Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
6 1996. december 18., szerda Riport UJ KELET Rémhíreket hordoz a Gólya-hír! Úri Mariann (Új Kelet) „Kedves szülő, leendő szülő! Nyilván tudja, hogy mi az a védőoltás. Valószínűleg Ön is kapott. Azt viszont biztosan nem tudja, hogy az oltások — az orvostársadalom berkein belül— mindig is ellentmondásos témának számítottak. Azok, akiket az első oltásokkal egy időben figyelmeztettek a veszélyeire, már békében nyugszanak sírjaikban. Helyükbe léptek mások, akik a mai helyzetet megpróbálják józan kritikával vizsgálni. Ok folytatják a régiek munkáját. Szorgalmas kutatómunkájuk során megdöbbentő dolgokra derült fény. Arra például, hogy az oltások Sclerosis Multiplexet, cukorbetegséget, epilepsziát, szellemi visszamaradottságot, túlzott aggresszivitást, hyperaktivitást, tanulási nehézséget stb. eredményezhetnek. A vita még ma is tart. Egy gond van csupán : amíg az orvosok vitatkoznak, bennünket és gyermekeinket továbbra is beoltanak. Egészen addig, míg vezetőiket sikerül meggyőzni a veszélyekről. Az iménti soroka „Gólya-hír” Várandós, és Kisgyermekes Szülők Országos Információs Egyesületének kiadványa bevezetőjében olvashatók. A szórólap — állításuk szerint—azt a célt szolgálja, hogy a vitába a szülők is beleszólhassanak. Hogy ne csupán akkor ébredjenek rá, mit tettek gyermekeikkel, amikor a dolog eldőlt a fejük fölött.” Érvként — 1933-tól kezdve egészen napjainkig—több oldalon keresztül idéznek neves orvosi szaklapok cikkeiből, melyek mind az oltások okozta csecsemő- halálról, vagy a kisdedek súlyos károsodásáról számolnak be. Számos speciális vizsgálat eredményét írják le, amelyek különböző számú esettanulmányon alapulnak, így például egy Nagy-Britanniá- ban végzett, oltásreakciót megfigyelő kutatás alkalmával a kiválasztott 36 csecsemőből 2 meghalt, 4 felgyógyult, 1 féloldalára tartósan béna maradt, 3 epilepsziás, 4 értelmi fogyatékos lett, 22 gyermeknél pedig az értelmi fogyatékossághoz epilepszia is párosult. A szórólapból az is kiderül, a Washingtoni Tudományos Akadémia Orvostudományi Intézete 1994-ben nyilvánosságra hozta, hogy évekkel ezelőtt egy bizottság tanulmányozni kezdte az oltások okozta károkról szóló cikkeket. Az eseteket megvizsgálták és a dokumentumhálókat figyelembe véve megállapították, igazolt az alábbi ok-okozati összefüggés: — kanyaróoltás, valamint az oltás okozta kanyaró — FiPerTe-oltás, valamint a légzés- és szívbénulásos sokk, — MMR (kanyaró—mumpsz —rózsahimlő) oltás, valamint a megnőtt trombóziskészség, —- MRR-oltás, valamint a légzés- és szívbénulásos sokk, — Hepatitis B-oltás, valamint a légzés- és szívbénulásos sokk között. Ezenfelül megállapították, igen valószínű az ok-okozati összefüggés: — DiPerTe-oltás, valamint a Guillain—Barre szindróma, — kanyaró-oltás, valamint a légzés- és szívbénulásos sokk, — tetanusz-oltás, valamint a kar-, ideggyulladás, — Sabin cseppek, valamint a Guillain—Barre szindróma között. Németországban, Nagy-Bri- tanniában, Finnországban, Belgiumban, Svájcban, Hollandiában vagy például Norvégiában nem kötelezők a védőoltások. Az Egyesült Államokban pedig a szülők felmenthetik gyermeküket, ha az oltás ellentétben áll világnézeti vagy vallási meggyőződésükkel. Sőt, az USA- ban az oltás okozta károkért esetenként 2—4 millió dollár kártérítést ítélhet meg a bíróság. Mint írják, nálunk mindez elképzelhetetlen. Az országban számtalan gyerek áll védőoltás előtt évente, akiknek bizonyítottan esélye van arra, hogy komplikációk lépnek fel. Szüleik egyelőre hiába szeretnék maguknak a más országokban élő