Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
UJ KELET Nyíregyháza 1996. december 24., kedd 7 Futaky László Ugyanezeket a kérdéseket tettük fel Futaky László könyvtárosnak, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatóhelyettesének, aki a másik emlékérmet kapta. — Minden elismerésben az fogalmazódott meg, hogy az ember környezetében élők figyelnek a kitüntetett munkájára, és azt alkalomadtán valamilyen formában elismerik. Annak, hogy most néhány szakmai elismerésen túl, a Bessenyei-emlékérmet megkaptam, különösen örülök, azért, mert mint irodalom— történelem szakos tanárnak — és egy életen át könyvtárosnak — Bessenyei szellemisége jelentette a szakmai programom vezérfonalát. Dr. Székely Gábor — Bessenyei helyét elsősorban az irodalmárok és a történészek tudják meghatározni, én egyik sem vagyok, de ami számomra fontos életművében, az a sors, amit a testőrtiszt és író megélt. Nevezetesen: akkor is, most is az volt a helyzet, hogy a Nyugathoz próbálunk illeszkedni, „európázunk”, de azért a Kelet is vonz bennünket. Ez így van Szent István óta. Ez a kettősség jellemezte Bessenyeit is, és meghatározó a mi korunkban is. Azt hiszem, hogy az ő bécsi élete és a kelet-magyarországi száműzetése meglehetősen jól reprezentálja a magyar világot és a magyar életet. A mai helyzet sem más. Ennél talán optimistább kicsengés az, hogy Bessenyei felismerte a tudomány, a haladás óriási szerepét. Azt hiszem, hogy ezt kell tovább vinni, és ezt kell az iskolában tudatosítani a diákokban, még akkor is, ha a tudomány nem mindig játszik olyan szerepet, ami miatt vezérlőelvű lehetne. Sajnos, kevesebbre becsülik ma azokat az értékeket, melyeket Bessenyei képviselt, de példája nyomán ma is érdemes küzdeni a tudomány becsületéért, és azt hiszem, életműve most is támogatást adhat a Besse- nyei-követőknek. Karácsony a segítőházban Ünnep előtti nagytakarítás Fotók: Bozsó Katalin Sikli Tímea (Új Kelet) Az idei karácsony olyan lesz, amint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy nappal szenteste előtt hatalmas pelyhekben hullik a hó, mintha csak Holle anyó dunnája szakadt volna ki. A legtöbb háziasszony már azon igyekszik, hogy csillogóra vikszelje a házat és előkészítse az ünnepi menüt. Nincs ez másként a nyíregyházi segítőházban sem, ahol huszonkilencen állják majd körül a karácsonyfát. Az irodában, ahová Orbán Zoltánná, az intézmény vezetőhelyettese invitál minket, finom linzerillat tölti meg a levegőt. — A süteményeket és a töltött káposztát már tegnap délután elkészítettük, hogy ma már csak az utolsó simításokra legyen szükség. Nálunk már december 23-án megkezdődik az ünnep, és egy jó ebéd után szétosztjuk majd az ajándékokat. Ezeknek az embereknek most mi jelentjük a családot. A személyre szóló kis csomagokat a másik szobában rejtegetem, azokkal megpróbáljuk majd kicsit könnyebbé, szebbé tenni legalább az ünnepeket. —i- Hogyan élnek itt a családok? — Az intézmény már több mint tíz éve működik, de tavaly óta már csak az anyákat és gyermekeiket fogadjuk. Megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy otthont teremtsünk a fedél nélkül maradottaknak. A lakószobák mellett konyha, fürdőszoba és tágas nappali áll az itt élők rendelkezésére. Néhányan eljárnak dolgozni, a többség azonban a munkahelyét is elveszítette családi nyugalmával együtt. Számukra jó megoldás, hogy a családsegítő központ másik kirendeltségén, a nappali melegedőben lehetőség nyílik legalább a napi egyszeri meleg étel elfogyasztására. — Mi a legfőbb oka annak, hogy valaki ide kerül? — A legtöbben a férfiak durvasága miatt választják ezt a szükségmegoldást. Szinte minden bentlakónk élete külön tragédia. Volt például köztük olyan asz- szony, akit a járőr hozott be a gyerekeivel hozzánk, mert az állomás épületében fa- gyoskodva talált rájuk. Talán szerencsés a rosszban, hogy sokan tudnak működésünkről, és így megesett már, hogy más városokból jöttek el hozzánk segítségért. Megpróbáljuk úgy végigjárni az épületet, hogy jelenlétünk a lehető legkisebb fennakadást