Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-12 / 290. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. december 12., csütörtök 7 Munkanélküliség, pénztelenség és elkeseredés. Talán nincs is olyan városa, települése ma Magyarországnak, ahol ez ne okozna problémát. A város utcáin járva arról kérdeztük az itt élőket, szerintük milyen mértékű Baktalórántházán a munkanélküliség, és hogy ez hogy hat a közelgő ünnepekre. — Ha valaki, hát én akkor tudom, mit jelent a munkanélküliség. Vízvezetékszerelő a szakmám, mégsem tudok elhelyezkedni sehol. Egyedül Budapesten tudnának munkát ajánlani, de olyan, mintha itthon maradnék a támogatással, mert magamnak kellene fizetnem — Bár minket a munka- nélküliség már nem nagyon érint, azért azt látom, hogy milyen nehezen élnek meg a fiatalabb emberek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mi dúskálunk a jóban. Az uram is beteg ember, mindketten a nyugdíjból élünk, és az nem sok. Mire kifizetem a Mandácskóné: — Összeteszem a két kezemet, hogy a férjemnek és nekem még van munkahelyünk. Egyre több olyan ismerősünk van, aki a legjobb képesítés mellett sem tud munkába állni és jövedelem- pótló támogatásból vagy különféle segélyekből élnek. Két gyerekünk van, így családi pótlékkal együtt havonta negyvennégyezer forint gyűlik össze a családi kasszában. Persze nem ebből kell gazdálkodni, hiszen mire kifizetjük az OTP-köl- csön esedékes részletét, a gázt, a villanyt, a vizet, a gyerekek csekkjeit és megvesszük a férjem nyolcezer forintos autóbuszbérletét, már alig marad valami megélni. Azt a kicsit kell aztán Simán Sándor: az utazást és a szállást is. Három havonta járok jelentkezni a munkaügyi kirendeltségre, de még soha nem tudtak munkát felajánlani. Még szerencse, hogy anyóso- mékkal lakunk, így legalább ők tudnak egy kicsit segíteni nekünk. Van egy kislányunk, s mire a 7680 forintos havi járandóságomból kifizetem az óvodai díjat, már csak annyi marad, hogy egyszer bevásároljunk. Az ünnepnek azonban még mindig van valami misztikuma a számomra. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen nehezen is élünk, a kisgyerek miatt karácsonyfát mindenképpen állítunk. Azt is bevallom, most, hogy felvettem a pénzt, bevásárlás helyett a lánynak vettem egy kis apróságot. Rózsa Józsefné: vizet meg a villanyt, alig marad valami kis kevés. Higgye el, megpróbáltam, de egyikkel sem lehet már jobban spórolni. Világítani, mosni és tisztálkodni mindenképpen kell. Bár a gyerekeim tőlünk elég távol élnek, azért minden karácsonykor összejön a család. Ilyenkor nagyon boldog vagyok, mert nemcsak az unokák, de már két dédunoka is az ölembe kuporodik. Nem veszünk egymásnak drága ajándékokat, de mindenki talál majd egy kis csomagot a fa alatt. Az idén a sütéssel nem lesz gondom, mert az egyik lányom magára vállalta elkészítésüket, de a hagyományos húslevest és töltött káposztát mindenképpen én készítem el a családnak. beosztani egész hónapban. Szeretem a karácsonyok meghittségét, melegségét. Ebben az évben azonban a Jézuska a két gyereknek csak valami olcsó játékot hoz majd. Az oldalt írta: Sikli Tímea A felvételeket Bozsó Katalin készítette Fenyőünnep és betlehemes játék A központi óvodában már igencsak ünnepi a hangulat. Az ajtókon kis koszorúk, gyümölcsfüzérek és papírból készített Télapók, fenyőfák fogadják a látogatókat. Az egyik szobából karácsonyi ének, a másikból betlehemes játék hangja szűrődik ki. A harmadik szobában csend van, de mikor benyitunk, hamar kiderül, itt sem tétlenkednek a gyerekek. Az apró kezek ügyesen vagdossák a színes papírlapokat, fűzik egymás mellé a fagyöngyöket. Megcsodáljuk munkájukat, aztán az óvodavezető Kemény Pálnéval az irodában ülünk le beszélgetni. — Ebben az épületben hosz- szú éveken át bölcsőde működött. Aztán, ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett az igény a legkisebbek elhelyezésére, így az óvoda kapott helyet e falak között. Még így is csak két épületben tudtunk helyet adni a száznyolcvan beíratott gyermeknek, öt, illetve három csoportra osztva őket. — Milyen közösségekben élnek itt a gyerekek? — A hagyományos kis-, középső- és nagycsoport már nincs meg nálunk. Osztatlan csoportokban élnek köztünk a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy A város képviselő-testülete december 19-én tartja soron következő ülését. Ezen, a város vezetői értékelik majd az ez évi gazdálkodást, és szóba kerül a jövő év anyagi koncepciója is. Az ülés témája lesz a költségvetés módosítása és a közmeghallgatás előkészítése. A legfontosabb napirendi pontnak azonban talán a gyógyszertár privatizációjának újratárgyalása ígérkezik. Már többéves hagyomány a városban, hogy karácsony előtt az önkormányzat vezetői nyugdíjasnapot szerveznek, melyen Baktalórántháza nyugdíjasait látják vendégül. Az időpontról december 19-én dönt a képviselő-testület. Szintén az ülés tárgya lesz a közoktatási intézmények vezetőinek megválasztása, csakúgy, mint az, hogy a háziorvosi betegellátásra kapott pénzből hogyan lehetne leghatékonyabban korszerűsíteni a felnőtt- és gyermekellátást. A város két óvodájában a téli szünetet december huszonhét és január másodika között tartják a kis társaságokban kisebb és nagyobb gyerekek egyaránt vannak. Mivel egy korosztályon belül sincs két egyforma gyerek, így ez a megoldás óriási segítséget nyújt nemcsak magának az óvónőnek, de az apróságoknak is. Van olyan gyerek, aki esetleg kicsit nehezebben tud eleget tenni a rábízott feladatoknak, és vele bizony egy osztott csoportban gyakran előfordulna, hogy társai esetleg kicsúfolnák lassúságáért. Itt viszont ez nem esik meg, mert ha éppen nem az öt-, akkor a négyévesekkel fog együtt haladni. Abban azonban, hogy egy gyereket se érjen megkülönböztetés, nagy szerepe van a csoportokat összefogó óvónőknek is. —Hogyan élik meg ezt a fajtafelosztást az óvodások? — Mi úgy látjuk, az ő szemszögükből is helyes volt döntésünk. A nagyobbak szívesen anyáskodnak a kicsik felett, akik ezt nem is veszik rossz néven. Sokan tanulnak az idősebbektől, hallgatnak rájuk. Bátran kijelenthetem, hogy nálunk szerencsére nem okoz gondot a beilleszkedés időszaka sem, éppen azért, mert többféle korosztály van együtt. meg. Ez idő alatt a két intézmény nem fogad gyerekeket. A szakmunkásképző intézet diákjai december tizennyolc és január hatodika, a gimnázium tanulói december huszonkettedike és január hatodika, az általános iskolások pedig december huszonegyediké és január hatodika között örülhetnek a semmittevésnek, a téli pihenésnek. A Gyermekotthonban ebben — Milyen a kapcsolatuk a szülőkkel? — Azt hiszem, példás és szinte egyedülálló. Teljesen nyitottak vagyunk, ami nálunk azt jelenti, hogy akár az édesanya, akár az édesapa a nap folyamán bármikor benézhet az óvodába, sőt előzetes bejelentés után a foglalkozásokon is részt vehet. Gyakran szervezünk úgynevezett munkadélutánokat, amikor szülő és gyermek együtt készítheti el a játékokat, ajándékokat. — Hogyan készülnek az ünnepekre? — Még alig köszönt el tőlünk a Télapó, a karácsony máris itt kopogtat a kertek alatt. így aztán hozzánk már jó néhány napja befészkelte magát az ünnepi hangulat. Nem szabad, hogy a gyermekek csak az ünnep tényét ismerjék meg. Kiemelkedő fontosságú a hangulati előkészítés is, amit legkönnyebben karácsonyi énekek, versek tanulásával, rajzzal és festéssel lehet megteremteni. Tavaly az ovisok tanultak be betlehemes játékokat, most ugyanerre a személyzet vállalkozott, hogy a házi fenyőünnepségen kis műsorral lephessük meg a gyerekeket és a meghívott vendégeket. az évben is megrendezik a már hagyománnyá vált karácsonyi ünnepséget. A kis házi megemlékezésen a szülők nélkül ünneplő gyerekeket vidám műsor köszönti, melyet ebben az esztendőben jórészt a nevelőtestület állított össze. Természetesen az ajándékozás sem marad el. A fa alatt december 23-án mindenki megtalálja a személyre és névre szóló kis csomagot. Baktalórántháza Gondolatok a karácsonyról Amikor a judeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” (Máté evangéliuma) Közeledik a szeretet ünnepe, mely szinte minden ember számára mást jelent. Arról, hogy mit érez és hogyan vélekedik ezekről a napokról Botos Kálmán református lelkész, ő maga osztotta meg velünk gondolatait. — Karácsony Jézus születésének az ünnepe, ám ez így csak akkor igaz, ha szívünkben elfogadjuk Jézust. Modem világunkban sajnos szinte kivétel nélkül abba a hibába esnek az emberek, hogy a szeretet ünnepén ajándékokat várnak. Pedig karácsonykor nem a csomagok bontogatásának, hanem Krisztus várásának van itt az ideje. A hívő emberek Őt várják ezekben a napokban. Azt a Jézust, akit az Isten küldött el hozzánk. Számunkra ez maga az ajándék, még akkor is, ha nem kézzel fogható, hanem inkább a lelkekben él. Ahogy az írás is mondja, keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és mindenek megadatnak néktek. Ez az ünnep a hívők számára más, mint a világi embereké. A reformátusok bűnbánat által és hívő szívvel készülnek a karácsonyra. Erre azonban csak az képes, aki elfogadja urának és megváltójának a személyes Jézust, aki az emberekért jött erre a földre. Nem számít sem a bőrszín, sem a felekezet. Isten minden embert szeret. Erről adtak hírt azon az éjszakán Betlehemben a karácsonyi angyalok is: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen”. A Baktalórántházán élő emberek jó része református vallású, sokan eljárnak a templomba az ünnepek idején is. A templom rendje a karácsonyi ünnepek alatt a következőképpen alakul. December 24-én délután öt órától tartjuk meg ünnepi istentiszteletünket. Karácsony első napján reggel kilenc órakor kezdődik a gyermekeknek szóló istentisztelet, majd ezt délelőtt tizenegytől az úrvacsorás istentisztelet követi. Délután kettő és négy órától Flóratanyán tartunk úrvacsorás, illetve sima istentiszteletet. December 26-án délelőtt tizenegy és délután két órakor várjuk istentiszteletre a híveket. Néhány nappal később, december 31-én pedig óévi hálaadó istentiszteletet tartunk. Az elfekvő épülete még üresen áll Hírek, programok
