Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-16 / 293. szám
6 1996. december 16., hétfő Közélet ■»S*». ,*■ ,vft&í/V! 'c “ : {UH UJ KELET Tarnavölgyi György jegyzete A maffia dolgozik... ...a rendőrség szintén. Az egyiknek — az úgynevezett rossz fiúknak — az a dolguk, hogy átverjék a zsarukat. Azoknak meg az a feladata, hogy átverjék ezeket. Ennél régebbi játék kevés van a világon. Mindkét oldal egyik életbevágó tevékenysége: információkat szerezni a másikról, arról, hogy az mit tud, mire készül. A rendőrök egyrészt megpróbálják saját embereiket beépíteni a bűnözők közé, másrészt azok köreiben megfelelő informátorra lelni. A másik oldal ugyanezt teszi. Természetesen. És néha lebukik egy besúgó — nem is él sokáig. Néha meg főhadnagyokat tartóztatnak le, mert a rendőrség maffiaellenes akcióiról adnak át adatokat valakiknek... Mint a napokban is. Most persze jöhetne megint a szöveg: tessék jobban megfizetni a rendőröket, azok mindjárt kevésbé lesznek rászorulva a korrupcióra. Ebben lehet is valami, de én inkább elgondolkodnék egy-két dolgon. Például azon, hogy mivel a rendőrök fizetése nagyjában- egészében egyforma az országban — egyformán kevés —, feltételezhető lenne, hogy minden rendőr megvesztegethető, és meg is vesztegetik őket. Ha ez igaz, akkor lőjük főbe magunkat, mielőtt ők teszik meg. De nem igaz! Nyilván több oka is van, hogy nem engednek a csábításnak. Az egyik: nem csábítják őket. A másik: félnek a lebukástól. A harmadik: ép erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Magyarul: tisztességesek. Ha a fenti felsorolást vesszük szemügyre, valahogy ismerősnek tűnik. Hát nem olyan, mintha nem csak a rendőrökről, hanem bárki másról szólna? Rólam, rólad, róla? Rólunk. Miért is lenne más a rendőrség, a rendőrök, mint a közeg, amiben élnek és dolgoznak? Ez a mai Magyar- ország. Mint ahogyan az is jellemző, hogy valami ötvenezerért adta el a rendőr a talán milliárdok sorsáról döntő információkat... A távfűtés harminc éve... ...működik Nyíregyházán, a múlt héten rendezvénysorozattal emlékezett meg erről a Nyírtávhő Kft., mely mai gazdája e szolgáltatásnak. Látványosan mutatták be a (szó szerinti) Mí-korszak idejét, s az volt a vége a dolognak, hogy íme: itt van egy sor olyan műszer és masina, mivel mérni lehet a távhőfogyasztást a lakásokban. Vagyis elérünk harminc esztendő után oda, hogy tömegesen elterjeszthető ez a módszer — vagyis az, amivel igazán piacképessé, versenyképessé lehet tenni e fűtési módot. Sokan morognak ilyenkor. Morog a konkurens, és igyekszik a maga javára billenteni a mérleget. De morog a lakó is, mert hiszi is, meg nem is, hogy a méréssel, a „költségosztással” olcsóbb lehet neki a távfűtés. S az a bizonyos kiállítás, meg a mellé szervezett szakmai és lakossági programok sora azt bizonyítja, hogy igenis van megoldás. Nem véletlen, hogy a megyeszékhely vezetése külön programot indít a jövő évben a célból, hogy minél több helyen valósuljon meg az úgynevezett költségosztásos mérés. Ami annyi: a lakásokban elhelyezett kis műszer regisztrálja, mennyi hőt használtak el, s a végén van az elszámolás, közben egy bizonyos átalányösszeget fizet a lakó. Mondhatjuk persze, hogy már régen meg kellett volna csinálni, hogy mire vártak eddig. De aki egy kicsit is ismeri a város távfűtött épületeinek állapotát bizonyos panel- városrészekben, az nem csodálkozik. Mert tudja: épületfelújítás és más fontos „kellékek” nélkül nem lehet általánossá tenni ezt a rendszert... Gyönyörű fenyőink vannak! ...ezzel csengetett be egy férfiú szombaton a házunkba. Egy pillanatig tétováztam, aztán füllentettem: már megvettük, köszönöm. Továbbment, a szomszédban csöngetett, én pedig szégyenkezve ballagtam be a lakásba. Szégyenkeztem, mert nem mondtam egyebet a kis hazugságnál. Nem vettem még karácsonyfát, de nem azt mondtam neki, hogy köszönöm, nem kérek lopott, de legalábbis gyanús eredetű fákból. Nem kérdeztem meg, van-e engedélye az árusításra. Nem kérdeztem, honnan származnak a fenyők. Nem álltam ki az általam is támogatott elv mellett, hogy ha már ilyen