okozza a karácsonyi készülődésben. Első utunk a konyhába vezet, ahol két hatalmas fazék áll a gázon. Ha jól számoljuk, huszonnégy liter leves fér majd bele. A zöldséget az asszonyok már megtisztították, csak arra várnak, hogy a fagyos pulykacombok is felengedjenek. Egy vállalkozó jóvoltából sárgán gyöngyöző húsleves kerül majd a tányérokba. A boltív alatt adventi koszorú lóg, a falakat színes papírfigurák díszítik. A nappaliban ügyes kezek takarítják és állítják össze, majd takarják le fehér terítővei az asztalokat. Köztük van Faragó Pálné is',1 aki kisfiával él a segítőházban. — Nem mindig voltunk mi ilyen szerencsétlenek és földönfutók. Bár igaz, hogy a férjemtől elváltam, azért hosszú időn át nagy szeretet- ben és megértésben neveltem a három gyerekemet. Mikor aztán meghalt édesanyám, fillérekért eladva a házunkat édesapámhoz költöztünk —■ ahová a legnagyobb fiam már korábban be volt jelentve —, hogy segíteni tudjuk. Nem sokkal később azonban apám is meghalt. Akkor kezdődött a mi tragédiánk. A fiamnak volt egy barátnője, aki a családjával együtt elkezdte „rágni” a fiam fülét, hogy küldjön el minket a lakásból. A szerelmes fiúnak nem is kellett több. Egyik napról a másikra az utcán találtuk magunkat. Pesten kerestünk boldogulást, de még a megmaradt kis pénzünk is elment albérletekre. A Iámét csak a nulláról kezdhettük az életünket. Akkor jöttünk ide, a segítőházba. Jó itt lenni, Norbika is sokkal nyu- godtabb, amióta biztos fedél van a fejünk felett. — Hogyan emlékszik visz- sza a régebbi karácsonyokra? — Amikor még éltek a szüleim, mindig náluk ünnepeltünk. A fenyőfa díszítése már évek óta az én feladatom volt, az ünnepi menüt viszont anyukámmal együtt készítettük el. Minden esztendőben húsleves, töltött káposzta, sülthús, krumplipüré és sütemények kerültek az asztalra. Vacsora után kibontogattuk az ajándékokat, éjfélkor pedig együtt sétáltunk el a misére. — Ha jönne most egy karácsonyi jótündér, mit kívánna tőle? — Leginkább azt, hogy egészségben fel tudjam nevelni a kicsi fiamat... és szeretnék egyszer újra együtt ünnepelni a gyerekeimmel. Rozsréti tervek Nemrégiben elkészült Rozsrétszőlő részletes rendezési tervének módosítása, tervezési programja, melyet a képviselő-testület elfogadott. Száraz Attila (Új Kelet) A városrész az érdeklődést dinamikus fejlődésének, illetve annak köszönhette, hogy a leendő ipari park dolgozói valószínűleg itt találnak majd otthonra. A terület helyzetében jelentős változást hozhat az M3 autópálya megépítése, mely Nyíregyházát és a városrészt is délről kerüli el. — Rozsrétszőlő esetében is igyekeztünk a meglévő adottságokat jól kihasználni, nem készítettünk nagyra- törő, teljesíthetetlen tervet — fogalmazta meg Belus Tamás, a városfejlesztési bizottság elnöke. — A szakhatósággal összhangban bennünk is felmerült, hogy célszerű lenne a Fenyő utcát meghosszabbítani, mert akkor a 4-es út felé másik kijárata is lenne Rozsrét- szőlőnek. Jelenleg egy csatlakozás van, és az rendkívül balesetveszélyes. A területen 333 lakóépület található, belterület-módosítással 564 ház épülhet fel. Javasoljuk a buszközlekedés átszervezését, célszerű lenne a busz vonalát módosítani, illetve meghosszabbítani a Fenyő utcán a terület „súlypontjába”. Rozsrétszőlőn az ellátás — kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás, egészségügy — az ott élő vállalkozók segítségével megoldható. Gyebrószki János, Rozsrétszőlő képviselője szerint 1983 óta megháromszorozódott az ottani épületek, jelentősen nőtt az ott élők száma. Már azokban az időkben is jól látszott, hogy a település adottságai miatt szívesen költöznek ki a Nyíregyháza központjában élők. Javasolja, hogy épüljön kivilágított csomópont a 4-es úton a rozsrétszőlői elágazásnál. A területen élők nevében felajánlotta, hogy amennyiben a csomópont elkészül, akkor odáig társadalmi munkában lebetonozzák a járdát, illetve a kerékpárutat. Az előterjesztésben szerepelt a jelenlegi oktatási és nevelési intézmények bővítése, valamint egy százszemélyes óvoda és egy