Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

UJ KELET Nyíregyháza 1996. december 24., kedd 7 Futaky László Ugyanezeket a kérdéseket tettük fel Futaky László könyv­tárosnak, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatóhe­lyettesének, aki a másik em­lékérmet kapta. — Minden elismerésben az fogalmazódott meg, hogy az ember környezetében élők fi­gyelnek a kitüntetett munká­jára, és azt alkalomadtán va­lamilyen formában elismerik. Annak, hogy most néhány szakmai elismerésen túl, a Bessenyei-emlékérmet meg­kaptam, különösen örülök, azért, mert mint irodalom— történelem szakos tanárnak — és egy életen át könyvtá­rosnak — Bessenyei szelle­misége jelentette a szakmai programom vezérfonalát. Dr. Székely Gábor — Bessenyei helyét első­sorban az irodalmárok és a történészek tudják meghatá­rozni, én egyik sem vagyok, de ami számomra fontos életművében, az a sors, amit a testőrtiszt és író megélt. Nevezetesen: akkor is, most is az volt a helyzet, hogy a Nyugathoz próbálunk illesz­kedni, „európázunk”, de azért a Kelet is vonz bennün­ket. Ez így van Szent István óta. Ez a kettősség jellemez­te Bessenyeit is, és megha­tározó a mi korunkban is. Azt hiszem, hogy az ő bécsi éle­te és a kelet-magyarországi száműzetése meglehetősen jól reprezentálja a magyar világot és a magyar életet. A mai helyzet sem más. Ennél talán optimistább kicsengés az, hogy Bessenyei felismer­te a tudomány, a haladás óri­ási szerepét. Azt hiszem, hogy ezt kell tovább vinni, és ezt kell az iskolában tu­datosítani a diákokban, még akkor is, ha a tudomány nem mindig játszik olyan szere­pet, ami miatt vezérlőelvű lehetne. Sajnos, kevesebbre becsülik ma azokat az érté­keket, melyeket Bessenyei képviselt, de példája nyo­mán ma is érdemes küzdeni a tudomány becsületéért, és azt hiszem, életműve most is támogatást adhat a Besse- nyei-követőknek. Karácsony a segítőházban Ünnep előtti nagytakarítás Fotók: Bozsó Katalin Sikli Tímea (Új Kelet) Az idei karácsony olyan lesz, amint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy nappal szenteste előtt hatal­mas pelyhekben hullik a hó, mintha csak Holle anyó dun­nája szakadt volna ki. A leg­több háziasszony már azon igyekszik, hogy csillogóra vikszelje a házat és előké­szítse az ünnepi menüt. Nincs ez másként a nyíregy­házi segítőházban sem, ahol huszonkilencen állják majd körül a karácsonyfát. Az irodában, ahová Orbán Zoltánná, az intézmény veze­tőhelyettese invitál minket, finom linzerillat tölti meg a levegőt. — A süteményeket és a töl­tött káposztát már tegnap délután elkészítettük, hogy ma már csak az utolsó simí­tásokra legyen szükség. Ná­lunk már december 23-án megkezdődik az ünnep, és egy jó ebéd után szétosztjuk majd az ajándékokat. Ezek­nek az embereknek most mi jelentjük a családot. A sze­mélyre szóló kis csomagokat a másik szobában rejtege­tem, azokkal megpróbáljuk majd kicsit könnyebbé, szebbé tenni legalább az ün­nepeket. —i- Hogyan élnek itt a csa­ládok? — Az intézmény már több mint tíz éve működik, de ta­valy óta már csak az anyá­kat és gyermekeiket fogad­juk. Megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy ott­hont teremtsünk a fedél nél­kül maradottaknak. A lakó­szobák mellett konyha, für­dőszoba és tágas nappali áll az itt élők rendelkezésére. Néhányan eljárnak dolgoz­ni, a többség azonban a mun­kahelyét is elveszítette csa­ládi nyugalmával együtt. Számukra jó megoldás, hogy a családsegítő központ másik kirendeltségén, a nap­pali melegedőben lehetőség nyílik legalább a napi egy­szeri meleg étel elfogyasz­tására. — Mi a legfőbb oka annak, hogy valaki ide kerül? — A legtöbben a férfiak durvasága miatt választják ezt a szükségmegoldást. Szinte minden bentlakónk élete külön tragédia. Volt például köztük olyan asz- szony, akit a járőr hozott be a gyerekeivel hozzánk, mert az állomás épületében fa- gyoskodva talált rájuk. Talán szerencsés a rosszban, hogy sokan tudnak működésünk­ről, és így megesett már, hogy más városokból jöttek el hozzánk segítségért. Megpróbáljuk úgy végig­járni az épületet, hogy jelen­létünk a lehető legkisebb fennakadást okozza a kará­csonyi