Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

A szerelem titokzatos tárgya

A mindentudó Xedos

Ezt a Daewoo csúcsmodell a budapesti Automobil '96 kiállításon láttuk

Az első tíz közölt csak japánok

Szerelem első látásra

Ahogy beléptem az ajtón, beleszerettem. Csak éppen nem tudtam, hogy melyikbe. Ugyanis ikrek voltak. Mindkettő hivogatóan intett felém, közelebb léptem hát. Egyikük kitárta karjait és magához ölelt. Amikor kibontakoztam az ölelésből, szemügyre vettem elegánsan gömbölyű vonalait, csillogó ruháját, s ikerpárjára néztem. Külsőleg teljesen egyformák voltak, de a másikról sugárzott: nemcsak gyönyörű, de okosabb is mint testvére. Nem tudtam eldönteni, melyiküket szeressem, de a szerelem ma is lángol bennem mindkettőjük iránt. Elárulom a nevüket: Mazda 323. Annyira ikrek, hogy még a nevük is egyforma.

Kézy Béla (Új Kelet)

A „szerelem első látásra” a EURO-GATE Kft. Mazda szalonjában történt. Az 1992-ben nyitott szalon egyik tulajdonosa ifj. Nagy György Pál, aki szereti maga kalauzolni a vásárlókat birodalmában. Igaz, eredeti szakmája egészen más: gyógypedagógusnak készült, ebből szerzett diplomát.

Láthatóan kiváló érzékkel kezeli a vevőket.

— Főiskolai tanulmányaim során nagyon sokat kellett pszichológiával foglalkoznom. Ez itt nagyon sokat segít, hiszen minden vevő más bánásmódot igényel — mondja Nagy György Pál.

— Élénkülni látszik az autópiac, önök érzékelik ezt?

— Igen, az idén már az első félévben annyi autót adtunk el, mint tavaly egész évben. Más kérdés, mi lesz jövőre, hiszen olyan megszorítások várhatók, amelyek visszafogják a vásárlókat. Általában a Bokros-csomag sem a vásárlóknak, sem az értékesítőknek nem kedvezett. A mostani élénkülés inkább a jövő évről előrehozott vásárlásoknak köszönhető.

— A Mazda nem tartozik az olcsó kategóriájú autók közé. Kinek szánják ezeket a kocsikat?

— Ez a polgári Magyarország autója lehetne. Más kérdés, hogy ilyen réteg ma ebben az országban alig létezik. Az igényes tervezés, a magas minőségű kivitelezés természetesen az árban is jelentkezik, hiszen ezek a kocsik nem mondhatók népautóknak. Viszont ha meggondoljuk, hogy egy Xedos, amely négy és fél millióba kerül, több szolgáltatást nyújt, mint egy C osztályú Mercedes, futóműve legalább azt tudja mint egy 7 sorozatú BMW-é, akkor már nem is olyan magas ez az ár.

— Ön ezek szerint elkötelezett Mazda-hívő...

— Gondolom, ez természetes is. Persze amikor kerestük egy autószalon megnyitásának lehetőségét és a márkát, valóban a márkaszeretet is jelentősen közrejátszott a döntésben.

— Magyarországon inkább a német és európai autókat részesítik előnyben a vásárlók, kivéve persze a magyar Suzukit, bár azzal szemben is vezet a magyár Opel.

— Ez valóban így van. Ám a közismert német autóklub, az ADAC minden évben sok ezer autó adatai alapján felállít egy meghibásodási rangsort. Ez azt jelenti, hogy azok a márkák kerülnek előre, amelyeknél a legkisebb a meghibásodási arány. Ebben a németek által készített rangsorban évek óta a Mazda a Toyotával felváltva áll az első helyen és az első tíz típusban csak japán márkák szerepelnek. Itt jegyzem meg, hogy a Mazda volt az első japán kocsi, amely eleget tesz az ISO 9001 igen szigorú követelményeinek.

— Állítólag Európában is gyártanak már Mazdákat...-— ...egészen pontosan Angliában, a Forddal történő együttműködés keretében készülnek a 121 Baby legújabb modelljei. Egyébként tendencia az európai gyártás, hiszen akkor az árakban is várható kedvező változás.

— Ön melyik Mazdát szereti a legjobban?

— A Xedost. Ebben egy 1,6-os 16 szelepes motor dorombol, 115 lóerőre képes, elérhető vele a 220 km/óra sebesség és 11 másodperc alatt százzal száguld. De aki mindezt ki akarja próbálni, az bérelje ki a Hungaroringet, ott kísértse az istent, ne veszélyeztessen másokat.-—Én viszont a 323 F-be szerettem bele...

— Nincs rossz ízlése! Ez egyébként most sláger, és nem véletlenül. Ez ennek a kategóriának az egyik legbiztonságosabb autója. A frontális ütközésvédelem itt nemcsak a megerősített lökhárítókat jelenti, hanem azt is, hogy ütközéskor a motor nem az utastérbe robban be, hanem egy sínrendszer segítségével az utastér alá csúszik, így a benn ülőkben nem tesz kárt.

Természetesen van körkörös ütközésvédelem is, de a hátsó utasokat egy úgynevezett életvédelmi doboz is védi, amely megakadályozza, hogy az ajtók az utastérbe préselődjenek be. A pirotechnikai övfeszítőrendszer pedig nem engedi az utast és a vezetőt előrebukni, hanem beleszorítja az ülésbe ütközéskor. Szerelhető még légzsák és ABS az autóba. Az olyan kényelmi berendezés pedig, mint a szervokormány természetes tartozéka az autónak. A dinamikát és a lendületet egy 16 szelepes 90 lóerős 1,5-ös motor szolgáltatja, amely minden fokozatban már 2000-es fordulatnál szinte legjobb hatásfokát adja. Jellemző, hogy az autó negyedik fokozatban 35 km/óra sebességnél még nem rángat.

— Sokan nehezen tudnak annyi pénzt egyszerre összehozni, hogy juthatnak a vásárlók gyorsabban ezekhez az autókhoz?-— Vannak kedvező fizetési feltételeink. Lehet lízingelni és részletre vásárolni. A 121-es esetében ez azt jelenti, hogy 30 százalék indulórészlettel kamatmentes hitelt tudunk biztosítani, ha a befizetései) százalékos, akkor a hitel költségmentes is. Ugyanez a többi típus esetében 40, illetve 75 százalék esetében működik.

— Önnek milyen autója van?

— Semmilyen. Én a jövedelmemet nem költőm autóra, hanem beleforgatom a vállalkozásba. Persze mindig akad egy tesztautó, s többféle márka is, hiszen családunk három márkát képvisel Nyíregyházán, így módom van kipróbálni és persze véleményezni is a Daweoo, illetve a Kia különböző típusait. Most egy Kia terepjáróval ismerkedem — mutat egy gusztusos fehér luxusdzsipre Nagy György.

—Atmehetnénk a szervizbe?

— Természetesen. De enge- delmével én a vevőkkel foglalkoznék, önt pedig átadom Jerga János műszaki igazgatónak...

Ahogy átsétálunk a szervizen, négy autót látok éppen „munka alatt”. Mindössze egy személy- kocsi — egy Daweoo Nexia — van köztük. Ismerős tulajdonosa elmondja: 20 000 kilométeres szervizre hozta, eddig semmi panasza nincs, öröme viszont már sok telt benne.

— Az udvaron is látok kisteherautókat, zárt és nyitott áruszállítókat szervizre várni. Ezek talán gyakrabban hibásodnak meg? — kérdezem Jerga Jánost.

— Szó sincs róla. Ezek a kocsik éppoly megbízhatók, mint a személyautók. Egyrészt ezért, másrészt meg igazán kedvező áruk miatt nagyon népszerűek a haszongépjárműveink. Mivel ezek valódi munkaeszközök, naponta sokat mennek, hamarabb elérik azt a kilométert, amennyivel ajánlatos bejönni a szervizbe, így valóban több a haszongépjármű a csarnokban. Az is igaz, hogy ezeknek az autóknak a tulajdonosai nem hagyják ki a szervizeket, mint néhány személykocsit viszont elfelejtenek időben szervizre hozni és csodálkoznak, ha elvesztik a garanciát. Ez pedig zsebbenyú- lós is lehet. Nemrégiben volt egy ilyen esetünk, amikor is a benzinszivattyút kellett cserélnünk egy ilyen kocsin, s ez bizony 42 000 forintjába került a kedves ügyfélnek.

— Manapság drágák az alkatrészek, különösképpen az eredeti gyáriak. Vannak viszont „ utángyártottak”, amelyekfelé- be-harmadába kerülnek az eredetieknek...

— ...és annyit is érnek. Ezért csak az ügyfél kérésére és felelősségére építünk be ilyeneket. Egy fékpofán nem érdemes takarékoskodni, hiszen van olyan eredeti hátsó fékpofa, amely száz-százhúszezer kilométert lefut, mire cserélni kell, az utángyártottak körülbelül harmincezerig megbízhatók, ha jó helyről származnak.

— Van-e márkakötöttség? Ha én például egy Fiatot akarok idehozni, csak azért, mert itt csempézett padló van a szervizben, elvállalják-e?

—Természetesen elvállaljuk. Mégis azt ajánlanám, hogy minden márkát saját szervizében érdemes javíttatni, mert egyrészt ott értenek hozzá a legjobban, ismerik a legapróbb részleteket, és könnyebben jutnak alkatrészhez is. Mi sem vennénk szívesen, ha a Mazdákat, Daweoo-kat és a Kia-kat — ez utóbbiak egyébként Mazda-licensz alapján készülnek — más márka- szervizbe vinnék. Mi garanciát vállalunk a javításainkért. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy működik a mosónk, van autókozmetikánk, büfénk és még ebben az évben megnyílik a karosszériaműhelyünk.

Visszalépek még a szalonba, hogy elbúcsúzzam szerelmemtől, a 323-astól. Biztatóan- rámkacsint, hogy ő, vagy valamelyik testvére szívesen megvárja míg valóban a középosztályba kerülök és lesz pénzem rá. Ha kicsit tovább kell vámom, legfeljebb fiatalabbat kapok. Én pedig reménykedem, mert nem szeretem a reménytelen szerelmeket.

Cadillac kilóra

Palotai István (Új Kelet)

Boldogult ifjú koromban — úgy a neolitikum hajnalán —, a hatvanas évek végén, amikor jó sorsom Kanadába vezérelt, természetesen az volt az első dolgom, hogy valami autóra tegyek szert. A megérkezésemet követő napon már — mintegy „lazán és ejtve” — meg is pendítettem a dolgot szegény apámnak, aki annak ellenére, hogy nem volt milliomos, szemrebbenés nélkül rábólintott. Másnap aztán ki is mentünk a junkyardra (roncstelepre — A szerk.) és lázas kutatásba kezdtünk. Ehhez azonban hozzá kell tenni azt, hogy az ottani roncstelepen nemcsak törött autók vannak, hanem bőven akad olyan nyolc—tíz éves kocsi is, amelyik tökéletesen üzemképes, csak éppen megunták, újat vettek, és nem akartak vacakolni az eladásával, mert az idő pénz. Tehát jöttünk-mentünk és válogattunk, mígnem megakadt a szemem egy sötét indigólila 60-as Cadillacen. Hatalmas ketyere volt! Függőleges „szárnyai” voltak, és csak úgy roskadozott a csillogó nikkeltől. (Nem csoda, hogy beleszerettem a Trabant 500- asok és a kerek Wartburgok után...) Elmentünk a „mesterhez”, aki egyedül „uralta a terepet” és elkértük az autó kulcsát. A motor szinte azonnal bmmmogni kezdett. Néhány próbakör után örömmel nyugtáztam; a világon semmi baja sincs azon kívül, hogy feketén füstöl, tehát eszi az olajat és a szervója, ha nagyon „alácsűrök”, fütyörész- ni kezd, mint a nádirigó. Nosza elgördültünk a mester rezidenciája elé, ami egy mérlegházban öltött valóságot és letáráztattuk szívem lila szerelmét. Kétezerötszáz kiló, az huszonöt dollár. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem apám rendíthetetlen nyugalmát. Kifizette és elpörgettünk.

Eltelt egy hónap, és mivel már két hete dolgoztam, volt egy kis pénzem. Beleszerettem egy Pontiac Stratochef- be, amiért mindösze négyszáz dollárt kért a szomszédék nagypapája.

Érzékeny búcsút vettem a Cadillactől, a rendszámát visszavittem az elöljáróságra, (ahol alig egy hónapja vásároltam) és kivittem a junkyardra, ahonnan származott. A mester rendíthetetlenül ült a helyén, amikor megérkeztem.

„Állj rá a mérlegre”. Ráhajtottam és kiszálltam. „Kétezerötszáz kiló, hetvenöt dollár” -— mondotta olyan képpel, mintha a világ legnagyobb szívességét tenné. Mennyi? Hiszen huszonötén vettem?—hüledeztem. „Viszont hetvenötért hozhatod be. Nekem is élnem kell valamiből” — És ha kint hagyom az utcán? — „Megteheted. Csak éppen ötszázra büntetnek”.

Mazda a magasban