Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-30 / 303. szám
UJ KELET Megyei krónika 1996. december 30., hétfő 7 Határtalan határidővel _______ Gá z a gáz körül Leiter György (Új Kelet) Még az ünnepek előtt kereste meg szerkesztőségünket Gyurján János, Nyíregyháza, Verseny utcai lakos azon panaszával, hogy a lakókörzetükben gáz van a gáz körül, egészen pontosan: gáz az egyáltalán nincs! Elmondta, hogy ez év szeptember 28-án egyik utcabelije, Révész János kopogtatott be hozzá a mintegy 15 családot érintő gázprogram megvalósítása miatt. A Tiszavasvári út északi oldalának zártkertjeit felölelő beruházás közös képviseletére Tálas Ildikót ajánlotta. Október 2-án a közösség képviselőjének lakása előtt össze is gyűltek az érintettek, ahol Boros István, a kivitelező Villépszer Kft. nevében nyilatkozott a beruházás várható költségeiről. Boros úr családonként 100 ezer forintra taksálta a hozzájárulás mértékét. Sokallva az összeget, akkor a közösség elállt szándékától, majd október 8-án Révész János ismét csak megkereste őt azzal, hogy a dolgok jó fordulatot vettek, a kivitelező hajlandó az árral lejjebb menni. Az egyezség szerint a szerződést 75 ezer forintra módosították, amelyet két részben egyenlíthettek ki a Verseny utca lakói. Novemberben 50 ezer. míg decemberben 25 ezer forint hozzájárulást fizettek be csekken. A kivitelező ennek fejében november 15-ei határidővel vállalta a munka elvégzését, a gázcsonkig bekötést. Másnap a kivitelező meg is kezdte a munkálatokat, de nem egészen versenyzett a határidővel a Verseny utcán, több-kevesebb ideig folyt csak az ár- kosítás. Egy hosszabb szünet után november 2-án újból megjelent a munkagép, s a figyelmeztetés ellenére a kezelőnek sikerült a MÓL jelzőkábelét megsértenie. Emiatt aztán beindult a cirkusz. A MÓL mintegy 400 ezer forintos követeléssel élt a kivitelező felé. az utca lakói pedig a huzavonából csak annyit érzékelhettek, hogy senki rájuk sem nézett egészen november 22-éig. Akkor egy kézimunkacsapat érkezett, folytatva a félbehagyott munkát. A gerincvezeték egy része a földbe került, majd a csapat csapot-papot hátrahagyva azóta sem jelentkezett. Az utca lakóit lehetetlen helyzetbe hozva ezáltal, mert a betemetetlen árkok kirekesztenek mindenféle közlekedést. Az utcában megszűnt a közvilágítás, a korai estéken a teljes sötétség burkában botorkálnak a lakók, lábukkal a síkos pallót kutatva. Nem is jó rágondolni, ha tűzoltó- vagy mentőautóra lenne hirtelen szükség! A mintegy hetven lakó többnyire idős ember. Ottjártunkkor özv. Illés lst- vánné fakadt sírva, a férjét a közelmúltban temette el, s neki, de senki másnak sem hiányzott ez a tortúra, ez a bizonytalanság, ami itt a gáz körül van. Gyurján János december 12- én telefonon azt a meggyőző ígéretet kapta Boros úrtól, hogy — majd mennek. Igen, de mikor? Gyurján János próbálta keresni a közös képviselőt, Tálas Ildikót. Mindhiába. Felhívta a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodáján Szép Évát is ez ügyben. Az intézkedésnek eleddig semmi látszata nincs. Megkéreste a körzet ön- kormányzati képviselőjét, dr. Gábor Zoltánt, aki több mindent tett már az ittlakók érdekében. Most is, vasárnap délután, gyalogosan ment a képviselő felmérni a terepet. Mivel az érintettekkel ő sem tudott beszélni, s a szerződést sem látta, nem tartja még helyénvalónak a véleménynyilvánítást. Azt azonban minden hivatalos okmány nélkül fenntartja, október közepén felelőtlenség volt elvállalni november 15-ei határidővel a munkát a kivitelező részéről. Egyelőre a mi keresésünk sem járt eredménnyel. A legújabb üzenet a lakóknak (afféle add tovább módon): fizessenek még 16 ezer forintot januárban. Kinek, minek, miért?! Marika néni és Gyurján János Fotó: Bozsó Katalin „Mint a Mennyben, úgy a Földön is” Haraszti Mihályné Lipcsei Miklós polgármester Stekler Józsefné Az ember azt gondolná, hogy gyötrelmes élete befejeztével a temető sárga homokjában végre megnyugodhat. Hiszen akkorra elszáll a harag, megszűnnek a megaláztatások, a fájdalmak, és megbékélnek a békétlenek. Két kállósemjéni férfi viszont mégsem feküdhet sírjában háborítatlanul, noha őket is megilletné az elhunytaknak járó csend