Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

1996. december 30., hétfő Hazai krónika UJ KELET Tarnavölgyi György hétfői jegyzete Suchman Tamás remete lett ... és visszavonult vidéki rezidenciájára — olvasom ab­ban az interjúban, amit az egyik napilapnak adott két hó­napos hallgatás után. Azóta a tájékára sem nézett Buda­pestnek, megaláztatásai színhelyének. Ami azért egy ki­csit meglepő, hiszen tudomásom szerint Sch. T. ország- gyűlési képviselő, akinek feladata lenne a Parlamentben... De hát úgy látszik, vannak fontosabb dolgok is annál. Például az elmélkedés. Azon, hogy ki és miért állta út­ját az Ő országmentő tetteinek és terveinek. Kik és mi módon fordítottak hátat hálátlanul Neki, aki tálcán kínált kicsiny hazánknak 400 milliárdot, ezzel még magát Horn Gyulát is meglepve. Kik azok a pemahajder firkászok, akik élcelődni mertek azon, hogy Neki, a nemzetmentő dupla­miniszternek fájt, hogy menesztették egy csacskaság, egy 804 milliós sikerdíj, egy apró oda nem figyelés miatt. Vagy tán még az se volt ez a Tocsik-ügy. Mások ballépése, mások hibája, mások bűne. Egy százmilliárdokat hozó, gazdaságot talpra állító miniszternek nincs ideje ilyesmi­vel bíbelődni, majd elintézik a beosztottak, Jól vagy rosszul. Ő mossa kezeit. Engem egyetlen dolog aggaszt Sch. T. vallomásában. Az, hogy vidéki magánya és elmélkedései után még min­dig vérig sértett ember. Akinek nem áll égnek a bajusza, amikor azt mondja: ő csak akkor tér vissza a politikába, ha rehabilitálják! Vagyis, ha kimondják, hogy semmiféle hibát nem követett el, mellé pedig bocsánatáért esedez­nek. Esedezünk. Mindebből az derül ki, hogy fogalma sincs arról, mit jelent tízmilliónknak az a 800 millió, mi az, hogy közvé­lemény, mit jelent a kifejezés, hogy a politikus a válasz­tóit szolgálja, mit fed az, hogy erkölcsi bukás. Ő még min­dig abban a hitben ringatja magát, hogy van steril politi­ka, vegytiszta országvezetés, amibe nem keveredik sem­mi abból, amit „a nép” gondol vagy akar, hogy lehet má­sokat boldogítani úgy is, ha rá sem fütyülünk a vélemé­nyükre, ha nem érdekel, mit gondolnak rólunk. Túlságosan is ismerős ez, találkoztunk már vele, éltünk légkörében vagy negyven évig. Nem kell. Megleszünk va­lahogy ama bizonyos rehabilitáció nélkül is. Holnapután 1997-et írunk ... és elfordítjuk a fejünket 1996-tól. Legalábbis meg­próbáljuk elfordítani, mivel nem nagyon akarózik hátra­nézni. Magam ezt szűrtem le azokból a beszélgetésekből, amiket az utóbbi napokban folytattam. Senkit nem leltem, aki boldogan, felhőtlen örömmel, nosztalgiától sajgó szív­vel emlékezne erre az évre. Pedig talán vannak ilyenek — ifjú házasok, friss szülők, újgazdagok. Nem tudom, nem találkoztam velük. Ilyen rémes év lett volna? Tele szenvedéssel, nyomorú­sággal, bajokkal, gondokkal, félelmekkel? Igen is, meg nem is. A belügyminisztertől olvastam a minap egy interjúban: akinek ellopták az autóját, és emiatt a rendőrségre rohan, annak az embernek ez a létező legsúlyosabb bűncselek­mény — és így is kell fogadni a panaszát, így is kell bánni vele. Azt hiszem, ez érvényes az egész esztendőre is. Aki nem tudott kijönni a fizetéséből, netán a munkanél­küli-segélyt számolgatta hónapról hónapra, annak ez volt 1996. Hiába akadtak örömteli napjai is, amikor elfeledke­zett minderről, hiába született gyönyörű gyermeke, uno­kája—elfelhősítette a boldogságát a gondolat: miből? Őt nem izgatta fel különösebben az a hír sem, hogy hamaro­san megszűnik a valutakeret. Akinek rá kellet ébrednie, hogy míg egy évvel azelőtt minden további nélkül megvehette az ABC-ben a sonkaszalámit, most pedig már csak parizerre telik — an­nak nem okozott örömet az áruval dugig rakott, csillogó­villogó polcok sora. Aki kényszerűségből leállította