Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-03 / 282. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. december 3., kedd 7 Éteri misszió a határokon túlra Kezdetben volt a kábelrendszer, később ónálló su­gárzási engedély birtokában megszületett a Szamos Televízió, de megmaradt a Fehérgyarmati Városi Televízió is. Kicsit a bőség zavarával küszködik a kisváros. Valamikor a közeljövőben az önkormány­zatnak dönteni kell a hogyan tovább kérdésben. Le­hetséges: a tévé közhasznú társaságként fog mű­ködni a jövőben, de az is elképzelhető, hogy egye­sül az újonnan alakult Szamos Televízióval. Ez még a jövő zenéje. Addig is, amíg a kérdés eldől, a városi tévé változatlan intenzitással dolgozik. Fehérgyarmat három ország találkozási pontjában az első nagyobb település Magyaror­szágon. Kézenfekvő volt a Hármashatár Irodalmi Egye­sület megalapítása. Ma már nemcsak az irodalmi, hanem a társadalmi kapcsolatok szer­vezésében is jeleskedik a tár­saság. A városi televízió segít­ségével országos fóruma is van az egyesületnek. A TV 2 műsorán jelentkező regionális adásban havonta félórás lehe­tőséget kaptak a Hármashatá­rosok. Tárgyalások folynak a műsoridő bővítéséről is. Sze­retnénk elérni, hogy heti egy órában készíthessenek műsort a debreceniekkel közösen. Amióta működik a fehérgyar­mati átjátszóállomás, arra is lehetőség van, hogy „beszór­ják” magyar adással a határ­hoz közeli ukrajnai, romániai magyar településeket. Ebben nyilván a Szamos Televízió játszhat vezető szerepet. Egy ilyen hazánkból indított mű­sor sokat jelenthetne a szom­széd országok magyarjainak, afféle missziós szerepet is be- tölthet, hiszen sem az ukrán, sem a román televízió nem tartja fontos feladatának a nemzetiségi műsorok gondo­zását. Ukrajnában mostanság csökkentették heti fél órára a magyar nyelvű adást, Romá­niában pedig soha nem volt a magyar szerkesztőségnek el­fogadható műsorideje. Ha a gyarmatiak elképzelé­se megvalósul, az nemcsak a kulturális viszonyokban, de talán a gazdasági kapcsolatok­ban is elmélyülő együttműkö­dést eredményezhet. Az így átjárhatóvá tehető határokra mind a három országnak egy­re nagyobb szüksége van. Szorgalmasan kopogtatunk bebocsátásért az úgynevezett Európa-ház ajtaján, talán egy ilyen közös televízió kulcs le­het az egyelőre megfejthetet­len kóddal felszerelt, rafinált mechanikájú zár kinyitásához. A szatmári táj templomai messze földön is különleges- I ségnek számítanak. Boldogabb országokban egy ilyen műemlékegyüttes megélhetést jelent a környék lakossá­gának. Nálunk ez nem így van. Ma még nagyon kevés a turista. Tudatos templomjáró túrák szervezéséről nincs tudomásunk. Az irodalmi emlékhelyek még csak-csak is­mertek, de azt kevesen tudják, hogy Tiszacsécse neveze­tességei között nemcsak a Móricz-ház található, hanem a szoknyás harangláb is méltó lehetne a kirándulók kíván­csiságára. Fehérgyarmaton a református templom kifeje­zetten építészeti különlegesség. Képünk érdekes szemszög­ből mutatja a templomtorony fából készült tetőzetét Az oldalt írta: Berki Antal A felvételeket Racskó Tibor készítette Lel a fejjel... Jnmcs semmi remeny Áz egyre szigorodó kormányzati intézkedések, a Bok­ros-csomag nem kímélte az önkormányzatokat sem. Az évente zsugorodó, vagy éppen szinten tartott, de az inflációs hatásokat figyelembe nem vevő támogatások mostanra végveszélybe sodorták az önkormányzatok kezelésében lévő kulturális intézményeket. Az