hagyományaink vannak, hát csakis annyi fenyőt vágjunk ki, amennyi feltétlenül szükséges, s azt ellenőrzötten. Hogy a karácsonyfaállítás gyönyörű dolog, de elfacsarodik a szívem az ünnep után kidobott száraz fenyők ezrei láttán. Hogy ötven-száz éve ez egyáltalán nem volt gond. Ma az, nem is kicsi. Ez zöld-álláspont. A fenyők is azok. Ám legfeljebb vízkeresztig. „Jön és megy a boldogság, én élek” A sírásó filozófus Amikor István Kovács megkapta diplomáját a stockholmi egyetem filozófiai fakultázsán, úgy döntött, tovább tanul és tüstént jelentkezett a lundi egyetem teológia tanszékére, hogy elmélyedjen a vallástudományban. Az évfolyam legjobbjaként végzett, és ahogy kézhez kapta teoló- gusi diplomáját, haladéktalanul munkát vállalt. Elment sírásónak... Palotai István (Új Kelet) — Uramisten! Ezer éve nem láttalak — köszöntöttem örömmel a napokban, amikor Pesten véletlenül összefutottam vele. — Hogy vagy? Mit csinálsz ? Hogy kerülsz ide ? — zúdítottam rá kérdésáradatomat. — Anyámékat látogatom. Minden évben egyszer elza- rándoklok ide. Miattuk. — Csak miattuk? Te igazi politikai menekült voltál. Nem vonz a hazajövetel lehetősége? — Haza? Az én hazám nem ilyen... Az én hazámban nem kukáznak és rabolnak fényes nappal az utcán. Az én hazámban rend van és béke. — Svéd lettél? — Még csak az hiányzik. Az én hazámban tudják az emberek, hogy mi a különbség Bukarest és Budapest között. Az én hazámban van az életnek tétje, a „strugle for life” létező valóság. Az én hazámban a gonolat szabad és virágzik, nem pedig köznevetség tárgya!-—Hol laksz? — Malmőben. __??? — Nem érted? Nekem nincs hazám. Vagy lehet, hogy még nem fedeztem fel? Ki tudja... Élni mindenhol lehet. — Sok minden változott a világban, amióta nem találkoztunk. Akkoriban, mint évfolyamelsőtől nem volt ildomos megkérdezni, hogy egyrészt a filozófusi diplomád megszerzése után miért jöttél a teológiára, illetve hogy teológusi diplomád kézhezvétele után miért mentél el sírásónak? — A második kérdésedre könnyen felelek. Azért lettem sírásó, mert józan belátásom szerint ez az egyetlen igazán értelmes munka a világon. Arról nem is beszélve, hogy perspektívája van... — Viccelsz? — Szó sincs róla. így gondolom. Minden egyéb munka értelmét vesztette a világon akkor, amikor fizetni kezdtek érte. Mert ettől tűnt el az alkotás tisztessége, igazi öröme. Jövedelemforrás lett, és ez teljesen ellenkezik az emberi természettel, az emberrel, aki nem robotolni jött a világra, de akinek terített asztal volt a világ. Gondolj csak azokra az Amerikában őshonos indián törzsekre, amelyek inkább kipusztultak, semmint hogy kötelező munkára adták volna a fejüket. Sajnos az élet egyetlen biztos realitása a halál. Aki ebből él, az nem más kárára teszi. Ugyanez viszont semmi másról nem mondható el manapság, amikor már higany is van a levegőben. — Természetvédő lettél? — Nem. Realista. — Véletlenül nem nihilistát akartál mondani? — A nihilista ab ovo nem hisz semmiben. Ez a kiindulási pontja. Nálam nem ez a helyzet. Én tapasztalati úton jutottam a nézeteimhez. — Amikor a teológiát el- kezdted, már akkor is ilyen gondolatok hordozója voltál? Én mindenesetre nem vettem észre, pedig évekig tanítottalak... — Akkoriban még csak kapisgáltam az igazságot. Az alapvető indíttatásomul szolgáló élményt már átéltem ugyan, de még nem állt össze a kép. — Mi volt ez az indíttatás? — Akkoriban még nem tudtam róla beszélni, de ma már igen. Nem tudom emlékszel-e, hogy van egy szellemileg sérült kisfiam, akit egyedül nevelek? Az ő betegsége a messzi időkbe nyúlik. Az édesanyja belekeveredett egy gyilkos szektába és vallási tébolyba esett. Elhagyott és a szekta kommunájába költözött. Magával vitte a kisfiúnkat is. Hiába próbáltam visszaszerezni őt a világnak és természetesen magamnak, a hatóságok hajthatatlanok maradtak. Ä kisgyermeknek az anyjánál a helye — mondták. Aztán összejött ott valami férfivel, aki egy szép napon „vallásos transzba” esett és egy nagy konyhakéssel megölte, majd formálisan kibelezte a feleségemet, az akkor hatéves kisfiam szeme