Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-23 / 274. szám

Kezdődik a síszezon Fekete Tibor (Új Kelet) Tavaly ilyentájt már javá­ban szánkóztak a gyerekek, és a tavak vize is kezdett befagyni. Az ablakon kinéz­ve szinte hihetetlennek tű­nik, hogy az idén is lesz tél. A téli sportok szerelmesei már javában készülődnek, éleztetik korcsolyájukat, ápolgatják sífelszerelésüket. Mi azzal tudunk segíteni a készülődésben, hogy némi tájékoztatást adunk a kör­nyező hazai sí- és szánkó­pályákról, és szakemberek segítségével megpróbálunk jó tanácsokkal is szolgálni. Megyénkben kimondot­tan sípályának nevezhető lejtő nincs. Talán a kabalási I szánkópálya alkalmas kez­dőknek a sízés alapjait elsa- | játítani. Tudtunkkal a terü­leten különösebb terepren­dezés nem volt az idén, de I reméljük, így is megfelel majd a mozogni vágyók el­várásainak. A megye határaihoz leg- I közelebb a tokaji Kopasz­hegy pályája található. Há­romszáz méter hosszú, 75 méteres szintkülönbséggel, átlag 15 fokos lejtőszöggel. A lesiklópálya mellett 400 méter hosszan kampós fel­vonót is üzemeltetnek a hét­végeken. Szintén nem kell sokat utazni Sátoraljaúj­helyre, a magas-hegyi pá­lyákhoz. Egy 450, egy 600 és egy 1030 méteres lejtő áll a sportolók rendelkezésére. A legrövidebb egyben a legmeredekebb is. Átlagos j 26 fokos lejtése hazai vi- I szonylatban már kifejezet­ten meredeknek számít. A lejtők közepétől már kam­pós felvonók segítik a spor­tolókat a feljutásban. A Zempléni-hegységnél maradva Telkibányán is van . egy sportolásra alkalmas lejtő, amit a kezdőknek ajánlhatunk. Kevésbé zsú­folt, 10—14 fokos a dőlés­ei szöge és 20 méter széles. Nincs tudomásunk arról, hogy felvonó működne, de a tanulóknak úgysem ez a legfontosabb. Az ország talán legszebb síparadicsoma a Bükk-hegy- . ségben található. Bánkút a téli sportok szerelmeseinek hazai Mekkája. A hét darab i nagyszerűen kiépített pálya a különböző tudásszintű sí- f zők igényeit is ki tudja elé­gíteni. Igaz. a leghosszabb I lejtő is csak 450 méteres, de 5 a lejtők közötti átjárással ennél nagyobb távot is meg lehet tenni egyhuzamban. • Minden kiépített pályához telepítettek felvonót, kam- póst és tányéros kialakítá­sút vegyesen. Közel ezer méterre a tengerszint felett akkor is süt a nap, amikor az Alföldön ködös, párás a le- | vegő. A természetvédelmi terület közepén mindig tisz­ta a levegő. A környék egyetlen sífutóterepe is itt található. A 3,5, az 5 és a 8 kilométeres kör alakú, gép­pel letaposott (úgynevezett nyomfektetett) sífutópályák a csalánosi parkolóból indul­nak és oda érnek vissza. Sok év tapasztalata, hogy Kékestető után Bánkúton a leghosszabb a tél, a havas na­pok száma majdnem ott a leg­több az országban. A síterep üzemeltetőitől megtudtuk, vásároltak egy új, tolólapos hótaposó gépet, amellyel a meredek hegyoldalakban is tudnak dolgozni. Remélhető, hogy az idén mindig karban­tartott terepen tudnak hódol­ni hobbijuknak a tél szerelme­sei. Itt még elfogadható áron ta­lálnak szállásra a turisták. A 2-4-8 ágyas szobákban 450 forintot kell fizetni éjszakán­ként a szállásért, míg a tető­térben 380 forint egy éjszaka személyenként. Ismerve a ha­zai árakat, ez még a kispénzű turistáknak is elfogadható ár. Mindehhez tisztálkodási és étkezési lehetőség is párosul. A Szabolcs-Szatmár Bereg megyeieknek még elérhető tá­volságban van a Mátra hegy­ség. A Kékes déli pályája az országban a leghosszabb a maga 2200 méterével, és 8,5 fokos lejtésével igazán nem nevezhető meredeknek. Hat­száz méter hosszú, tányéros felvonója elég korszerű, de akik a hegy aljáig siklanak le, azokat síbuszok szállítják vissza a tetőre. Kimondottan „profi” síelőknek ajánljuk a hegy északi lejtőjét. Három­száz méter hosszon kétszáz méteres a szintkülönbség és a pálya teljes hosszában kam­pós felvonó segíti a sportoló­kat a feljutásban. Még néhány jó tanács a sík­vidéki síelőknek. Akik autó­val kelnek útra, még akkor is vigyenek magukkal hóláncot, ha itt,a Nyírségben jól járha­tók az utak. Csak megfelelő­en felkészített gépkocsival in­duljanak el, mert ha a hegyek szűk szerpentinjein lerobban­nak, akkor nehéz, néhol lehe­tetlen kikerülni őket. A tapasz­talt vezetői gyakorlattal ren­delkező sofőrök ne itt adják át a volánt „mazsola” család­tagjaiknak, mert még a rutinos pilótákon is kifoghat a terep, és nem mindenütt van védő­korlát. A hegyi utak végénél kiépített parkolókba nem vé­letlenül rakják ki a továbbha­ladást tiltó táblát. Onnan már csak terepjáróval lehet tovább­menni. Az utak rendszerint csak egy nyomon járhatók (ha egyáltalán lehet közlekedni rajtuk), megfordulni lehetet­len. Az pedig felér egy cirku­szi mutatvánnyal, amikor több száz métert kénytelen valaki visszatolatni a friss havon, tü­körből kormányozva. Ha éjszakára meg akarunk szállni valahol, akkor mindig előre foglaltassunk szállást. Síszezonban általában több héttel előre kell bejelenteni a helyfoglalási igényt, kicsi ugyanis az esély arra, hogy szabad helyet lehet találni. Hellas csodálatos népe Tél eleji nosztalgiázás görögországi nyarakról Kanda Ferenc élményei A görög a világ legcsodála­tosabb nációja. Kedvesek, ud­variasak, vendégszeretők, sze­retetreméltók, bűbájosak. Bár­ki igazolhatja, aki már járt ott, és bárki tapasztalhatja, aki ezután kap kedvet az — egyébként kristálytiszta vizű — Égei-tenger partjához. Ne­kem eddig kétszer adatott meg a szerencse — egyszer magán­úton, egyszer csoporttal —, el­látogatni e csodavilágba, áll­jon hát itt néhány adalék az előzőek igazolásául. Első utazásunk első napján késő este találtunk egy kem­pinget, mintegy hetven kilo­méterre a határtól. Sátrat ver­tünk, fáradtak voltunk, lefe­küdtünk. Másnap hajnalban mentünk sörért a kantinba. Zwei Bier — mondtam, kellően raccsolva az r-t, hogy minél hitelesebbnek tűnjék. A kantinos — aki ott-tartózko- dásunk három, majd az ország bejárása utáni pocolás hat napja alatt, bármerre mentünk, állandóan szembe jött velünk, kis kocsit húzva, gereblyével a vállán, vagy éppen csak szemlélődve, nem tudtuk hány van belőle—rám nézett, s beletalált a közepébe — Ááá, madzsar! Három hétig jártuk az országot, amikor a kör be­zárult, visszatértünk ugyaneb­be a táborba. Este volt, sötét, a kempinges a recepción tett­vett, s mikor beléptem — a három hét alatt legalább egy­millió ember ment el a szeme előtt—, rám köszönt: szerbusz madzsar! Egy másik sátorozóhelyen visszaadták a pénzem. Szoká­sunk szerint késő este értünk a táborba, felvertük a sátrat, a lányok főztek, kislányom szomjas volt. Kistáska, benne pénzzel, útiokmányokkal, mindennel a kézben, menjünk a boltba. Bolt zárva, csinál­junk szódát. Szifonért el, kis­táska, a mosdó vályújának szé­lére, szóda kész, mehetünk vissza. Táska elfelejtve. Et­tünk, ittunk, beszélgettünk, egyszer csak a sötétből előjön egy alak — Kándá? Csend. Ő még egyszer: Kándá? Halkan rebegtem, hogy én vagyok. Előhúzta háta mögül a táskát, és a kezembe nyomta. Mire valami köszönömöt elnyö­szörögtem, régen elnyelte az éjszaka. Megnéztem a táskát. Mindenem benne volt. Larisszában egy üzlet kira­kata előtt nézelődtünk, ki­jött a tulajdonos és kedve­sen terelgetni kezdett ben­nünket befelé. Tényleg nem akarunk venni semmit mond­tam, nem baj, csak nézzük meg a boltját. Igazán nem kell venniük semmit, be­szélgessünk. Bementünk. Az üzlet közepén nagy kerek asztal, oda leültette a társa­ságot, bekapcsolta a buzuki muzsikát, hozott kávét, be­szélgettünk. Egy óra múlva kifelé jövet már volt nálunk öv, kávéskészlet, szoknya, blúz, ilyen-olyan mütyürök serege, eladta nekünk a fél boltot úgy, hogy észre sem vettük. Utunk pihenőrészében az írás elején már említett kem­pingben volt mellettünk egy hatalmas sátor. Lakott benne vagy tizenkét görög, látható­an tartós táborozásra beren­dezkedve. Egyik délután jön a haverom azzal, hogy a görö­gök teniszt néznek a televízi­óban. A wimbledoni döntőt közvetítették, ezt azért jó len­ne látni, odasomfordáltam hát, két fiú nézte a meccset a sátor előtt, meghúzódtam egy fának támaszkodva. Két perc múlva integettek, hogy menjek kö­zelebb. Mire odaértem, az asz­talra kávé, cseresznye, bor és sütemény került, néztük a té­vét. Közben persze beszélget­tünk. Egyikük textiltechnikus volt, a másik üveggyárban olyan művezetőféle. Minden nyáron kiköltöznek a sátorba, a lakást meg kiadják a tu­ristáknak. Még három napig jártunk egymáshoz vendég­ségbe. Úgy vélem, nemigen kell kommentálnom az elmondot­takat. De mindenkinek azt mondom, próbálja ki! Mi­kulás- túrák December 7. Budapest: Családok és gyerekek részére. Gyü­lekező 8.30-tól 9-ig a Moszkva téren. 9 órakor utazás sűrített autóbuszjá­rattal Budakeszire. Innen gyalogtúra túravezetők­kel, közben találkozás a Hegyi Mikulással, aki a gyermekeknek édességet oszt. Rendező: Budapesti Természetbarát Sportszö­vetség. Mikulás a Csalánosi erdőben Talákozó 9 órakor Kecs­keméten, az 1-es autóbusz j végállomásnál, a Homok­bányánál. Közös túra a Mikulás megkeresésére és játékos vetélkedők. | Rendező: Bács-Kiskun Megyei Természetbarát Bizottság. Pósteleki Erdei Mikulás Békéscsaba és Gyula között lévő erdőben, a romkastély közelében 10.30-ra várja a gyereket a Mikulás. Indulás Békés­csabáról 8 órakor az Ifjú- : sági Táborból. Rendező: Békés Megyei Természet- barát Bizottság. Télapó-túra Találkozó Dunaújvá­rosban 9 órakor a Város­háza előtt, a Télapó a Szalki-szigeten várja a tú­rázókat. Rendező: Duna­újváros Városi Természet- barát Bizottság. Salgói Mikulás Indítás: Salgótarján, Tóstrand, illetve Zagyva­róna, 9 óra. Találkozás a Mikulással a domyai tu­ristaháznál 11 órakor. Rendező: Nógrád Megyei Temészetbarát Bizottság. Margittá Mikulás Találkozás 9 órakor, Gödöllőn, a művelődési háznál, közös túra a Jaka- bi erdészházhoz, ahol a Mikulás forró teával és édességgel várja a gyere­keket. Rendező: Margittá 344,2 Egyesület. Nagymányoki Mikulás A Keleti-Mecsekben a nagymányoki kulcsosház­ban forró teával és apró meglepetésekkel, várja a Mikulás a csillagtúrával érkező gyerkeket, csopor­tokat. Nagyobb csoport érkezését kéri, hogy a 06/ 74/458-284-es telefonszá­mon jelezzék, hogy a fo­gadásukra fel tudjon ké­szülni. Rendező: Tolna Megyei Temészetbarát Bizottság Zselici Mikulás Túra Simonfára. Kapos­vár, Gyertyános völgy, Zselickislak, Simonfa. Ta­lálkozó: Kaposvár, 44-es emlékmű, 8.20. Rendező: Kaposvári Meteor TTE. Túravezető: Borsos And­rás és Sármezei Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents