Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

b / ÜIIMm Mi legyek, ha nagy leszek? Gyermekkorunk masinisztás, pilótás, óvó nénis, színésznős álmaiból kinőve, a far­zsebet és a mellkast egyaránt feszítő kemény 'fedeles érettségit birtokolva jogosan ötlött fel a kér- rdés: mi legyek, ha nagy leszek?! Atyáink tanulásra ösztönző intelmei a mai napig visszhangzik fülünkben: a diploma — ők még hittek benne — úriemberré tesz. 1989-ben, az eszmei pálfordulat után beinduló gya­korlati kapitalizmus nemcsak a munkaerőpiacot, ha­nem az értékrendet is alaposan átformálta... A legkeresettebb foglalkozások ("1 1.Jogász ►> 2. Válságmenedzser 3. Pénzügyi, befektetési tanácsadó 4. Közgazdász | 5. Bróker 4 I 6. Újságíró 7. Vállalkozó fp 8. Orvos 9. Építész 10. Rendőrtiszt, nyomozó A.,./ "s A változó értékszemléletet mutatja a végzős középiskolá­sok véleménye alapján összeálló 1996-os szakmai toplista Vitéz Péter (Új Kelet) Amikor a nép, az isten adta nép még meggyőződéssel hitt abban, hogy a leendő vas és az acél országában a karizmo- sító kétkezi munkával két váll­ra fektethető az amúgy is rot­hadó imperializmus, akkor az egy élet, egy szakma volt a cél, s akeményfejű KMK-sok- ba (szocreál műszó: Közve­szélyes Munkakerülők) gumi­bottal sulykolták bele: ej- nyebejnye, így nem lesz meg­érdemelt nyugdíjas életed. Közel húszévi szocializ­musépítés után, amikor még mindig csak az alapok zsalu­zását igazgatta az uralkodó ideológia, a KISZ Központi Bizottságának agitproposai (ma ezt PR-nek, Public Rela- tionnak nevezik) megsejtésü­ket közzétették egy Ifjúsági Vitakör című könyben: csu­pán egy szakma a munkás- osztály élharcosait nem jut­tatja a paradicsomba. A tíz-tizenöt évvel ezelőt­ti szülői dörgedelem is is­merős lehet: gyermekem, érettségi és szakmák nélkül nem leszel ember. A felkészí­tő intelem néhány év múlva kibővült az ahány nyelv, annyi ember lehetsz, illetve a diploma egzisztenciát teremt szólamokkal. Egy generáció okult az apai élettapasztalatokból. S miközben a diákok az egy­re messzebbről hangzó leni­ni szavak szerint csak tanul­tak, tanultak, tanultak, ész­re sem vették, hogy egy reg­gel még Keleten kelt fel a nap, bágyadó vöröslő suga­rát öt ágra szórva, de estére már Nyugaton tizenkét csil­lag világított meg egy má­sik utat... A szocializmus fundamen­tumába kötőanyagként ada­golt pártdemagógia egyik napról a másikra elillant, s a május elsejei, három, egy irányba néző plakátfiú ter­vezte mű összeomlott. A vál­tozás kikapta a traktorülést bársonyszékké cserélők kezé­ből a kormányt, s kiderült: hiba van a kréta körül. Állt a bál, s üres volt a bolt. A felívelő csillagú közgazdászok bebizonyították: rábukkantak egy negyvenévecskés elszá­molási hiányra. A zseni átlátja a káoszt, csak a kisember tart rendet felkiáltással újkori hon­foglalást rendeztek a nyugatra szakadt nagymenő válságme­nedzserek. Az orcájuk még csak csak befért a mind inkább ki­nyíló határkapukon, de kide­rült, hogy ők nem igazán a vág- tatásba fogott inflációs paripa zsonglőréi. Az egyre növekvő káosz miatt Zalán futása a me­nekülésükhöz képest egy csí­pőficammal világrajött csecs­szopó álma volt arról, hogy ő Ben Jonson lesz, viszont óma­gyar szokás szerint nyílként hátrafelé kilőtt privátizációt sugalló