Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-07 / 286. szám

Készítsünk betlehemest!

(mim.

s®“* f t>r-r karácsonyi díszek, játékok elkészítését máris elkezdhetitek! József, Mária és a kis Jézus figurájához színes selyempapírra, ollóra, műanyag csomagolófóliára, három darab vécépapí-gurigára, műanyag tálcára, vonalzóra, ceruzára és egy tál meleg vízre van szükség.

Hervay Gizella: Télapós mese

Kozma Ibolya (Új Kelet)

Vágjatok ki egy 24-szer 24 centiméteres négyzetet selyempapírból, a kartont műanyag fóliával bevont tálcára vagy deszkára állítsátok! Mártsatok bele egy selyemlapot meleg vízbe! Emeljétek ki, és néhány másodpercen belül csepegtessétek le! Vonjátok be vele a hengert, és rendezzétek el a „ruha” redőit! Mindezt meleg helyen szárítsátok meg. A fej formájához gyűrjetek össze labdává egy kis selyempapírt, és csomagoljátok be egy selyempapír négyzetbe. Fogjátok össze a sarkokat és csavarjátok össze! Fúrjatok egy nagy lyukat a selyempapírba a henger tetején. A fej hosszú végét dugjátok bele és belül rögzítsétek. A karokat is a fejhez hasonlóan készítsétek, azzal a különbséggel, hogy ezt három helyen kell megcsavarni. A karok két végét ragasztószalagokkal erősítsétek a testhez. Az övnek tekerjetek fel egy másik selyempapírt és ragasszátok oda. Egy selyempapírt vágjatok ki palástnak, nedvesítsétek meg és borítsátok a fejére, majd rendezzétek el az arc körül.

A jászolt gyufásdobozból lehet megalkotni, majd sárga színű selyempapírt vagdaljatok fel szalmának és rakjátok a jászolba. A kis Jézushoz egy selyempapírgombócot kell selyempapírba csomagolni, begöngyölni, mint ha lepedőben lenne.

A térdeplő Mária alakját félbe vágott kartonpapírhengerből készítsétek, az eljárás módja ugyanaz, mint József figurájáé. Ha elkészült, rakjátok a karácsonyfa alá!

Kobak megtanulta, hogy tavasz után jön a nyár, aztán az ősz, aztán a tél. Ezt tanulta meg leghamarabb, mert akkor jön a Télapó.

— Ha nagy leszek, Télapó leszek ! — döntötte el. — Akkor felülök egy olyan villamosra, ami elvisz a télből a tavaszba, a tavaszból a nyárba, a nyárból az őszbe, s az őszből a télbe. Akkor aztán meglátom, melyik a legszebb.

— Engem is vigyél! — sikon- gott Katika.

—Megfáznál, mikor az őszből átszállnánk a télbe. És mit csinálnék a nagy hidegben egy mandulagyulladásos kislánnyal? Mikor meg a nyárba érnénk, megennéd az összes fagylaltot. Nekem nem is maradna.

— Tudod mit? — alkudozott Katika. — Elosztanám. Egy fagylaltot jobb kéz felől, egy fagylaltot bal kéz felől. Ami jobb kéz felől van, az a tied, ami bal kéz felől, az az enyém.

— Na jó, elviszlek — enyhült meg Kobak —, de mit viszünk magunkkal?

— Egy kiránduló sakktáblát és egy táskarádiót — szögezte le Katika. — Ki látott még utasokat, akik hosszú útra nem visznek magukkal sakktáblát és táskarádiót?

— Vigyünk inkább sátrat és gumicsónakot. Mikor a télbe érünk, a gumicsónakból kieresztjük a levegőt, a sátrat összecsomagoljuk és kész.

— Nem bánóm a gumicsónakot, ha vihetem a kis varrógépemet is. Hátha elszakad a ruhánk, vagy varrással kell megkeresnünk a kenyerünket a hosszú úton.

— Ha te hozod a kis varrógépedet, akkor én is hozom a kis fűrészemet, harapófogómat, kalapácsomat. Elromolhat a villamos, és ha nincs szerszáma az embernek, várhat, amíg jön a másik, és lemarad az őszről.

—Én mindenesetre viszek magammal egy iskolatáskát mindenféle füzettel — mondta neki Katika. — Ősszel én már iskolás leszek. Mikor az őszbe érünk, fogom magam, felteszem az iskolatáskát a hátamra, hadd lássák, hogy iskolás vagyok.

