Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
UJ KELET Gazdaság 1996. november 4., hétfő 7 Tocsikázunk Kézy Béla (Új Kelet) Folyik a szokásos évvégi kavarás kormányberkekben az adószabályok módosítása körül. Megüti fülemet egy mondat a menetrend- szerű illetékes rádiónyilatkozatában. Eszerint gondot okoz, hogy a külföldi befektetők magyarországi cégeinél az anyaországból ide delegált menedzserek itthoni adója igen magas. Amiért itt 48 százalék adót kell fizetni, annak az adóvonzata Németországban mindössze 4(!) százalék. No és nálunk a társadalombiztosítási kötelezettségek is jóval vaskalaposabbak, mint tőlünk nyugatra. Ezek után lehet számolni. A nyugati befektetők meg is teszik! Kiderül, hogy nálunk a munkaerő nem igazán olcsó. Az más kérdés, hogy magának a munkaerőnek ebből a vaskos árból éppen csak valamicske jut. A nagyobb részt lenyúlja az állam, és azután ellocsikázza. vektorizálja, titokzatos ide- oda utalgatások segítségével baráti alapítványokba helyezi. (Egy civil szervezet szerint még az előző kormány idejében 360 milliárd(!) forint vándorolt különböző akkori kormánybarát alapítványokba.) Ezek után számonkérik a munkaerőtől, hogy miért csak feleolyan termelékeny, mint nyugat-európai társai. Ez. még így sem igazán rossz teljesítmény, hiszen a — valószínűleg bruttó — bér csak ötödrésze azokénak, akik a világ szerencsésebbik felén élnek. Na, persze a nálunk élőknek élelemért, ruháért, közüzemi díjakért, lakásért közel annyit, autóért meg benzinért gyakorta többet kell fizetniük, mint a sokkal jobban dotált nyugati társaiknak. Ezek után engem nem nagyon lelkesít az adókulcsok mostani látszatcsökkentése. Már csak azért sem, mert azért találtak már néhány módot arra, hogy elvegyék az adózó polgártól azt az összeget, amennyit a százalékcsökkentéssel adtak. Csak azért, hogy jövőre is legyen mit eltocsikázni, elvek- ' törizßlfii‘! ki'ni’k h\i tetszik jobban. Igaz, az ellenzék feltár, bírál, fejeket követel. Csakhogy ők meg arra várnak: mikor tocsikázhatnak már végre ők is egy kicsit. Legalább négy évig. — Főnök, találtam egy remek ügyvédet, aki peren kívül, 10%-ért visszaszerzi a doktornőtől a sikerdíjat! Piaci válság az áremelkedések tükrében Dohányvágó agrárolló A dohánytermesztés és -feldolgozás a mezőgazdaság egyetlen olyan szektora, amely stabil piaccal rendelkezik, de ennek ellenére a nyolcvanas évektől elinduló válságfolyamat ma már komolyan érezteti a hatását. Úgy tűnik, hogy a probléma kezelése állami segítség nélkül nem megoldható. Munkatársunktól A legutóbbi, debreceni dohánykonferencián a termelők és a feldolgozók áttekintették a magyar dohányipar múltját, egyelőre kétséges jelenét és kartasztrófával fenyegető jövőjét Az előadásokon elhangzott: az ötvenes években még az jelentette a legnagyobb gondot, hogy a honos fajták nem feleltek meg a hazai klimatikus viszonyoknak, alacsony volt a szárazságtűrő. a vírusellenálló képességük. A minőségi szelekcióra irányuló kutatások gyakorlatilag nem léteztek, a genetikai változásokat csak a tájtermesztési különbözőségek okozták. A stabil alapanyag-ellátást a mind nagyobb ültetvényekkel oldották meg. A dohánytermesztés kézimunka-igényes ágazat, de ennek ellenére a ’70-es évek elején állami támogatással megkezdődött a nagy- üzemesítése. Kevéssel később a csökkenő fejlesztési támogatások és az importtilalom bevezetése után a műszaki innováció megtorpant. Alig tíz év múlva a termesztett fajták már megfeleltek a minőségi követelményeknek, a biztonságosai betakarítható mennyiséggel sem volt baj, viszont