javaslataik célt értek. Sípszó hangzott, s a mind in­kább síkosabbá váló pályára lé­pett a második sor, akik a jég hátán is megélnek: csatasorba álltak a jogászok. A közgazdász­ok tippjei re alapozott kábító hatású javaslatai miatt elvonási tünetek léptek fel a nép köré­ben. Miközben a hideglelést okozó kormánybejelentések hatására kiürült a többség pénz­tárcája, s a kukák körül egyre többen ólálkodtak, addig néhá- nyan cowboyosat sercentve a földre arról vitáztak, hogy azzal a vacak 600-as Mercivel miért nem lehet megrepülni a három kilót. Ehhez hozzáfűzték: így (b... meg) az életben (b... meg) nem jutunk el (b... meg) Európába. A tudás hatalom! De azok a kiművelt emberfők, akik a nép fiainak tanításával voltak el­foglalva, csak akkor kaptak észbe, amikor már késő volt: leszorultak a közkívánati top­listáról. Szépreményű nagyapáink nem látták meg soha a nagy mű elkészültét, s az éhhaláltól egy fokkal nagyobb dőzsölést meg­engedő nyugdíjmorzsáikat sep- regetve legalább nem kell szé­gyenkezniük, hogy olajos me- lósruhában kell belépniük a fe­hér gallérosok elit klubjába. Transatlantic — brit invázió Farkas „Shulcz” Tibor ___ 19 63 januárjában a Beatles együttes Please Please Me című saját szerzeménye már N°1 a slágerlistákon, új időszámítást indítva ezzel, a beatkorszakét. A zenei robbanás természete­sen a szórakoztatóipart is alap­jaiban rázkódtatta meg. Tommy Steel, ClijfRichardvagy a nép­szerű Marty Wilde (Kim Wilde énekesnő édesapja) nyilváno­san dicséri utódait, a Beatlest, és az üzletemberek figyelmé­be ajánlja a négy gombafrizu- rás zenészt, és hasonló társai­kat. A producerek, lemezki­adók pedig az új trendet látva rohannak Liverpoolba, és a többi nagy iparvárosba, hogy aki színpadon áll, sötét klubok­ban játszik, sőt, gitározni is tud, szerződtessék. Új együttesek tucatjait szefződtetik, fedezik fel. Ennek köszönhetően kerül a reflektorfénybe a birmingha­mi Moody Blues, Spencer Da­vis Croup a manchesteri Hol­lies, Hermans Hermits, Roy Harper a New Castle-i Animals, Lindisfarme, Bryan Ferry stb., de ennek a folyamatnak nye­rői Nyíregyháza testvérváros­ának, a London melletti St. Albans városkának büszkesé­gei a Babe Ruth vagy a Rod Argent billentyűs vezette Zam- bies együttes is. Angliában a társadalom mélyrétege hihetet­len bőségben ontja az új zene képviselőit, és a beatzene tár­sadalmi jelenségekkel is meg­erősödve hamarosan beatmoz- galomként halad tovább dia- dalútján. 1963-ban Angliában elszabadul a pokol. A rock and roll bölcsője, Amerika viszont továbbra is figyel, keresi a ki­utat. A rock csendes évei ott még tartanak, sőt, a Kennedy- gyilkosság valóságos dep­resszióba dönti az országot. Kennedy „gyermekei” gyá­szolnak, és ebben a szomorú­ságban a rockzene is osztozik. Amerikában csend van, béna­ság. Nagy szükség volt valami újra, valami fiatalosra, átütőe­rejűre, ami felrázná a fiatalok fantáziáját. Ám Amerikában 1963-ban nincs senki, aki erre a szerepre alkalmas volna. Miért ne lehetne a Beatles? Kérdezte magától a nagy üzle­ti lehetőséget érző Brian Eps­tein, a gombafrizurások mene­dzsere, és megkezdte a fiúk amerikai befuttatásának előké­szítését. Ám a dolog nem ment olyan egyszerűen, ahogy el­képzelte. A Please Please Me Angliában toplistavezető