és kegyelet. Feleségeik tisztességben eltemették őket. Mindketten kősírt akartak állíttatni emlékükre. S ekkor kezdődött a bonyodalom. Kozma Ibolya riportja A kállósemjéni temető íratlan szabálya, hogy a római katolikusokat, a görög katolikusokat és a reformátusokat kü- lön-külön helyre, felekezet szerint temetik el. Ugyanúgy hagyomány az is, ha a családból a férj vagy a feleség meghal, helyet hagynak mellette a másiknak. így volt ez évtizedek óta, anélkül, hogy problémát okozott volna az élőknek. Egyszer mindenkinek el kell köszönnie az élők világából, ezért készítenek sírhelyet a házastársaknak a holtak birodalmában is. Általában a déli oldalon fekszik az asszony, az északin pedig a férfi. Haraszti Mihály temetésekor helyet hagytak mellette feleségének, Bözsi néninek, Mihály bácsi és a korábban elhunyt között. Néhány hónap múlva Stekler néni férjét helyezték örök nyugalomra, s szokás szerint újabb sírhely maradt ki, a néhai Haraszti Mihály bácsi és Stekler József sírja között, ahová később Steklernét temetik majd. Harasztiné Bözsi néni hamar kősírt rendelt, de letételekor nem ment ki a temetőbe. Túlságosan is megviselte férje halála, s egy időre Budapestre utazott a gyermekeihez. Közben a sírköves felállította az iker-emlékművet, de úgy, hogy azt Stekler néni leendő sírhelyére és Haraszti bácsi sírjára állította, kihagyva Harasztiné sírhelyét, s elfoglalva a Stekleméét. A két özvegyasszony ezen ugrott össze, hiszen a polgár- mester elrendelte, hogy a kősírt egy egész sírhellyel arrébb kell tenni. Harasztiné nem szeretné megmozdítani a síremléket, Stekler néni pedig nem hagyja, hogy így maradjon. — A sírkövet arrébb kell tenni! — mondja Lipcsei Miklós, Kállósemjén polgármestere. — Tulajdonképpen törvénysértést senki sem követett el. így büntetni sem lehet. Tudomásom szerint Stekler néni halála után nem akar férje északi oldalán feküdni, bár ott lenne még hely. Harasztiné pedig nem akarja a megépített sírkövet áttenni az eredetileg megállapított parcellára. Nagy gondban vagyok, hiszen itt nem lehet igazságot tenni, sem bűnöst keresni. Bár milyen rendeletet hozok, valakinek kárt okozok, pedig nincs szándékomban. Kállósemjén- ben senki sem fizet a sírhelyért. ez alanyi jogon jár a községbelieknek. Eszerint kötelezettség sincs, de a hagyomány az hagyomány, és Steklemének is joga van ott nyugodni, ahol szeretne. Szerintem a sírköves rontotta el, ha a helyére teszi az emlékművet, akkor nem történik baj. Be is rendeltem a hivatalba a mestert, ígérte is, hogy ingyen oda teszi, ahová kell. Ez mindössze kétórás munkát igényelne. A jegyzőnő sem tud semmilyen eljárást indítani, mert, ami történt, jogba nem ütközik. (A jegyző asszony nem fogadta szívesen a kíváncsiskodásomat, s a jegyzőkönyv bemutatásától is elzárkózott, noha tudomásunk szerint ez nyilvános.) Haraszti Mihályné Bözsi nénit otthonában látogattuk meg. — Amióta ez a história tart, csak rágódom — mondja kétségbeesetten. — Már csak csont meg bőr vagyok. Hogyan lehet meggyalázni a halott sírját ? Szégyen lenne az uramra, ha nem hagynánk békén! Teljesen belebetegedtem ebbe az ügybe. Nem elég, hogy szegény uram meghalt, még ez is... Kint volt a temetőgondnok a sírköves mellett, amikor felállították a sírkövet. Miért nem kaptak már akkor észbe? Ha most arrébb teszik a követ, megreped és összetöredezik. Mihez kezdek akkor? Különben is, gyalázat megsérteni a sírt! Szegény uram halálakor magamról sem tudtam, elvesztettem az eszemet. Aztán sokáig nem voltam itthon. Nem tudom mit mond majd a polgármester, de remélem, nem engedi, hogy megbolygassuk a halottak emlékét! Stekler Józsefné sem enged a maga igazából. — Amikor a sírköves lerakta az alapot, már akkor jelentettem a jegyzőnőnek, hogy ez így nem lesz jó. Talán akkor még lehetett volna változtatni, és könnyen a helyére tenni a sírkövei. Nem történt semmi. Én is felvállaltattam a síremléket egy nyírbátori mesterrel. O azt mondta, amíg nem rendeződik ez a dolog, addig ő nem állítja fel a kősírt. Ez a munka több mint százezer forintba kerül. Csak tízezer forint a nyugdíjam, egész nyáron napszámba jártam dolgozni, hogy gyűjt- hessek. Ilyen ruhákban járok — mutatja sírva foltozott cipőjét. — Engem is, az férjemet is megilletne a kősír. De hová tegyük? Engem nem az zavar, hogy az északi oldalon fogok feküdni, de a sírköves megmondta, ha az alapot lerakja, az pont oda esik, ahol az uram koporsója van, s az egy idő után beszakad. Nekem nincs pénzem arra, hogy majd újra és újra sírkövet csináltassak. Szegény asszony vagyok én, pedig egész életemben dolgoztam! Stekler néni zokogva veszi elő az orvosságos dobozt, meg a számlát, ami bizonyítja, hogy már felvállaltatta a sírkövet, — Nem engedem, hogy így ma radjon!— sírja elfúló hangon, — Nem tudom miért, de oda raktuk a sírkövet — mondja Bereznyák Mihály, a máriapó- csi sírköves. — Stekler nénivel beszéltem, és kész vagyok garanciát vállalni arra, hogy nem fog besüppedni a főid. A polgármesternek is megígértem, ha kell, arrébb teszem azt a sírkövet, azon ne múljon. De csak akkor, ha Haraszti Mihályné beleegyezését adja. Nem gya- lázom meg, nem háborgatom a holtakat. A polgármesternek nincs könnyű dolga. Nehéz ott igazságot tenni, ahol mindenkinek igaza van, s nincs értelme bűnöst keresni. Figyelmetlenség vagy tudatlanság okozta a két asszony dupla szomorúságát? Ok nem mutogathatnak egymásra, hiszen csak elszenvedői a sorsnak, ami kegyetlen volt hozzájuk. Foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami — úgy vélik — az övék. Mindenesetre hamarsan megoldást kell találni, olyat, ami mindenkinek jó lehet. Hogy Stekler néni és Haraszti néni ne csak a temető sárga földjében találjon nyugalmat, hanem még életében. Rendkívüli Kanda Ferenc jegyzete Az én fogalmaim, sőt immár sajnos több évtizedesre rúgó tapasztalataim szerint télen hideg van, és esik a hó. Szubjektív benyomásaimat és földtől el nem rugaszkodó elképzeléseimet alátámasztják a télről szóló képek, festmények, fényképfelvételek, amelyeken egytől egyig hó van, és ha emberek is előfordulnak rajtuk, akkor azok télikabátban és sapkában, meg kesztyűvel a kezükön láthatók, és bizony itt-ott fázósan húzzák össze magukat. A mondóka is azt mondja: „ télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van...” Mindezekből, gondolom, leszűrhető az a következtetés, hogy december végén—ez téli hónap—a mérsékelt égövben mínusz 10 és 20 fok közötti hőmérséklet és 10-20 centi hó a világ legtermészetesebb dolga. Ezzel szemben napok óta mást sem hallok, illetékes mondja a rádióban, szakember nyilatkozik újságban-tele- vízióban, hogy a rendkívüli tél, meg a szokatlan hóesés, aztán az előre nem látható hideg, és hogy ettől nincs gáz, nem lehet közlekedni az úton, a vonatok késnek, esetleg nem is mennek, és hogy még mi várhat ránk, ha ez sokáig így lesz. Mintha eddig a trópusokon éltünk volna! Hát nem, kérem szépen! Ebben az országban decemberben J100 év óta tél van. És ha erre hanyagságból, nemtörődömségből vagy mit tudom én miért az előzetesen menetrend szerint kiadott optimista nyilatkozatok, és a ben •! zinárakba beépített tetemes mennyiségű forint ellenére nem készültünk fel, azt ne tes sék a teljesen normális, és nyit- I vánvalóankis mítható időjárás rovására írni. Még akkor j sem, ha az elmúlt néhány év I enyhébb tele el is kényeztetett | bennünket. Üzenem: az volt a j rendkívüli. Jegesednek a folyók ÚjJ<elet-információ A tartós hideg idő jótékonyan hatott a folyók apadására. Szombaton még első fokú árvízvédelmi készültség volt a Krasznán, de vasárnap reggel már csak 492 cm-es vízállást mértek Ko- csordon, így megszüntették a készültséget. Az utóbbi napokban jelentősebb csapadék nem hullott a vízgyűjtő területeken, így csökkent a folyóink vízutánpótlása. Az apadás tartósnak bizonyult. Továbbra is veszélyt jelenthet a parti jégképződés és a töltések átszi- várgása. Ha marad a hideg idő, akkor még egybefüggő jégréteg is kialakulhat folyóinkon. Az árvízvédelmi töltéseket folyamatosan figyelik, melyben megyénkben 41 fő vesz részt. A lassú lefolyás miatt a védőtöltések tartós terhelést kapnak. A meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint mától fokozatosan enyhül az idő, ami kedvez a jégzajlás megindulásának. Úgy tűnik a héten ez adja majd a legnehezebb feladatot az árvízvédelmi szakembereknek. A vitától* a., kL> Bczsó Kaiaiin íeivételei
