Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
UJ KELET Interjú 1996. november 30., szombat 5 Eletművész, szélhámos vagy az egyik utolsó polihisztor? Néhány éve ismerem Bocs Attilát. Ismerem? Mint kiderült, túlzó ez a fogalom. Ellenségei szerint szélhámos, mások szerint életművész... Ő nem kedveli egyik fogalmat sem. Talán nem is lehet meghatározni, milyen kategóriába sorolható. Többórás beszélgetésünk után úgy éreztem, talán még kevesebbet tudok róla, mint előtte. cigánygyerekekkel együtt. SzeKozma Ibolya interjúja Élettörténetét mesélve, a domboságyas kultúra eredményeibe, a tao énektechnika részleteibe, de előfordult, hogy a gyomor emésztésének mikrobiológiájába. a reformkonyha jellegzetességeibe, az asztrológia titokzatos misztikájába, a reiki rejtelmeibe, a cigányság nyelvi és kulturális örökségébe, valamint a dohányzás következtében kialakult biológiai károsodás elméleteibe avatott be. Mindezt olyan természetességgel adta elő, hogy miközben .„kiselőadásait” hallgattam, egyetlen dolog járt az eszemben: a huszadik század egyik polihisztorával ülök szemben. De ki is ő valójában? Disszi- dens, majd hazatelepült milliomos? Cigánytanító? Asztrológus, zeneművész, mezőgazdász vagy reformélelmező? Angyalföldi proligyerekként nőttem fel. Anyámtól loptam pénzt, hogy zongorázni tanulhassak. Tizennyolc éves koromig még zongorám sem volt, gazdagabb családok gyerekeit korrepetáltam, csak hogy játszhassak a hangszerükön. Ha éheztem és nem volt mit enni, a Mező utcai Csemegéből loptunk élelmet, a környéken lakó rencsére sohasem kaptak el. A zenész ügyes — mondja hamiskásan büszke mosollyal, miközben fürge ujjait mutatja. — Zeneművészeti szakiskolába jártam, majd elvégeztem a rendezői akadémiát. A temetkezési vállalat négyszólamú énekkarában énekeltem, csak azért, hogy pénzt szerezzek. Rendezőként dolgoztam a televízióban, közben felvételiztem az ELTE fizika szakára. Oktatófilmeket készítettünk matematika, fizika és kémia tantárgyból. Még ekkor is proli voltam, a javából. Meg akartam tanulni énekelni, egyik tanártól a másikhoz jártam, de hiába. Egyik sem tudott eredményt elérni, s azt mondták: tehetségtelen vagyok. Huszonöt éve, hogy elhagytam az országot. Teológiát akartam tanulni N yugaton — legalábbis azt mondták, jobb, ha ezt vallom, mert politikai hibákat követtem el. Bécsben egyházzenét tanultam, kommunákban laktam. Magániskolákban tanítottam zenét. Mint rendező érdeklődtek irántam, ezért librettókat kezdtünk gyártani a zeneakadémia hallgatói részére. Díjakat nyertem, köztük háromszor a drezdai opera nagydíját. Ezeket a műveket az európai operaházakban rendszeresen játsszák. Született autodidakta vagyok, fizikaismeretem segítségével kitaláltam egy sajátos énektechnikát. Ezt alkalmazva az operaénekes a magas hangokon ívelő szerzemények szövegét is érthetően tudja előadni. Erre több ismert művészt is megtanítottam. Egy alkalommal a pekingi zeneakadémia egyik munkatársa Du Yakszing tanúja volt egy mesterkurzusomnak. Ekkor derült ki, hogy a kínai énektechnika olyan jellegzetességekre épül, melyeket én a magam eszével és erőmből találtam ki. Kínában ezt lao énektechnikának nevezik. Linzben megismerkedtem a kommunális életformával. Megtetszett, így néhány ismerősömmel együtt egy húszszobás bécsi lakásban éltünk együtt. Három virágboltot üze- / mehettünk, virágcsokrokat és koszorúkat készítettünk. A per- metszeres növények miatt valamennyien be- t e - gek Felvállalta a cigányság taníttatását. Tanfolyamokat szervez a kisebbség fiataljainak. Közben maga ellen fordítja a falu magyarjait. Miért? A cigányok többsége nem akar cigány lenni, nincs identitástudatuk. Tudni kell azonban, hogy a cigányokon belül több réteget lehet elkülöníteni. A beás cigányok megőrizték anyanyelvűket, kultúrájukat, míg az úgynevezett romungrok már több generáción át a magyart vallják anyanyelvűknek. Nem lehet a két fajt egyformán tanítani, nevelni, segíteni. Külön kell választani egymástól és más módszerekkel lehet megközelíteni őket. A beás cigányokat meg kell erősíteni kisebbségi tudatukban, a romug-rókát pedig magyar tudaŐk ilyenek — mondja, s közben védekezve tárja ki a karját. — Odaadják az ingüket, ha meg-dicsérik, de lelkiismeret- furdalás nélkül elveszik, ami megtetszik nekik. A tanfolyam ideje alatt támogatást kaptak, nagyobb összeget, mint a segély. Mégis füstölgő cigaretta mellett panaszkodtak, hogy nincs pén- z ü k . tuk- ban kell 1 e t - tünk, s szin te egyik napról a másikra felszámol tűk az üzletet és reform ételek forgalmazásába kezdtünk. Ezt egyébként egy bécsi grófnő javasolta, s tanított meg minket a reformélelmezés alapjaira. Valamennyien áttértünk a megerősítem. Furcsa dolog, ebben az országban már évszázadok óta egymás mellett élünk. Valójában azonban alig tudunk valamit egymásról. Amikor ének-zenét kezdtem tanítani Aranyosapátiban, a zeneiskolában egyetlen cigány- gyerek sem volt. Holott nagyon jó zenei és ritmusérzékük van. Hívtam néhány cigánygyereket is, most viszont a magyarok koptak ki az iskolapadomból. Hat tanfolyamot indítottam száznegyven cigányfiatalnak. — Akik később kirabolták, meglopták... Már nyolcéves koruktól dohányoznak, mintha ez kötelező lenne. Nincsenek tisztában a káros hatásokkal, hogy például leáll a fejdődésük, legtöbben vegetáriánus étrendre. A nyolcvanas évek közepétől már többször hazajártam. Egy P alkalommal a nincsikai kas- télybantartottam mesterkurzust. Megtetszett a környék, Aranyosapátiban telepedtem le. kicsik, alacsonyak maradnak. Néhány év múlva pedig impotensek lesznek a nikotintól. Meggyőzésem, tanításom ellenére nem tudtam elérni egyiküknél sem, hogy kevesebbet cigarettázzanak. Megítélésem szerint önpusztító mechanizmus működik bennük. Önmagukat fogják megsemmisíteni, elpusztítani. Közöttük nőttem fel, amióta hazaköltöztem, cigányfiatalokat tanítok. Tanulmányoztam a múltjukat, történelmüket, kultúrájukat. Jó néhányat ismerek. Mégis érzem, még most sem tudok semmit ró- / luk. . Jy Mcg- fejt hetet .'fM lenek, ért Wff hetetlenek. — Mégis miss ért foglalkozik Wm velük? — Sokan azt gon- 5gr dolják, hogy a cigá- ISr nyok nem jók semmire. Nem lehet tanítani, nevel- / ni őket. Néhány fiatalt a saját autómon, a saját költségemen szállítok a gimnáziumba. Négy év múlva érettségiznek, öt hangszeren játszanak majd, négy tanfolyamot végeznek el és németül tudnak majd beszélni. Segédtanítóként dolgozhatnak majd iskolában, a saját fajtájuk gyermekeit nevelhetik. A jövő gyermekeinek példaképei lehetnek. Csak úgy változik, él tovább a nemzedékük, ha van modell, akire felnézhetnek. Meg szeretném mutatni, hogy sajátos módszerekkel lehet képezni őket! A felelősség a miénk is. A társadalomé. Elvesznek vagy élni fognak. Nem mindegy, hogyan! — Addig azonban többször kirabolják, míg Ön a képzésükre költi vagyonának nagy részét. — Nem várom meg. míg végeznek az iskolákkal. Ezt már egyedül kell befejezniük. Ti- betbe szeretnék utazni, hogy elmélkedjek, megnyugodjak és meghaljak. Elfáradtam, már elegem van a megaláztatásokból, de addig is zenetanárainkkal Mándokon, Záhonyban, Nyíregyházán és Bécsben adunk adventi koncerteket. Orgonán játszom és énekelek, hálaNoviczki dr. sebészi munkájának, aki megműtötte a kezemet. Itt is szeretném megköszönni a munkáját, hiszen ez a kör végtelen és önmagáért beszél. — A cigányok többsége nem akar cigány lenni, nincs identitástudatuk Fotók: Racskó Tibor — Bécsben egyházzenét tanultam, kommunákban laktam- Elvesznek vagy élni fognak. Nem mindegy, hogyan! — Angyalföldi proligyerekként nőttem fel — Önpusztító mechanizmus működik bennük
