Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

6 1996. november 27., szerda Interjú UJ KELET Mozgássérülteknek és barátaiknak A MEOSZ-központ tájé­koztatja az érdekelteket, hogy információs szolgála­ta az alábbi témákban nyújt segítséget. MEOSZ teletext (299. ol­dalán): közérdekű informá­ciók, rendeletváltozások, kedvezmények, üdülési le­hetőségek, rendezvények, programok 54 oldalon! MEOSZ faxújság Tel.: 269-4033/299 a MEOSZ teletext teljes tartalma lekér­hető. MEOSZ BBS Tel.: 188- 2388 számítógépeseknek'. mozgássérülteknek ajánlott szolgáltatások (bevásárlás, egészségügy, szabadidő stb.) — MEOSZ teletext tel­jes tartalma, apróhirdetések, szakkönyvtár-katalógus, szakmai dokumentációk, já­tékok, shareware-k, levele­zés, postafiók. Telefonon és személyesen munkaidőben információ- szolgálatot tartunk. „Értünk, magunkért, ve­lünk” a Humanitás Alapít­vány kiadványa sérült em­berek és az érdekükben te­vékenykedők számára fon­tos információkat tartalmaz tagegyesületeinknél. „Humanitás” a MEOSZ újságja — kéthavonta jele­nik meg — mindennapjain­kat érintő fontos tudósításo­kat, hasznos információkat olvashatunk benne. Megren­delhető tagegyesületeinknél. Felhívás: A gyógyászati segédeszkögyártó- (forgal­mazó) -javító gépek cégek képviselőinek: Az Országos Orvostudományi Intézet és Könyvtárral közösen 1996. december végén beindítjuk segédeszköz-nyilvántartási rendszerünket, amelyből az ország bármely pontjáról azonnal lekérdezhető lesz számítógéppel, hogy mely segédeszközt, hol lehet be­szerezni, és milyen feltéte­lekkel. December végéig in­gyenesen csatlakozhat az Ön cége is rendszerünkhöz, mellyel információt szeret­nénk szolgáltatni az orvo­sok, nővérek és a betegek számára. Rendszerünket 1997 tavaszán az Internet hálóra is rákapcsoljuk. Je­lentkezésére (Tel.: Szabó János MEOSZ főtitkárnál 188-2388 és Borbás Ilona MEDINFO osztályvezetőnél 266-0404) feltétlenül szá­mítunk! Olcsóbban, melegebbet A Calor 2000 Kft. 1991- ben egyéni vállalkozásból alakult — tájékoztat ben­nünket Temesi Károly, a cég ügyvezető igazgatója. — Négy fővel indultunk, ma húsz dolgozónk van. A kft. a kazángyártásra szakoso­dott, e tekintetben a hazai gyártópalettán újat akartunk produkálni. Figyelmünk kö­zéppontjába azok a felhasz­nálók kerültek, akik korsze­rűen, kis költség és energia felhasználásával pénzt akar­nak megtakarítani. Ezért az évente újra termelődő tüze­lőanyagok kerültek elő­térbe. Ezért is hoztuk létre azt a korszerű kazáncsalá­dot, amelyből a kisebb típu­sok jól alkalmazhatók átla­gos családi házakhoz, a na­gyobbak gazdaságosan használhatók nagyobb lakó­házak, gazdasági épületek, fóliasátrak fűtésére. A 80 KW-os kazánjainkkal falfel­dolgozókat, állattartó tele­peket és nagy méretű meleg­házakat fűtenek. Az ország­ban közel 3000 családi ház­ban és 1000 egyéb telepen üzemelnek a mi fűtőberen­dezéseink. Családi házunkat mi is ezzel a megoldással fűtjük. A tűztér ajtaja lehe­tővé teszi, hogy nagymére­tű anyagokat, például szal­mabálát, ducskókat, fahasá­bokat is be lehessen helyez­ni. Bálázott hulladéktüzelés esetén a bálát egészben kell a kazánba juttatni. Egy bála elégetésével olyan meleget tudunk előállítani, mintha egy kanna (10 kg) átlagos hazai szenet tüzelnénk el. Áraink a már jól ismert más típusú termékcsaládok árai­val megegyeznek. Itt említeném meg, idén épült meg az egyik referen­ciamunkánk, egy új, komp­lett telephely, az Ml-es au­tópálya lébényi elágazásá­nál. Ennek a fűtése automata faapríték tüzelésű kazánnal történik. Nemcsak a belföl­diekről, de a határokon túl­ról is nagy az érdeklődés. Kapcsolatban állunk osztrák, román és ukrán partnerekkel, megrendelőkkel is, ahol — akárcsak nálunk — kiegé­szítő fűtésként használhatók a gáz mellett a mi kazánja­ink. Cégünk termelése a piac és a kereslet mértékében nö­vekszik. Ez azért is jó, mert célunk, hogy több embernek adjunk munkát és megélhe­tést. Dolgozóink létszámát jövőre negyven főre akarjuk növelni. Mind több olyan munkatárssal igyekszünk együttműködni, akik fantá­ziát látnak a műszaki fejlesz­tések, az energetika, a kor­szerű kazángyártás területén. Várjuk továbbá olyan forgal­mazó üzletek jelentkezését is, akik saját maguk is meg­próbálkoznának a Calor 2000 kazáncsalád értékesíté­sével. Olyan kazáncsaládról van szó, amely már az indu­lásnál — 1991-ben — elnyer­te az Állami Energiafelü­gyelet és az Országos Talál­mányi Hivatal védelmét, va­lamint a Kiváló Áruk Fóru­ma védjegyet. Ezért is hívom fel minden érdeklődő és le­endő vásárló figyelmét, hogy ha felkeltette érdeklődésüket kazáncsaládunk, állunk ren­delkezésükre, és várjuk meg­rendeléseiket. A kft. telefon­száma: Calor 2000 Kft. 96/ 360- 155/tel., fax. (X) Végállomás—hogyan tovább? Dojcsák Tibor ___ Cs engerben a XX. század első éveiben rakták le a vasúti sí­neket, és nyitották meg az állo­mást. Sokáig csak közbeeső megálló volt a település, de mi­után a nagyhatalmak elcsatol­ták Erdélyt, végállomás lett. Azóta sok víz lefolyt a Szamo­son, Csenger város lett, ezzel a megálló is városi vasútállomás rangjára emlekedett — gondol­hatnánk —, de a valóságban maradt minden a régiben. Bod­nár Béla állomásfőnök pe- nyigei születésű, Mátészalkán dolgozott, 1984-ben helyezték ki vezetőnek. A vasút helyzeté­ről, gondokról és reményekről beszélgettünk vele. —Milyen változásokat hozott a vasútnál a várossá nyilvání­tás? — Nem sokat. Az állomásra nem lehet azt mondani, hogy városi színvonalú. A régi épü­letben dolgozunk, amelyet kö­zel 20 éve bővítettek ki egy ki­csit. A pálya nem a legjobb, de nincs is túl rossz állapotban, a Mátészalka—Nyíregyháza vo­nalnál például jobb. Fejlesztés­re egyáltalán nincs pénz, csak állagmegóvásra, egy ideig ez is megteszi. Jelenleg 7 ember dol­gozik nálunk. Korábban 12-en voltunk, de a megtakarítások ér­dekében munkaköröket kellett összevonnunk, ez a jövőbeni gazdaságos működés egyik alapfeltétele. Az állomás sze­mély- és teherforgalmra is nyi­tott. Naponta hat pár vonatot in­dítunk, a személyforgalmunk közepesen jónak számít. Köz­vetlen vasúti kapcsolatunk csak Mátészalkával van, egy szárny­vonal végállomása vagyunk. A határ megnyitása jelenthetne számunkra nagy felfutási lehe­tőséget a személy- és a teherfor­galom tekintetében egyaránt. — A határ túloldalával van sínkapcsolat? — Nincsen. Magyar részen egy kilométer hosszan szedték fel a síneket, a túloldalon pedig szakaszosan hiányzik. Bízom benne, hogy a közelmúltban lezajlott elnökválasztások nyo­Bodnár Béla állomásfőnök mán jobb kapcsolatunk lesz a szomszédokkal, mint korábban, és rövidesen lehetővé válik egy határátkelő