készülődésben. Első utunk a konyhába vezet, ahol két hatalmas fazék áll a gá­zon. Ha jól számoljuk, hu­szonnégy liter leves fér majd bele. A zöldséget az asszo­nyok már megtisztították, csak arra várnak, hogy a fa­gyos pulykacombok is fel­engedjenek. Egy vállalkozó jóvoltából sárgán gyöngyö­ző húsleves kerül majd a tá­nyérokba. A boltív alatt ad­venti koszorú lóg, a falakat színes papírfigurák díszítik. A nappaliban ügyes kezek takarítják és állítják össze, majd takarják le fehér terítő­vei az asztalokat. Köztük van Faragó Pálné is',1 aki kisfiá­val él a segítőházban. — Nem mindig voltunk mi ilyen szerencsétlenek és föl­dönfutók. Bár igaz, hogy a férjemtől elváltam, azért hosszú időn át nagy szeretet- ben és megértésben neveltem a három gyerekemet. Mikor aztán meghalt édesanyám, fillérekért eladva a házunkat édesapámhoz költöztünk —■ ahová a legnagyobb fiam már korábban be volt jelent­ve —, hogy segíteni tudjuk. Nem sokkal később azonban apám is meghalt. Akkor kez­dődött a mi tragédiánk. A fi­amnak volt egy barátnője, aki a családjával együtt el­kezdte „rágni” a fiam fülét, hogy küldjön el minket a la­kásból. A szerelmes fiúnak nem is kellett több. Egyik napról a másikra az utcán ta­láltuk magunkat. Pesten ke­restünk boldogulást, de még a megmaradt kis pénzünk is elment albérletekre. A Iá­mét csak a nulláról kezdhet­tük az életünket. Akkor jöt­tünk ide, a segítőházba. Jó itt lenni, Norbika is sokkal nyu- godtabb, amióta biztos fedél van a fejünk felett. — Hogyan emlékszik visz- sza a régebbi karácsonyok­ra? — Amikor még éltek a szüleim, mindig náluk ün­nepeltünk. A fenyőfa díszí­tése már évek óta az én fel­adatom volt, az ünnepi me­nüt viszont anyukámmal együtt készítettük el. Min­den esztendőben húsleves, töltött káposzta, sülthús, krumplipüré és sütemények kerültek az asztalra. Vacso­ra után kibontogattuk az ajándékokat, éjfélkor pedig együtt sétáltunk el a misé­re. — Ha jönne most egy ka­rácsonyi jótündér, mit kíván­na tőle? — Leginkább azt, hogy egészségben fel tudjam ne­velni a kicsi fiamat... és sze­retnék egyszer újra együtt ünnepelni a gyerekeimmel. Rozsréti tervek Nemrégiben elkészült Rozsrétszőlő részletes rendezési tervének módo­sítása, tervezési prog­ramja, melyet a képvise­lő-testület elfogadott. Száraz Attila (Új Kelet) A városrész az érdeklő­dést dinamikus fejlődésé­nek, illetve annak köszön­hette, hogy a leendő ipari park dolgozói valószínűleg itt találnak majd otthonra. A terület helyzetében jelentős változást hozhat az M3 au­tópálya megépítése, mely Nyíregyházát és a város­részt is délről kerüli el. — Rozsrétszőlő esetében is igyekeztünk a meglévő adottságokat jól kihasználni, nem készítettünk nagyra- törő, teljesíthetetlen tervet — fogalmazta meg Belus Tamás, a városfejlesztési bizottság elnöke. — A szak­hatósággal összhangban bennünk is felmerült, hogy célszerű lenne a Fenyő ut­cát meghosszabbítani, mert akkor a 4-es út felé másik kijárata is lenne Rozsrét- szőlőnek. Jelenleg egy csat­lakozás van, és az rendkívül balesetveszélyes. A terüle­ten 333 lakóépület találha­tó, belterület-módosítással 564 ház épülhet fel. Java­soljuk a buszközlekedés át­szervezését, célszerű lenne a busz vonalát módosítani, illetve meghosszabbítani a Fenyő utcán a terület „súly­pontjába”. Rozsrétszőlőn az ellátás — kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás, egészségügy — az ott élő vállalkozók segítségével megoldható. Gyebrószki János, Rozs­rétszőlő képviselője szerint 1983 óta megháromszoro­zódott az ottani épületek, jelentősen nőtt az ott élők száma. Már azokban az időkben is jól látszott, hogy a település adottságai miatt szívesen költöznek ki a Nyíregyháza központjában élők. Javasolja, hogy épül­jön kivilágított csomópont a 4-es úton a rozsrétszőlői el­ágazásnál. A területen élők nevében felajánlotta, hogy amennyiben a csomópont elkészül, akkor odáig társa­dalmi munkában lebetonoz­zák a járdát, illetve a kerék­párutat. Az előterjesztésben sze­repelt a jelenlegi oktatási és nevelési intézmények bőví­tése, valamint egy százsze­mélyes óvoda és egy nyolc­tantermes iskola építése. nyom