Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-30 / 303. szám
4 1996. december 30., hétfő Világkrónika UJ KELET Magyar Távirati Iroda Már a lámák is? Pokolgépes merényletet követtek el december 24-én a tibeti fővárosban, Lhászában egy kormányépület ellen. A merénylet következtében öt ember sebesült meg. A robbanás jelentős anyagi károkat okozott: 100 méteres körzetben betörtek az ablaküvegek, és a detonációt fél kilométeres távolságban is érezni lehetett. Egy kínai rádióadó az „ellen- forradalmi bombamerényletért” a „dalai láma klikkjét” tette felelőssé. Visszafogták a követeléseket A japán nagykövet limai rezidenciáját megszálló gerillák, úgy tűnik, mérséklik az általuk őrzött 83 túsz szabadon bocsátásáért támasztott feltételeiket. A szombaton elengedett 20 fogoly elbocsátásakor kiadott közleményükben a túszejtők nem tesznek említést egyik legfontosabb követelésükről, arról, hogy a perui hatóságok helyezzék szabadlábra a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom valamennyi bebörtönzött gerilláját. A közlemény viszont hangoztatja, hogy a gerillák „párbeszéd eredményeként” kívánnak visszavonulni a megszállt nagykövetségről. December 17-ike, a rezidencia elfoglalása óta a túszejtők 420 foglyot engedtek szabadon. Felborult egy görög hajó Húsz ember eltűnt, miután felborult egy görög szállítóhajó az Egei-tengeren a rossz időjárás miatt. A mentőalakulatoknak csupán a személyzet egyetlen tagját sikerült kimenteniük, tizenhét további tengerész, két nő és egy gyermek sorsa egyelőre ismeretlen. A cementet szállító hajó szombaton este járt szerencsétlenül Evia szigete közelében. Szombaton sok személyszállító hajó nem futhatott ki a Égei- tengeren dúló viharok miatt. Indiai rakéta indult Sikeres kísérletet hajtott végre India vasárnap, föld-levegő típusú, újonnan kifejlesztett rakétájával. A kelet-indiai Balaszur térségében teljes sikerrel felbocsátott, Háromágú Szigony névre keresztelt rakétát a szakértők az Öböl-háborúban használt amerikai Patriot rakéta indiai megfelelőjének tartják. A rakéta szilárd üzemanyagot használ, hatósugara 9 kilométer, és egy 15 kilogrammos töltet hordozására alkalmas. Moldavában hideg van A moldáv kormány vasárnap rendkívüli állapotot hirdetett ki, mivel a példátlan hideghullámmal egyidejűleg az orosz Gazprom vállalat a Moldavába irányuló gázszállítások komoly csökkentését jelentette be. Az ország mintegy 400 milló dollárral tartozik a Gazpromnak. Az egykori szovjet tagköztársaságban mínusz 30 fok körüli hideg uralkodik. Vasárnap a fővárosban -27 fok volt a hőmérséklet; a lakásokat plusz 11-12 fokra „melegítik”, az üzemekben leállították a fűtést. A helyzet nem jobb ott sem, ahol nincs még gázfűtés: tíz mázsa szén jelenleg 120 dollárnak megfelelő összegbe kerül, miközben az átlagos munkabér havi 40 dollár körül van — s ezt az összeget is gyakran 5-6 hónap késéssel kapják kézhez a dolgozók. Moldavában az elmúlt 50 év során soha nem volt mínusz tíz foknál hidegebb. Kormányközvetítő a túszejtőknél MTI Szombaton — helyi idő szerint déltájban — bement a japán nagy követ limai rezidenciájára Domingo Palermo perui művelődési miniszter, akit a kormány az épületet immáron 11 napja megszállva tartó szélső- baloldali fegyveresekkel való tárgyalásokra korábban kijelölt. Juan Luis Cipriani katolikus érsek és Michel Minnig, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője elkísérte a minisztert. Ok ketten a nap