megnyitása. —Beszéltünk a személyforga­lomról, de mi a helyzet az áru- szállítással? — A rendszerváltás érezteti hatását, nagy vállalatok és cé­gek zártak be. Korábban első­sorban mezőgazdasági terméke­ket, folyami homokot és beton­árut fuvaroztunk, de a tsz átala­kult, megszűnt a betonpanel gyártása is. Az utóbbi időkben szinte kimondottan mezőgaz­dasági termékeket szállítottunk, almát, kukoricát, búzát, de idén még ezek sem voltak, szinte tel­jesen leállt a forgalom. A vasút­nak azonban élni kell, hiszen óriási szerepe van ebben a tér­ségben. Már látszik némi kis ja­vulás, van rá remény, hogy a magánosítás során létrejövő cé­geknél felfut a termelés, és ne­künk is lesz újra feladatunk. Ilyen bizakodásra ad okot a por- csalmai—tyukodi konzerv­gyár, amelyik már vasúton is szállíttat. —Milyen jövőt lát a csengeti állomás, a Csenger—Mátészal­ka szárnyvonal előtt? — Az állomás marad olyan­nak, amilyen. Felelőtlenség len­ne távlatokban gondolkodva a nagyon szép jövőt jósolni. Egyelőre a regionális vasutak koncepciója fontos, annak ered­ményessége, vagy eredményte­lensége határozza meg a jövő­nket. Nagyon fontos még, hogy egyre nagyobb felelősség hárul az önkormányzatokra a vasút­tal kapcsolatban, mert nemcsak a MÁV érdeke a vasút működé­se, hanem legalább annyira a lakosságé és az önkormányzat­oké is. Díjazott és új Rudik Munkatársunktól A Szabolcs Tej Rt. Tú­ró Rudi termékcsaládja kapta a rendszeresen el­lenőrzött kiváló magyar termék díját a Foodapest ’96 kiállításon. A Rudit 26 éve kezdték gyártani Mátészalkán, valamint licenc alapján készítik még Nagybánhegyesen és Marcaliban, csak eze­ken a helyeken nem pi­ros petytyes csomagolás­ban. A mátészalkai üzem ez év végén egyharmad részben barack, illetve málna ízű zselével töl­tött új változatokat dob piacra. Mátészalkai siker a svédeknél Új Kelet-információ A mátészalkai Sandra Form Bútoripari Kft. ügyvezető igazgatója az IKEA legnagyobb magyar beszállítója cí­met vehette át a közel­múltban. Á svéd vállalat ezzel a címmel értékel­te a minőségi munkát, a gyár dinamikus fejlődé­sét és a piacképes ter­mékeket. A régiek mel­lett a Sandra Form, a Komplett konyhabútor és a Pax nevű gardrób­szekrénycsalád gyártá­sának elindításával ké­szül a következő IKEA- évre. A Sandra Form idén ötven százalékkal növelte termelését, au­gusztustól dolgozókat vettek fel, mert bíznak benne, hogy az új termé­kekkel jövőre megdup­lázhatják az idei ered­ményt. Az egészségesebb nemzedékekért MTI Az egészségre nevelést már a legkisebb gyermekeknél szük­séges elkezdeni. Nálunk azon­ban az intézményes egészség- nevelés, az egészséges életmód tanítása csupán az általános is­kola hetedik osztályától tan­anyag. Mit tart erről dr. Kapos­vári Júlianna, a Fodor József Is­kolaegészségügyi Társaság fő­titkára?— Nekem tanítómeste­rünk, Fodor József intelmei jut­nak az eszembe, amiket éppen száz éve megjelent, az „Egés­zségtan a középiskolák felső osztályai számára” című köny­vében írt le: „Legnagyobb ve­szedelemben forog az ember élete csecsemő- és gyermekko­rában, ha egyszer megerősödött a test, inkább képes az élet vi­szontagságainak s a betegségek­nek ellenállni”. Vitathatatlan az a megállapítása is, Amely nem­zet egészsége mostoha, az fo­kozatosan alább és alább süly- lyed, idővel nemzeti léte is