Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-25 / 21. szám

HHH8MÜÍ Hnmmmmmm Egy ]o anyós mindig megbocsát Sajtószolgálat anyósok ércelődé- rsek céltáblái lettek, pedig igen könnyen megbecsült szerepük is lehetne a csa­ládban: néhány jó tanács segít mindezeket elérni. Akkor lehetsz jó anyós — sőt, jó após is —, ha tudato­sul benned, hogy gyerme­keid helyett semmit sem tudsz kedvük szerint meg­oldani. A jó anyósság tu­dományának lényege, hogy gyermekeinknek ak­kor segítsünk, amikor ők ezt igénylik és kérik. Bár egyetlen szülő sem szeret­ne rosszat gyermekének, csak néha a jót rosszul akarja. A fiatal házasoknak nem segítségre, hanem bi­zalomra van szükségük. Ha a fiatalok érzik, hogy bíz­nak bennük, így hozzáse­gítjük, hogy az új család a maga lábára álljon. Tiszteljük gyermekének magánügyeit, vegyük tu­domásul, hogy eljött az az idő, amikor a gyermek jo­gosan mondja: ez nem tar­tozik rád. Fontos, hogy vi­tás esetben egyiknek se adj igazat, és mindkettő panaszát csakis mindkettő jelenlétében hallgasd meg. Mindenkor tudni kell elfo­gadni, hogy az ő életük más, mint a tiéd volt. A gyermek a szülő legszigo­rúbb bírája, hibáinkat kija­vítja, akarja életét megter­vezni. A jó anyós-após nem kriti­zál, nem ismételi: „na ugye, megmondtam.” Igen jó esz­köz a személyes példa. Min­den szülő azt szeretné, ha gyermeke, az ő életének ide­ális javított változatát élné meg. Hagyd, hogy gyerme­ked a maga módján szeressen, hiszen te is a magad módján szereted őt. Nem akkor leszel jó anyós, ha adsz és adni tudsz, hanem akkor, ha képes vagy fölfedezni cselekedete­ikben a szeretet szikráit. Ne akarjunk mindig jónak lát­szani, hiszen a látszat jó mö­gött, meglapulhat a hamisság és képmutatás. Ha lehet, ne szólj bele ér­zelmi ügyeikbe éppen úgy, mint gyermekeik nevelésébe sem. Mindig nyugodtan, bé­kés szívvel hallgasd meg őket, és korodhoz képest, pró­bálj meg bölcsen nyilatkoz­ni. Ha közel szeretnél kerülni a szívükhöz, akkor tanulnod kell, hogy felnézhessenek rád, és elfogadhassák jó tanácsai­dat. A tudás és a szívedben fellelhető szeretet, amivel sok mindent elérhetsz. És való­ban megtanulni, elfogadni, tisztelni azt, hogy az ő életük más. így válhatsz igazán jó anyóssá, apóssá. Egy igazán jó családban mindezekre nagy szükség van. Új klub Kálmánházán S. T. (Új Kelet) ________ Bá r még az elmúlt esz­tendőben történt, a Kál­mánházán élők életében mégis jelentős esemény­nek számít, hogy a község­ben kialakítottak egy olyan klubhelyiséget, ahol a nyug­díjas emberek napközben megpihenhetnek, szóra­kozhatnak egy kicsit. Az átadáson a polgármester szólt arról az összefogás­ról, amellyel átalakították és korszerűsítették a régi négy­tantermes iskolát, hogy a községben élő idős emberek nyugodt körülmények kö­zött töltsék napjaikat. A Nép­jóléti Minisztériumtól pá­lyázat útján nyert ötmillió forinthoz az önkormányzat még hárommilliót adott hoz­zá. Az idősek a napi három­szori étkezésért így csak a nyersanyagnorma árát fize­tik meg. Nyíregyházán, a Városmajori Művelődési Házban már kora reggel beindul az élet. A tükörrel díszített hatalmas terem szinte zsúfolásig megtelt, még nyolc óra előtt. Tréningruhába öltözött hölgyek várják, hogy megkez­dődjön a vidám beszélgetés utáni igazi felüdülés, a csontritkulás megelőzésére is szolgáló torna. A gyakor­latok néha nagy ügyességet követelnek, de ettől senki­nek nem lesz kisebb a lelkesedése, mindenki mosolyog­va emeli magasra a lábát, vagy éppen fonja össze karját a háta mögött. Egy órával később szinte sajnálják, hogy véget ért a foglalkozás. Kis pihenésképpen a klubszo­bában ülünk le néhány szót váltani Rókáné Pethe Irmá­val és testvérével, Kis Andrásáévá!. Sikli Tímea (Új Kelet)- Alig várjuk, hogy hetente két alkalommal eljöhessünk meg­mozgatni tagjainkat. Szeptem­ber óta járunk a foglalkozások­ra, de összehasonlítani sem le­het, mennyivel jobb a közérze­tünk, és mennyivel kiegyensú­lyozottabbak vagyunk, mint azelőtt. Mindketten nyugdíja­A nyáron egy szociális otthonban jártam. A pá- hogó melegben a ligetes udva­ron szellőzködtek a gondozot­tak. Távol tőlük, egészen a kert szélénél agg ember ült egy nád­székben. Fehér bot reszketett a kezében. Hallgatta a közeli holtág mesélő csöndjét.