folyamán már korábban is jártak a rezidencián. A Tupac Amarú Forradalmi Mozgalom fegyveresei december 17-én hatoltak be a rezidenciára, és több száz túszt ejtettek. Többségüket mostanra elengedték, de még 103 túsz fogságban van. A Reuter jelentésében kiemeli; ez az első alkalom, hogy egy kormánytisztviselő bemegy a rezidenciára, és közvetlen kapcsolatot teremt a fegyveresekkel. Eközben megkétszerezték a biztonsági erőket a rezidencia körül azt követően, hogy letartóztattak három terroristának vélt személyt a helyszínen. Kulcsévbe lépünk EU-bővítes A jól felkészült holland elnökség beiktatásával párhuzamosan kulcsév köszönt az Európai Unió bővítésének fejezetére is, jóllehet az idei fejlemények még mindig azt tanúsították, hogy ez ügyben egyelőre több a nyitott kérdés, mint a megválaszolt — vélte év végi számában az EU-ügyekkel foglalkozó European Voice című hetilap. A cikk szerint 1996 végi állás szerint az a legvalószínűbb, hogy az újabb szélesítésre 2002 és 2005 között kerül majd sor. MTI Az EU nyáron kitörő lelkesedéssel üdvözölte a kérdőíveire időben és tetemes mennyiségben érkezett válaszokat, ám az azóta eltelt fél évben az elégedettség megcsappant, miután a brüsszeli bizottság szakemberei a feleletek részletes vizsgálata során rádöbbentek, hogy az elméleti válaszok nem mindig felelnek meg a valóságnak. Jóllehet a társult tagok néhány esetben törvényi szinten megfelelő eredményeket értek el, a válaszok beérkezése után végzett helyzettanulmányok azt mutatják, hogy a szabályok gyakorlatba iktatásának előrehaladása sokszor alaposan elmarad a kívánatostól — írta a lap. A válaszelemzők már közölték, hogy a tényleges helyzet felmérése és kiértékelése jóval tovább tart majd, mint azt kezdeti optimizmusukban jelezték. Ezzel együtt még mindig remélhető, hogy az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalások kezdetére elkészíti a jelöltekről szóló országvéleményt, amely döntő jelentőséggel bír a felvétel idejének és feltételeinek meghatározásában. A fejleményeket közelről kísérő elemzők számára ezek a megnyilatkozások azt jelentik, hogy már most túl derűlátónak minősíthetők például azok az idén elhangzott francia és német nyilatkozatok, amelyek már az ezredfordulón el tudnák képzelni Lengyelország EU-ba lépését. Ezt támasztja alá a történelem is, amely azt mutatja, hogy még ha a csatlakozási tárgyalások terv szerint meg is kezdődnek 1998 elején, nem egyhamar fognak véget érni. Görögországgal majdnem három évig, Spanyolországgal és Portugáliával pedig hat évnél tovább tartottak a belépési egyeztetések — emlékeztetett a European Voice. Továbbá az is nyilvánvaló — tette hozzá a cikkíró —, hogy a tárgyalások nem egyszerre fejeződnek be valamennyi jelölttel, bár Brüsz- szelben továbbra is eltökéltek, hogy egyszerre indulnak majd. Azt ma már senki nem kétli — és 1996 is megerősítette —, hogy néhány közép- vagy kelet-európai ország a következő évtizedben az EU tag- jává válik. Nincs azonban ember, aki csekély eltéréssel megmondaná — folytatta a lap —, mikor fog befejeződni az integráció történelmének legnagyobb és legjelentősebb kiszélesítése. Az élet árnyékos oldalán Foglalkozásuk: utcalány A téma az utcán hever, tartja az alkotó emberek közt ismert mondás, de olykor szerencse is kell hozzá, hogy az ember rátaláljon. Ezúttal az ungvári rendőrség egyik őrszobáján, két fiatalkorú lány személyében mosolygott rám a szerencse. A két fesztelenül ücsörgő