— Ha hozod a táskát, hegye- zőket is tegyél bele. Egy autó-he- gyező, egy telefon-hegyező, egy írógép-hegyező és egy televízióhegyező feltétlenül szükséges.

— Akkor hozom a színes ceruzáimat is. És ha megáll a villamos, kiterítünk a térdünkre egy újságpapírt, és meghegyezzük az egészet.

Az oldalt írta:

Kozma Ibolya

—^ Vihetnénk rajzfüzetet is, mert azt hiszem, hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni.

—A rajzfüzet belefér a táskámba. Ha nagyon igyekszünk, még egy szilvalekváros kenyér is belefér.

— Hogyne, hogy összekenje a hegyezőket! A sarkutazók hetekig nem esznek. Aki Télapó akar lenni, az ne hozzon magával szilvalekváros kenyeret!

— Nem viszek — szipogott Katika. — De cukorkát esetleg lehet vinni. Az a kötényem zsebében is elfér.

— No, nem bánom, a cukorka jöhet. De csak az egyik kötényzsebedben. A másikban a lapos fehér kavicsaimat visszük, mert az én zsebeim már tele vannak. Viszem a bélyeggyűjteményemet, a menetrendet, a térképemet és a parittyámat.

— Mit képzelsz, hogy parittyával lehet jegedmedvére vadászni? Szép kis Télapó leszel!

— Máris csúfolódsz! Ha csú- folódni kezdesz, nem viszlek. Különben is, ha Télapó leszek, csak annyit kell mondjak, hogy „Gyertek ide, jegesmedvék!” — és máris odacammog minden jegesmedve.

— Akkor a fehér bundámat is viszem, meg a szánkót, meg a korcsolyacipőmet — tapsolt Katika.

— Én meg viszek egy varázspálcát, és varázsolok magamnak síléceket.

— Nem is tudsz síelni — biggyesztette el a száját Katika.

— Egy Télapó nem tud síelni? Csak egy lány mondhat ilyen butaságot. Ha még egy butaságot mondasz, nem viszlek.

— De én elviszem a gázkályhámat is, és ha már úgy kiéheztünk, mint az igazi sarkkutatók, akkor főzök neked túrós gombócot.

— A sarkon nincs is túró, csak fóka van meg rénszarvas.

—Viszünk. És hűtőszekrényt is viszünk, hogy el ne romoljon. Nem bánom, ha a szánkómra kötözzük. A télben aztán ott is hagyhatjuk, hogy ne cipekedjünk annyit, ott úgyis hideg van.

— Ez igaz — hagyta helyben Kobak.—No, nem bánom, mégis viszlek, de mutasd a karodat: elég erős vagy?

Katika büszkén megfeszítette a karját.

— Megjárja — nyugodott meg Kobak. — Tudod, a házunkat a villamos után kötözzük, de ha elszakad a kötél, meg kell emelni a sarkait.

— Ha visszük a házat, a Kandúrt is elvihetjük. Legalább lesz, aki kinéz az ablakon, és szól, ha oroszlánok meg tigrisek közelednek.

— Látszik, hogy lány vagy! Egy macskát tennél az ablakba oroszlánok meg tigrisek ellen! Kitesszük a tévét az ablakba, és kutyaműsort közvetítünk. Akkor aztán nem mernek közeledni az oroszlánok meg a tigrisek.

— Mit csinál mama, ha elvisszük a házat is meg a tévét is? Tudod mit? Vigyük mamát is! Ha nem akar Télapó lenni, akkor lakjon hátul a házban, és vigyázzon ránk.

— De akkor a mosógépet is vinni kell, mert mama úgysem fekszik le addig este, míg mindent ki nem mosott.

— És egy kiégett villanykörtét stoppolófának!

— Meg a játékpolcot. Ha mamának dolgva van, játszunk.

— Azt hiszed, hogy a Télapók szoktak játszani?

— Már megint butaságokat kérdezel. Egy igazi Télapó a legeslegjoban tud játszani.

— Ha mondod! De vigyük a meséskönyveket is. Ha meguntuk a villamosban, hátramegyünk mamához a házba, és mesél nekünk.

— Ha meg mama unta meg hátul a házban, előrevisszük a villamosba, és átadjuk neki a fenntartott helyet.

— De mi lesz a babáimmal? Ha itthon hagyjuk őket, félni fognak egyedül.