- Őt kedvelem a legjobban, Józsi bácsit - vezetett hozzá az igazgatónő. — Vak szegény... nagyot is hall, de hát betöltöt­te a kilencvenkettőt. Szellemi­leg viszont nagyon friss. Szív­szorító története van annak, hogyan került ide, tanulhatná­nak belőle az emberek. Az agg megérezhette a közel­ségét, mert felénk fordította ráncos arcát.- Margitka... ki az a hölgy magával? Meglepetésemben földbe gyökerezett a lábam.- A vakok belülről mindent látnak. Józsi bácsi még azt is tud­ja, hogy milyen színű a haja, a ruhája - sietett a magyarázattal a középkorú asszony. Majd hoz­záhajolt, és hangosan kérte:- Tessék elmondani a törté­netét! Az agg töprengőn ráemelte pillátlan szemét és bólintott. Megvárta, míg széket hoznak nekem, utána belefogott.- 1904-ben születtem. Ami­kor elvittek katonának, nem volt menyasszonyom, mert akit szerettem, azt odaadták egy gazdag legénynek. Négy évi orosz hadifogság után jöttem haza 1948-ban, kiszámolhatja, hogy öreg legény voltam. Az épkézláb férfiakat elvitte a há­ború, az apám és az öcsém is odamaradt. Úgy döngicséltek körbe a szebbnél szebb asszo­nyok, mint a méhek a szőlőt, de én elkerültem őket. Hogy mondtam volna meg, hogy épp ott... - rándult meg a szája szé­le - egy repeszdarab megsebe­sített? Meg ott volt az édes­sok vagyunk, s a saját klubunk mellett az Évszakváltásba is el­járunk. Nemcsak tomázgatunk, hanem rendszeresen vannak olyan előadások is, melyekből sok hasznos gondolatot szűrhe­tünk le. Legutóbb például az egészséges táplálkozásról szóit a tanácskozás, melynek nemcsak hallgatói, de kérdéseinkkel ak­tív résztvevői is lehettünk. A torna után megkerestük dr. Pap Károly szülész-nőgyó­gyász adjuntus, aki 1991-ben a keleti országrészben elsőként szervezte meg Nyíregyházán az Évszakváltás Klubot.- A városban már 1983 óta működik a kórházban az úgy­nevezett klimax szakambulan­cia, mely a változás időszakába lépett hölgyeknek próbál testi és lelki segítséget nyújtani. Óri­ási az érdeklődés a heti két rendelőnap iránt, s ez tette szük­ségessé, hogy megalakítsunk egy olyan klubot, ahol sokkal nyugodtabb körülmények kö­zött tudunk tanácsokat adni és elbeszélgetni a betegekkel. A klubban rendszeresek a szakor­vosi előadások, és megpróbá­lunk olyan programokat szer­vezni, melyek az idősebb kor­osztály számára is előnyösek. Mi lesz? Új Kelet-információ A Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Nyugdíjas Szer­vezetek Érdekvédelmi Szövetségében minden hétfőn délelőtt tíz és tizen­két óra között nyugdíjaso­kat érintő ügyekben vár magánszemélyeket és szer­vezeteket Gyúró Imre, a szövetség elnöke. Szerdánként ugyaneb­ben az időpontban műkö­dik a jogsegély-szolgálat, melyet minden hónap első szerdáján dr. Buri Olga ügyvéd, a hónapok máso­dik szerdáján dr. Bihari Al­bert ügyvéd, a harmadik szerdán pedig dr. Kovács Gyula ügyvéd, míg a hó­napok negyedik szerdáján dr. Hudák László ügyvéd ad tanácsokat a hozzájuk fordulóknak. Minden héten csütörtö­kön délelőtt tíztől délig kedvezményes áron juthat­nak hozzá a nyugdíjasok a Béres-csepphez és az ahhoz szükséges C-vitaminhoz. A hónapok első csütörtöként pedig a vásárt ugyanebben az időben vércukor- és ko- leszterinszint-mérés és ta­nácsadás egészíti ki. A hét utolsó munkanap­ján, pénteken bonyolítják le a kirándulások megszer­vezését, gyűjtik össze az üdülési lehetőségeket és az arra jelentkezők névsorát, illetve ezen a napon tart­ják esetenként a különféle áruakciókat is. anyám is, már nagyon gyön- gécske, erőtlen. Kellett neki a segítség - folytatta aztán. - Kettecskén eléidegéltünk a ta­nyán. Műveltem a szőlőkertet a ház mögött, amikor megcsi­nálták a téeszt, felvettek a te­henészetbe. Az édesanyám itt­hon látta el a jószágot, de csak egyre fogyott az élete lángja. Hat esztendő múlva eltemet­tem. Mogorva, magányos em­ber lett belőlem... Egészen egy viharos nyári éj­szakáig. Csörgött, csattogott az ég, vakító villámok csapkodtak. Józsi bácsi a petróleumlámpa li­begő fényénél a lova szerszám­ját zsírozta, amikor Bo­gár kutya eszeveszett csaholására és kapará­szásra fi­gyelt fel. Bosszúsan kinyitotta az ajtót és megkőhölt. Egy asszony állt csuromvizesen a verandán, valami batyufélét szorított magához.