láttára... Nos... Azt kérdezted, hogy miért jelentkeztem a teológiára? Tisztában akartam lenni a vallások belső rendjének igazságaival. Ha egyáltalán van ilyen. Azt hiszem jobb, ha hagyjuk ezt a témát... — Még mindig a temetkezésnél dolgozol? — Nem. Kirúgtak, amikor megtudták, hogy mi a végzettségem. Elmentem kertésznek. Parkrendezéssel foglalkoztam. Közben folyamatosan írtam a könyvemet, ami tulajdonképpen egy filozófiai állásfoglalás a ma világáról, a ma Svédországáról. Amikor kész lett a kézirat, elküldtem vagy húsz kiadónak, mindhiába. Senki sem volt hajlandó felvállalni az abban foglaltakat. Végül mérgemben vettem egy őskori tekerős nyomtatógépet és magam fogtam hozzá a könyv elkészítéséhez. Pénzem persze nem volt, így mindent úgy szedtem össze, ahogy sikerült. A könyvek is négyféle papírból vannak. Kétszáz példányt csináltam, ebből százat elküldtem a könyvtáraknak és azoknak az oktatási intézményeknek, amelyek filozófiát is tanítanak. Egy hét múlva elkelt a többi száz is. És bár sokan akartak még vásárolni, többet nem készítettem belőle... Elegem lett... — Mit csinálsz jelenleg? — Semmit. Szociálon élek. Megvagyok. Voltam Tahitiben, ott szerettem volna maradni, ott akartam élni, de ez ma már lehetetlenség. Még a francia állampolgárok is nehezen kapnak letelepedési engedélyt. Hát hazamentem Svédországba. Aztán megnősültem újra, a gyereknek is jól jönne egy anya, gondoltam, és hozattam egy lányt Thaiföldről. Nem jött össze. Egy hónap múlva elváltam tőle és vissza- küldtem. Azóta egyedül élünk a gyerekkel, mint eddig is rendesen. Már nem kísérletezem. —Nem is tudom sírjak, vagy nevessek. Te most boldog, vagy boldogtalan vagy? — Nincs ilyen. A boldogság állandóan változik, jön és megy. Élek. Ennyi. Nem is olyan kis dolog... Közel egymilliós bírság F. A. (Új Kelet) A hét végén ismét tapasztalhattuk, hogy a szokásostól több rendőr teljesített szolgálatot megyénk útjain. Ennek oka, hogy az MRFK közlekedési osztálya az egész megyére kiterjedő közlekedés-ellenőrzési akciót tartott szombaton 14-től 20 óráig és vasárnap reggel 8-tól 14 óráig. A kétnapos fokozott ellenőrzésben több mint ötszázötven fő vett részt, köztük a rendőri állomány egy része, polgárőrök, határőrök, vámosok és a közlekedési felügyelet munkatársai. Az akció elsődleges célja volt a gépjárművek őszi—téli átállásának az ellenőrzése, az ittas, gyorshajtó és más szabálytalanságot elkövető gépkocsivezetők kiszűrése. Nem utolsósorban nagy hangsúlyt fektettek a kivilágítatlanul közlekedő kerékpárosokra és a szabálytalanul közlekedő gyalogosokra, mert az utóbbi időben számos balesetnek voltak okozói. A két nap tapasztalata, hogy a gépkocsivezetők továbbra sem veszik komolyan az őszi—téli átállást. Sok esetben nem megfelelőek a világítóberendezések, számos ellenőrzött gépjárművön „tükörradiálok” voltak, nem beszélve az autók egyéb műszaki hiányosságairól, mint például a fékberendezések nem megfelelő működése. Az említettek miatt összesen 913 ezer 500 forint helyszíni bírságot szabtak ki, amin 769 szabálytalankodó osztozott. Szabálysértési feljelentést 172 személlyel szemben tettek. Ezek között nyolc ittas vezető, 27 gyorshajtó is akadt, de huszonegyen úgy ültek volánhoz, hogy nem rendelkeznek vezetői engedéllyel. Hat fő akadt horogra, akik a tilos jelzés ellenére is vígan tovább közlekedtek. Az alkoholszondába 832 járművezető fújt bele, közölük tíznél színező- dött el a műszer kisebb, vagy nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása miatt. Ittas vezetés miatt öt vezetői engedélyt vontak be, és 25 gépjárműről levették a hatósági jelzést. Az utóbbi okai között első helyen szerepelt a nem megfelelő műszaki állapot. A két nap alatt egy körözött személyt elfogtak és egy eltűnt személygépkocsi is előkerült. Jónak értékelhető, hogy az akció ideje alatt csak egy könnyű sérüléssel járó baleset történt. A KELETHÚS Kft. felvételt hirdet húsipari szakmunkások részére > Jelentkezés: Acs József üzemvezetőnél Cím: 4400 Nyíregyháza, Simái út 40. Belépési határidő: azonnal. Bérezés: megegyezés szerint. Fent és lent