nyolctantermes iskola építése. nyom munkába állt, én pedig a kisfiámmal visszajöttem Nyíregyházára. Egyik albérletből a másikba vándoroltunk. A legutolsó helyen a főbérlő először a ruháinkat vette el, majd az utcára kergetett minket. IsKészülődés a konyhában A szociális bizottság mérlege Hetente üléseztek Új Kelet-információ A nyíregyházi képviselő- testület egészségügyi, szociálpolitikai és lakásügyi bizottsága sokrétű feladatát 11 tagjával látja el — összegzi éves munkájukat elnökük, dr. Soltész János. A nyári szünetet leszámítva, heti rendszerességgel üléseztek. A többi bizottsághoz viszonyítva sajátos helyzetben vannak, a közgyűlés által átruházott hatáskörből eredően többféle hatósági ügyben hoznak döntéseket. A feszített munkatempót a lakossági igények határozták meg. A bizottság tagjainak határozniuk kellett a rendszeres szociális segélyek, lakás- fenntartási támogatások, ápolási díjak odaítéléséről. Döntöttek az első lakáshoz jutók támogatásáról, a magánerős közműépítések esetében a hozzájárulási költségek kamatmentes részletfizetési kérelmeiről. A szociális és lakásügyi albizottság előkészítő, szűrő funkciójú tevékenységére a bizottság zökkenőmentes munkája érdekében van szükség. Összesen 245 határozatot hoztak 1996-ban. Véleményezték több háziorvos pályázatát, előkészítették a fogászati ellátás korszerűsítését, privatizációját. Három szociális intézmény vezetői állása ügyében minősítették a beérkezett pályázatokat, így remélhetően a legmegfelelőbb szakemberek kerültek az igazgatói székekbe. Apróképek A főigazgató Berki Antal (Új Kelet) Évzáró baráti beszélgetésre gyűltek össze a napokban a Bessenyei Társaság tagjai az evangélikus gimnázium nagytermében. Hagyomány már, hogy ilyenkor év végén, karácsony előtt az egész évi munka értékelése után ünnepélyesen adják át a Bessenyei György- emlékérmet azoknak, akik kiemelkedő munkával járultak hozzá Nyíregyháza kulturális életének fejlődéséhez. A most kilencedik alkalommal odaítélt Bessenyei György-emlékérem átadási ünnepsége után dr. Székely Gáborral, a tanárképző főiskola főigazgatóját, az egyik idei díjazottat kérdeztük. — Mit jelent az Ön számára ez az emlékérem? — A Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanáraként, és most már nyolcadik esztendeje igazgatójaként nyilvánvalóan hivatalos minőségemben jelent ez az elismerés, de ebben az esetben lényegesen fontosabbak a személyes kötődések és kapcsolatok. Ha nem is vagyok alapító tagja, de évek óta járok a Bessenyi Társaság üléseire, és olyan személyiségekkel dolgozhattam együtt, akik meghatározói a város kulturális életének. Bennem valahogy összekapcsolódott Nyíregyháza, a főiskola és Bessenyei György neve. Személyes kapcsolatok, barátságok fűznek a társaság tagjaihoz, és ezért különleges jelentőségű számomra ez az emlékérem. — Tudunk-e valami konkrétumot használni ma, amikor lényegében egy huszadik századi reformkort élünk át? Segíthet-e nekünk Bessenyei? A könyvtáros Világnézete, filozófiai gondolkodása és a társadalom érdekében tett jobbító szándékú javaslatai és tettei meghatározták, előrevetítették a XIX. század reformmozgalmait. Mindaz, amit Bessenyei a világos gondolkodás és a felvilágo- sultság érdekében megfogalmazott, ma is érvényes. — Bessenyei nem tartozik az elfeledett írók, gondolkodók közé. Munkái, elképzelései nem csak mostani korunknak, de az utánunk jövőknek is hasznos tanácsokkal szolgálhatnak. Látjuk, hogy a történelem sok mindenben ismétli önmagát, átvitt értelemben sok a hasonlóság a huszadik századi magyarság és a reformkorszak problémái között. Bessenyeinek egyik sarkalatos tézise a magyarság, a magyarságtudat, a nemzeti nyeiv ápolása, ugyanakkor kitekintés Európára. Európai léptékű gondolkodó volt, és ha végignézünk mostani önmagunkon, ezek a gondok a mai napig létező problémák. Bessenyei írásai ma is hasznos útmutatót jelentenek a rendszerváltás bonyolult viszonyai között. Segítenek nekünk abban, hogy korrekt módon helytálló magyarokként tudjuk a jelent megélni és a jövőt építeni.
