Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
// Őszirózsa Egy hónapos rendezvénysorozatot indított útjára november 10-én a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában létrehozott Őszirózsa Alapítvány. A programot az otthon vezetősége Kissue Szabó Zsuzsanna igazgató irányítása mellett az idős emberek érdeklődési körének megfelelően állította össze. A múlt héten megrendezett Ki mit tud? vetélkedőt november 20-án délután egy teadélután követte, melyen az otthon lakói a nyíregyházi 5-ös számú Idősek Klubjának tagjait látták vendégül. A tea és a sütemény mellett a vidám kis műsor is azt szolgálta, hogy az összegyűlt idős emberek mindegyike jól érezze magát. Több fellépő is szórakoztatta a közönséget. Az otthon lakói közül volt, aki verset mondott vagy énekelt, de többen kezükbe vették a harmonikát és a citerát is. Az Őszirózsa programsorozatának következő rendezvényét november 22-én tartották meg, melyen a besztercei Mórcz Zsigmond Alta- lános Iskola diákjaiból megalakult citerazenekar és nótakör tette kellemesebbé az idős emberek délutánját. Az elkövetkezendő napok, hetek is rengeteg érdekességet kínálnak. A versek, énekek mellett helyet kap a szellemi vetélkedő is. Az otthon lakói nemcsak fogadják ez idő alatt a vendégeket, de maguk is útra kelnek és elmeitek más idős emberekkel foglalkozó intézményekbe. A Szivárvány Otthonban nyitja meg kiállítását Színes világ címmel Bakii Éva amatőr festőművész, és ugyanitt tekinthetik meg az érdeklődők az otthon lakóinak kiállított munkáit is. Az Őszirózsa Alapítvány által szervezett programsorozatot december hatodikán, Szent Miklós ünnepén, az Arany János Általános Iskola növendékeinek műsora zárja. Gondozási Központ A Nyíregyházán működő Idősek Klubjai között az egyes számot a Vécsey közben lévő kapta, mely egyben szociális Gondozási Központként is működik. Feladatairól a Gondozási Központ szociális munkása, Juhász Róbert- né beszélt. — Az öregek értelmi és érzelmi világának megértéséhez csak tapintatra, emberségre, jóságra és arra van szükség, hogy a gondozók felismerjék, egyszer ők is megöregednek. Legfontosabb feladatunk a városban és annak peremén élő idős, beteg emberek területi ellátásának felkutatása, szervezése, irányítása. Emellett fontos a társintézményekkel és a karitatív szervezetekkel való kapcsolattartás is. Klubunk a hét munkanapjain reggel nyolctól délután négy óráig fogadják a hozzánk ellátogató idős embereket. Immár tizenöt éve állnak Nyíregyházán, a sóstói erdő szélén, a Csaló közben a nyugdíjasházak. 1981-től élnek itt nagy közösségben, de mégis külön lakásokban az idős emberek. Az egyformára festett épületekben a lakásokon kívül helyet kapott egy orvosi rendelő és az idősek klubja is. Sikli Tímea (Új Kelet) Azt hittük, hogy egy hét- í köznap délelőtt kihalt lesz a társalgó, ám kellemesen csalódtunk, mikor beléptünk az ajtón. Vidám beszélgetés hangja és halk zeneszó fogad minket. Többek kezében látni hímzésre váró kézimunkát, és a tokból kikandikáló szemüvegek azt mutatják, már elolvasták a napilapok legfrissebb híreit. Mikor megkérdem, mivel telnek a hétköznapok, egy- ‘ más szavába vágva kezdenek beszélni. Érdekesek a filmvetítések, a kirándulások, de legnagyobb sikere talán a zenés-táncos teadélutánoknak van. Bár mint az idős hölgyek megsúgják, sajnos kevés köreikben a férfi, nincs elég táncpartnerük. A nyugdíjasklub vezetője, Pájer Istvánná már az indulás évétől együtt van az itt élőkkel. — Reggel nyolc órától délután négyig az év minden napján megpróbálunk valami újdonságot, valami kellemes elfoglaltságot találni tagjainknak. Aki akarja, igénybe veheti a napi há- : romszori étkezést is, mely ^ tízóraiból, ebédből és uzsonnából áll. Sokan azonban csak az ebédet viszik fel kis otthonukba, a reggeliről és vacsoráról maguk gondoskodnak. A lakások nem saját tulajdonok, hanem tanácsi főbérletek. Arról, hogy ki r’ kerülhet be a nyugdíjasházba, a szociális rászorultság alapján a polgármesteri hivatal szociális irodája dönt. Arról, hogy nem unalmasak a házban a mindennapok, hamarosan magunk is meggyőződhetünk. Míg a klub vezetője megnézi, minden rendbe megy-e az ebédkiadás körül, minket a Madarász házaspár lát vendégül szoba-konyhás lakásukban. Miklós bácsi és Ancika néni kicsit szabadkozik a rendetlenség miatt, de hát senki sem várhatja el, hogy hurka- és kolbásztöltés közben ragyogjon a ház. A szobába invitálnak, s míg én kérdezgetem őket, egyre több májashurka-fűzér kerül ki a kezük alól. — Három éve vagyunk együtt a párommal — mondja Ancjka néni, akiről rövid időn belül kiderül, ő viszi a szót a családban. — Hosszú éveken át éltünk mindketten egyedül, aztán néhány esztendeje egy magányosoknak szervezett bálon találtunk egymásra. — Mi tetszett meg Miklós bácsinak Ancika néniben? — Az a fiatalos lendület, melyet néhány perc alatt szinte mindenkire átragasztott. Nem ült le egyeüen percre sem, énekelt és csak úgy ropta a táncot. Bátran állítom, hogy a nyugdíjasház klubélete azóta lendült fel, mióta Ancika is itt él. Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem kezdett már el egész fiatalon énekelni. Csodálatos hangja van. — Azt hittem, ha nyugdíjba megyek, képes leszek megpihenni egy kicsit—veszi vissza a szót az asszony. — Ám annyira kevés a kettőnk nyugdíja, hogy mellette még ma is eljárok dolgozgatni. Nem vállalok nehéz munkát, a fodrász- szövetkezetben vagyok hajmosó. így aztán egy kicsivel minden hónapban sikerül kiegészíteni a jövedelmünket. —Azt látom, hogy unatkozni most sem tetszik — mondom és a kásás tálra mutatok. — A fiamék disznót vágtak, s bár a kis menyem is falusi lány volt, egyedül nem mert be- lekezdeni a hurkatöltésbe. Mondtam neki, ne aggódjon, csak hozzák el a belsőségeket, majd mi mindent elrendezünk az urammal. A jó falatoknak azonban már megvan a helye. Nekem a fiam mellett három unokám is van, Miklós bácsi pedig négy lánygyerekkel büszkélkedhet. Amint végeztünk a munkával, kicsit összetakarítom a lakást, aztán úrnak indulunk, hogy széthordjuk a gyerekeknek a kóstolót. — Na nem csak dolgozni, hanem mulatni is nagyon szeretünk. Ha legközelebb erre jár kedvesem, feltétlenül nézzen be hozzánk, majd jól megtáncoltatom — kacsint rám Miklós bácsi, miközben kezét a kötényébe törölve az ajtóig kísér. ^ ^ % & gr* ssr s % » Harag vagy megbocsátás? Ancika / • « •• •• i nem korul * ezseg az élet Kozma Ibolya jegyzete Minden életkornak megvannak a maga érzelmei, eseményei, melyeket soha nem élhetünk át máskor, csak abban az adott percben. Álmaink is a pillanathoz kötődnek. A régi történetek emlékei megmaradnak, de idővel megkopva élnek bennünk. Sok-sok év múltán a kellemetlen események sem fájnak annyira, de a boldog órák érzelmei is fakulnak. Még akkor is, ha az élet valamennyi mozzanata világosan él bennünk. Kedves ismerősöm mesélte, mindig szerette volna kimutatni, éreztetni nagymamájával, hogy mennyire szereti. Utólag, úgy véli mégsem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Gyakran veszekedtek, bizonyos dolgokban nem értettek egyet. Az idősek általában nem nézik jó szemmel a fiatalok életmódját, értékrendjét. A generációk közötti változás a családtagok közé is szakadékot állít. A nagymama hirtelen halt meg, idejük sem volt elbúcsúzni. Az unokában azóta is fájó emlékként élnek a régi viták, a meg nem értések, s azok az órák, melyek beszélgetés nélkül, csendben teltek el. Mesélte, gyertyafénynél imádkozta át azt az éjszakát, mikor már tudta, hogy ezen a világon nem találkozhatnak többé. Lelkiisme- ret-furdalása volt, holott a szívük mélyén mindketten tudták, hogy soha nem haragudtak egymásra, hiszen közöttük a szeretet élt és él. Egymásért voltak a szóváltások, még akkor is, ha ezek néha hangosak voltak. Csak nem tudták elmondani, mit éreznek valójában. Azóta már sok mindent másként lát, aki ittmaradt, s bizonyára az is, aki elment. A régi percek azonban nem ismétlődnek. Sokszor érthetetlen, mennyire tartósan tudunk orrolni barátunkra, szomszédunkra, házastársunkra. Mindent elsöpör a hirtelen fellépő gyűlölet. Sokszor még a halál kapujában sem tudunk megbocsátani. Gyakran eszembe jut, egy kedves idős hölgy, Julika néni. Hat gyermeke született. Közülük kettő csak néhány évig élhetett. Magukra gyújtották az épületet, ahol játszottak. Évekig tartott, amíg képes volt visszatérni a valós világba. Több komoly műtéten esett át, meggyötörte a háború és a megélhetés mindennapos gondja. Többször csak a szomszédasz- szonyok jósága és sógornői biztatása tartották benne a lelket. Öregkorára rendeződött az élete, örömét leli unokáiban. A régi jótevőkkel azonban haragot tart. Hol az egyik, hol a másik szomszédban talál kivetnivalót. A sógornőkre meg kí- gyót-békát kiabál. Egyiknek még a temetésére sem ment el. A falu csodálkozik és értetlenül áll a gyűlölet előtt. Juli néni biztosan meg tudja magyarázni magának, miért haragszik. Egyelőre. Később bizonyára nagyobb lesz a bánat, melyet saját maga okozott. Mire vezet a gyűlölet? A harag? Az utálat magunknak is fáj, az is, ha elhárítunk minden felelősséget. A békü- lés után könnyebb a lelkünk, s képesek vagyunk még jobban szeretni. Bizonyára vannak dolgok, melyeket nehéz elfelejteni, megérteni. Mi is okoztunk fájdalmat már másnak. Akár úgy is, hogy nem vettük észre. Csak emberek vagyunk, nincs jogunk ítélkezni. Nem is érdemes.