egyre,.karcsúsodó" műve­lődési központ az átszervezések után immár könyvtárral is gyara­podott. A város ezzel az összevo­nással megspórolt egy igazgatói fizetést, talán ez segítség lehet a túlélésért folytatott küzdelemben. Márton Istvánnal, a művelődési központ igazgatójával beszélget­tünk a kialakult új intézményről, a várható jövőről és a művelődési ház előtt álló feladatokról. —Milyen változásokat jelent a napi munkában a könyvtár és a művelődési ház összevonása? — Az utóbbi években elég sok munkatársunktól meg kellett vál­nunk, nemcsak itt, de a könyv­tárban is csökkent a létszám. Az igazgató nyugdíjazásával ké­zenfekvő volt a két intézmény összevonása. A munkában azon­ban ez nem jelent változást. Akik eddig a könyvtárban dolgoztak, most is ugyanazt a munkát fog­ják végezni és viszont. Szakma­ilag önállóan dolgozunk. —Tudnak-e a jövőre tervezni? — Úgy tűnik, az eddigi „szű­kítések” befejeződtek. Ilyen ér­telemben nyugodtak lehetünk. Ugyanakkor az élet nem áll meg, ha fogyatkozva is, de feladatain­kat el kell látnunk. Szeretnénk létrehozni egy helyrajzi kiállítást. Megvan az anyag, igaz, jelenleg raktárban tároljuk. Jó lenne, ha szakember kezelné ezeket, és ha egy állandó kiállítóhelyet tud­nánk teremteni. Elképzelések vannak, csak még azt nem tud­juk, miből lehet finanszírozni. Komoly problémát jelent, hogy a színházterem rendkívül rossz állapotban van. A lapostető szi­getelése tönkrement, az elektro­mos vezetékek életveszélyesek, ha kényszerből még rendezünk is valamit, kívülről kell az áramot behoznunk az épületbe. A felújí­tás több millió forintba kerülne, amire jelenleg nincs a városnak pénze. — Mostanában mondják a szakmában: csak fel a fejjel, nincs semmi remény... — így van! Ha nem készül el a közművelési törvény, ha vala­milyen formában nem kondici­onálják a közművelődési terüle­tet, akkor még rosszabb helyzet­be kerülünk, azt is meg merem kockáztatni, hogy az ilyen, kisebb településeken működő intézmé­nyek akár meg is szűnhetnek. Nyugdíjban, de tevékenyen Nyughatatlan ember Fábián fíé/afehérgyarmati könyvtár- igazgató. Amikor harmincnyolc esztendeje megállapo­dott a városban, még nem sejtette, hogy generációk mű­velődését, szórakoztatását fogja segíteni. Amióta 1959 novemberében belépett az akkori járási könyvtár ajtaján, fáradhatatlanul vesz részt a közéletben. Hűséges típus, a sokkal előnyösebb ajánlatokat visszautasítva megma­radt mind a mai napig gyarmatinak. — Amikor elkezdtem itt dol­gozni, még volt kisvasút. Kezdet­ben azzal jártuk a környék falva- it, később motorkerékpárral, az­tán ahogy fejlődtünk, autóbusszal. Tartozott hozzánk harmincnyolc községi könyvtár, mindenhová elmentünk. Segítettünk, ahogy tudtunk. Nagyszerű kollégáim voltak, akik a maguk területén lel­kiismeretesen, lelkesen, nagy szakértelemmel ápolták a könyv­tárügyet. Persze nem csak a szo­rosan vett olvasószolgálat volt a feladatunk. Sokszor csináltunk olyasmit is, ami nem kifejezetten a nú profilunkba vágott. Nem egyszer vállaltunk át olyan fela­datokat is, ami kifejezetten a mű­velődési ház tevékenységi köré­be tartozott. Rendeztünk irodal­mi esteket. Megfordult nálunk szinte mindenki, aki valamit is számított a kortárs irodalomban, de szerveztünk kimondottan szó­rakoztató műsorokat is. Nekem amúgy is az a véleményem, hogy nincs külön könyvtáros, tanár, akármi, csak népművelő van. — Ón körül mindig történik valami. Egy-egy kikapcsoló­dásnak szánt