vagy eladta a kocsiját, azt nem öntötte el az elégedettség, midőn hallotta a hírt, hogy épülnek az autópályák. Akit a vízkikapcsolás fenyeget, mert tartozik a díjjal, azt nem hatotta meg, hogy sok kilométernyi új víz- és szennyvízvezeték épült. És így tovább. De itt van az új év, amely mindig új és újabb reménye­ket hordoz, dacolva minden pesszimizmussal, félresöpör­ve a csalódásokat, háttérbe lökve 1996 panaszait. Én azt hiszem, egy esztendőben mindig a kezdete a leg­szebb. Amikor sejtelmeink rózsaszínűek, vágyaink nap­sugár sárgák, várkozásaink vidámpirosak, reményeink harsogó tavaszzöldek. Mosolygunk, gyakrabban és igazabbul, mint máskor, érintéseink tisztábbak, szavaink fényesebbek. Amikor még tudatlanok, ártatlanul tudatlanok vagyunk. De ezzel együtt teljesebbek is. Illést tartott a megyei közgyűlés Vita a Szatmár-Beregi Kórházról (Folytatás az 1. oldalról) A módosított költségvetés szerint soron kívül megkapja a megyei közgyűléstől a me­gyei rendőr-főkapitányság azt a 10 millió forintos támogatást, mely az előző képviselő-testü­leti ülésen lett jóváhagyva, il­letve több, likviditási gondok­kal küzdő megyei intézmény jutott póttámogatáshoz. Mint ismeretes, a területi közigazga­tási rendszer korszerűsítése ér­dekében az illetékhatósági jog­kör a megyei jogú város jegy­zőjétől a megyei főjegyzőhöz kerül. Ez magyarra lefordít­va annyit jelent, hogy január elsejétől a megyei főjegyző munkája tovább növekszik, szerepe pedig nő. Ezt követő­en dr. Czap Lajosnak mint adóhatóságnak, elsőfokon kell eljárnia az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben. Mint megyei illeték- hivatal, hatásköre az egész me­gyére kiterjed, és a megyei ön- kormányzati hivatal részeként működik január elsejétől... Ezt követően nagy vitát vál­tott ki az beszámoló, mely a Szatmár-Beregi Kórház re­konstrukciójának előkészülete­iről szólt, illetve az integráció tapasztalatait taglalta. A közel egyórás vita nem volt mentes személyeskedésektől, politikai vitáktól. Felszólalt szinte min­den érdekelt. A sort Hegedűs Antal, Vásárosnamény polgár- mestere nyitotta, aki jelezte, hogy a vásárosnaményi és a fehérgyarmati kórház egyesíté­se az elmúlt öt hónapban nem úgy ment, ahogy az az ütem­terv szerint el lett fogadva. Megítélése szerint dr. Bakai Zoltán főigazgató elképzelé­sei a két kórház egyesítésével kapcsolatban csődöt mondtak. A polgármester úr szerint a naményi kórház leépítése ese­tén végveszélybe kerül a bere­gi emberek ellátása, akik ezt követően amúgy sem Gyar­matra utaznának be kórházi el­látásra, hiszen számukra adott esetben gyorsabban megköze­líthető Kisvárda, de akár Nyír­egyháza is. Számításai szerint fél nap kell, hogy egy beregi ember — többszöri átszállás után — eljusson lakóhelyéről Fehérgyarmatra. Jüttner Csa­ba ezúttal nem mint képviselő, hanem mint naményi lakos kért szót, gondolatai több pon­ton is összecsengtek a polgár- mester úréival. A képviselő úr a Szatmár-Beregi Kórház me­nedzsmentjével szemben meg­nyilvánuló jelentős helyi biza­lomvesztésről szólt, mert az megítélése szerint a fehérgyar­mati érdekeket tartja elsődle­gesnek. Sejtelmei szerint a naményi kórház el fog sorvad­ni... Dr. Kiss Gábor mint a te­rület országgyűlési képviselő­je érttetlenül állt Jüttner Csa­ba sejtései és megnyilvánulá­sai előtt, mert az ő tudomá­sa szerint Jüttner Csaba koráb­ban nem aggódott ennyire a naményi kórház megmentésé­ért, hanem maga is azt szorgal­mazta, hogy a városban csak rendelőintézet legyen. Ezt kö­vetően a „megszólíttatott kép­viselő” visszautasította az őt ért vádakat, majd többen is kifej­tették a véleményüket. A rész­letes vitára lapunk egy későbbi számában visszatérünk. Dr. Bakai Zoltán főigazgató úr előbb nehezményezte, hogy Vásárosnamény polgármestere még mindig nem kér tőle bo­csánatot az alaptalan vádasko­dásokért, majd kijelentette: sze­rinte minden úgy halad, ütem­tervnek megfelelően, ahogy azt számukra előírták, és ő azt a beszámolójában leírta. Mint mondta: — Nem igaz az sem, hogy akárcsak egyetlen műszer is átkerült volna Naményból Gyarmatra... A közgyűlés végül is elfo­gadta a beszámolót, de az át­alakulásról a jövőben féléven­te kell beszámolnia a főigaz­gató úrnak. Ezt követően a kórház adósságrendezéséhez szükséges garanciavállalás került a képviselő-testület elé. A kórháznak mintegy 40 mil­lió forintos tartozása van. Eb­ből 27 millió a gyarmati, míg 6 a naményi kórház „öröksé­ge”, további hét pedig már a közös működés, azaz február vége óta termelődött. Az Or­szágos Egészségügyi Pénztár közel 33 millió forintra haj­landó — a működőképes­ség megőrzése érdekében — kamatmentes kölcsönt nyújta­ni. A megyegyűlés mint tu­lajdonos garanciát vállalt az összeg visszafizetésére, melyet féléves türelmi idő után 13 havi részletben kell meg­tenni. Egy nappal a közgyűlés előtt, a frakcióvezetői értekezleten a platform javaslatára felvető­dött, hogy a Sóstó Rt. igazga­tótanácsába jó lenne, ha a me­gyei közgyűlésből két vidéki tag bekerülne, a megyeszékhe­lyi és nyíregyházi tagok ellen- súlyozása érdekében. A me­gyegyűlés egyetértett ezzel a döntéssel, de függőben maradt a nevek eldöntése. Valószínű­leg a két „befutó” a dr. Szi­lágyi Dénes, Palló Sándor és Bán György hármasból kerül ki. Persze, azt nem szabad en­nél a napirendi pontnál elfe­lejteni, hogy a Sóstó Rt. tu­lajdonosa 50-50 százalékban a megye, illetve Nyíregyháza. Azaz, ha Nyíregyháza úgy gondolja, hogy nem kell plusz két ember az igazgatótanács­ba, akkor egyszerűen lesza­vazza az elképzelést, vagy ha úgy gondolja, hogy kell, akkor ő is további két főt delegál­hat. Ez utóbbi esetben tehát a jelenlegihez képest néggyel nő meg az igazgatótanács lét­száma... A nyílt ülés végén tájékoz­tató hangzott el a megyei köz­lekedési felügyelet öt évéről, majd közmeghallgatásra került sor, ahol is mindössze egy kérdező akadt. O a múzeum­falu, a színház és BUSZACSA esetleges privatizációja fe­lől érdeklődött. Dr. Zilahi Jó­zsef szerint ez a téma egye­lőre nem aktuális, hiszen közgyűlési támogatás nél­kül ezeknek az intézmények­nek a fennmaradására nincs esély. A közgyűlés zárt ülésen folytatta tovább munkáját. Ünnepi istentisztelet rtn " Tűz MTI Tűz volt szombaton este Budapesten az Állatorvos- tudományi Egyetem zuglói kollégiumában. Egy faház gyulladt ki az egyetem terü­letén, a XIV. kerületben a Mogyoródi úton. A fővárosi tűzoltók a riasztás után — amely este nem sokkal 19 óra után történt — nyolc perccel már a helyszínen voltak, ám az épület akkor már teljes egészében égett. Az oltást ne­hezítette, hogy a környéken lévő mindhárom tűzcsap rossz volt. A 12 járművel ki­vonuló 45 tűzoltó a tüzet el­oltotta. Az oltás közben azonban az épület teteje be­szakadt, így egy tűzoltó könnyebben megsérült, egy pedig másodfokú égési sérü­lést szenvedett. Az oltásnak volt még egy polgári sérültje is, ugyanis a kerítésen kívül bámészkodók közül egy em­ber elcsúszott a síkos úton és így ő is megsérült. A tűz ke­letkezésének okát vizsgálják. MTI A Szózat megszületésének 160. évfordulója alkalmából a Magyarországi Református Egyház ünnepi istentiszteletet tartott vasárnap Budapesten, a Szabadság téri Hazatérés Refor­mátus Templomban. Igét hirde­tett: Hegedűs Lóránt püspök, a zsinat lelkészi elnöke. A gyü­lekezethez intézett beszédében a püspök kiemelte: a Szózat, amelynek gyökerei a bibliáig nyúlnak vissza, ötszörös üzene­tet hordoz. A költemény hazaszeretetre, a történelem elfogadására és ápolására, a tudatformálás szükségességére, tárgyilagos