Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

6 1996. december 24., kedd Gyermek születik UJ KELET A békesség fejedelme Sipos Kund Kötöny református esperes karácsonyi gondolatai Most, 1996 karácsonyán az egész teremtett világ a Paradicsomban megígért Messiás születésére emlé­kezik. Erről beszél a történelem, a tudomány, a mű­vészet, az irodalom, erről tesznek bizonyságot a lel­készek: hogy az Isten szereti az embert, s az ő fiá­ban, az Úr Jézus Krisztusban elkészítette a bűnbe jutott ember számára az utat az atyához, a mennyek­nek országába. Az egész teremtett világot mindig érdekelte, izgatta a karácsony titka. Ha most valakit megkér­deznék, mi fog történni 2000- ben, azaz 4 év múlva, nagyon furcsán nézne rám, és való­színű, azt mondaná: nem va­gyok jós, nem vagyok prófé­ta, honnan tudhatnám. Szeretném itt a Bibliából idézni Ésaiás prófétát, aki a könyve 9. fejezetének 6. és 7. versében ezt írja: „Mert egy gyermek szüle­tik nékünk, Fiú adatik ne­künk és az uralom az Ő vál­lán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, bölcsesség fejedel­mének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett.” Lehetetlen nem érteni, hogy ez a prófécia Istentől van, úgy mint a többi. Megdöbbenve olvasom a Bibliát, hiszen Esaiás nem 4, de 700 évvel Jézus születése előtt már elmondja és leírja a próféciát, amely betelje­sedett. Lehetetlen nem látni azt, hogy ez a prófécia az Istentől van, úgy mint a többi. Megdöbbenve olvasom a Bibliát, hiszen Esaiás nem 4, de 700 évvel Jézus születése előtt már elmondja, és leírja a próféciát, amely betelje­sedett. Lehetetlen nem látni azt, hogy a prófécia az Istentől van, hiszen Ésaiás úgy írja le az eseményeket, mintha a saját szeme előtt történtek volna azok. Megrendülve olvassuk a 2700 éves „jós­latot”. „Egy gyermek születik ne­künk.” Nekünk! Mert Jézus a mi- ink, 2700 év után is! Ez a gyermek kapcsol össze min­ket az atyával. Tudom, se Ésaiás, sem Izráel nem egy fiúról álmodozott, ott az egyiptomi, asszír, babiloni birodalom közé beékelt kis országocskában. Ok a bölcs államférfit várták, aki népé­nek világuralmat és szabad­ságot, gazdagságot ad. Lehet, hogy sokan értetle­nül, vagy gúnyolódva olvas­ták, hallgatták az ígéretet. Hétszáz évig, sőt azután is, és azóta is. Mert nem vették ész­re a gyermeket, nem vették komolyan. Egy gyermek szü­letett, akit nem a szülei ter­veztek be, hiszen se lakásuk, se bútoruk, se esküvőjük nem volt még. Ezt Isten „talál­ta ki”. Amikor életét itt élte a Föl­dön, nem hirdetett új tár­sadalmi rendet, de a gon­dolkodása ma is szociális program. Nem alapított bi­rodalmat. Nem hirdetett sza­badságharcot, de Ghandi-t a Hegyi beszéd megihleti és ennek alapján viszi végbe In­diában a „vértelen forradal­mat” — az „Ahinszát”. Martin Luther Kinget ugyanez a jézusi lelkűiét vi­szi előre, és 1964-ben meg­kapja a Béke Nobel-díjat. Jé­zus nevére épülnek templo­mok, a gótika az égbe mutat. Ő a „tanácsos” — mert na­ponta igét tanácsol a Bibliá­ból. Ő az „erős Isten” — aki legyőzte a halált és életet szerzett. Még a római katona is azt mondta a keresztje alatt: „Bizony ez az ember az Isten fia volt.” Tehát erről szól a pró­fécia... Ha a tudomány szemüve­gével nézzük a karácsonyt, akkor is megdöbbentő ada­tokkal szolgálhatok, hiszen a régészet, a csillagászat is, a legmodernebb tudományok is Jézus születését igazol­ják, azt, hogy ami le van írva a Bibliában, az igaz, az úgy történt. Már a XVI. század végén, illetve a XVII. század ele­jén élt csillagász, Kepler is említést tesz Jézus szü­letéséről, de a legújabbko- ri csillagászati számítások is tisztázták, hogy éppen a Jézus születésének évében volt az úgynevezett Con- juctio Magna, azaz a nagy konjukció, mely 794 éven­ként ismétlődő jelenség, ami­kor is a Jupiter bolygó és a Szaturnusz együtt áll a Halak csillagképben. Ezt ismerték és izgatottan várták, hogy mi lesz. Az egyiptomi, a római csil­lagászok is izgalommal vár­ták, hogy mi lesz, ők is tud­tak róla, mit jelent az a kép. Mert a csillagmagyará­zók szerint a Jupiter=a vi­lágirodalom bolygója, a Saturnus=Izráel bolygója, a kettő együtt a Halak csillag­képben azt jelentette, hogy a világon új korszak kezdődik. A régi lezárult. „Gyermek születik” — a királyok királya. Erről beszél Máté evan­gélista is, amikor a keleti bölcsekről szól. Ők nem ki­rályok voltak, hanem böl­csek, akik ismerték a csil­lagok állását, a conjuctio magnát. Tudósok megtalálták ezt az egyiptomi papiruszteker­csen is, az úgynevezett Ber­lini csillagtáblázaton, mely Krisztus előtt 17—Krisztus után 10 között írja le a csil­lagképeket és eseményeket, amik a mai legmodernebb számításoknak is megfelel­nek. A babiloni csillagászok megtalálták a Sipparnak is egy tábláját, az úgynevezett sippari kalendáriumot, mely a conjuctio magnát szintén a Jézus születésének évében je­lenteti meg. Vannak, akik Jézus szüle­tésének évét más időpontra helyezik. Ez abból adódik, hogy egy Dionisios Exigaus nevű szerzetes, aki Róma alapításától számította ki Jézus születését, számításai során néhány évet tévedett, de ez nem is változtat a té­nyen. Hogyan fogadták a nagy hírt az akkori vallási veze­tők, és hogy készül ma a vi­lág a karácsonyra? Az akko­ri időben Heródes uralkodott az időszámítás előtti 40-től az időszámítás utáni 4-ig. Nagy Heródes adta ki a pa­rancsot a népszámlálásra Augusztus császár rendel­kezésére. Az emberek féltek He- ródestől, mert ismerték jól, hiszen az egyik legkegyetle­nebb uralkodó volt. Mikor meghallotta, hogy megszületett a Messiás, a zsidók királya, haragra ger­jedt. Rettenetesen féltékeny ember volt. Féltette a hatal­mát. Hatalomféltésből meg­ölette tulajdon édesanyját és legidősebb fiát, nehogy va­lakinek is eszébe jusson trón­ra jutni. Ezért a vallási vezetők nem is nagyon akartak tudni a Messiásról. Heródes pedig összehívta őket és megkér­dezte: Hol kell a zsidók kirá­lyának megszületnie? Ők meg mondták, hogy Betlehemben, Dávid városá­ban, mert így van megírva a Bibliában, így szólt a prófé­cia. Tudják, hogy létezik, megszületett, de nem merik Szeretet nélkül Fekete Tibor (Új Kelet) Pesszimista nemzet a ma­gyar. Ez nemcsak a külön­böző közvélemény-kutatási adatokból tűnik ki, hanem abból is, hogy az öngyilkos­ságok számában is a világ él­vonalába tartozunk. A sta­tisztikai adatokból kimutat­ható, hogy az év során nem egyenletes az öngyilkos­ságok számának eloszlása. Ősszel és télen többen pró­bálnak megválni életüktől, mint az év más időszakában. Ezen belül karácsony kör­nyékén ugrásszerűen megnő ?az öngyilkossági | kísérletek száma. Talán érthetetlen- jnek tűnik, miért I éppen a szeretet íünnepének idő­sszakában jut­nak többen > erre az elha­tározásra. Sipos Kund \Kötöny református esperest arról kér’ deztük, mi lehet az oka an­nak, hogy éppen a Jézus szü­letésnapja körüli időszak­ban nő meg hazánkban az öngyilkossági kísérletek száma? — Egyre több a magára ma­radt, elesett ember az ország­ban. Látszik ez a hajléktala­nok számának növekedésében is. Nincsen családjuk, nincs hova menniük. Az is lehet, hogy az ilyen csavargó már eiitta az eszét, és nem akad, aki segítene rajta. Egyre hide­gebbek az éjszakák, és az ilyen hajléktalanoknak egyre nehezebb éjszakára szállást találniuk. Képzeljük bele ma­gunkat egy ilyen ember érzés­világába. Miközben ő napi megélhetési gondokkal küzd, a környezetében mindenki a szeretet ünnepére készül. Óri­ási a kontraszt. A felfokozott várakozásban ők is jobban vágynak a szeretetre, mint máskor. Legnehezebb szá­mukra december 24-e, szent­este. Elcsendesedik a város, a legtöbben családjuk körében ünnepelnek. A magára maradt emberek (és itt már szinte mindegy, hogy hajléktalan, vagy sem), ilyenkor V* még kese- \ rűbben élik’ meg magányu- \ j kát. Talán emi­att jutnak döntő elhatározásra. A református egyház is megpróbál segíte­ni a magukra maradt embe­reken. Hála Isten, karácsonykor mindig tele van a templo­munk, sőt még kívül is so­kan ácsorognak. Igyekszünk családias hangulatot terem­teni azzal is, hogy a szertar­tás után még itt maradunk, és hosszasan beszélgetünk. A beteg, elesett hívőtestvé­reinket meglátogatjuk, és ha tehetjük, szeretetcsomagot viszünk nekik: hadd érez­zék, hogy közénk tartoznak. Félelmetes és elviselhetetlen dolognak tartom, amikor va­lakinek nincs hova mennie, nincs senkije. Szeretet nél­kül nem lehet élni! Sipos Kund Kötöny református esperes keresni, pedig csak 8 kilomé­terre van Jeruzsálemhez Bet­lehem. Tudták, de nem vet­ték komolyan. És ma komolyan veszik? Tudja a világ, hogy Ő az Isten fia volt. Itt, Magyaror­szágon is minden faluban hirdettetik az evangéliumot, komolyan vesszük azt, ami meg van írva a Bibliában. Sajnálattal emlékezem azonban arra, hogy itt a ke- resztyénség bölcsőjében még mindig nagyon sok olyan ember él, akinek kará­csonykor csak „jézuskája” van és csak „szeretetünne- pe”, vagy „fenyőfa ünnepe”. Befejezésül azt kívánom a kedves olvasóknak, hogy véssék a szívükbe a karácso­nyi üzenetet: „Született néktek ma a Megváltó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában.” Kívánom, hogy teljesed­jen be az Ige, legyen sok szívben Jézus a „tanácsos”, az „erős Isten”, az „örök­kévalóság atyja”, a „békesség fe­jedelme”. Carlo Crivelli: Trónoló Mária gyermekével (1480)

Next

/
Thumbnails
Contents