Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

A tervező egyik modellje társaságában a bemutatón

Fotó: Racskó

Az oldalt írta és összeállította: Hatházi Andrea

Kezdetben elvarrta a lepedőket, összefestékezte a kádat

Ami a lábnak mindig jár

Nyolcszáz frankfurti hölgyet kérdeztek harisnyaviselési szokásairól, a Du Pont megbízásából. Finomharisnyát 86 százalékuk visel rendszeresen, 59 százalékuk farmer- nadrág, 21 százalékuk még joggingnadrág alatt is. Szinte minden második nő nyáron is előnyben részesíti ezen ruhadarabot. A viselés okai különfélék. Több mint negyven százalékuk megszokásból, közel 60 százalékuk a jobb megjelenés apropóján. Minden ötödik hölgy a hűvösebb időjárás miatt. A fiatal egyedülálló nők és a tapasztaltabb anyák szeretik lábaik megmutatásával is hangsúlyozni nőiességüket. A tinédzserek, a fiatal anyák és az idősebb nők ezt egyáltalán nem tartják fontosnak, sőt, ez utóbbiak leginkább elrejtik lábaikat.

Az ősz és a tél a harisnya szezonja. Néhány fontos tudnivalót ajánlanék figyelmükbe, mielőtt elkezdjük hordani, szalajsztani, nyűni és szakítani ezen érzékeny kiegészítőket.

— A harisnyákat körkötéssel készítik, de nem mindegy, milyen szálból. A szál vastagságát DEN-ben és DTEX-ben mérik. A két mértékegység között két- egységnyi a különbség a DTEX javára. A boltokban kapható harisnyák 15 és 60 közötti DEN-értékkel rendelkeznek. A 15 DEN-es egy alkalmi, leheletvékony harisnya, 60 DEN-es a szinte átlátszatlan, nagy strapa- bírású.

— A vékony hölgyeknek felesleges betétes harisnya- nadrágot venni, az áltagos alkatúaknak lépésbetétest, a csípőben erősebbeknek nagybetétest ajánlanak. Most már nem gyártanak sarokbetétes modelleket, mert nehéz lenne kihasználni a hátul nyitott cipők korában.

— Kapható sima és formázott harisnya, ez utóbbiaknál az első kibontásnál nagyon szépen látható a lábív, és ezeket bokában szőkébbre is kötik, hogy elkerülhető legyen a legtöbb nő ellensége, a bokánál csavarodás, „hurká- sodás”.

— A harisnyanadrágokat combtőig egyszálával, utána kétszálával kötik. Van, akik számára ez nem megfelelő, mert a túl rövid szoknya alól kikandikálhat a vastagabban kötött rész. Táncosoknál, tornászoknál csúnyán mutatna a mez magas combkivágásánál, ezért találták ki a tanga- fazont, amit szinte végig egyszálával kötnek, de árában hasonló az átlagos modellekhez.

— A harisnya lehet selyemfényű, ez a láb szélein, síkban látszik, lehet szuperfényes, ami mattabb az előbbinél, lehet üvegszálas, amin teljesen átüt a test természetes színe, és persze megtalájuk a fény nélküli modellt is.

— Minden harisnya fontos tulajdonsága a rugalmasság, de ennek is több fokozata van. A szálban

minél több a LYKRA százalék, annál jobban nyúlik. A LYKRA egy gumírozott alapanyag. Itt kell megemlíteni á strechharisnyákat, amiket főként rugalmasságuk miatt fejlesztettek ki.

— Megkülönböztetünk harisnyanadrágot, ami nevében is jelzi funkcióját, combfixet, ami combig ér és gumiszalag tartja ezen a magasságon. Nosztalgiadivatját éli a harisnya, amit bőrhöz tapadó gumicsipke vagy harisnyatartó tart a helyén.

—- A méret kiválasztásánál segíthet a csomagolásokon található mérettáblázat, de itt a súly és magasság szempontját tekintve nem biztos, hogy egy kategóriába tartozunk. Meghatározóbb adat ilyen esetben a magasság (!), viszont ha betét nélkülit vásárolunk, jobb ha egy mérettel nagyobbat választunk.

— Legtöbbünknek a szín a legfontosabb szempont. Ezek is számozva és betűzve vannak, mint például a pamutok. Ezért előny válogatásnál tudni kedvenc árnyalatunk színszámát! Legdivatosabb és legkeresettebb a szürke, a füstszínű, a testszínű és a barna különféle árnyalatai. Visszaszorultak a fekete és szinte teljesen eltűntek a színes nejlonharisnyák.

— Tanácsos hazaérve átöblíteni a vásárolt lábravalót, mert tárolásnál kiszáradhat az anyaga és nagyon bosszantó, ha első felvételnél megpattan a szál.

Sokan álltunk a tükör előtt, a ruhásszerkényt feltúrva, hogy valamit átalakítva, valamit újjávarázsolva, saját ízlésünkre szabva alkossunk. Ruhát, divatot, a saját stílusunkat. Csáb- rági Sarolta is valahogy így kezdte, de ma már okleveles „divatstiliszta”. Mi történt közben? Érettségi után női ruhakészítőnek tanult a 107. Sz. Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, közben háromszor felvételizett az iparművészeti főiskola ruhatervező szakára, sikertelenül. Modellező szabászként dolgozott majdnem öt évig a Háziipari Szövetkezetben, majd egy magánvarroda vezetője volt több mint két évig. A Magyar Divat- intézet felügyelete alatt működő Rose Mari divatiskolájának végzős növendéke. Tizennégy társával együtt néhány hete rendezte meg vizsgabemutatóját a budapesti Kongresszusi Központban.

