Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
Panoráma 1997. január 7., kedd Tárgyalások Limában MTI-Panoráma A limai japán nagykövetségen a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom (MRTA) túszszedési akciója következtében kialakult helyzetet, és annak gazdasági, politikai és társadalmi hátterét elemzi Tárgyalások Limában című cikkében az El País spanyol szocialista napilap szombati száma. A cikk szerzője — Julio Ortega perui író, az amerikai Providence-i Brown University irodalom és latinamerikai kultúra professzora — szerint a túszszedési akció „nagyon rosszul is végződhet”. Az MRTA és a perui kormány közt titokban megkezdődött vagy meg nem kezdődött tárgyalások — és általánosabb szinten a perui társadalom elnyomott, marginális tömegei, az indiánok és a kormány közti kontaktus — legfőbb problémája az, hogy nincsen megfelelő közvetítő. Julio Ortega bevezetőben rámutat, hogy a mexikói zapatista gerillaharcosok 1994-es feltűnése volt az első „posztkommunista” latin-amerikai gerilla, és hogy ez a gerilla egyben „posztmodem is”, mert nem a hagyományos fegyveres felkelést választotta, hanem a tárgyalóasztal mellett kívánja megvívni harcát, mégpedig állandó sajtókonferencia és az őserdőben rendezett nemzetközi kongresszusok kíséretében. hatalmas sajtóarchívum megszervezésével. Ezzel szemben a perui Tupac Amaru gerillaharcosai — akiknek nem volt lehetősége a tárgyalóasztalhoz ülni a kormány képviselőivel — „veszélyesebb és drámaibb” formát voltak kénytelenek választani a tárgyalás kikényszerítésére. Ortega nem próbálja csökkenteni a terroristák felelősségét a limai japán nagykövetségen végrehajtott akcióban, de megállapítja, hogy az olyan kontextusban következett be, amikor — nemcsak Peruban, de egész La- tin-Amerikában is — a kormányok megpróbálják meghatározni országaik jövőjét, mind gazdasági, mind társadalmi téren. „A probléma az, hogy a lakosság felének sem beleszólása nincs a dologba, sem helye nincs ebben a jövőben” — fogalmazott Ortega, és megjegyezte, hogy mindez akkor történik, amikor a legtöbb latin-amerikai országban demokratikus kormány van hatalmon. Sajnos azonban a neoliberális gazdasági reformok nem sokat változtattak a tömegek helyzetén. Azok leszorultak a társadalmi-politikai élet színteréről is, és ebből a marginációból sokszor csak az erőszak útján képesek kilépni. „A japán nagykövetségen kialakult helyzet még mindig végződhet nagyon rosszul is” annak ellenére, hogy a terroristák a karácsony és az újév kapcsán nagy számú foglyot szabadon engedtek. Ortega a továbbiakban rámutat cikkében, hogy Peru- bán sem jártak eredménnyel a gazdasági reformok, s a privatizáció, az infláció fé- kentartása, a gazdasági növekedés ellenére a lakosság fele még mindig a szegénység küszöbe alatt él, és a munkanélküliség egyre növekszik. A peruiak nagy többsége ugyanakkor tovább támogatja Alberto Fujimori elnök politikáját, aki legalábbis ellenőrzés alatt tartja a gazdaságot, leszámolt a Fényes Ösvény nevű gerillamozgalommal, bár a politikai élet területén, az ellenzéki pártok gyengesége miatt szinte egyeduralmat gyakorol, és ellene van mindenféle nyitásnak vagy tárgyalásnak. „Ebben a politikai vákuumban a legnagyobb probléma talán a közvetítők hiánya, kivéve néhány lakossági és nőszervezet kezdeményezéseit” — folytatja az író, és megjegyzi, hogy a Fujimori-kormány elsősorban értelmiségiekből, technokratákból áll, akik nem hajlandóak döntéseiket másokkal megvitatni, mint a mindenre lelkesen bólogató parlamenti küldöttekkel. Furcsa módon a kormány egyik, a „társadalmi párbeszédet” és a politikai nyitást sürgető tagja, Francisco Tudela külügyminiszter a nagykövetség egyik legfontosabb túsza. Rajta kívül csak kevesen fejezik ki ellenvéleményüket, és a kritika gyakorlása szinte kizárólag a sajtóra marad. A terroristákkal való tárgyáfások témáját a hivatalos sajtó minden egyes orgánuma „úgy állította be, mintha sátáni dologról lenne szó, mintha már a tárgyalás gondolata is egyenlő lenne a ka- pitulálással és kimerítené a hazaárulás fogalmát. Ennek következtében olyan helyzet alakulhat ki, hogy a túszejtők civilizáltabbaknak és engedékenyebbnek tűnhetnek” mint a kormány és képviselői. „A legrosszabb az, hogy hasonló helyzetekben eddig mindig a hadsereg képvislői voltak az egyedüli közvetítők. Hatékony közvetítőknek bizonyultak, bár sokszor komolyan megsértették az emberi jogokat. Ha a Tupac Amaru tagjainak az a célja, hogy helyet kapjanak az országos szintű, nemzeti tárgyalásokban, akkor valószínűleg le kell tegyék a fegyvert, és be kell álljanak az ellenfél (vagyis a hadsereg) soraiba, ahogy a zapatisták is ajánlották, elsősorban bizonytalan jövőjük biztosítására” — vélekedik Ortega. A pemi író azzal fejezte be fejtegetéseit, hogy furcsa módon a latin-amerikai demokratikus kormányok tárgyalóképessége sokkal alacsonyabb és behatároltabb, mint a marginalitásból, az illegalitásból, sokszor a terrorizmusból felbukkant elemeké, akik ráadásul olyan tömegeket képviselnek, amelyeknek teret kellene kapnia a társadalmi párbeszédben és az ország politikai életében. „A marginális társadalmi rétegekben kialakult egy olyan politikai tárgyalási kultúra, amely tulajdonképpen ellenállási hálózat, és válasz az elszegényedésre.” Hangot kell tehát adni azoknak, akik ezeket a rétegeket képviselik, és minél előbb meg kell változtatni a választási rendszert, hogy ezek a tömegek közvetlenebbül hallathassák hangjukat. „A mostani pemi epizód nemzetközi jellege még inkább fel kellene hívja a figyelmet ezekre a megoldatlan problémákra, amelyeknek a kontextusában a Tupac Amaru akciója csupán előre nem látott veszély” — fejezte be cikkét Julio Ortega. Ukrán Liiszisztráték Vodkátlanul békés ünnepeket kértek MTI-Panoráma _________ Ar isztophanész komédiájában a nők összefognak, és bizonyos kedvezményeket megvonnak férjüktől, amíg csak azok le nem mondanak a háborúskodásról. Egy kis ukrán faluban hasonló történt: a nők összefogtak, és csak akkor adtak enni a férfiaknak, ha azok megtartóztatták magukat a vodkától. A nyugat-ukrajnai Vojszla- vicsi faluban (Lemberg közelében) a nők megelégelték a részegen ordítozó-tántorgó férjek hazatámogatásának évezredes kényszermunkáját. A helyi tanítónő vezetésével elhatározták, hogy részeg férj ezentúl nem kap vacsorát — s az elhatározást be. is tartották, foggal-körömmel támogatva egymást. A teremtés helyi koronái persze méltatlankodással, majd egyre hangosabb fenyegetőzéssel válaszoltak, de a nőfront elszántságát nem tudták megtörni. Sőt! Eme amazonok elérték, hogy a munkahelyükön alkoholos befolyásoltság állapotában megjelenő férfiak a helység istállóinak és disznóólainak takarításán kívül egyéb munkát aznap ne végezhessenek. Aki pedig még ezek után is letért a józanság rögös útjáról, arra rávetette magát féltucatnyi matróna, és a szesztestvér már csak világ csúfjára fegyencmód kopaszra nyírva szabadult a kezük közül. Nem volt könnyű a nők háborúja; de közel egyéves helytállással elérték, hogy a faluban a legtöbb ünnepről száműzték az alkoholt. Még az óévet is vodkátlan búcsúztatták: családi drámák, veszekedések, összetűzések nélkül, olyan békésen, hogy — az esetről tudósító AFP szerint — a felnőtt férfilakosságnak a vojszlavicsiakat sújtó mélységes megvetésével dacolva a példa követését fontolgatja a gyengébb nem és a serdületlen gyermekség a szomszéd falvakban is. Diplomaták? MTI-Panoráma Giuliani New York-i polgár- mester követelte egy orosz és egy fehérorosz ENSZ-diplo- mata kiutasítását azzal az indoklással, hogy a szokásost messze meghaladó számú közlekedési szabálytalanságot követtek el. A The New York Times jelentése szerint ugyanis autójukra a rendőrök tavaly 386 büntetőcédulát helyeztek el — naponta egynél is többet. Múlt vasárnap pedig őrizetbe vették a két diplomatát, mert autójukkal egy utcai tűzcsap előtt parkoltak, ami az Egyesült Államokban szigorúan tilos. Giuliani egyúttal határozottan visszautasította azt a hivatalos orosz verziót, amely szerint rendőrök bántalmazták volna a diplomatákat és rámutatott: éppen ellenkezőleg, ők tanúsítottak fizikai ellenállást. A polgármester közlése szerint a múlt év első hat hónapjában az orosz ENSZ- misszió 122 járművén összesen 14 437 büntetőcédulát helyeztek el a rendőrök. A fehérorosz ENSZ-misszió 15 járművét 828 alkalommal kellett megbüntetni. — Még mindig nagyon messzire ér a keze. Senki sem meri leleplezni. Kecskék az ötödiken MTI-Panoráma A hírnév gonddal jár. Erről saját példáján győződhetett meg az minszki nagymama, aki a világ újságjainak címoldalára került tavaly, amint két