kialakult egy közgazdasági bizonytalanság, ellentmondás. Szűkült a jövedelmezőség és az eszközlekötés és túltermelési válságjelei mutatkoztak. Erre telepítési visszafogásokkal reagáltak a termel ők.Az egymással versenyben álló feldolgozók a legnagyobb költségként az alapanyag-felvásárlást tekintették, s területileg behatárolták a feldolgozandó mennyiséget 10-12 hektárra. Kinyílt az agrárolló a dohányszektorban. A felvásárlási árak kötöttek és nyomottak voltak, a mennyiséggel szemben a minőségre helyeződött át a hangsúly, miközben a jövedéki termék előállítási költsége egyre emelkedett. Az elmúlt tíz esztendőben, amíg a nyers dohány ára mintegy 200 százalékkal emelkedett, addig a feldolgozott termékek árnövekedése meghaladta a 450 százalékot. A késztermékgyártó ipar képviselői elismerték ezt, de az energiaár-emelkedést okolva, kitartottak véleményük mellett: várhatóan jövőre további 20-30 százalékkal emelni szeretnék az áraikat. Emiatt viszont elkerülhetetlenné válik az állami támogatásszerkezet átalakítása. A minőségügy közügy! Uj Kelet-információ | . ' ü-' r': ‘ •••■-' ' "■ • •' ■ Az exportterméket előállító és forgalmazó megyei vállalatoknak létszükségletük, hogy felismerjék az ISO 9000-es minőségügyi szabványsorozat jelentőségét, mert ez jelentheti a belépőt a vámkorlátok fokozatos leépítésével együttjáró, mindinkább megnyíló sok százmilliós európai fogyasztói piacra. A Nyíregyháza-sóstói Oktatási Központban november 27-én, szerdán megrendezendő fórumon a Magyar Minőségügyi Társaság, a TÜV Rheiland Hungária VRF, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselői a minőségbizosítási elméletről, amíg az Akaloida Rt., az EKO Kft. és a Taurus Agro- tyre szakemberei a már megszerzett gyakorlati ismeretekről tartanak előadást. Fejpenzszoras Drága egyetemisták, olcsóbb főiskolások! Akár egy levél is kezdődhetne így, amelyet a művelődési tárca címez a felsőoktatásnak. A feladó, de általában mindenki egyetért azzal, hogy a nemzet kiművelt emberfők sokasága nélkül semmit sem ér. A vita csupán azon van, hogy mindez mennyibe kerül az államnak, illetve a felsőoktatás körülményeit mennyire javítja. A fejpénz osztásakor már szinte közhelyszerűek a reakciók: az állami vélemény szerint több, mint tavaly, az oktatási oldal válasza az, hogy ez sem elég. Munkatársunktól A* felsőoktatási törvény nyári módosítása miatt a bázisalapú intézményi finanszírozás a múlté, helyette az oktatott hallgatók száma alapján adandó fejkvóta a mérvadó. Ez viszont intézmény- típusonként más és más, illetve jelentős különbséget tesz egyetem és főiskola között. Az egyetemi fmanszrozási keretből az orvoshallgatók oktatása a legdrágább, mert rájuk évente, fejenként 510 ezer forintot fordít az állam. Ugyanez a művészeti és az agrár-felsőoktatás esetében 390 ezer forint. A műszaki, a tanító- és a testnevelőképzéshez 300, a közdazdász- és bölcsészoktatáshoz 190, a jogászhallgatók okításához viszont csak 110 ezer forint fejenkénti hozzájárulást ad a büdzsé. A főiskolai szintű képzési támogatás — ugyanazon vagy hasonló szakok esetében—átlagosan kevesebb, mint ötven százaléka az egyeteminek. Egyedül a nemzetiségi képzés kiegészítésére fordított állami hozzájárulás egységes az egyetem és a főiskola között. Ezen szabályzás nem vonatkozik a katonai és a rendvédelmi felsőoktatásra, ezen intézmények továbbra is intézményi hozzájárulást kapnak. Beszélgetés Juhász Pállal, az SZDSZ agrárprogramjáról Táj tervekre bontott támogatás MTI A koalíció nagy gyengéje, hogy eddig nem mert, nem tudott világos fejlődési