szülőket már megillető jogot. Azt, hogy eldönthessék, kite- szik-e gyermeküket a bizonyított veszélyeknek vagy sem. Mert akinek a gyermekével megtörténik a baj, annak az az egyetlen, nem számít, hogy statisztikailag csupán egy a 167-ből, 400-ból, vagy akár a 4000-ből! Pánikot keltenek a szórólapok Szórólapok mindig is voltak. Hol diákok, hol az iskolapadból kinőtt fiatalok, hol pedig erre a célra felbérelt emberek terjesztették. Manapság szinte minden rendezvényről ezen keresztül tájékoztatják a lakosságot. Szórólappal, amelynek feladata, hogy információt közöljön a megcélzott réteggel, felhívja a figyelmet valami érdekesre, fontosra. A Gólya-hír Várandós és Kisgyermekes Szülők Országos Információs Egyesülete azonban nem tájékoztatásra, hanem pánikkeltésre használta fel a könnyen terjeszthető nyomtatványt. Országszerte osztogatják a védőoltások ellen szóló kiadványt, amelyben alulértékelve azok fontosságát és jelentőségét, semmibe véve az orvosok által elért eredményeket, gúnyos hangon írnak az oltásokról. Figyelmen kívül hagyják, hogy több millió gyermek nőtt fel világszerte egészségesen, mert idejében megkapták a vakcinát, amely megvédte őket az egyébként veszélyes, nemegyszer halálos betegségek ellen. Elfeledkeznek arról, amíg nem voltak védőoltások, hányán haltak meg csecsemőkorban és hányán estek áldozatul a pusztító járványoknak. Szórólapjukban egy sort sem írnak minderről, csak olyan példákat sorolnak fel feltételezett szövődményekről, amelyek nem bizonyítottak. Megtévesztő irományukkal megzavarhatják a kevésbé tájékozott szülők fejét. Értelmetlen és hiábavaló hisztériát kelthetnek, ami semmi jóra nem vezethet. Felelőtlenül olyasmit követelnek, amit egy kulturált társadalom nem engedhet meg magának... A szórólap alján megadott telefonszámon elindulva próbáltuk felvenni a kapcsolatot az egyesület vezetőivel, ám mind ez ideig senkivel nem tudtunk beszélni. A telefont ugyanis egyetlen egyszer sem vették fel. Kíváncsiak lettünk volna arra, kik állították össze a röplap szövegét, honnan, milyen forrásokból szerezték az információkat, és egyáltalán meggyő- ződtek-e azok helyességéről. Mert az, amit ők nagy nyilvánosság előtt terjesztenek, a szakemberek szerint félrevezetés. Szándékos félrevezetés Dr. Budai József, a fővárosi László Kórház professzora, a téma jeles szakértője felháborodottan fejtette ki véleményét. Az iromány elolvasása után megállapította, hogy féligazságot tartalmaz, amely tendenciózusan támadja a védőoltást. Csakis a nemkívánatos szövődményeket említi, de az eredményekről nem szól. Elhallgatja, hogy hazánkban évek óta nincs diftéria, amibe annak idején ezrek betegedtek meg és a halálozási arány húszszázalékos volt. Nem szól arról sem, hogy nincs kanyaró és gyermek- bénulás, amibe szintén gyermekek ezrei haltak bele vagy lettek örök életükre nyomorékok. Kizárólag a hátrányokról ír. Arról, hányán haltak bele a különböző oltásokba, de azt sem említi meg, mennyi esetet vizsgáltak meg. így nem ellenőrizhető az általa felsorolt „tények” valószínűsége. Ugyancsak megfeledkeznek arról, hogy bár az USA-ban valóban nem kötelező az oltás, de anélkül nem engedik a gyermeket bölcsődébe, óvodába, iskolába stb., sőt, más országokból sem engedik be azokat, akiknek hiányoznak a szükséges védőoltásai. Más szóval, indirekt kötelező rendszer van. Természetesen az orvosok tudnak a szövődményekről és az úgynevezett oltási ártalmakról. Kérdés: hogyan arányul mindez ahhoz a veszélyhez, ha nem lennének oltások és továbbra is járványok dúlnának. f--------------------------------------R oh anunk. Ebben a