kecskéjével oldalán leadta voksát a népszavazáson. Azóta szinte egymásnak adják a kilincset a 66 éves Anna Bazekinánál a hatósági emberek — számolt be az esetről az orosz média. Bazekina asszony alacsony nyugdíja miatt döntött a sajátos háztáji mellett. Ötödik emeleti egyszobás lakását osztja meg kedvenceivel, és azokat rendszeresen legelteti a lakótelepi ház előtt. A naponta fejt friss kecsketejből a szomszédoknak is jutott eddig, akik cserében befogták az orrukat, amint a lépcsőházba léptek és legfeljebb magukban bosszankodtak, ha cipőjük talpán a négy lábú lakótársak jelenlétének egyéb nyomára akadtak. A címlapfotók óta egymást érik a közegészség- ügyi közterületi hatóságok és a házkezelőség emberei, akik hallani sem akarnak Bazekina asszony érveiről, aki szerint jószágai jámborabbak a kutyáknál, nem hangoskodnak, illetve az enyhe istállószagot amúgy is elnyomja a koszos lépcsőházat belengő macskaszag. Bazekina asz- szonynak hivatalos végzésre előbb utóbb alighanem mégis le kell mondania a házi kecsketejről. A lakótelepi háziállatok a volt Szovjetunió számos városában megszokott látványt nyújtanak. Elfogadott dolognak számít a lakótelepeken a hajnali kakaskukorékolás, az erkélyek pedig egyes helyeken a szó szoros értelmében igazi disznóólak. Magyarok tselekedetei Történet az honi adózó népnek állapot járó! Néző István Élt vala e tájon egy nép, kinek országát Hunniának, avagy Magyar honnak nevezték. Lakosai, kik jórava- lóságukat több ízben is méltóképpen bizonyíták, egynémely foglalatosságot tízének. Vala pedig közöttük az gyermeknek nevelője, az veres kakasnak eltiprója, éltének olyak, kik is a beteg em- börnek istápolásából szer- zék kenyeröket, mások az tolvajok, útonállók és egyéb tsirkefogók tömlöcbe rakását tekinték feladatoknak, s levének még sokon, kik különb-különb megélhetést adó mesterséggel bírónak. Történt pedig egyszer, hogy a fent említett nemzet népei közül sokan igen-igen sanyarú sorsra jutának. Némelyek oly igen senyved- tenek, hogy immáron a beté- vő falatjokat sem mindig tudhatták magokénak, többeknek az tarka rét, az hegynek gyomra, avagy egynémely kapualj szolgála hajlékul, s az kék égbolt levék felettök meleget adó takaró. Felmenének éppen ennek okáért az pórok az ő választott Tsászárokhoz, s egyéb nemesb uracsokhoz: hadd tudja meg Tsászár fölsége, mi terem a magyar szívébe'! Bánat terem abban, bú vetés, a magyar élete szenvedés! — hangzók az szegíny nép aja- káról. Kérték hát az előkelőket, hogy segítenék meg őket az keserű s ínséges létökben, mert immáron oly igen tetemes az urak által követelt adó, oly kevés az munkának az fizetségi, s felettébb hatalmas vagyon a pénznek megromlása, hogy sem ők magok, sem pediglen gyerkőczeik, sem tsaládjok nem képes többé megélhetni. Esedezének a végett, hogy emeltessék meg valamelyest az szegíny embernek béri, ne jutnának végső pusztulásra. Előadók továbbá, hogy látának az országnak gyepűi között sok oly halandót, kik tsinos hintán járónak, szolgákat tártának, czifra palotákban honolnak, távoli, esméretlen tájakon költék el vagyonukat, adót azonban nem fizetőnek, ellenben dölyfösen kelletik magokat, s hatalmasabbak magánál Dáreus ke- rálnál es. Az ország nagy ágyból valói — élükön az fenséges termetű uralkodóval — meg- hallgaták az ínségesek sirámait s bölcsen határozónak. Az perlekedő nípnek javal- lák, hogy egynéhány esztendőt várának még az keservek orvoslásával, tegyék ezt immár csak annak okáért es, mert eleddig es ezt tsele- kedék. Hogy azonban valamely megnyugvás nélkül el ne bocsájtanák az eléjök járuló alattvalókat, kemény fogadást tevének, miszerint azon szűkölködőknek, kik leginkább rászorulónak az hópénz növelésére, ezen említett növelésnek mindjárást szerét ejték. S így is tevének. Gyarapodék ez okból tehát harmadával az Tsászár s az tsászári tanács tagjainak az ő béri, követvén az pénznek romlását, sőt meghaladván azt. Tanulság: azon népek, kik önmaguk fölé emelik az saját fajtájokból valókat, jól fontolandják meg, kivel s miként akarják kormá- nyoztatni az országnak hajóját, mert némely révész bizony az szírinek vezérli az nemzetnek gályáját, s akkoron már csak azon iparkodék, hogy ő kerüljön száraz gúnyában a partra. Bizony így van ez. Szerző mindezt Néző deák az 1997-dik esztendő januárius havában.