utat megrajzolni, határozott döntéseket hozni a mezőgazdaság érdekében — állítja Juhász Pál,. az SZDSZ agrártagozatának alapító tagja, hozzátéve: — Rengeteg részletkérdésben javult a helyzet, de nagyon törékeny rendszer jött létre, amelynek egységei nem kapcsolódnak egymáshoz. Ezért az SZDSZ-nek kettős feladata van, amelynek kidolgozását az agrártagozat magára vállalja. Fejleszteni kell a kertészetet Juhász Pál a legfontosabbnak azt tartja: erős kapcsolatokat kell teremteni a középvállalkozók és az új agrárszerveződések között! Üzletileg egymásra kell találniuk, és közösen ki kell építeniük egy olyan új információs rendszert, amely biztosítja a vállalkozók megélhetését a piacon. Kifejtette: az Agrárkamara, a Gazdakörök Országos Szövetsége, a MOSZ együttműködését kell megteremteni, és be kell vonni őket a közigazgatásba a jogalkotás munkájába, hogy kritikával és ötletekkel egyaránt segítsék e szervezetek a megfelelőjogszabályok elkészítését és érvényesülését. A másik fontos feladat, amelyet magára vállal a tagozat, hogy elősegítse a magyar mezőgazdaság felkészülését az Európai Unió-beli tagságra. Juhász Pál szerint a eddigieknél sokkal jobban kell tudatosítani, hogy az európai nagy agrárpiacon csak akkor tud megélni és megmaradni a magyar mezőgazdaság, ha minél több versenyképes „részköre” alakul ki. Példaként megemlítette a kertészeti tevékenységet, amelynek a jövőben nagyobb hagnsúlyt kell kapni, mert erre van kereslet. Meg kell teremteni az élelmiszeripari feldolgozás és a nagykereskedői hálózat összekapcsolását. Megfogalmazása szerint azokat kell összehozni, akik egymásban megbíznak. Visszautalva a korábbi állapotokra, Juhász Pál elmondta: máig nem sikerült legyőzni azt a rendkívüli mély válságot, amely 1991 és 1993 között a magyar mezőgazdaságban végigsöpört. Három törvényt említett meg, amelyek szerinte „gyerekségük” miatt nem voltak képesek arra, hogy megalapozzák az átalakult magyar mezőgazdaság stabilitását. A földkiadásról, a földtörvényről és a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvények okozta károkat Juhász Pál szerint még hosszú ideig „nyögni fogja” az ország, tehát egy olyan kényszeradottsággal kell számolni, amelynek feloldása időt igényel. A tőke jön, de szerveződhet is Nehezíti a világos helyzetfelismerést, hogy két szemlélet ütközik. Az egyik a méltányossági megközelítés, amelybe beletartozik az is, hogy elfogadja: az új gazdák felszerelés nélkül dolgoznak, ugyanakkor a szövetkezeti tagok pedig a munkahelymegtartásukkal vannak elfoglalva. A második szemlélet pedig a jövőbe tekint előre, és az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeinek megteremtését vállalja magára. Juhász Pál szerint az a nagy kérdés: mi az, amire a magyar mezőgazdaságnak hosszú távra érdemes berendezkednie. Szerinte a saját erőforrások felszabadítása és az egyes területek összekapcsolódása biztosíthatja csak a tartós fejlődést. Nem vitás, hogy rengeteg tőke áramlott be az élelmiszeriparba és ez a tendencia várható a jövőben is. De tovább kell lépni, és meg kell teremteni a tőketermelés megszervezésének feltételeit is. A jelenlegi állami mezőgazdasági politika legnagyobb hibájának azt tartja, hogy a mező- gazdasági támogatások rendszere strukturálisan rossz. Véleménye szerint a támogatást nem általánosságban kellene odaítélni. Tájakra bontott konkrét termelési és értékesítési terveket kellene készíteni, és a támogatásnak ezeket a „tájterveket” támogatni. Mint az agrárszakértő megfogalmazta: a tájtervek kidolgozásakor többek között össze kell