hölgyike kihívóan mért végig, pillantásukkal elárulva foglalkozásukat. Az ifjúságvédelmisek hozták be őket egy szállodai razziát követően. Néhány órás benntartás után a rend őrei kénytelenek voltak elengedni a lányokat, akiket különben már meglehetősen jól ismernek. A szemközti kávézóban ültünk le egy asztalhoz. Nem sokat kérették magukat, amikor arra kértem őket, meséljenek az életükről. — Tizenkilenc éves vagyok — kezdte az idősebbnek tűnő, aki Viktróriaként mutatkozott be. — Egyetlen, meglehetősen kései gyermeke vagyok a szüleimnek. Ők már mindketten nyugdíjasok, túl a hatodik x-en. Szegénykék, nagyon szeretnek, de borzasztóan naivak, nem bírják megérteni, hogy ma már semmit sem adnak ingyen. Azt hiszik, hogy az egyetemre a tudásom révén jutottam be. Pedig, ha tudnák, hogy 300 dollárba került, amit persze kölcsönkértem. A pénzt vissza kellett fizetni. Már egyetemistaként próbálkoztam a pénzkeresés legkülönbözőbb módjaival, de rá kellett döbbennem, becsületes kétkezi munkával soha nem hozok össze annyit, hogy a kölcsönt visszafizessem. Egy diákbulin jött oda hozzám egyik újsütetű barátnőm. Azt mondta, lenne egy remek ajánlata a számomra. Volt a bulin egy kaukázusi fiú, az szúrt ki magának. Barátnőm azt mondta, hogy a fiú nagyon gazdag, s ha ügyes vagyok, ötven dollárt kereshetek egyetlen óra alatt. így kezdődött. Hamar rájöttem, hogy nincs ezen mit szégyellni. Alaposan megválogatom, kivel fekszem le. Eleinte csak a pénzes diáktársaimat szolgáltam ki. Remekül beindult az üzlet. Hamarosan én lettem a szüleim eltartója is. Ők ma is úgy tudják, hogy egy közös vállalatnál vagyok tolmács. Sikerült ugyanis felsőfokú angol nyelvvizsgát tennem. Az egyetemen is könnyedén boldogulok. Az órákra sem kell bejárnom. A tanárokat nem nehéz megkömyékezni. Sőt, mindnek vannak saját tarifái. Meg van az ára minden osztályzatnak, szigorlatnak. Én csupa jelesre állok. Drága mulatság, de a jövő szempontjából nem mellékes. Nem kívánok örökké utcalány lenni. Most a lényeg, hogy befejezzem az egyetemet, segítsem az idős, beteg szüléimét. Felfogadtam melléjük egy bejárónőt, aki rendszeresen kitakarít, bevásárol, sőt még főz is rájuk. Sokat kamatoztatom a nyelvtudásomat. De tényleg, nehogy félreértse! Szerintem idegen nyelvek ismerete nélkül nincs esélye senkinek. Igyekszem a klienseimet is a külföldiek, főleg a német és angol anyanyelvűek köréből válogatni. Erre a legjobb helyek a szállodák. Most, hogy behoztak, épp nem dolgoztam, csak úgy benéztem a bárba. A zsaruk mégis behoztak. Mit mondjak, nekik is vannak tarifáik. Lerendezem velük az anyagiakat, s máris elengednek. Különben agyonzaklatnának, nemibeteg-gondozóba kül- denének, nyilvántartásba vétetnének. Erre pedig nincs szükségem. Különben is van saját nőgyógyászom, akinél rendszeresen jelentkezem kóntrollra. Szeretnék úgy élni, mint a legtöbb normális ember, családot, gyerekeket magam köré, de nem akarok úgy nyomorogni, mint a szüleim tették egész életük során, fizetéstől fizetésig fogukhoz verni minden garast. Viktória befejezte elbeszélését. Barátnőjére pillantott, aki nem volt hajlandó elárulni a nevét. Belekortyolt sörébe, majd kissé elmélázva mesélni kezdett: — Még nem töltöttem be a 17-et. Jövőre fogok érettségizni. Az én történetem, amire maga kíváncsi, úgy egy éve kezdődött. Megismerkedtem egy azeri sráccal. Hamar ágyba vitt, majd fizetett is érte. Mi tagadás, tetszett a dolog. Kis naiv, azt hittem, szeret. Pár hónap múlva eltűnt. Állítólag megfenyegették, ezért lépett le. Engem átörökített egyik ismerősének. Ő is ágyba vitt, fizetett is érte. Majd arra vett rá, hogy elmenjek másokkal is. Azóta ezt csinálom. Nem gondolkoztam még a jövőn. Tulajdonképp gondtalanul élek. Az iskola, a tanulás nem igazán izgat. Néha bevisznek a zsaruk. Voltam már a nemibeteg-gondozóban, nyilvántartásba vettek, de különben nyugton hagynak. Az apámat soha nem ismertem. Ketten élünk az anyámmal, de ő sincs soha odahaza. A gyárból, ahol dolgozott, kényszerszabadságra küldték. Már egy éve van munka és kereset nélkül. így aztán jól jön az a pénz, amit hazaviszek. Olykor nagyon magányosnak érzem magam. Azt hiszem, felesleges vagyok, nincs rám szüksége sem az anyámnak, sem az iskolának. A tanáraim főleg fiatalemberek, akikkel könnyű közös nevezőre jutni, ha az osztályzatok kerülnek szóba. Az ügyfeleimet kiszolgálom, jól megfizetnek, legtöbbször meghívnak egy italra is. Azért jó lenne, ha valaki csak egy kicsit is szeretne... ^ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Az egyes országok demokratikus berendezkedésének hiteles és pontos fokmérője a titkosszolgálatok tevékenységi köre, illetve ezek viselt dolgai... Ha visszaemlékezünk, nagyon is jól tudjuk, hogy a kommunizmus idején ezek a szervek azt csináltak, amit akartak, és aki csak egyszer is szót mert emelni ellenük, hát minden bizonnyal a halál fia volt. Sőt elég volt, ha csak tudott bizonyos dolgokat, máris megrendelhette koporsóját. Ékes bizonyítékául mindennek hadd említsem szegény Elbert János esetét, aki fiatalon, 1956-ban az akkori szovjet nagykövet — Jurij Andropov — titkára volt. Amikor volt főnöke (huszon-akárhány év elteltével) a szovjet párt első titkára lett, a már akkor régen csak a színháztudománnyal foglalkozó Elbert János — véletlenül — belefulladt a Balatonba! Ott, ahol a víz alig volt negyven centi mély... Ez ugye elég szép teljesítmény ahhoz képest, hogy ifjú korában kiváló versenyúszó volt... Snassz, nem snassz, ki merte firtatni? Ki merte vitatni? A mai magyar titkosszolgálat ehhez képest szűz lányok bérmálkozó hada! Egy kis cirkusz itt, egy kis engedély nélküli szimatolás ott, és máris jön a dádá, aztán meg a lemondás. Pedig vannak országok, ahol ez még ma sem így működik. Itt vannak például rögtön északi szomszédaink. A kies Szlovákiában még mindig olyanokat kavar a helybeli titkosszolgálat, hogy az ember hátán futkos a hideg. Nyíltan haj- kurássza az embereket, lett légyen az akár az államelnök tulajdon fia is, polgárokat rabol, és rabokat el, tanúkat likvidál, illetve kreál — és mindezt jóformán a legteljesebb pofátlan nyugalommal. Ha az ellenzék okoskodni mer — elbeszélgetnek egy-két emberükkel, és máris rend van és nyugalom: a mindenható izomagyú Meciar miniszterelnök úr nyugodtan alhat, senki sem tör a székére. Aztán, hogy Kovác államfő — az ország demokratikus erőinek egyetlen komoly pozícióban lévő embere mindehhez mit szól, az az ő magánügye... Hiába világosabb a napnál, hogy a Szlovák Köztársaság elnöke fiának kia- kólbólítása az országból, és azok a súlyos vádak, amit bizonyítatlanul a nyakába varrnak, csak a posztkommunista rezsim gusztustalan politikai eszköztárának a rész, tenni ellene nem lehet, hiszen az Szlovákia ügye... Mindenesetre el lehet képzelni, hogy ez a testület mit művelhet hazánkban — mint az első számú ellenségkép megtestesítőjében —, ha a saját fertályán ezt teszi...
