Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-03 / 282. szám
6 1996. december 03., kedd Riport UJ KELET Jártam a Mikulásnál! Ezekben a napokban sok gyereket foglalkoztat, hol is lakik a Mikulás? A hét végén Nagykarácsonyban jártam, és a főtér egyik takaros házán ezt a feliratot láttam: A Mikulás háza. A nem mindennapi meglepetésből felocsúdva összeszedtem minden bátorságomat és beléptem a „szentélybe”. Fekete Tibor (Új Kelet) Az előszobában már zsúfolásig megtelt a fogas, és mint egyes vallások templomaiban szokás, itt is le kellett húzni a cipőnket. A belső helyiségekben játékország várta a gyerekeket. A legkisebbek elkerített babasarokban és biztonságos műanyag csúszdán szórakozhattak. Egy másik szobában szakképzett óvónők irányításával kézügyesség-fejlesztő játékokat rakosgattak. Akik megunták az ücsörgést, felpattanhattak egy óriási labdára és körbeugrálhatták vele a termet. Itt semmi sem kötelező, és szinte mindent szabad. Az épület gazdái a nagyobbacska gyerekekre is gondoltak: számítógépen meseországba barangolhattak a képernyő előtt ülő gyerekek. Az itt dolgozó pedagógusoktól megtudtuk: egy hónapon át, december 18-áig a hét minden napján várják a vendégeket. Természetesen nem kell belépőjegyet váltani. Az idén már eddig többen jöttek el a Télapóhoz, mint tavaly az egész hónap alatt. Arra külön megkérik a csoportok vezetőit, ha tehetik, előre jelezzék érkezésüket, talán ezzel elkerülhető a zsúfoltság. A hely igazi varázslata a Mikulás szobája volt. Az ajtó előtt türelmesen és izgatottan várakoztak szüleikkel a legkisebbek. Kovács Mónikáék Békéscsabáról tették meg a hosszú utat, csak hogy láthassák a Télapót. Nyílt az ajtó és mi következtünk. A Mikulás bácsi egy kedves, mosolygós, pirospozsgás, ősz szakállú öregember volt. Mónika az első néhány kérdésre alig hallhatóan válaszolgatott, de mikor az óvodára terelődött a szó, már felvidult és bátran felelget Elmondta, hogy szeret oviba járni, de néha a fiúk nem hagynak neki békét, olyankor a legszívesebben hazaszaladna. Az utolsó kérdéseknél már a mamája is kinyitotta a fülét, mert a kislány elárulta a titkát: egy igazi kerékpárt szeretne kapni a Télapótól.- Olyan nagyot, mint a testvérének van, amelyik kétkerekű és elengedett kézzel is lehet vele bicajozni. Az ősz szakállú huncutul a mamára mosolygot, és az egyetértő bólintás után megígérte Mónikának az ajándékot. A társalgást itt be kellett fejezni, mert még nagyon sokan ácso- rogtak kívül. Utolsó szóként a kislány még megígérte, jól fog viselkedni és nem hagyja a cipőjét az előszobájuk közepén. Sok-sok gyerek szeretne hasonló csodát átélni, kár, hogy olyan messze lakik a Télapó.Talán akiknek ez a feladatuk, megkérhetnék a piros ruhás, csörgőbotos öregembert, hogy itt közelebb is nyithatna egy házat magának. Együtt ráz az igazgató, képviselő Úgy látszik, menthetetlenül megkezdődött a báli szezon. Számos rendezvény volt az elmúlt hétvégén, amelyek közül — rangjában legalábbis — kétségtelenül kiemelkedik a vállalkozói szféra estélye, amiről lapunk hasábjain már részletesen beszámoltunk, Gazdászbál volt szombaton a Koronában, amellyel egy egész napos rendezvényt zártak a kisgazdák. Két általános iskolában pedig az iskola környezetében élők számára rendeztek mulatságot. Munkatársunk a 18. Számú (orosi) Általános Iskola rendezvényéről számol be. Kézy Béla (Új Kelet) _ A bejárattól Faragó Péter tanár úr, aki egyben a házigazda szerepét is ellátja, a ruhatárig kíséri a vendégeket. Szolga Zoltán tanár úr pedig egy szál virágot nyújt át az érkező hölgyeknek, majd