helyzetértékelésre, valamint a mindhalálig tartó küzdelem ma is létfontosságú vállalására szó­lít fel, egyszerre hangsúlyozva az egyetemes és az egyéni felelősséget — hangoztatta He­gedűs Lóránt. A püspök úgy vélekedett, a hazaszeretet alap­ja csakis a nemzet élő tudata lehet, amely honalapítások és honmentések szüntelen ismét­léséből áll. Hegedűs Lóránt beszédében — végigtekintve a kiemelkedő magyar történelmi személyiségek során — Árpá­dot a honalapítás, Hunyadi Já­nost a honmentés klasszikussá vált szimbólumának nevezte. Hangsúlyozta: a magyarságot a puszta létéért folytatott 1100 éves küzdelem során sem hagy­ta el hite. A püspök szerint hi­ten alapuló lelki-szellemi meg­újulásra, gazdasági talpra- állásra, valamint nemzeti és tár­sadalmi függetlenségre van szükség, csak ezek együttese jelenthet megoldást a magyar­ság számára a jelenlegi aggasz­tó helyzetben. Az istentisztele­tet követően aranyéremmel ju­talmazták ifj. Hegedűs Lórán­tot, az idén augusztusban meg­rendezett Magyar Reformátu­sok Harmadik Világtalálkozó­ja kapcsán kifejtett tevékenysé­géért. Az ünnepi esemény be­fejezéseként a Marosvásárhelyi Vártemplom leánykórusa adott hangversenyt. \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Az az ország, amelyik nem fizeti meg tisztessége­sen az állami elnyomószer­vezetek, valamint a „han- gulatcsinálók” táborát, az egész egyszerűen nem nor­mális! A hatalom elveszté­sének legcélravezetőbb fel­tétele az éhező rendőrség és a duzzogó, és meg nem fi­zetett újságírók hada. Ha ez a két csapat összefog, akkor a kormány legjobban teszi, ha elkezdi összeszedni a motyóját, és beindítja az iratmegsemmisítő gépeket... Ha valami szerencse, vagy csoda nem történik, akkor februárban országos rendőr-demonstrációra szá­míthatunk — jelentette be Fábián Ágota, a Független Rendőrszakszervezet főtit­kára a napokban. Elmondta továbbá, hogy futárral leve­let küld Horn Gyulának, mert az előző napon az ORFK-n tett látogatása al­kalmával nem adott meg­nyugtató válaszokat a rend­őrök jövő évi bérfejlesztésé­vel kapcsolatban. „A költségvetésben csak arra van keret, hogy a rend­őrök alapfizetését emeljék fel tizenhét százalékkal, arra viszont már egyetlen fillér sem jut, hogy a különböző pótlékokat és túlórapén­zeket is emeljék” — írja a levél. A Független Rendőrszak­szervezet számításai szerint mintegy négy milliárd forint hiányzik a költségvetésből. Az eset súlya — a fenyege­tő rendőr-demonstráció — még nem is elég, az ügynek az is különös „búkét” ad, hogy a Miniszterelnöki Hi­vatalban Koroncz Agnes — a Sajtóiroda vezetője — egész egyszerűen azt nyi­latkozta, hogy semmilyen ilyen irányú levél nem érke­zett a hivatalhoz. Mivel az ismeretes, hogy a levelet motoros rendőrfu­tár vitte kézbesíteni, így csak az történhetett, eltévedt a karácsonyi kavalkádban, vagy félreértette a címzést, és a dokumentumot Kanyi Józsi bácsinak kézbesítette Kutyabagoson, aki arról hí­res, hogy remek pacalt főz, és egy zsák forró víz áll az ajtaja előtt... Mert más eset ugyebár nem lehetséges! Az például teljesen kizárt, hogy a levél megérkezett ugyan a rendeltetési helyére, de mi­vel a tartalma nem éppen szívet-lelket melengető — egész egyszerűen letagad­ják. Mint ahogy az is min­den bizonnyal képtelenség, hogy ez az egész rendőrsé­gi bérhuzavona — minden segítőkész szónoki kijelen­téssel ellentétben — megint arról szól, hogy a koalí­ciós partnerek „apróborsot” törnek egymás orra alá... Mert ez ugye lehetetlen? Ezért nem is fordult még soha elő... Pedig bizony nagyon nagy szükségünk lenne a rendre és a biztonságra. Hogy ne mondjam — időn­ként úgy tűnik — nekünk sokkal inkább, mint a hata­lom birtokosainak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents