Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
/ 4 1996. november 30., szombat Riport UJ KELET Kétszáztíz éve város A befogadó Nyíregyháza — 1786, három év- Ezeknek az embevel a francia forrada- Dr. Margócsy József nyugalmazott főigaz- reknek házak kellet- lom előtt, a Nyírség gató neve egybeforrt a megyeszékhely hely- tek. Egymás után közepén volt egy kis történeti kutatásaival. A jubileum alkalmá- épültek meg a ma oly falu, Nyíregyháza. A val megkértük a tanár urat, avasson be ben- sokat szidott lakóte_ települést körülvevő nünket a várossá válás történetébe. O így lepek az Északi al- láptenger már vissza- mesélte el: központ, a Jósav áros, húzódóban volt és mind több termőterület vált szabaddá. A fejlődésnek induló falu vonzotta a környék szabad kézműveseit, főleg a csizmadiákat. A 250 kézművesből száztizenegynéhány lábbelik készítésével foglalatoskodott. Ez volt a legmulandóbb öltözet, ebből kellett a legtöbb. Bár mind több lett a termőterület, mégsem adott a föld mindenkinek megélhetést. Csak a parasztok termelhettek gabonát, zöldségfélét, keveseknek volt szállásföldjük, nekik a heti piacokról kellett beszerezniük a szükséges alapanyagokat. Piacot és vásárt csak városok tarthattak, ezért volt különös jelentősége akkoriban a városi rangnak. A piac engedélyezése földesúri jog volt, az országos vásárok felett pedig csak a király rendelkezhetett. A városok bekapcsolódhattak az élénkebb kereskedelembe, árusok jöttek ide messzi földről és a helybéli mesteremberek eladhatták termékeiket. Rajtuk kívül a piac megtartásából előnyük származott más céhbeli kézműveseknek, papoknak, tanítóknak, akiknek szintén élni kellett valahogyan. Ezzel nagy lehetőség nyílt azok előtt, akik ide akartak letelepedni, de a település akkori vezetői korlátozták ezt. Parasztembereket nem fogadtak be, hisz nem maradt kiosztható föld. Az iparosokat azonban (főleg a ritkább szakmák képviselőit) az ölelő karjaiba fogadta. A szakembereknek érdemes volt idejönni. Érdekes, hogy ez a szemlélet megmaradt napjainkig is. A befogadó város jelző mindig igaz volt Nyíregyházára. Érdemes megfigyelni például 1961—62 tájékán — a második ötéves terv idején—decentralizálták a nagy üzemeket, és abban az időben kerültek ide a nagy fővárosi cégek leányvállalatai. A cél egyértelműen az volt, hogy az itt megtermelt mezőgazdasági terményeket itt, helyben dolgozzák fel. Azokban az években épült meg például az almatároló és a konzervgyár is. Az akkori legnagyobb kereskedelmi partnerünktől, a Szovjetunióból érkező vonatok nemcsak azért álltak meg Nyíregyházán, hogy fütyüljenek egyet, hanem itt ki is rakodtak. Ezzel egy időben megjelent a városban egy csomó új szakma és jöttek az új munkások is. A legelső szakképzett munkaerők a parasztokból átképzett ipari dolgozók voltak. az Örökösföld. Az ötvenes évek végén a város lakosainak száma nem érte el a hatvanezret. Húsz évvel később már száztízezres város volt Nyíregyháza, és azzal az ország hetedik legnagyobb települése lett. Újfajta értelmiségiek jöttek a városba, műszaki és közgazdasági végzettségű szakemberek jelentek meg itt. Eleinte csak egy-két tucatnyian érkeztek, de később sokan követték őket. Ezzel együtt „átszíneződött” a város. Az ipart követte az intézményhálózat fejlesztése, létrehozták a tanárképző főiskolát és a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Volt olyan év, amikor negyven új oktató került a tanárképző főiskolára és ezeknek az embereknek a fele nem megyebeli volt. A város szinte felszívta az olyan képzettséggel rendelkezőket, amilyen itt helyben nem volt. Ez mind mind benne van ebben a szürke kis mondatban, hogy vásár- és piactartási jogot szerzett Nyíregyháza. Fekete Tibor és Csonka Róbert összeállítása 1905 körül még konflisok várakoztak a vasútállomás előtt Ä1 •>mm; A takarékpalota helyén 1899-ben még földszintes üzletek sorakoztak