kapcsolni a földhasznosítási egységeket a tájgazdálkodási egységekkel, a vízgazdálkodással, a környezetvédelemmel. Ezeket a komplex terveket ki kell kényszeríteni, hogy a mezőgazdaság ismét tőkevonzó lehessen, és az állami támogatási politika hatékonyan érvényesüljön. Az SZDSZ mezőgazdasági tagozatáról szólva Juhász Pál elmondta: a korábbi hat klub helyett már a tagozat megalakulása óta 18 területi agrárklub alakult, s ezek mind az idén tavasszal szerveződtek. A klubokban legerősebb a középgazdálkodók részvétele és mellettük, annak az agrárértelmiségnek a megjelenése, amely a tanácsadásban, a szolgáltatásban és a fejlesztésben dolgozik. Juhász Pál végezetül azt hangsúlyozta: ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság visszanyerje húzóágazati szerepét, és felkészül- jöh az ÉU-tagságra, az szükséges, hogy a termelés, az értékesítés, a fejlesztés szerves egységet alkosson. Az agrárprogram is ezt tekinti fő céljának. Nem állunk csehül! Tudósítónktól A kereskedelemet a pénz, a profit, s nem pedig a nagy politikai hovatartozás motiválja. A tapasztalatok szerint jelentős a cseh érdeklődés a magyar, és ezen belül a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei termékek iránt. Mindez Prágában és Uherské Hradistében derült ki, ahol a megyei kereskedelmi és iparkamara három képviselője vett részt kapcsolatépítő látogatáson. A fenti gondolatra a Prágában megrendezett FIMA ’96 Pénzügyi és Marketing Kiállítással és az Export- Import Vásárral párhuzamosan megtartott Magyar Napokon derült fény. A tizenhat magyar kiállító között standot bérelt a nyíregyházi EKO Kft. prágai képviselete is. Nagy volt a forgalom az élelmiszeripari termékkiállítóknál. Sok, nagy értékű üzlet született. A megyei delegáció tagjai részt vettek a nemrégiben Nyíregyházán járt dr. Lip- ták Sándor keréskedelmi ta- nácsos hivatali leköszönésén, s megismerkedtek az utódjával, dr. Varga Tiborral. Uherské Hradistében Jiri Zezulak, a regionális kamara igazgatójával folytatott tárgyaláson kiderült, hogy a cseh partnerek és a térség vállalkozói a mainál jóval több közös gazdasági projektben készek együtt- j működni. A megyei kereskedelmi és iparkamara a közeljövőben vendégül látja az igazgatót, hogy a konkrét ajánlatait a megyei vállalkozók megismerhessék. Adósságaink lct37(Újl<eíet) Kifizetetlen számlája szinte mindenkinek van. Nem arra gondolok, hogy gyakorta adósok maradunk szeretettel, emberséggel, barátsággal, esetleg becsülettel. Bár az utóbbi mostanság egyre gyakoribb. Talán ebbe a kategóriába tartozik az a dolog is, amikor a korrupciós ügyek kapcsán arról szól a fáma, hogy pártkasszákba vándoroltak pénzek, régebben az elmúlt, mostanság meg a következő választások, meg a pártfenntartás költségeire. Az a gyanúm, hogy ez így van a világ nagy részén, hiszen az amerikai elnökjelöltek mindketten megvádoltattak a közelmúltban azzal, hogy különböző —áltítólagjogtalan—pénzeket fogadtak el választási kampányukhoz. Vélhetően azonban ebből a pénzből ki is fizették mindazt amit rendeltek. Nálunk is szokás választást szponzorálni. Vannak akik meg is teszik. Azt gondolom tegyék, ha módjuk van rá, hiszen mindenki úgy mulat ahogy a pénze futja. Am az már kissé furcsa, hogy egy sikeres kampány számláit máig nem fizette ki a képviselőt nyíltan felvállaló cég. S talán nemcsak egy van ilyen. Bár, ha végiggondolom manapság az üzleti életben mégsem szokatlan, hogy rendelünk, megkapjuk az árut meg a szolgáltatást, majd fizetés helyett csak legyintünk. Miért lenne ez kivétel a politikai kampányok esetében?