- Ha Istent ismer, adjon ne­künk vackot az istállóban éj­szakára - rebegte dideregve. Szánalom költözött Józsi bá­csi szívébe. Behívta a rongyos ruhájú, mezítlábas asszonyt, aki két síró csecsemőt bugyo- lált ki a fekete nagykendőből. Az arcán és a lábán ostorcsa­pások lila csíkjai látszottak.- Megszöktem a részeges uramtól, mert nem bírtam már, hogy naponta elver. A kicsiket is alig tudtam kiszedni a ke­zéből - csitítgatta a porontyo­kat az asszony. - Ugye meg­szállhatunk itt, amíg eláll a vi­har? Hajnalban elindulunk, az Isten áldja meg a jóságáért! Józsi bácsi nem értette, hogy mi ütött belé, de másnap, har­madnap és utána is marasztal­ta. Fél esztendő múltán kérte, hogy legyen az élete társa, Ilo­na elfogadta. Két évre rá hírét sliy j 4 <■ 'O •' : hozták, hogy az ura részegen belefúlt a csávásvödörbe, és a köteles gyász leteltével a vi­lág előtt is örök hűséget fogad­tak egymásnak. Nevelték a fiúkat, taníttatták, hogy jobb életük legyen, mint az övék. Az asszony azonban mindig szomorúan tekintett rá­juk, mert nemzőjük arcvonása­it és természetét látta formálód­ni bennük. Imájában sokszor fordult miattuk Istenhez: „Add, hogy ne olyanok legyenek, mint az első uram volt, hanem olyanok, mint a mostani”. A hatvanadik születésnapja előtt Józsi bácsi vacsora közben azt mondta a feleségé­nek:-Rád írat­tam a házat, a szőlőt, mindenem, ami van. Ha meghalok, ne légy olyan szegény és szám­kivetett, mint amikor ideho­zott a vihar. Ilona nehezen fogadta el az ajándékot, talán megsejtett va­lamit a jövőből. Közben fel­cseperedtek a fiúk, megnő­sültek, aranykezű nevelőapjuk mindkettejüknek házat épített. A menyek hamar panaszkodni kezdtek: isznak, ütnek! A sze­gény asszonynak majd’ meg­szakadt a szíve bánatában, de hiába pörölt a fiaival. Még tizenkétszer fordult meg az esztendő, amikor ágynak dőlt. Tudta, hogy a haldoklók megsejtik előre, hogy felültetik Szent Mihály lovára, ezért vég­rendeletet csinált, amiben min­dent a férjére hagyott. Hogy a vagyonért ölni is kész fiai ne találják meg, az ira­tot belevarrta a halotti ruhájá­ba. Bízott benne, hogy az öl­töztetésnél meglelik. Többször is figyelmeztette rá Józsi bácsit, de amikor örökre lehunyta a szemét, annak olyan nagy volt a fájdalma, hogy elfeledte. így Ilonát a végrendelet­tel együtt temették el. Csak a két indigós másolat ma­radt meg. Arra azt mondták a hagyatéki tárgyason a fiai:- Hamisítvány! Csak az eredeti érvényes! Józsi bácsi nem tudta bi­zonyítani az igazát. A köz­jegyző a törvényes öröklés rendje szerint nekik ítélte a tanyát, a szőlőt, még a ku­tya horpadt kislábosát is. A két fiúnak meg a sok jó he­lyett a kevés rossz - a meg­érdemelt szidalom, pár po­fon —jutott rögvest az eszé­be, és még aznap egy szál ruhában elkergették a házá­ból az agg embert. Józsi bácsinak ekkor a tükörtelen szeméből kigör­dült két könnycsepp:- A doktor úrhoz vittek a faluházáról, ő utalt be ide. Szörnyen mérges volt a fi­úkra, és azt mondta nekem: „Milyen világ ez, ahol a jók bűnhődnek, a gazemberek meg mindent elvesznek tőlük? De nem ússzák meg ők sem, mert mind a ket­tőnek komoly betegsége van az italtól!” K is hallgatás után hoz­zátette:- Én nem haragszom rá­juk, jól érzem magam itt. És nagyon jólesik, amikor az unokáim eljönnek hozzám látogatóba, csak a menye­im tudnak róla. Mindig el­mondják, és akkor látom magam előtt, hogy a drága feleségem sírján milyen gyönyörű az árvácska. Az volt a legkedvesebb virága. De nem sokáig lesz a föld­ben árva... A lemenő nap felé emelte arcát, és mintha magának mondta volna:- Már alkonyodik. A hagyaték Tóth M. Ildikó tárcája Évszakváltás , segítséggel

Next

/
Thumbnails
Contents