összejövetelről legendákat mesélnek... —Ezek szubjektív dolgok, an­nak azért örülök, hogy jó emlé­kek élnek a köztudatban az ilyen bulikról. Több mint hanninc éve vadászok, szeretem a természetet, és a szatmári térség egyik házi­gazdájának érzem magam. Ne­kem is nagy örömet szereztek ezek a dolgok. Egy pohár bor, vagy egy jó bográcsgulyás mel­lett sok mindent el lehetett intéz­ni. Főzni szeretek, állítólag tudok is, ez a környék rendkívül gazdag irodalmi emlékhelyekben, akik már jártak itt, mindig szívesen tér­nek vissza, és ha a jó közérzethez én is hozzájárulhattam, az meg­elégedéssel tölt el... — Hogyan tovább? Mi lesz a nyugdíjas években? — A hetvenes évektől kezdő­dően rendeztünk olvasótáboro­kat a tivadari Tisza-parton, ezt a hagyományt szeretném valaho­gyan feléleszteni. Van Matol- cson egy kis házam, azt szeret­ném átalakítani. Úgy képzelem, hogy a határon túlról fogadnánk gyerekeket, akiket fafaragásra, agyagozásra, bőrös szakmára ta­nítanánk, kicsit „családi” alapon. A könyvtárhoz sem leszek hűt­len. olvasóként biztosan bejárok majd, és ha kollégáim igénylik, szívesen segítek a napi feladatok megoldásában. Fehérgyarmat Hírek Az önkormányzat testü­letének legutóbbi ülésén a képviselők áttekintették az idei költségvetés időarányos részét, kialakították az 1997- es év pénzügyi koncepció­ját, döntöttek parkolási kér­désekben, valamint az ifjú­sági ház építésének problé­máiról. *** Komoly gondot okoz a városi költségvetésben a jö­vedelempótló támogatások kifizetése, a tervezett húsz­millió forinttal szemben mintegy huszonkétmilliót kell ilyen célra fordítani. *** Várhatóan a jövő évben sem javul az önkormányzat anyagi helyzete. Sokat jelen­tene, ha értékesíteni lehetne a gázrészvényeket, de a tár­gyalások még csak kezdeti stádiumban vannak. Úgy tű­nik, az alapellátásban nem lesz fennakadás. A város költségvetését tekintve gond, hogy amennyivel több pénz folyik be, mint korábban, azt elviszi az infláció. A nehéz­ségek ellenére nem terve­zik a város vagyonának ér­tékesítését, illetve csak ak­kor, ha az végképp elkerül­hetetlen. Ma még nem látszik, mi a haszna, hogy egyre jobban átjárhatóvá válnak a határok. Egyelőre csak a negatívu­mok okoznak nem is akár­milyen gondokat. A keres- .kedelem inkább csak a turis­taforgalomban jellemző. Az intézményesített gazdasági kapcsolatok száma elenyé­sző. Van bizonyos együtt­működés a vállalkozások között, de komolyabb gaz­dasági eredmények nélkül. Itt is igaz, hogy túlságosan a határon van a település. A külföldiek inkább beljebb alakítanak ki közös társasá­gokat, inkább országos mé­retekben gondolkodnak. *** A város mindenképpen fenn kívánja tartani oktatási intézményeit, vezetői ponto­san tudják, hogy iskolaháló­zat nélkül nincs jövője a te­lepülésnek. Bevezették az emelt szintű oktatást, tago­zatos iskolákat alakítottak ki, és vigyáznak a város kö­zépiskoláira is. Az alapvetően mezőgaz­daságból élő vidéken ko­moly gondot okoz az ágazat pillanatnyilag tragikusnak is mondható helyzete. A kör­nyék híres almatermelő vi­dék volt, ma csak a kihúzott fák vagy az elhanyagolt ül­tetvények jelzik a valami­kori gazdagságot. Ezt a vá- ros pénzügyileg is megérzi, arról nem is beszélve, hogy a valamikori gazdálkodók helyzete egyre reménytele­nebb. Egyre többen kerül­nek ki közülük a jövedelem- pótló támogatásból, esetük­ben a jövőre életbe lépő szo­ciális törvény lesz érvényes.

Next

/
Thumbnails
Contents