volt, ám Amerikában a Billboard heti szaklap 200-as sikerlistá­jára sem került fel. A hasonló című nagylemez több mint fél évig (30 hét) vezette a brit slá­gerlistát, majd átadta a helyet a második Beatles albumnak, a With The Beatles címűnek, ami több mint húsz hétig ural­ta a listák első helyét. Ám Ame­rikában a Vee Jay lemezcég kiadásában Introducing The Beatles címmel került piacra, de a listákra ez sem került fel. A Vee Jay Records bele is bu­kott a kísérletbe. Az amerikai piac bevételét végül a jó nevű, tekintélyes Capitol lemezkiadó vette kéz­be, amely 50 ezer dolláros rek­lámköltséggel az I Want To Hold Your Hand kislemezt az amerikai fiatalok tudatába jut­tatta. Az igazi áttörést azonban Ed Sullivan tévéshow-ja jelen­tette, amelynek műsorában John Lennonékat több tízmil­lió fiatal láthatta, és néhány perc után Amerika elfogadta a Beatlest. 1964 áprilisában a Billboard sikerlistáján az első öt helyen már Beatles-dalok álltak. A Meet The Beatles-album hetek alatt a szórakoztatóipar történetének legjobban vásá­rolt nagylemeze lett. Ameriká­ban is kitört a Beatles-mánia. 1964 augusztusban a Beatles megkezdi első koncertkörútját, és nyomában több mint egy tucat angol beategyüttes pezs- díti fel a csendes amerikai szó­rakoztatás vérkeringését. Azt mondták, a tanítvány tanítani kezdte mesterét. A sajtó „brit invázióról”, botrányokról, tö­meghisztériáról ír. A Manfred Mann, Animals, a Dave Clark Five, Searchess együttesek az ottani az angliainál sokkal na­gyobb, zajosabb sikereket arat­nak. A „brit invázió” ezekben a hónapokban nemcsak zené­vel árasztja el az új világot, hanem színészek, divatterve­zők (Mary Quant miniruhái), Twiggy, a manöken, Vida! Sassoon, a fodrász is leteszik névjegyüket. Sebők János a „Beatlestől az újhullámig” című könyvében olvasható: „A „birt invázió” Amerika számára mégsem első­sorban zenés vonatkozásban, hanem hatásaiban, hangulatá­ban volt jelentős. Angliában a Beatles-mánia a fiatalok számá­ra csak jó balhét, rebelliót je­lentett. Divat volt, a kor és a fiatalság életérzésének kifeje­ződése, megfogalmazása. Amerikában a Beatles azonban nemcsak zeneileg indított el egy sor előadót — például a Byrds együttest —, hanem megjelenésével, hatásával, fel­szabadító erejével elősegítette az életforma-forradalom, az el­lenkultúra kibontakozását és megvalósítását is.” A két legjelentősebb angol­szász nyelvterületet vagy zenei szigetet az Atlanti-óceán vá­lasztja el. A kulturális csere és kereszteződés mintegy átszeli az óceánt, transzatlantikus vál­tozatokat és kombinációkat hoz létre. A rock, rock, rock... című könyvében Ungvári Ta­más írja: „Egész térképet lehet­ne felrajzolni a transzatlan­tikus áramlatoknak. Az Ameri­kából Európába átszármazó néger zene a hatvanas évek ele­jén, közepén visszaérkezett Amerikába, majd új és új hul­lámok keresztezték egymást az Atlanti-óceán felett, és a rock áramában.” A „brit invázióban” a Beat­les együttest nem hiszem, hogy különösebben kellene hangsú­lyozni. Az együttes megjelené­sével zenei és társadalmi érte­lemben egyaránt robbanást, beat boomot váltott ki, mind ez ideig a másodikat (de remél­jük, nem az utolsót?) a rock történetében. JC — a siker útja Munkatársunktól A ’60-as ’70-es évek Amerikájának nagyváros­aiban kialakult egy társa­dalmi réteg, amely yup- pinak nevezte magát. A Young Urban Proffs — a fiatal nagyvárosi profik BMW-ken suhanva hihe­tetlen karriereket befutot­tak, ezer dolláros öltönye­ikben milliókat kerestek a tőzsdén, a bankokban, az üzleti életben. Lételemük a fejükben lévő jól képzett tudás, egyedüli társuk az akarat volt. Szervezetet alapítottak, s a profi szervezésnek kö­szönhetően világméretű kamarává fejlődött az JC, a Junior Chambership, az If­júsági Kamara. A cél a mind tökéletesebb tudás meg­szerzése, az önképzés, a szellemi tréningezés, a kap­csolat- és tapasztalatszerzés volt. A kibontakozó szer­vezet csápjai elsőként Bu­dapestet érték el, majd ha­marosan Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében is megala­kult a JC sejtje. Magyarország nem Amerika, a léptékek szeré­nyebbek, de a tudást itthon legalább annyira magasra értékelik, mint az új világ­ban. Szakmai tréningeket, tárgyalási, kommunikáci­ós, nyelvi fejlesztő hétvé­géket szervez a JC. A szervezet él, virul, s számtalan programjuk kö­zül december 18-án tagfel­vétellel egybekötött me­gyei, elnökválasztó köz­gyűlést tartanak. A Miku­lás ünnepén a kórházban immár hagyományos JC Mikulást szerveznek, a be­tegek örömére. Emellett közös szórakozásként de­cember végén lesz a a JC Hungary bálja, illetve ha­talmas szilveszteri mulatsá­got szerveznek a PRIMOM Inkubátorházában. A magyar szervezet a fennállása óta jelentős vál­tozáson ment keresztül, fo­lyamatosan fejlődik. A ka­mara megyeiből regionális szervezetté vált, s északke­let-magyarországi központ­ja Nyíregyháza lett. Honfoglalás A népnevelő örökmozgó Jó néhány generáció fiataljai szórták tele bélásokkal a P. Mobil színpadát, mikor az örökmozgó Schuszter Lóri Kétforintos dala felhangzott az ország valamelyik aré­nájában. A héten a megyeszékhelyen is így lett volna, de nem az azóta a forgalomból kivont bronz kétforin­tosok miatt maradt el a buli... Munkatársunktól — Nos — mint Lóri elmesél­te —, kiderült, hogy az Állami Hangversenyzenekarral közö­sen felvett klasszikus, a Hon­foglalás szvit, a nem támogatott kategóriába került a millecen- tenáriumi támogatásosztó bi­zottság listáján, s talán a Mobil az egyetlen olyan zenekar, akik koncertjén nem a reklám domi­nál, hanem a muzsika, amiről vi­szont szentül meg vagyok győ­ződve, hogy jól csináljuk. — Borzasztóan sajnálom, hogy a szabolcsiakkal közösen elestünk egy pompás bulitól — mondta Lóri —, de a dolog nem rajtunk múlott. Olyannyira nem, hogy becsomagolva vár­tuk az indulást, amikor meg­kaptuk a hírt, hogy a kapitaliz­mus profitéhes gépezete lefúj­ta a meccset. Lehet, hogy emel­lett megváltozott a világ is, és a fiatalokat a tiszavirág életű, de belülről üres techno és rave playback gépzene hozza őrü­letbe. Sajnos így történt, de re­mélem, hogy lesz még jobb vi­lág, amikor nem forgolódunk eszetlenül két, az orosz és az amerikai ideológia között. Hiszek abban, hogy az igé­nyes muzsika kelendő, ezért dolgozunk most egy új koron­gon, ami a Honfoglalás 96-os kiadása lesz, rajta a korábban betiltott Transszilvánia blok­kal és hamarosan készül a Ko­pasz Kutya folytatása, a Kutyá­ból nem lesz szalonna hang­anyagára alapozva. ÜHÜÜ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents