majd május 3-án a gyerekek búcsúja követi. Május 4-e az anyák és a nők, május 11-e a házaspárok búcsújának ideje. Pünkösd vasárnapja, május 18­a egyben a határainkon túl élők búcsújának az ideje is. Május 25-e a betegek búcsúja. Az Exarchátus zarándoklat Illés próféta búcsúja július 20-án, míg július 27-én Debrecen- Nyíregyháza Római Katolikus Egyházmegye búcsúját tartják Máriapócson. Augusztus 17-e Nagyboldogasszony napja, az Istenszülő mennybemenetel­ének búcsúja. Szeptember 7-e Kisboldogasszony napja, az Istenszülő születésének búcsú­ja. A Szent Kereszt felmagasz- talásának búcsúját szeptember 14-én tartják, míg az Isten­szülő oltalmának búcsúja ok­tóber 5-én lesz. Az egyházkö­zösségi képviselő-testületek küldötteinek búcsújának ide­je október 12. A Bazilika és egyben Szent Mihály főangyal búcsúját november 9-én tart­ják, az év utolsó búcsúja, az Istenszülő templomba vezeté­sének búcsúja pedig november 23-án lesz. éve működik tizenkét lel­kes iskolás fiatal közre­működésével. Legutóbb bemutatott előadásukkal elsősorban a felnőtt kö­zönség tetszését nyerték el, ezt mi sem bizonyítja jobban a számos meghí­vásnál, amit a kis társulat kap. A régi kúriában, ahol a művelődési ház helyet kapott, egyetlen olyan te­rem van, amit használni lehet. Itt azonban nem tu­dunk egyszerre próbálni, zenélni és szakköröket, foglalkozásokat is tartani. Leggyakrabban az általá­nos iskola segít nekünk a helyhiány megoldásában. Nagy-nagy álmunk, hogy a kúria mögött lévő terü­leten — ami most gazda­sági feladatokat lát el — egy szabadtéri színpadot építsünk fel. Tavaly nagy siker volt, így ebben az évben is szeretnénk meg­tartani a „Templomi es- ték”-et a nagybúcsú ide­jén, melyet az idelátoga­tó vendégek éppoly szí­vesen fogadtak, mint a helybéliek. Az oldalt írta és szerkesz­tette Sikli Tímea A fotókat Bozsó Katalin készítette Búcsúk rendje 1997-ben

Next

/
Thumbnails
Contents