munká­ba állt, én pe­dig a kisfi­ámmal vissza­jöttem Nyír­egyházára. Egyik albérlet­ből a másikba vándoroltunk. A legutolsó helyen a fő­bérlő először a ruháinkat vet­te el, majd az utcára kerge­tett minket. Is­Készülődés a konyhában A szociális bizottság mérlege Hetente üléseztek Új Kelet-információ A nyíregyházi képviselő- testület egészségügyi, szoci­álpolitikai és lakásügyi bi­zottsága sokrétű feladatát 11 tagjával látja el — összegzi éves munkájukat elnökük, dr. Soltész János. A nyári szünetet leszámítva, heti rendszerességgel üléseztek. A többi bizottsághoz viszo­nyítva sajátos helyzetben vannak, a közgyűlés által át­ruházott hatáskörből eredő­en többféle hatósági ügyben hoznak döntéseket. A feszített munkatempót a lakossági igé­nyek határozták meg. A bizottság tagjainak hatá­rozniuk kellett a rendszeres szociális segélyek, lakás- fenntartási támogatások, ápo­lási díjak odaítéléséről. Dön­töttek az első lakáshoz jutók támogatásáról, a magánerős közműépítések esetében a hozzájárulási költségek ka­matmentes részletfizetési ké­relmeiről. A szociális és la­kásügyi albizottság előké­szítő, szűrő funkciójú tevé­kenységére a bizottság zök­kenőmentes munkája érde­kében van szükség. Összesen 245 határozatot hoztak 1996-ban. Vélemé­nyezték több háziorvos pá­lyázatát, előkészítették a fo­gászati ellátás korszerűsíté­sét, privatizációját. Három szociális intézmény vezetői állása ügyében minősítették a beérkezett pályázatokat, így remélhetően a legmegfe­lelőbb szakemberek kerültek az igazgatói székekbe. Apróképek A főigazgató Berki Antal (Új Kelet) Évzáró baráti beszélge­tésre gyűltek össze a napok­ban a Bessenyei Társaság tagjai az evangélikus gim­názium nagytermében. Ha­gyomány már, hogy ilyen­kor év végén, karácsony előtt az egész évi munka ér­tékelése után ünnepélyesen adják át a Bessenyei György- emlékérmet azoknak, akik kiemelkedő munkával já­rultak hozzá Nyíregyháza kulturális életének fejlő­déséhez. A most kilencedik alkalommal odaítélt Besse­nyei György-emlékérem át­adási ünnepsége után dr. Székely Gáborral, a tanár­képző főiskola főigazgató­ját, az egyik idei díjazottat kérdeztük. — Mit jelent az Ön számá­ra ez az emlékérem? — A Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola tanára­ként, és most már nyolcadik esztendeje igazgatójaként nyilvánvalóan hivatalos mi­nőségemben jelent ez az el­ismerés, de ebben az esetben lényegesen fontosabbak a személyes kötődések és kap­csolatok. Ha nem is vagyok alapító tagja, de évek óta járok a Bessenyi Társaság ülé­seire, és olyan személyiségek­kel dolgozhattam együtt, akik meghatározói a város kultu­rális életének. Bennem vala­hogy összekapcsolódott Nyír­egyháza, a főiskola és Bes­senyei György neve. Szemé­lyes kapcsolatok, barátságok fűznek a társaság tagjaihoz, és ezért különleges jelentősé­gű számomra ez az emlék­érem. — Tudunk-e valami konk­rétumot használni ma, ami­kor lényegében egy husza­dik századi reformkort élünk át? Segíthet-e nekünk Bessenyei? A könyvtáros Világnézete, filozófiai gon­dolkodása és a társadalom ér­dekében tett jobbító szándékú javaslatai és tettei meghatároz­ták, előrevetítették a XIX. szá­zad reformmozgalmait. Mind­az, amit Bessenyei a világos gondolkodás és a felvilágo- sultság érdekében megfogal­mazott, ma is érvényes. — Bessenyei nem tartozik az elfeledett írók, gondolko­dók közé. Munkái, elképze­lései nem csak mostani ko­runknak, de az utánunk jö­vőknek is hasznos tanácsok­kal szolgálhatnak. Látjuk, hogy a történelem sok min­denben ismétli önmagát, átvitt értelemben sok a hasonlóság a huszadik századi magyar­ság és a reformkorszak prob­lémái között. Bessenyeinek egyik sarkalatos tézise a ma­gyarság, a magyarságtudat, a nemzeti nyeiv ápolása, ugyanakkor kitekintés Euró­pára. Európai léptékű gondol­kodó volt, és ha végignézünk mostani önmagunkon, ezek a gondok a mai napig létező problémák. Bessenyei írásai ma is hasznos útmutatót jelen­tenek a rendszerváltás bo­nyolult viszonyai között. Se­gítenek nekünk abban, hogy korrekt módon helytálló ma­gyarokként tudjuk a jelent megélni és a jövőt építeni.

Next

/
Thumbnails
Contents