— Jöhetnek. Én úgyis a házhoz kötözöm a teherautómat, ahhoz a tűzoltóautómat, ahhoz a kis kék autómat, ahhoz a mentőautómat, ahhoz a billenő-teherautómat, ahhoz az emelődarus autómat, ahhoz a kicsi piros autómat, te meg beleültetheted az autóimba a babáidat.

— És a fakutyát hozzákötözzük a kicsi piros autóhoz.

— És a fakutyához kötözzük a guruló pelikánt.

— És leghátul gurul a görkorcsolyám.

— De csak ha kölcsönadod nekem is.

— Kölcsönadom.

— Akkor viszlek. De ne felejts el villamosjegyeket gyűjteni, mert nagyon sokat kell villamosozni, és én nem akarok leszállni a villamosról az ősz és a tél között.

— Jó — mondta Katika —, mától fogva összegyűjtöm a villamosjegyeket.

Még ma is gyűjti. Akinek van,

Karácsonyi asztali dísz

A karácsonyi vacsorához meggyújtjuk a gyertyát, a sárgán fénylő láng ünnepivé varázsolja a lakást. Még szebb, ha nem egy átlagos gyertyatartóba, hanem díszített tálkába állítjuk a gyertyát. Készítsünk elő egy műanyag tálkát, egy kancsó vizet, egy fémfólia tálkát, újságpapírt, tompa hegyű ollót, sárga és narancs színű filcdarabkát, kis karácsonyi díszeket, arany füzért, gipszet, díszszalagot, gyertyát és ragasztót.

Újságpapíron dolgozzatok, a műanyag tálkát majdnem a pereméig töltsétek meg vízzel. Szórjatok hozzá egy kevés gipszet, és jól keverjétek össze. Öntsétek át a keveréket a fémfólia tálkába. Nyomjátok a közepébe a gyertyát és tartsátok egyenesen, míg magától meg nem áll. Gyorsan nyomkodjátok a gyertya köré a díszeket, amíg a gipsz meg nem köt. Fenyőágat is rakhattok bele, s aztán szalaggal át lehet kötni. Tegyétek az ünnepi asztalra dísznek, biztosan tetszeni fog a családnak.

Szavalóverseny

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekrészlege és a Kölyökvár a millecen- tenárium alkalmából december 3-án Az aranykert kapujában címmel városi prózamondó versenyt rendezett. A versengésben 4—B. osztályos tanulók vehettek részt. A versenyzőknek bármely, a honfoglalás témaköréből szabadon választott mondát kellett előadniuk.

A negyedik osztályosok kategóriájában első helyezett lett Laborczy Dóm, az Evangélikus Általános Iskola tanulója, második Petróczy Anna, a Bem József Általános Iskolából, harmadik Egri Kiss Dávid a Kertvárosi Iskolából. Az ötödik— hatodik osztályosok közül első díjat nyert Pólik Anikó (Bem József Általános Iskola), második Mészáros Tímea (Móra Ferenc Általános Iskola), harmadik Jeney Agnes (Bem József Általános Iskola). Hetedik—nyolcadik osztályos tanulók közül első Duszkó Krisztina (Móricz Zsigmond Általános Iskola), második Varga Szilvia (Szabó Lőrinc Általános Iskola), harmadik Bláz Anna (16. Általános Iskola Nyírszőlős). Különdíjas Mussó Zsófia, a 2. Számú Általános Iskola diákja.-Valamennyi résztvevő oklevelet kapott, a díjazottak könyvet és társasjátékot vihettek haza.

Kedves gyerekek

Nemrégiben arra kértünk benneteket, hogy fogalmazásaitokat, irományaitokat juttassátok el hozzánk. Most Nagy Angéla, a Magdalenum Egészségügyi Gyermekotthon lakója küldte el hozzánk két szép versét.

Továbbra is arra biztatunk mindenkit, hogy küldje el 1 szerkesztőségünk címére egy-egy jól sikerült gondolatát! Címünk: Új Kelet Szerkesztősége Nyíregyháza, Árok utca 15. A borítékra írjátok rá: Gyermekoldal.- - ■ ~

i Nagy Angéla

Gyermekek kedvence

A gyermekek kedvence:

Télapó.

Ha köztünk van, az nagyon jó

De sajnos csak télen jön,

egy évben egyszer,

pedig piros ruháját, fehér szakállát

szívesen látnánk legalább még egyszer.

Mert mikor itt van, finomakat hoz, kicsiknek és nagyoknak örömet okoz.

Csilingelő szánján, alma, cukor, dió puttonyában néha, virgács is látható

küldjön neki!