megélhetésért folytatott küzdelemben az egész életünk egy nagy száguldás, s közben talán elfutunk az élet olyan apró kis csodái mellett, melyeknek értéke pénzzel nem mérhető. Bizonyára többen voltunk, akiknek ez a gondolatsor végig- pörgött a fejében, ott, a nyíregyházi, Széchenyi utca 20. számú épületben, ahová a napokban a Nyugdíjasok Közössége Karitatív Egyesületétől egy találkozóra kaptunk meghívást. Úgy kezdődött, hogy mint minden kedden, lapunk egyik száma a közösség klubj ának asztalán feküdt, aki akarja, átolvashatja. Az egyik klubtag, László Györgyné is megnézte, mit ír az újság, amikor benne egy fényképet látva hirtelen felkiáltott: — Ez az én volt tanítóm! Emlékképek tűntek elő a múlt messzi ködéből, hirtelen visszafiatalodott, s egyszeriben annak a szamosújlaki kislánynak érezte magát, aki ott állt az iskolában tanítója előtt. Erős elhatározás érlelődött benne: találkozni kellene a tanító úrral. Segítőtársra talált Makara Istvánná, a klubvezető felesége személyében, ment és jött a levél, s az egykori tanító, a harctéri helytállásáért a rendszerváltás után vitéz- V__________________________ zé avatott Erdélyi Béla 86 évesen is vállalta, hogy decemberben előadást tart a klubtagoknak. (Mert róla szólt az a cikk az újságban, abból az alkalomból, hogy háborús dokumentumregényéből harmincrészes sorozatot közöltünk lapunkban. ) A határszéli kis szatmári faluból, Rápoltról utazott el, hogy beszéljen a Don-kanyar melletti ütközetekről, melyeket a hadsereg tisztjeként élt meg, illetve szóljon írói pályájáról, céljairól. Akár egy kisebb lakodalomban, úgy készültek Rozsréten a László-portán: disznót vágtak, főtt a húsleves csigatésztával, sült a hurka-kolbász, a torta. A klubhelyiség mellett, Makaráék lakásán terítettek, s amikor a tanító úr megérkezett, a sürgő-forgó asszonyok között azonnal felismerte volt tanítványát: — Te vagy Szigeti Ellusl Ötvenhat éve látták egymást utoljára, de pillanatok alatt közös volt a gondolatok hullámhossza, s repültek vissza Szamosújlakra. A kislány az elemi iskola alsó osztályaiban járt a tanító úr elé. Mindenes volt a tanító, az egész falu ügyintézője, aki amellett, hogy százhat gyermeket oktatott, még tudott ünnepélyeket, versenyeket szervezni, s a szó igazi, jó értelmében vett népművelő is volt. — Nem is a tanulásra emlékszem —halljuk Elluskától —, hanem arra, hogy mindig az emberséget tanította. Azt, ami a magyar embernek kötelessége: a tisztességet, a haza szeretetét, a hitet és a család összefogásának fontosságát Egy epizód megült valahol az emlékezet bugyraiban: ő volt a nemzeti zászló szalagtűzője, s a társának—ez és ez volt a neve a kisfiúnak — székre kellett állnia, mert kisebb volt nála. Nagy a kacagás, és eközben előkerülnek a fényképek. — Mi is hatan voltunk testvérek, nekem is hat gyermekem született: öt fiam van és egy lányom, meg hét unokám. Tessék csak nézni! Áz egyik képet fájdalmas sóhajjal nyújtja át: — Ez volt az én uram, sajnos, már eltemettük... Régebbi és friss családi fotók között (véletlenül?) néhai Antall József miniszterelnök arcképe... Majd újabb csomagot vesz elő: egy kitüntetés. A haza szolgálatáért arany fokozatát 1989- ben kapta, azzal ismerték el az édesanya érdemét, aki öt katonát adott a hadseregnek. — Tessék elhinni, ez az arany volt életemben a legszebb elismerés... Nagy tisztelettel Elluska is érdeklődik a tanító úr családja felől, s láthatóan büszkén nyugtázza, hogy mindkét Erdélyi-fiú egyetemet végzett, doktorált ember lett. — Tetszik tudni, tanító úr — szól kedves-mosolygós őszinteséggel —,az az igazság, hogy én csak egy