— Mit jelent a divatstiliszta?

— Nem szeretem a divattervező kifejezést, mert a divatot valójában nem egyének, hanem egy csapat többéves munkája alakítja. Általában a „nagyokat” nevezik így. A divatstiliszta még nem épült be a köztudatba. Az én fordításomban ez ruhatervezőt jelent.

— Gyerekkorodtól erre készültél?

— Alkalmazott grafika, számítástechnika, építészet szerepelt a tervek között. Matematikából és fizikából nem voltam igazán jó, ami szükséges lett volna ezekhez a tervekhez. Nem vagyok egy konfekcióalkat, s ezért mindig nehezen tudtam választani a boltokban. Emellett a különbözni vágyásom — főleg tizenévesen — késztetett arra, hogy a leglátványosabb módon, ruházatomban „valósítsam meg önmagam”.

— Melyik volt az első „saci” modell?

— Másodikos gimnazista lehettem, mikor „elvarrtam” otthonról minden vászonlepedőt, anyukám nagy örömére. Állandóan összefestékeztük a kádat, mert természetesen mi festettük, batikoltuk az anyagokat is.

tiszta vonalait, Ungaro különcségét kedvelem. O már szinte az ízléstelenség határán táncol, de mindig tudja, hogy hol van az a pont, ahol megáll és nem billen át a giccs oldalára. Színkavalkád, déli temperamentum, mediterrán hangulat. Van tőlük mit ellesnem.

— A jövő?

— A következő lépés egy külföldi tanulmány, Milánó valamelyik divatiskolájában. Apró lépésekkel szeretnék előre haladni. Tervezem egy kis szalon nyitását Nyíregyházán azok számára, akik nem férnek be az átlagos kategóriába, akár stílusban, akár méretben. Egy első emeleti üzletet álmodtam meg, ami nem hivalkodó, nem rendelkezik hatalmas kirakatokkal, aminek egy udvari bejárata van. Kinéztem már egy helyet, de az most nagyon leromlott állapotú. Azt szeretném, ha az találna meg, aki valóban engem keres. Kész ruhák, papírtervek és alapanyagok közül választhatnak majd.

— Mi történik, ha valaki ugyanolyat szeretne, mint a „szomszédasszonyé” ?

— Az az elvem, hogy az diktál, aki fizet. Nem lehet senkit elküldeni. Nem tudni, hogy aki ma csak egy kis dolgot vesz meg, netán csak nézelődik, néhány év múlva törzsvásárlóvá válhat.

— Nyíregyháza divatos város?

— Nagyon haladó szellemű. Sok mindenre vevők az emberek. Csak akkor szeretném elhagyni, ha „kinövöm”. Sokkal jobb kezdetben nagy halnak lenni kis vízben, mint eltűnni a nagy tengerben. A fővárosban évente rengeteg tervező nyit boltot. Nem a konkurencia ellen van kifogásom, mert az ösztönzően hat, de kezdetben gátol. És nem szabad elfelejteni, hogy itt van a „keleti piac”.

Sőt, cipőt is készítettünk magunknak, amit a cipészek nagy lelkesen meg is talpaltak. A mi, ekkor a húgomat és a barátnőmet jelentette.

— Nem voltatok megelégedve a boltokban kapható darabokkal?

— Tizenöt éve nem volt ilyen kínálat, mint ma. Nyíregyházán csak egy különlegesnek mondható butikból öltözködhetett, aki nem akart a konfekciósorba beállni. Kizárólagossága miatt egy újabb réteget, szabványt jelentett.

— Az akkori modelleket lehetett már valamilyen irányzatba sorolni?

—- Abszolút avantgárd volt. Akkor. Nem sokat változott az ízlésem azóta sem, csak talán ma már nem olyan megbotránkoztató, különcködő. Mindig is a természetes alapanyagokat kedveltem, és szerettem a különleges párosításokat. Selyem, durva szövettel, lila, pirossal vagy zölddel. Ez akkor még rendhagyónak számított.

— A mostani „saci” modellekre mi jellemző?

— Arra törekszem, hogy a férfiruhák férfiasak, a nőiek nőiesek legyenek. Lehetnek átfedések, de minden a helyén legyen. Szeretnék az utcára tervezni olyat, ami kényelmes, ami hordható, szívesen viselik az emberek, de mégis van valami egyedi benne.

— Melyik korosztályt céloztad meg?

— Kapok jó tippeket, hogy kinek érdemes ma tervezni. Most két dolog érdekel. Az egyik a nagyon avantgárd, ami stílusától fogva a fiatal generáció divatja. Itt nagyon figyelni kell, mert gyorsan változnak az irányzatok, és ők azok, akik a legérzékenyebbek a divat változására. A másik stílus a szolidan elegáns ruhák kedvelőinek szólna, korosztálytól függetlenül.

—-Az alkalmi ruhák a legmu- tatósabb modellek.

— Próbálkoztam már velük, de még most nem érzem, hogy ezzel kellene foglalkoznom. Az alkalmi ruháknál az alapanyagokkal lehet nagyot aratni. A látványos, szép szabásvonalak mellett figyelni kell arra, hogy ezekben a ruhákban szórakozni, kikapcsolódni járnak az emberek. Egy gyönyörű ruha meghal, ha nem lehet benne leülni, táncolni, étkezni. Tehát ennek is hordhatónak kell lenni.

— Példaképek, irányzatok?

A nagyok körül Armani

és Donna Karan egyszerűségét,