az est háziasszonya, Kajibás Éva vezeti a büféasztalhoz a meghívottakat egy „welcome drink”-re. Továbbra is pedagógusok gondoskodnak a vendégekről, mindenkit a helyére kísérnek. Az asztalokon mindenkinek ott a névkártyája. A szervezők — jól ismervén a meghívottakat — úgy állították össze az ültetési rendet, hogy mindenki számára ismerős és kellemes társaságba kerülhessen. Az már csak a hab a tortán, hogy minden vendég kis kitűzőt talált a helyén saját horoszkópja jelével, amihez még pár soros — az estére szóló — asztrológiai jó tanács is jár arról, hogy a másik nemnek melyik jegybeli képviselőjét kell keresnie, s melyiktől tanácsos óvakodni. Ez egyben azt is jelzi, hogy mind a 130 vendéget személyesen hívták meg az iskola pedagógusai. Erre csak azt mondhatja a hírlapíró: profi munka. Fél nyolcra minden vendég a helyén ül, megjött a polgár- mester asszony is. Aki mostanában járta a várost, az péntek este a szférák estélyén találkozhatott vele, szombat délelőtt a várossá nyilvánítás 210. évfordulójának ünnepségén hallhatta beszélni, most az orosi iskola jótékonysági rendezvényén találkozunk, és a bennfentesek tudják, hogy ezt az éjszakát is megosztja Oros és a 9. számú iskola között. Kemény protokoll! Aki irigyli, megpróbálhatja hétről hétre mindezt végigcsinálni. A 18-as iskola igazgatója, Rusznák Miklósáé, megnyitójában elmondja, hogy a rendezvény a tavaszra tervezett névSzínészí vigalom... adó ünnepség anyagi feltételeinek megteremtését szolgálja. 1997 márciusában ugyanis az iskola felveszi Herman Ottó természettudós nevét. Kiderül az is, hogy az igazán finom vacsora alapanyagait különböző vállalkozások „hozták össze”. Az R-KO-N Kft. meg a Fidesz városi szervezete adta a vacsorához a húst, a burgonyát Mező Mihály orosi szülő szállította, Jurkinya László és felesége — a Polifarm Kft. tulajdonosai — ropogós pogácsát küldtek az asztalra. Rengteg a tombolatárgy, amelyeket a vendégek, az orosi vállalkozók hoztak. Az alapanyagokat az iskola konyhája dolgozta fel, s a felszolgálás is különleges, hiszen a tantestület gondoskodik arról, hogy a finomságok az asztalokra kerüljenek. Visszafogottan, kellemesen muzsikál a Polip együttes a vacsorához, de a talpalávaló sem marad el. A tánctér hamarosan megtelik. Együtt „ráz” a kórházigazgató, a szocialista meg a fideszes képviselő, a polgármester asszony, a fűtés- szerelő orosi vállalkozó»a helyi videotékással meg a tanárral. Akkora a hangulat, hogy egy hölgy még a cipőjétől is megszabadul. A hölgyek öltözéke estélyi, de nem hivalkodó, az urak némelyike csokornyakkendőt, mi több, szmokingot visel, ám hamarosan még ők is megszabadulnak a zakóktól, annyira forró lesz a hangulat. Asztalszomszédom előző éjszaka „szférázott”, de azt mondja, hogy amikor ide belépett, már felszabadultabban érezte magát, mint ott. Valószínűleg ez a rendezvény a családiasabb. Éjféltájon a Móricz Zsig- mond Színház ifjú művészei, Sándor Juli meg Horváth László Attila tesznek még egy lapáttal a hangulatra, ezután a hurka-kolbászt ingyen szállító Pásztor Ferenc napkori hentesmester küld zenés üdvözletét a bálozóknak, nem minden izgalom nélkül húzzák a tombolát, hiszen van, aki 10—15—25 ezer forintot fektetett a nyerő esély megszerzésébe, de mindenki tudja, hogy nem a nyereményre utaznak a tombolá- zók, hanem ezzel támogatják az iskolát, mint ahogy a háromezer forintos belépő is ezt a célt szolgálja majd. Köszöntik az Andrásokat is, egyikük, Krisztián András, azonnal felajánl 10 ezer forintot arra a célra, hogy Sebestyén Sándor valamelyik itt