Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-25 / 275. szám
2 1996. november 25., hétfő Hazai krónika UJ KELET Ötvenmilliós szerződés Új Kelet-információ A Nokia Telecommunications és a Pannon GSM megállapodást kötött, hogy kibővíti az idén februárban, GSM-berendezések szállítására kötött hosszú távú keretmegállapodást. A Nokia az 1993-as Pannon GSM-mel kötött első keretszerződés megkötése óta változatlanul a Pannon GSM kizárólagos GSM-berendezés szállítója marad. Az új megállapodás szerint 1997 során a Nokia több mint 50 millió USD értékű GSM hálózati berendezést szállít a Pannon GSM számára. A Nokia a hálózati berendezések mellett értéknövelt szolgáltatások és integrált bázisállomás-rendszerek szállítását is vállalta. A megállapodás biztosítja az eszközök és szolgáltatások rendszerbe állítását, és szükség esetén technikai segélynyújtást, valamint a Pannon GSM hálózatának élvonalbeli minőségét és kapacitását. A Pannon GSM 1994 márciusa óta nyújt kereskedelmi szolgáltatást. Előfizetőinek száma 1996 novemberében meghaladta a 140 ezret. A cég közel 500 alkalmazottat foglalkoztat. Jelenleg 35 ország 53 GSM-szolgáltatójával áll kereskedelmi kapcsolatban. A Nokia finn távközlési csoport, 1995-ben 8,4 milliárd USD nettó árbevételt ért el, összesen 32 ezer alkalmazottat foglalkoztat. A Nokia a világ második legjelentősebb GSM-berendezés gyártója, pillanatnyilag 31 ország 52 GSM/DCS hálózatának beszállítója. Államtitkári reagálás MTI Nem vádolható szerződésszegéssel a kormány azért, mert az egészségügyi dolgozók egy része nem kapta meg a 20 százalékos béremelést. A szakszervezettel kötött megállapodásban a kabinet arra vállalt garanciát, hogy biztosítja a béremeléshez szükséges fedezetet, és ennek a kötelezettségének eleget is tett. Ezt Kökény Mihály népjóléti államtitkár nyilatkozta vasárnap az MTI-nek azzal kapcsolatban, hogy az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke pénteken kudarcnak ítélte a megállapodást. Az államtitkár rámutatott: a szakszervezet a megállapodás aláírásakor tisztában volt azzal, hogy az intézmények tel- jesítményfinszírozást kapnak, így a kormány nem szólhat bele, mennyit fordítanak béremelésre vagy működésre. Ezért is hangsúlyozták, hogy személyre, intézményre szóló garanciát nem tudnak biztosítani, és a megállapodás nem helyettesítheti a helyi béralkut. Mindezzel együtt a minisztérium számításai szerint az egészségügyben dolgozók között átlagosan 16-17, a szociális területen 18-19 százalékos bérfejlesztés valósul meg az év végéig. Kökény nem lát esélyt arra, hogy ezt központi forrásból kiegészítsék, de úgy vélte: a kórházak adósságrendezése az intézményeken belül lehetővé tehet bizonyos forrás-átcsoportosításokat, A népjóléti államtitkár vitatta, hogy a jövő évi tb- kassza mindössze nyolcszázalékos béremelésre nyújtana fedezetet. Még az Állami Számvevőszék jelentése szerint is 15 százalékkal nő a gyógyító-megelőző kassza a jövő évi költségvetésben. A költségvetés tartalmáról azonban még folyik a vita, mint ahogyan arról is: hogyan biztosítható jövőre, hogy a dolgozók valóban megkapják a közalkalmazotti béremelést. SZDSZ -határozatok MTI Az SZDSZ országos küldöttgyűlése szombaton este két határozati javaslatot fogadott el. Az egyik indítvány értelmében — amely egy pontot kivéve azonos Szalay Gábor országgyűlési képviselőnek a párt Országos Tanácsa múlt vasárnapi ülésén előterjesztett, ott visszavont javaslatával — az SZDSZ küldöttgyűlése felkéri a tisztújítást követően felálló új ügyvivői testületet: a kormány programja, valamint a koalíciós megállapodás alapján határozza meg, melyek a koalíciós kormány előtt álló másfél évben a legfontosabb feladatok. A megfogalmazott célokkal összhangban a feladatok meghatározásakor az ügyvivői testület valamennyi fontos területen, illetve kérdésben — az SZDSZ képviselőcsoportjának bevonásával — foglaljon állást és alakítsa ki az SZDSZ álláspontját. Mindezt pedig legkésőbb január közepéig terjessze az Országos Tanács elé elfogadásra, valamint a további teendők meghatározására. A küldött- gyűlés által elfogadott határozati javaslat — amelyet egyébként nem Szalay Gábor, hanem Dombach Alajos, az Országos Tanács elnöke, újonnan megválasztott ügyvivő, valamint Gulyás József országgyűlési képviselő nyújtott be — az eredeti Szalay-féle javaslattól eltérően nem kezdeményezi azt, hogy az SZDSZ az Országos Tanács által elfogadott javaslatokról kezdjen tárgyalásokat az MSZP országos elnökségével, majd mindenről számoljon be a jövő év március elején tartandó rendkívüli küldöttgyűlésen. A küldöttértekezlet elfogadta Pető'Iván pártelnök határozati javaslatát is a koalíciós kormány legfontosabb törvényalkotási teendőiről. A dokumentum szerint fel kell gyorsítani az adócsökkentést, meg kell teremteni a tiszta, átlátható privatizáció garanciáit, meg kell alkotni a mező- gazdaság tőkéhez jutását előmozdító, szektorsemlegességet biztosító új földtörvényt. Az állásfoglalás fontosnak tartja a családi pótlék differenciált emelését, a több pillérű nyugdíjrendszert megteremtő törvényeket. Az autópálya-építés a gazdasági fejlődés teltétele Már a felújításra sincs pénz Az Európai Unió nem írta elő Magyarország számára, hogy milyen hosszúságú autópályával rendelkezzen a csatlakozás idejére, ám hazánknak elemi érdeke, hogy addigra színvonalas, közvetlen közúti kapcsolatot teremtsen az egyes országrészek között és a szomszédos országokkal. MTI Ehhez legalább 650 kilométer hosszúságú új pálya megépítésére, voltaképpen egy autópálya alaphálózat kialakítására lenne szükség a következő évtizedben. Megvalósítása mindössze a már meglévő autópályáink országhatárig történő meghosszabbítását igényelné — mondta az MTI-nek Markotay Sándor, a Közlekedési, Hírközlési, és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa. Markotay Sándor kifejtette: az ország jelenleg 376 kilométer hosszú autópályával és 68 kilométer autóúttal rendelkezik. Az elmúlt hat évben a koncessziós lehetőségek megjelenésével az építési ütem felgyorsult. összesen 97 kilométer hosszú új autópálya és 15 kilométer autóút létesült. Ebből 43 kilométert tesz ki az Ml-es Győr és Hegyeshalom közötti szakasza, és 24 kilométeres az Ml-es Győrt elkerülő szakasza. Ezt kiegészíti az M5-ös 30 kilométernyi része, amelynek autópályává bővítése a közeljövőben fejeződik be. A kívánt ütem évente 50-60 kilométernyi új pálya megépítése lenne. Ismeretes, hogy jelenleg sem az útalapnak, sem a költségvetésnek nincs elegendő pénze autópályák építésére. Gyakran a meglévő 30 ezer kilométer hosszú, országos közúthálózat megfelelő szintű fenntartására sem jut elegendő pénz. Az autópálya-fejlesztés tehát új forráslehetőségek feltárását és bevonását igényli. A koncesszióba adás eleve feltételezi az autópályák pénzdíjassá tételét, hiszen a befektetett tőke csak így térülhet meg. Állami támogatás nélkül semmilyen finanszírozási konstrukció sem nélkülözheti az autópályák díjasítását, mivel a díjbevételek a fenntartási költségen túl a beruházási hitelek törlesztését is biztosítják. Ha a díjasítás nem valósítható meg, le kell mondani az autópályák továbbépítéséről — hangoztatta Markotay Sándor. Az autópályák fizetővé tétele nem magyar sajátosság. Európa számos országában már bevezették és egyre többen kívánják alkalmazni a fizetős szisztémát a hálózat kiépítettségétől függően. A hazai díjak kényszerűen tartalmazzák a létesítés, és az adósságszolgálat költségeit is. Ha a külföldi vállalkozónak nem térül meg a befektetése, nem épít utakat Magyarországon, mert az autópályaépítésre felvett hitelek visszafizetésére nem képződik bevétel. Mohosag Miért, hát tán nem használja...?! Azonnal fizessen cégünknek 850 forint autópályadíjat!!! Horn Gyula nyűt levele Pető Ivánhoz Horn Gyu/aminiszterelnök vasárnap nyílt levélben gratulált Pető Ivánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének újjáválasztásához. A dokumentumot Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a miniszterelnök kabinetfőnöke juttatta el az MTI-hez. MTI A levélben a kormányfő kiemelte: miniszterelnöki feladatai, a kormányprogramban közösen vállaltak megvalósításához nélkülözhetetlen a két koalíciós párt parlamenti képviselőinek támogatása. Jóleső érzéssel állapítja meg, hogy együttműködésük 28 hónapja alatt a két frakció az esetek döntő többségében egyetértett a kormány előterjesztéseivel. Tette ezt annak tudatában, hogy a pénzügyigazdasági stabilizáció és a reformok érdekében hozott elodázhatatlan döntések jórészt kedvezőtlen fogadtatásra találnak a lakosság körében. Kifejezésre jutatták ezzel is, hogy a koalíció kormányzati ügyekben az ország fejlődését, a modernizációt és a polgárosodást, s a fejlett államok közösségéhez történő csatlakozást tekinti meghatározónak. A miniszterelnök utalt rá: e közel két és fél év alatt a kormány koalíciós szempontból is jórészt összecsiszolódott. Jó az együttműködés, partneri a viszony a szocialista és a szabaddemokrata miniszterek között. Gyakorlatilag megszűntek a kezdeti ideológiai-politikai indíttatású villongások. Jómagam 1995 őszétől — az akkori koalíciós viszály engedménnyel történő lezárását követően —egyetlen alkalommal sem reagáltam egyes szabaddemokrata politikusok kormányt elmarasztaló megnyilatkozásaira. Ezt a gyakorlatot követem a jövőben is. Meggyőződésem ugyanis, hogy negatív üzenetekkel és nyilvános vitákkal csak gyengítjük az országos gondok megoldásának esélyét — írja a miniszterelnök. Köztudott, hogy — a közösen vállalt értékek mellett — az MSZP és az SZDSZ felfogása, politikai irányultsága és stílusa között jelentős különbségek vannak, ezek azonban nem akadályozhatják az együttes kormányzás sikerét. Horn Gyula hangsúlyozta: óriási a közös felelősség, mivel az ország előtt megnyíltak a fenntartható gazdasági növekedés és ezzel együtt a lakosság életkörülményei érzékelhető javulásának a lehetőségei. Á Magyar Köztársaság nagy elismerést vívott ki a világban. Mindezt veszélyeztetik azok, akik az eddigi kormányzati politika revízióját követelik. „Ne engedjük magunkat letéríteni az átalakulás és a felemelkedés útjáról! Ez erkölcstelen lenne azokkal a milliókkal szemben is, akik súlyos áldozatot hoztak mindazért, amit elértünk. A vitákat és nézetkülönbségeket tartsuk a szakmai, a kormányzati és parlamenti frakcióink keretei között! Mutassunk fel eltökéltséget és együttműködési készséget mindenütt, ahol csak lehetséges! Közös kormányunk felelősségei tartozik a magyar népnek. Az állampolgárok pedig döntenek majd arról, hogy miként tettünk eleget ennek a felelősségnek” — zárul a-miniszterelnök levele. hírre Palotai István (Új Kelet) Kár is szépíteni a dolgot, mert az azért már mégis csak jelent valamit, hogy immár harmadik alkalommal születik megyei fellebbviteli bíróságokon olyan döntés, amelyik, megváltoztatva az elsőfokú Munkaügyi Bíróságok határozatait, homlok- egyenest más ítéletet hirdet... Történik pedig mindaz azon — a Bokros-csomag okán elküldött — felsőfokú tanintézeti oktatók határozott fellépésének jóvoltából, akik, mervén vállalni az esetek kockázatát, perbe fogták hajdani munkaadójukat. A három megfellebbezhetetlen ítéletet a Budapest Fővárosi Bíróság, a Csongrád Megyei Bíróság és a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Bíróság hozta, és az elbocsátott főiskolai (egyetemi) oktatókat azonnali hatállyal visszahelyezte munkakörükbe, valamint kötelezte a munkaadót a bérkiesések visszamenő- leges kifizetésére és a perköltségek lerovására. Áz esetek meglehetősen elgondolkodtatok, annál is inkább, mert ez a pár ember, aki vette magának a bátorságot, hogy perbe fogjon egy intézményt (az elbocsátottak számához képest), a legjobb esetben is csak a jéghegy csúcsa, hiszen gondoljunk csak bele, hogy mekkora lehet ez a szám országszerte, ha Nyíregyházán kétszáz ilyen jellegű elbocsátás történt. A vicc az egészben az, hogy maga a munkaviszony megszüntetésének menete nem volt jogsértő — mindenütt kifizették a végkielégítést is —, hanem a megszüntető határozat indoklása ütközött a jogszabályokba. Magyarán, ha a munkaadó a Bokros-csomagra vagy a pénzhiányra, vagy a pótköltségvetés számaira hivatkozva adta ki az útját valakinek, az jogilag helytelenül járt el. (A felső utasítások ugyanis senkit sem neveztek meg elküldeni.) De hát akkor mégis mire hivatkozott volna a munkaadó? Tán kreált volna jojgszerű, de hazug érveket? És mi lett volna, ha az összes dolgozó, akinek felmondtak, mind bírósághoz fordul? Attól tartok, ezt nem igazán tisztességesen oldotta meg Bokros, hiszen rendelkezéseit hozva leginkább arra számíthatott, hogy akit kirúgtak, az nem fog „ugrálni”. Azok a rendeletek és törvények, amelyek arra késztetik, sőt, kényszerítik a lakosság egyik rétegét, hogy másokkal kibabráljon, nem tartozik a kimondottan szimpatikus dolgok közé. És hiába is púderezik, kozmetikázzák, a lóláb továbbra is kilóg, fényes bizonyítékaként, hogy a tisztelt politikus urak már megint „más markával akarják elveretni a csalánt...” És hogy ez igaz, és a fűnyíró elv minden igazságtalan és elvtelen, arra éppen a fellebbviteli bíróságok sorozatos döntései szolgálnak bizonyítékul!