egyszerű parasztasz - szony vagyok, de amit a tanító úrtól tanultam, azt soha nem felejtettem el, és soha nem is fogom. Észre sem vesszük, teljesen besötétedett. A busz este 6-kor indul Béla bácsival, és milyen messze van így télidőben a szatmári rész. A búcsú megható, mert Elluska már elindult, de még egyszer visszafordul elköszönni: — Áldja meg az Isten a tanító urat! K i tudja, látják-e még egymást ebben az életben? Mégis jó volt az adventi várakozás csöndességében megállni egy pillanatra, mert ez a találkozás az ott jelenlévők, mindannyiunk szívét fényességbe öltöztette. Elluska aranya Baraksó Erzsébet (Új Kelet) v ' - J Töltik a sziIveszterrevaIót Nagyüzem a húsüzemben Fullajtár A ndrás (Új Kelet) „Nyakunkon a disznóvágás, csak az a gond, hogy se kés, se disznó, se szalma” — jutott eszembe egy régi népi kesergő, amikor a Kelethús Kft. Simái úti húsüzemébe látogattunk el az ünnepek előtt. Elfojtott disznóvisítás jelzi, hogy itt minden kellék együtt van a sertésvágáshoz, csupán a régi falusi disznóölésekkor a perzseléshez használt szalmát helyettesíti kopasztóvíz. Belépve az üzembe, a meleg hús illata csapott meg bennünket, keveredve a már kész termékek ínycsiklandozó aromájával. Jól szervezett koreográfia szerint zajlott minden. Az emberi eledelnek szánt röfögök mint sem sejtve sorban várták végük beteljesedését. Gyakorlott kezek munkája eredményeként pillanatokon belül már két fél darabban sorakoztak a szalagon, ahol megkezdődött a szalonna lefejtése és a félsertés darabolása. Egy másik helyiségben elemeire szedték a sertést. Itt •már étvágygerjesztőbb látványt nyújtottak a szépen megmunkált karajok, combok, csülkök... De minden apró porcikának megvan a rendeltetési helye. Van, amiből tőkehús, kolbász, szalámi, virsli készül, vagy éppen füstölt szalonna, vagy csülökként kerül a fogyasztók asztalára. Az egyik helyiségben „virslihegyekbe” ütköztünk, szorgos asszonyok már a szilveszter éjszakára valót töltötték... — A most 11 éves húsüzemünk ez év január 1-jétől új túlajdonossal működik tovább, zavartalanul. Nagyrészt mi látjuk el Nyíregyháza város üzemi konyháit és néhány húsboltját. Ezenkívül a budapesti és miskolci piacokon is jelen vagyunk, sőt, termékeink egy részét, főleg tőkehúsokat a FÁK utódállamaiba exportáljuk — halljuk kísérőnktől, Kovács Pál kereskedelmi igazgatótól. — Mint látható, csak sertéseket vágunk és dolgozunk fel, s a szárazárun kívül előállítunk mindenféle terméket. A mostani év végi hajrával nemcsak az a célunk, hogy teljesítsük a 28 ezer darab sertéskivágási tervünket, hanem arra is készülünk, hogy a közelgő ünnepeken legyen elegendő asztalravaló. Gondolok itt elsősorban műbeles és juhbeles virslikre, amiből 300 mázsát készítünk, vagy a kocsonya-alapanyagokra — fej, láb, csülök —, ebből 200 mázsa vár a fogyasztókra. Az ínyencekre is gondoltunk, igény szerint szilveszterre malacot is vágunk, vagy élőként is értékesítjük. — Az ünnepekre készülve nem illik nehézségekről beszélni, de nem okoz gondot önöknek az értékesítés? Hiszen elég borsosak a húsárak. — Igyekszünk a mindenkori piaci igényekhez alkalmazkodni, és nagy súlyt fektetünk a minőségre. Éppen ezért a még jobb minőségű termékek előállítása érdekében komoly újításokat tervezünk üzemünkben. Terveinkhez tartozik az is, hogy jövő év elején, januárban a miskolci után Nyíregyházán is megnyitjuk saját üzletünket, és tovább bővítjük meglévő külföldi exportpiacunkat. Közben a raktárban is nagy a nyüzsgés, egymás után érkeztek a magánvásárlók, kis- és nagykereskedők, akik ezúttal főleg kocsonyahúst és virslit vásárolnak.