kiállított szoborterve megvalósulhasson az iskola udvarán vagy aulájában. (Zárójelbe idekívánkozik, hogy Krisztián úr a tombolajegyekre is rászánt tízezret.) Azt gondolom, ez nem afféle hivalkodás, hanem egy orosi szülő őszinte jószándékának, segíteni akarásának jele. Lassan fárad a nagyérdemű, kezd több hely lenni az eddig zsúfolt táncparketten, de akik hazamennek, nemcsak egy kellemesen eltöltött este élményével lesznek gazdagabbak, hanem azzal is, hogy talán tettek valamit azért, amiért állam meg kormány manapság vagy nem tud, vagy nem akar eleget tenni. Remélhetőleg ugyanezt érzik azt est hajnalra igencsak megfáradt szervezői, a pedagógusok is. A hírlapíró pedig reménykedik: hátha tényleg megformálódik végre a civil szféra is ebben az országban. Kevés emberrel, nagy tettvággyal Dojcsák Tibor (Új Kelet) A polgárőrségek többsége a rendszerváltás idején állt össze és látott munkához. Csengerben azonban csak idén döntöttek úgy a város nyugalmáért tenni akaró, a közbiztonság javítását szívügyüknek érző emberek, hogy megalakítják a polgárőrséget. A szervezet szeptemberben jött létre, és vezetőjévé Kecskeméti Béla alpolgármestert választották. Tőle hallottunk kezdeti nehézségekről és terveikről. — A polgárőrséget most szervezzük, a létszámfeltöltés és cégbírósági bejegyzése körülbelül jövő év elejére történik meg. Az első megbeszélésre 56 ember gyűlt össze, de hamarosan látnunk kellett, milyen nagyfokú passzivitással kell megkiizdenünk, mert a belépési nyilatkozatot már csak 26-an írták alá. Ez nagyon kis létszám. Várjuk új belépők jelentkezését, nőkét és férfiakét egyaránt, csak két feltételt szabunk, a büntetlen előéletet és a 18. életév betöltését. Sajnos a fiatalok nem érdeklődnek a mozgalom iránt, többen is azt kérdezték, mit fizetünk. Ez társadalmi munka, amit csinálunk, azt magunkért és családunkért tesszük. Lesz tagsági díj is, havi 200 forint, ebből fedezzük a benzinköltséget. A tagdíjat pártoló tagok is fizethetik, akik nem tudnak szolgálatot teljesíteni, de támogatják a polgárőrséget. Saját gépkocsikkal fogunk járőrözni, legalább az üzemanyag árát szeretnénk megtéríteni. Megkeressük segítségért a vállalkozókat, egy-egy éjszakára már a polgármesteri hivatal, a csengeti ÁFÉSZ, a Csenger- Ker, a Csikszöv és a Juhász- Scheibel is ajánlott fel autót. — A polgárőrség megalakítását az inspirálta, hogy a városban sok betörés történik és kevés rendőr van, egyszerűen nem tudnak állandó felügyeletet nyújtani. Ebben segítünk mi. ha gyanús személyeket, vagy bűncselekményeket észlelünk, a pogárvédelemtől kapott CB-rádiónkkal jelentjük a rendőrségnek. Ha Csengéinek nem tudjuk, akkor a mátészalkai kapitányságnak. A kis létszám miatt letettünk a napi járőrözés tervéről, hétvégeken mindig mozgunk, hét közben alkalomszerűen. Nem tesszük közhírré, hogy mikor, ne tudják azok, akiknek félnivalójuk van. — Már nem 26-an vagyunk, állandóan jönnek új emberek, számításaink szerint rövidesen eléljük az 50-60 fős létszámot, de az „őszi csúcsot” idén nem tudtuk megoldani. Ez alatt a betakarítás idejét értem, amikor a város határába is kimegyünk, vigyázunk a földekre, és próbáljuk visszaszorítani a falopások számát. A reális létszám véleményem szerint 100-150 polgárőr lenne, mert egy szolgálatban két kocsival legalább négy embernek kell menni. Egy kis biztonságérzetet akarunk nyújtani az em bereknek. Sok öreg él a városban, akik már saját otthonukban sem merik nyugodtan álomra hatjtani fejüket. Szeretnénk, ha ez a segítségünkkel megváltozna, és a csengenek biztonságban éreznék magukat.