ve­szedelembe jut”. Most, amikor az egészségügyi ellátás sors­döntő átalakításának időszakát éljük, társaságunk névadójá­nak, a híres gyermekgyógyász­nak az intelmei aktuálisabbak, mint valaha — figyelmeztet a főtitkárasszony. — Orvos va­gyok és ezért csak helyeselni tu­dom, hogy a szaktárca az egész­ségvédelemre összpontosítja erejét és az egészség megőrzése érdekében a különféle oktató, nevelőprogramokra, a meg­előzésre nem sajnálja a milliár- don felüli összeget. Magam is mindig hangsúlyozom, hogy az egészséges életre nevelést a lehető legkorábban, már az óvodásoknál kell megkezdeni. Csakhogy ehhez újjá kell szer­vezni a gyermek- és ifjúsági egészségvédelmet, amely saj­nos, az utóbbi években szétzi­lálódott és minden területén rendezetlenné vált. Ez most stra­tégiai jelentőségű feladat! — Mit értsünk ezen? — Abból indulok ki, hogy a jövő nemzedékének egészségé­ért minden társadalomban az a felnőtt generáció a felelős, amely az adott korban él. Most miénk ez a felelősség! A közel 400 ezer óvodás, a majdnem 1 millió általános iskolás, a több, mint fél millió középiskolai és szakmunkástanuló, 100 ezer főiskolai és egyetemi hallgató a jövő nemzedékét alkotja. A jövő pedig olyan lesz, amilyen­né ők tudják alakítani, de eb­ben óriási szerepe van az egés­zségnek és annak, hogy milyen neveltetést adunk nekik. Ha ezeket a kisgyermekeket, serd­ülőket és fiatalokat megtanít­juk többek között arra, hogyan óvhatják meg a saját és mások egészségét, az egészséges élet­mód követése folytán sok min­den megváltozik majd az éle­tükben, sorsuk másként fog alakulni, mint a mai nemzedé­ké. Pótolhatatlan tényezője a munkánk sikerének, hogy a fi­atal korosztályok a legfogéko­nyabbak az újra. A család, az otthon után az óvoda, az isko­la hatása a legmaradandóbb, amely a későbbi évekre is ki­sugárzik. Az egészségre fordí­tott befektetések sokszorosan megtérülnek! Azt hiszem, az egészségesebb társadalom ke­vesebbet költ orvosra, kórház­ra, mint a mai. De valójában az egészség megőrzésére fordított, az egészséges életre nevelést szolgáló kiadások hasznát nem szabad anyagiakban mérni. Életünk minősége függ attól, hogy egészségesek vagyunk-e. — Önök szerint milyen felté­telek kellenének ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék egészsé­gesebb legyen, mint a-mai? — Az első lépésként az isko­la szervezetében integrált egés­zségügyi szolgálatot kellene új­rateremteni. Éhhez a most ké­szülő egészségügyi törvény kitűnő lehetőséget kínál, töb­bek között azzal, hogy tiszta vi­szonyokat teremthet s egyben hosszú időre garantálja a szük­séges anyagi fedezetet is. A fej­lett országokban az iskola­egészségügy szerves része az ál­talános ellátási rendszernek! Az 1997-es évi költségvetés tárgya­lásánál jó lenne, ha a képviselők figyelme erre a nagy kérdésre is kiterjedne, sajnos a társadalom figyelmének ez a perifériájára szorult. Ne éljünk abban a hit­ben, hogy gyermekeink, ifjúsá­gunk egészségi állapota a leg­nagyobb rendben van! Társasá­gunk közel ezer elkötelezett tagjával és sokezer barátjával kész az iskola egészségügyi megújítását szolgáló javaslata­it a törvényelőkészítők és tör­vényhozók rendelkezésére bo­csátani. Tegyük társadalmi üggyé az iskolaegészségügyet, mert ez az ügy mindenkire tar­tozik!

Next

/
Thumbnails
Contents