Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

SS£iÄf!#S

ifiWWfflWíT'

Templomjáró

Nyíregyháza legősibb katolikus jjjjHHHF temploma a XVI. században épült a Báthory család segítségével. Ez ké- W‘ sőbb a reformátusoké lett, és 1783-ban a pF Károlyiak kezdték el építeni templomukat a mai Kossuth-szobor helyén, 1814-ben szentelték fel, de időközben kicsinek bizonyult és a mai templom felépítése után azt lebontották.

ßjlLf i *.

fí«§ m— ff

JjPjl

■ tp*#

' tó

Fotó: Bozsó

> : . : « . . . - Tradicionális rózsakereszt

Sikli Tímea (Új Kelet)

Dr. Samassa József bíboros, egri érsek 1902-ben tartott aranymiséjének emlékére,.Isten iránti hálából építtette ezt a monumentális templomot Nyíregyháza lakóinak, mely a városházával és a Kossuth- szoborral egy tengelyen fekszik. A templom terveit Nagy Virgil budapesti műegyetemi tanár és Kom- mer József műépítész készítette. Minden alkotásukat az jellemezte, hogy a legapróbb részleteket is a nagy egésznek a stílusához formálták. Az építőmunkát Godnautz Károly budapesti építőmester munkásai végezték, Pisszer János műszaki ellenőrzése mellett. Szinte csodás gyorsasággal és a részletekre is ügyelő pontossággal készült el a templom és berendezése úgy, hogy a felszentelést Samassa József egri érsek Párvy Sándor szepesi püspök segédletével már 1904. augusztus 20-án megtarthatta.

A templom alaprajza fe- lülnézetből római kereszt alakot mutat. A főhajó kelet—nyugati fekvésű, két mellékhajóval, a szentély előtt pedig észak és dél irányú kereszthajó húzódik. Kívülről a Városházával szembe néz a templom főhomlokzata, két oldalt zömök és erőt sugárzó toronnyal. A toronysisak tizenkét szögű, fedőanyaguk eredetileg réz volt, amit azonban háborús célokra elrekviráltak. A főhomlokzatot fenséges hatású „rózsaablak” díszíti. A bejárati kapu feletti timpanonban kőből faragott domborművet találunk, mely Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, Szent József és Keresztelő Szent János társaságában, amint előtte hódolnak Szent István és Szent László királyok. A templom faragott kő alapon álló téglaépület. A kövek részint erdőbényeiek, részint szepesváraljai eredetűek, a téglákat pedig Nyíregyházán, Budapesten és Miskolcon készítették. A templom főhajójának hosz- sza 50,3 méter, szélessége 20 méter, de a kereszthajónál 29,5 méter széles. A főhajó magassága 13,7 méter, de a kereszthajóval való ke- resztezési pontban 14,3 méter. A belső tér impozáns, harmonikusan tagolt.

A belső térelrendezés miatt a belépéskor önkéntelenül is a főoltár magas keresztjére és a felette lévő színes üvegablakra irányul a tekintet. Ez az úgynevezett fogadalmi üvegablak Róth Miksa budapesti műhelyében készült remekmű. A főoltár márvány törzsén a szávai folyami tölgyerdőkből származó oltárépítményt helyeztek el. A szentély bejáratánál láthatjuk az erőt sugárzó szószéket, a másik oldalon pedig a vörösréz kupolás keresztelő kutat.

Végül az orgonáról is érdemes néhány szót ejteni, melynek szerkezetét a templom tervezői „álmodták” meg. Magát az orgonát a világhírű pécsi Angszter József és fia készítette.

Palotai István (Új Kelet)

Két lelkünk van. Egy földi és egy szellemi. A két lélek célja teljesen ellentétes. A szellemi lélek célja a lehető legintenzívebb léttapasztalatok megszerzése földi tartózkodása folyamán. A szellemi lélek akkor teljesíti jól feladatát, ha tapasztalatai birtokában vissza tud térni a Nagy Egészbe, ahonnan származik. Tapasztalataival a Nagy Egészbe visszajutva, azzal újra egyesül. Vitt tapasztalatai és tudása a Nagy Egész tudását gyarapítja, míg maga a szellemi lélek homogenizálódik a Nagy Egészben.

A Nagy Egész, tehát az Isten nem más jelenleg, mint a szellemi lélek szinopszisa. így van jelen Isten minden emberben, aki élt, él és élni fog ezen a Földön. Az Isten homogén szellemtestéből szakad ki az az egységnyi rész, amely szellemi lélekként egy új életet kezdő ember részévé válik. Az isteni tudás ezért utolérhetetlen. Mindig egy lépéssel minden tudás előtt áll, hiszen az Isten tudása a minden tudást is fölülmúlja.

A szellemi lélek csak akkor képes visszatérni a NAGY EGÉSZ-be, ha az ember halála után képes a testi lélek marasztaló szándékát legyőzni. A testi lélek a földi szeretet, a földi tennivalók hangoztatásával képes arra, hogy a visszatérést így késleltesse, közös reinkar- cáncióra biztatva a szellemi lel: két.

A test érzékelhető, a lélek mérhető anyag, a szellem azonban csak a méltóak által fogható fel. Az anyagi világban való részvétel egyetlen értelme, célja a szellem tapasztalatainak gyarapítása. A visszatérés feltétele az anyagi világ céljának megértése, a feladat ismerete és elvégzése.

Az ok és a rend megértése nem tolmácsolható, nem tanítható és nem siettethető. A mindent összefoglaló titok birtokába váratlanul jut, aki arra már érdemes. A tudás birtokába jutni nem érzelmi élmény és nem racionális belátás, hanem maga a felébredés. A megértés pillanatától kezdve a földi-lélek önös céljainak elérése érdekében a magányosság illúziójának minden eszköztárával védekezni kezd, de csak arra késztethet, hogy az ember senkinek ne szóljon a tudásról, nehogy őrültnek látsszék. Ezzel ugyan még magányosabbá változtatja a személyt, de ő már ezt is megérti.

Ezenkívül még egy új probléma is felüti a fejét a személyes életben. Amint az értékrend megváltozik, úgy módosul az önértékelés is. Könnyedén megszabadulhatsz az önimádattól, az úgynevezett önbecsüléstől.

Tehát önmagadat is szűrő alá veszed, ezt kifelé is mutatod, és ezért sebezhetőbbnek vélnek, pedig tulajdonképpen sérthetetlen vagy, mert „sebeid” többé nem fájnak, mivel minden küzdelemben képes vagy a szellemi erő tudatos használatára. Mindezek sokszor irritálják a környezetet, de lehetetlenségre ítéltetett még

az agressziójuk is. Sebezhetőbb vagy, mégis legyőzhetetlen!

A tudás eljövetele pillanatától minden földi értékrend hitelét veszti azáltal, hogy eredetük és igazi céljuk világossá válik előtted. Az emberi kapcsolatok mozgatórugói: a vallás, a társadalom, az eszmerendszerek és az erkölcsi-morális normák átlátható, gyerekes hazugságokká válnak. Az igazság ismerete ettől kezdve arra kötelez, hogy a belső hangnak

engedelmeskedj, és csakis annak. A szellem tudásának gyarapítása az egyetlen cél, és a belső hang kontroll és hajtóerő is.

Ekkor az anyagi világban meg kell élned mindent, amit a sorsod lehetővé tesz. Jót, rosz- szat, boldogítót, fájót, a kötelezőt és a tilost, a fizikai és szellemi nyomort és kiváltságot, csalást és megcsalattatást — mindent.

Ez az út vezet a magasrendű ismeretekhez és az anyagi vágyak megszüntetéséhez, amelynek vonzerejét könynyen győzi le a szellem a döntés idején. Márpedig előbb vagy utóbb döntenedkell: az Abszolútumot választod vagy a megsemmisülést. Itt a kérdés ilyen élesen vetődik fel. A döntést meghozhatod még életedben, de halálod pillanatában is. A halál után azonban szinte minimálisra csökkennek az esélyeid.

Az igazi út ekkor már a test és a lélek vágyainak korlátozások nélküli teljesítése. Ez sem egyszerű feladat, mert állandóan hazugságok és önhazugságok falait kell rombolnod. Az emberek olyan korlátok között élnek, amelyeket szentnek és. sérthetetlennek vélnek, holott önmagukat kerítették be vele. Nehéz azt az embert rávenni, hogy megtegye, amire vágyik, ha tagadja vágyát (néha még önmaga előtt is), mert — mondjuk — „erkölcstelen”. Neked mégis ebben a közegben kell küzde- ned, mert ez is a feladat végrehajtásának része.

Nem fogsz soha elbizonytalanodni abban, hogy hallgass-e a belső hangra, hiába is ütközik a társadalmi szabályok követőinek nézeteivel. Te a tudás birtokában vagy, és a belső hang a tudás hangja, a tudás pedig maga a jóság, maga a szeretet. Tisztában vagy célod jóságával és helyességével akkor is, ha ezt mindenki tagadja.

Az, ami szeretni, gyűlölni, szenvedni, a boldogságtól „repdesni” tud, tehát az, amit érzünk és ismerünk, ami lehet jó, de lehet gonosz is, ami furdalni szokott rossz tetteink miatt, ami lehet egyeseknél uralkodóan nagy és nemes, másoknál sivár, aminek „szavát” el lehet nyomni — nos tehát mindez nem más, mint amit az ember léleknek gondol és nevez. Ez tévedés. Ez a lelkünk nagyon is földi, nagyon is materiális. Testünk, létünk, érdekeink és helyzetünk a földön betöltött szerepünk, vállalt életvitelünk függvénye. Ez a lelkünk része halandó testünknek, ez a lelkünk maga is halandó, önálló életre képtelen. Az emberek azért félnek a haláltól, mert képtelenek ennek a léleknek a földön túli dimenzióban szerepet, helyet találni. Igazuk van. A földi lélek halandó. Semmivé válik, szétterül, átalakul, ugyanúgy mint testünk a földben. Földi lelkünk bizony csak ilyen vigasztalanul örök. Léleknek nevezzük, léleknek, mint a szent lelket, mint az Isten lelkét, holott világos előttünk, hogy Istennek ezzel a nyomorult földi lelkűnkkel ugyan mi dolga volna?

Van egy másik lelkünk, amit csak ritkán érezhetünk, ha jól megtanuljuk megérezni, észrevenni. Ez az emberek közül keveseknek adatik meg. Nem tanítható. Csak akkor kezdheted tanítani magad, ha magad fedezted fel. Tehát van rejtve bennünk valami, ami mindennél értékesebb és tisztább, és ennek a valaminek emlékei vannak a tökéletességről, azaz a Nagy Egészről. Ezek nemcsak emlékek, amin az érzés nosztalgiázik, hanem a hazatérés ígéretét bírva a visszatérés vágya kerül a felszínre, keveredve valamivel, amit így nevezhetünk: a jövő emlékei. Mostmár csak fel kell tenni a kérdést magunknak, a választ pedig mernünk kell megadni. Mi az ami tökéletes? Mi az a Nagy Egész, ami tökéletes? Nos, itt az ideje kimondani: az Isten. A tökéletes, tiszta Teremtő, a Nagy Egész. Ennek része (egy icinyke-picinyke része) az, ami bennünk lakozik. Egy darabka Istenből és Istentől, feladattal ellátva, földi életünk tartalmára, részünk lett, hozzánk tartozik. Két lelkünk van tehát, egy harsány és földi, és egy csendes, de isteni és ez a Szellem.

A tudat, és a szellemi lélek adta tudás szövetsége által vezérelt ember ezért képes az önös testi lélek erejének legyőzésére, többé nem törődvén az érzelmek, az önzés, a félelem, a vágyakozás, a társadalom elvárásának hangjaira. így az emberi tudat egyesül a szellemi lélek erejével, és felszabadítja rabságából az ember gondolatait. Az ilyen ember szabad. Gondolatai szabadságát nem kötik többé előítéletek és erkölcsi gátlások, vagy kötelező társadalmi gondolatrendszerek.

És akkor, de csakis akkor átlépheted a Kaput.

Csak a belső hangra hallgass!

A magasrendű tudásnak alig van köze a hithez. A hit csak erőt ad azoknak, akik félnek az ismeretlentől. A tudás maga a teremtő erő. A tudás nem az ismeretek összessége, hanem egy kulcs, amelynek segítségével minden érthetővé válik.

A szellemi lélek ha már tudása terhe okvetlenül visszatérésre kényszeríti, megnyilatkozik az ember előtt. Egyszerűen úgy, hogy az ember valamitől megérti ezt a rendszert. Az ilyen ember fel tud készülni az útra, mert földi lelke hangja már nem fontos számára.

4I9MKL' Y?1' -: tStfSSk'SBM}

A tóratartó szekrény

Fekete Tibor (Új Kelet)

Zsidó hitű embert évszázados szokás szerint csak akkor temetnek el, ha a szertartáson legalább tíz férfiember jelen van. Nemrég Kisvárdán történt meg az a különös eset, hogy sem a : városból, sem a környékéről nem sikerült összetoborozni ennyi férfit, így Debrecenből hívtak meg izraelita hívőket, hogy eltemethessék halottukat.

A múlt század közepén, második felében jelentősen megnőtt a zsidók száma Kisvárdán. A gabonafelvásárlás, a malomipar vonzotta a kereskedő zsidókat, és a város történetének egyik legszebb és legnagyobb fejlődése indult meg általuk. A felvásárlás mindig szorosan kapcsolódik a banki tevékenységhez, így a pénzes befektetők is megjelennek ezeken a helyeken. Ha elképzelésük megvalósul, akkor le is telepednek ezeken a helyeken.

A kisvárdai zsidók üzleti érzéküknek és kereskedelmi tapasztalatuknak köszönhetően hamar a város vagyonosabb rétegéhez tartoztak. Új házakat építettek a főutcán, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy imaházat emeljenek, az építészetileg is jelentős zsinagógát.

A holocaust nem kerülte .j el ezt a települést sem. A helyi zsidóság szinte teljesen eltűnt a városból. Akik megmaradtak, később az államosítás áldozataivá váltak, illetve akkori szó- használattal élve disszidáltak. A megmaradt izraeliták száma annyira megcsappant, így fordulhatott elő, hogy már tíz férfit sem sikerül összehozni egy temetésre.

A funkcióját vesztett zsinagógából idővel múzeum lett. A tájegység néprajzát és régi használati tárgyait állították ki benne. A megmaradt izraelita hívők egy kisebb épületet kaptak, de mára az is feleslegessé vált.

A tóratartó szekrényt csak darabokra szedve lehetett visszaszállítani a zsinagógába, és ma is annak raktárában hever. Pénz kellene a helyreállítására, sok pénz.

A kisvárdai múzeum költségvetéséből nem telik, más forrásból meg nem tudnak pénzt gyűjteni.

Az elszármazott izraeliták vissza-visszatémek és meglepetten tapasztalják, mi lett a zsinagógájukból. Már az is felháborítja őket, hogy nőszemély hogyan teheti be a lábát az épületbe. Nehezen veszik tudomásul, hogy ma már nem imaház az épület. Azt pedig végképp nem tudják elfogadni, hogy a nagy becsben tartott tóratartó szekrényük darabokra szedve porosodik a raktáron.

A tóratartó szekrény függönye