Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-27 / 277. szám
UJ KELET Nyíregyháza 1996. november 27., szerda Elgázosított információk Fekete Tibor (Új Kelet) Minél többe kerül az energia, annál jobban odafigyelünk a fel- használására. Mindenki megpróbál takarékoskodni, több-kevesebb sikerrel. Érthető, hogy az energiaár-változások és minden ezzel összefüggő információ a figyelem középpontjába kerül. Olvasóink levélben és telefonon nap mint nap érdeklődnek, panaszkodnak, vagy' éppen bírálják az energiaszolgáltatókat. Egyik legfontosabb feladatunknak érezzük, hogy olvasóinkat tájékoztassuk az őket érdeklő kérdésekről. Érthető, ha ezekkel a kérdésekkel a szolgáltatókat keressük meg. Csak jelezzük, hogy' a sajtótörvény az adatszolgáltatás megtagadását vagy nem megfelelő teljesítését szabálysértésnek minősíti és pénzbírsággal sújtja. Ennek ellenére, gyakran ütközünk nehézéségekbe. A hideg idő beálltával jelentősen emelkedett a gázfogyasztók számlája is. Akadnak közöttük bizalmatlanok is, és szeretnék tudni, hogyan fordulhat elő, hogy a TIGAZ által bejelentett fűtőérték-növekedéssel fordított arányban csökken a gáz energia- tartalma. Nemrég egy nyíregyházi nyugdíjas panaszkodott, hogy az elmúlt néhány év alatt papíron másfélszeresére emelkedett a vezetékes gáz fűtőértéke, ugyanakkor a sütőben tíz perccel később sül meg ugyanaz a kalács. A gázláng színe a korábbi világoskékről egyre inkább pirosra vált, és a víz is langyosabb, mint azelőtt volt. Másoknak más a gondjuk. Szerettük volna a TIGAZ vezetőinek továbbítani a kérdéseket. Válasz helyett a magyarázkodások és mentegetőzések egész tárházát kaptuk. „Szabadságon van a kolléga”, vagy „Előbb engedélyt kell kémem a főnökömtől”, .Jelenleg vezetői értekezleten van a főnök úr, vidéken, a központban”... Egy héttel ezelőtt végül is telefaxon továbbítottuk kérdéseinket és ígéretet kaptunk, hogy válaszolnak rá. Természetesen ebből sem lett semmi. Megpróbáltam kierőszakolni egy személyes találkozót a gáz- szolgáltató első számú megyei vezetőjétől. „Félre tetszett érteni —fogadott nagy sajnálkozással a titkárnő. — Nem tizenöt, hanem délután öt órára volt megbeszélve a találkozó.” Megígértem, viszszamegyek két órával később. Alig értem vissza a szerkesztőségbe, mikor az előbbi titkárnő újra telefonált, hogy most igazgató úrnak személyes dolga akadt, és ismét nem tud fogadni. Betelt a pohár! Úgy tűnik, a TIGÁZ-nál nem látják be, hogy ők vannak a fogyasztókért. Nem akarják tudomásul venni, hogy a fogyasztókat nemcsak (változó minőségű) gázzal, de információkkal is el kell látni. Ezzel lehet legjobban elejét venni a találgatásoknak, a gyanúsítgatások- nak. Kérdéseinkre látszólag nagyon készségesen reagálnak, és úgy tesznek, mintha ők mindent megtennének, csakhát az a fránya véletlen mindig közbeszól. Ennyi véletlen túl sok egyszerre, ilyen nincs. Három hét is kevés ahhoz, hogy négy kérdésre választ kaphassunk ? Most megpróbálunk egy új módszert és itt az újság hasábjain tesszük fel kérdéseinket, hátha hamarabb találnak nyitott fülekre. 1. Mi az oka annak, hogy a nyíregyházi önkormányzat rendelkezésével ellentétes módon még november 15. után is nyitottak a városban a munkagödrök? 2. Miért kezdték olyan későn a Mező utcai gázberuházást? 3. Szombaton és vasárnap érezhetően alacsonyabb a gáz fűtőértéke. Langyosabb a melegvíz, pirosabb a láng színe. Ezekre a napokra is ugyanannyit kell-e fizetnünk, mint máskor? A negyedik kérdés így szólt: Január elsejétől mennyivel lesz drágább a gáz?, erre időközben választ kaptunk. Na nem a TIGÁZ-tól, hanem a kormánytól. Ezért egy újabbat tennék fel: Elkészült a megyeszékhely energatikai koncepciója? Ennek értelmében meghatározták, hogy egyes városrészekben milyen energiahordozó használatát engedélyezik. Hogyan érinti ez a TIGÁZT? Megkülönböztetett figyelemmel várom válaszukat: Fekete Tibor újságíró On kinek adná pénzét? Szilágyi Lászióné Nagy Zoltánná Kocsi Mónika Már tény, hogy személyi jövedelemadónk egy százalékával ezentúl mi, adózó polgárok rendelkezhetünk. Azon még vitatkoznak a törvényalkotók, hogy ’97., vagy ’98. január elsejétől adhatjuk-e közintézménynek azt a kevéske összeget, de sok kicsi sokra megy. Megkérdeztük a járókelőket, hogy ők kinek utaltatnák ezt a bizonyos egy százalékot. íme a válaszok: Fekete Tibor (Új Kelet) Kocsi Mónika: — Még nem döntöttem el. de valószínű, hogy valamelyik oktatási intézménynek ajánlom fel a pénzt. Óvodának, iskolának, de az is lehet, hogy egészségügyi intézménynek. Nem nagy ez az összeg, de ha a szülők közül sokan adnak, akkor valamire csak jut belőle. Nagy Zoltánná: — Valamit hallottam róla, de igazából nem tudom, hogyan fog működni a dolog. Itt, a megyében kispénzű emberek élnek, és annak az adója sem sok. Bár az én gyerekem még járni sem tud. de valószínűleg valamelyik óvodának fogom átutaltatni az adó részét. Laskai István: — Munkahelyemen, a gumigyárban létezik egy alapítvány, melyből a váratlanul nehéz anyagi helyzetbe került munkatársakat segélyezik. A kollégákkal eldöntöttük, hogy ennek az alapítványnak a javára ajánljuk fel a pénzünket. így legalább érezhetjük, hogy a mienk ez a pénz. Szilágyi Lászióné: — Legszívesebben megtartanám magamnak, de a törvény nem engedi meg. A fiam sportegyesületének fogom átutaltatni, akkor legalább nem nekem kell majd megvenni a srác sportcipőjét. Fodor Tibor: — A postás szakszervezetnek adom majd a pénzt. Még nem tudom, hogyan lehet meg.oldani, mert még adószáma sincs a szervezetnek. Ha a saját kisebb közösségünk kaphatja meg ezt a pénzt, akkor jobban érezhetjük, a mienk. Alapítványoknak nem adok egy fillért se, mert bizonytalan a pénz sorsa, és sokat hallani arról, hogy eltűnnek a számláikról az összegek. Szakács Csabáné: — Egyetemen tanul a gyerekem. és minden bizonnyal annak a felsőoktatási intézménynek fogom felajánlani az egy százalékot. Csak az a baj, hogy a tandíjat továbbra is ugyanúgy fizetni kell majd. Fodor Tibor Szakács Csabáné Laskai István Aluljáróavatás Munkatársunktól Elkészült a nyíregyházi vasútállomás korszerűsítésének első üteme. A vágányokat átépítették, a felső vezetéket kicserélték és félig megépült a peronokat összekötő aluljáró is. Egyelőre nincs pénz a beruházás folytatására, ezért a MÁV vezetői úgy döntöttek, ami elkészült, azt pénteken ünnepélyes külsőségek között adják át az utazóközönségnek. Délelőtt tíz órakor Lotz Károly közlekedési miniszter vágja át a jelképes szalagot, majd vasutasfórumon válaszol a dolgozók és a jelenlévők kérdéseire. Társaságok, vezetők K. Z. (Új Kelet) Elfogadták a nyíregyházi közgyűlés tagjai hétfőn este azt az előterjesztést, amely a városi tulajdonú közüzemi vállalatokat két társaságba olvasztja össze. A képviselők döntése alapján megalakuló Városüzemeltetési Közhasznú Társaság vezetője Soltész József.\ a Köztisztasági Kft. ügyvezető igazgatója, a Vagyonkezelő és Gazdálkodó Korlátolt Felelősségű Társaság első embere pedig Hámoriné Rudolf Irén, a polgár- mesteri hivatal piac- és városgazdálkodási vezetője lesz. Zárt ülésen személyi kérdésekről döntött a testület. A szavazatok alapján a 3. Számú Óvoda vezetője Kléninger Lászióné, a 17. Számú Óvodáé Sápiné Lecza Ildikó lesz 1996. december 1-jétől 2000. július 31-éig. A bölcsődei igazgatóság élére határozatlan időre dr. Komjáthy Györgyöt nevezte ki a közgyűlés. Szemét vagy nem szemét? Ez itt a kérdés F. Sipos József.jegyzete Országosan ismert piacunk, a nyíregyházi KGST. Ide járnak a szélrózsa minden irányából — a Dunántúlról, a Duna-Tisza közéből, a Délvidékről és északról — a kereskedők, az üzérkedők és az egyszerű vásárlók, akik a jó üzlet reményében olcsón kívánnak hozzájutni Lada, Dacia, Aro, Gaz és egyéb keleti alkatrészekhez, kétes származású és értékű keleti árukhoz, természetesen jól hangzó névvel... Mindez nem új dolog, ahogy az sem, hogy a piac vonzza a gyanús elemeket, a hulladékon élő nincsteleneket, és az árusok java része sem a kulturált Nyugatot képviseli. Az igényesség hiánya mindkét oldalon fellelhető — a vásárlói oldalon is. Ez látszik a környezeten: szemét szemét hátán. Mert sem az eladók, sem pedig a vásárlók nem igénylik a kulturált környezetet, de még azt is megkockáztatom, hogy a fenntartók sem... Nem is folytatom a gondolatsort, mert lassan már személyeskedéssel vádolnak azok, akiknek ehelyett személyi felelősséget kellene vállalni. Inkább leírok egy ellenpéldát, mert nem szégyen meglátni a jót, és ellesni, alkalmazni sem árt. Egy hétvégi országjáráson meglátogattam néhány piacot. Közülük egy felkeltette érdeklődésemet: Az „adok- veszek” éppen a végét járta, a vásárlók elmentek, az árusok pakoltak. Ez még nem csoda, így van máshol is. Csakhogy ezek az árusok a saját és a vásárlók szemetét is elpakolták — árujukkal együtt. Körülbelül egy óra múlva se eladó, se vásárló, se szemét — még egy szél szárnyára kapott Túró Rudi-papír se. „Ilyen nincs” — mondaná Török László. „És mégis van” — mondom én, és le is írom, mert saját szememmel láttam, pontosabban nem láttam rotható banánhéjak és papírok erdejében toporgó eladókat és vásárlókat. A piac után egy órával már békés szerelmespárok andalogtak a Duna-parti sétányon, és hattyúk keresték a vásározók maradékát a sekély vízben — eredménytelenül. Szombati sziesztája közben megzavartam a kisváros önkormányzatának egyik munkatársát, aki a következőket mondta: „Egy kollégánk állandóan a piacon sétál, és ha kell, megfegyelmezi a szemetelőket. Ez elég is.” Tehát nem kell büntetni, engedély-visszavonással fenyegetni, itt megtanulták az emberek a rendet és a tisztaságot. Végül úgy gondolom, megérdemli ez a helység, hogy megemlítsük a nevét: Ráckevén jártam, a Csepel-sziget déli részén fekvő kis Duna- parti városban. Közmeghallgatás a városházán A Síp utcai kényszerbontás Munkatársunktól A közlekedésről és a megyeszékhely jövő évi költség- vetéséről tartottak hétfőn közmeghallgatást a polgármesteri hivatal dísztermében. A közgyűlés délután öt órakor felfüggesztette tanácskozását és átadta a szólás lehetőségét a városlakóknak. Egymás után járultak a mikrofonhoz a polgárok, de a többség nem az előre meghirdetett témakörben fejtette ki véleményét. Volt, aki a Takarékpalota elhanyagolt küllemére hívta fel a képviselő-testület figyelmét. Különösen kirívó az állapota, hisz a főtér többi épületét nemrég újították fel. Kevesellték a város- központban fellelhető élelmiszerüzletek számát is. (Rövidesen megoldódik ez a probléma a Julius Meinl Kossuth téri üzletének november 28- ai átadásával.) Több hozzászóló is hiányolta a fedett autóbuszmegállókat. Csabai Lászióné polgár- mester válaszában tájékoztatta a jelenlévőket, hogy ezeket a félig zárt megállóhelyeket nem a város pénzéből építették, hanem azok a cégek, akik reklámjaikat elhelyezik rajtuk. Egy idős bácsi (valamikor iskolaigazgató volt) összetévesztette a közszerepléssel. Húszperces felszólalásának nem sok köze volt a jog által kötelezően előírt lakossági meghallgatáshoz. Arra azonban felhívta a jelen lévő képviselők figyelmét, hogy ne csak akkor gondoljanak a városlakókra, amikor a kopogtatócédulákkal járják a lépcsőházakat, hanem akkor is, amikor dönteniük kell egy utca, vagy városrész sorsáról. Többen is szót kértek a Síp utcai áldatlan állapotok miatt. Sérelmesnek tartják, hogy az önkormányzat építési tilalmat rendelt el a környéken, ugyanakkor a hatalmas járműforgalom miatt felgyorsult az épületek állagromlása. Ilyen állapotban nincs rá vevő, felújítani pedig nem engedik. Felhívták a jegyző figyelmét egy igen romos épületre (Síp utca 6. sz.), amely már közvetlen életveszélyt jelent a környék lakóinak. A legutóbbi székes- fehérvári négy áldozatot követelő tragédia még jobban rávilágít a balesetveszélyre. Az utca lakói nem tudnak innen elköltözni, ezért kérik, sőt követelik a rendet a városrészben. A polgármesteri hivatal államigazgatási eljárás keretében megtette a szükséges intézkedéseket és elrendelte az épület kényszerbontását. A tulajdonos ezt a döntést megfellebbezte, így a harmincnapos ügyintézési határidőn belül nem lehet hatóságilag intézkedni. Ezután a képviselő-testület fontolóra vette, hogy a fokozott balesetveszély (sőt közvetlen életveszély) miatt nem várja ki a hivatalos határidőt, hanem azonnal intézkedik a bontásról.
