Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

A tervező egyik modellje társaságában a bemutatón Fotó: Racskó Az oldalt írta és összeállította: Hatházi Andrea Kezdetben elvarrta a lepedőket, összefestékezte a kádat Ami a lábnak mindig jár Nyolcszáz frankfurti hölgyet kérdeztek harisnyaviselési szokásairól, a Du Pont megbízásából. Finomharisnyát 86 százalé­kuk visel rendszeresen, 59 százalékuk farmer- nadrág, 21 százalékuk még joggingnadrág alatt is. Szinte minden második nő nyáron is előny­ben részesíti ezen ruhadarabot. A viselés okai kü­lönfélék. Több mint negyven százalékuk megszo­kásból, közel 60 százalékuk a jobb megjelenés ap­ropóján. Minden ötödik hölgy a hűvösebb időjá­rás miatt. A fiatal egyedülálló nők és a tapasztal­tabb anyák szeretik lábaik megmutatásával is hang­súlyozni nőiességüket. A tinédzserek, a fiatal anyák és az idősebb nők ezt egyáltalán nem tartják fon­tosnak, sőt, ez utóbbiak leginkább elrejtik lábai­kat. Az ősz és a tél a harisnya szezonja. Néhány fontos tudnivalót ajánlanék fi­gyelmükbe, mielőtt elkezd­jük hordani, szalajsztani, nyűni és szakítani ezen ér­zékeny kiegészítőket. — A harisnyákat körkö­téssel készítik, de nem mind­egy, milyen szálból. A szál vastagságát DEN-ben és DTEX-ben mérik. A két mértékegység között két- egységnyi a különbség a DTEX javára. A boltokban kapható harisnyák 15 és 60 közötti DEN-értékkel ren­delkeznek. A 15 DEN-es egy alkalmi, leheletvékony harisnya, 60 DEN-es a szin­te átlátszatlan, nagy strapa- bírású. — A vékony hölgyeknek felesleges betétes harisnya- nadrágot venni, az áltagos alkatúaknak lépésbetétest, a csípőben erősebbeknek nagybetétest ajánlanak. Most már nem gyártanak sarokbetétes modelleket, mert nehéz lenne kihasznál­ni a hátul nyitott cipők ko­rában. — Kapható sima és for­mázott harisnya, ez utóbbi­aknál az első kibontásnál nagyon szépen látható a lábív, és ezeket bokában szőkébbre is kötik, hogy elkerülhető legyen a leg­több nő ellensége, a boká­nál csavarodás, „hurká- sodás”. — A harisnyanadrágo­kat combtőig egyszálával, utána kétszálával kötik. Van, akik számára ez nem megfelelő, mert a túl rövid szoknya alól kikandikálhat a vastagabban kötött rész. Táncosoknál, tornászoknál csúnyán mutatna a mez magas combkivágásánál, ezért találták ki a tanga- fazont, amit szinte végig egyszálával kötnek, de árá­ban hasonló az átlagos mo­dellekhez. — A harisnya lehet se­lyemfényű, ez a láb szélein, síkban látszik, lehet szuper­fényes, ami mattabb az előbbinél, lehet üvegszálas, amin teljesen átüt a test ter­mészetes színe, és persze megtalájuk a fény nélküli modellt is. — Minden harisnya fon­tos tulajdonsága a rugal­masság, de ennek is több fokozata van. A szálban minél több a LYKRA száza­lék, annál jobban nyúlik. A LYKRA egy gumírozott alap­anyag. Itt kell megemlíteni á strechharisnyákat, amiket fő­ként rugalmasságuk miatt fej­lesztettek ki. — Megkülönböztetünk ha­risnyanadrágot, ami nevében is jelzi funkcióját, combfixet, ami combig ér és gumiszalag tartja ezen a magasságon. Nosztalgiadivatját éli a haris­nya, amit bőrhöz tapadó gu­micsipke vagy harisnyatartó tart a helyén. —- A méret kiválasztásánál segíthet a csomagolásokon ta­lálható mérettáblázat, de itt a súly és magasság szempont­ját tekintve nem biztos, hogy egy kategóriába tartozunk. Meghatározóbb adat ilyen esetben a magasság (!), vi­szont ha betét nélkülit vásá­rolunk, jobb ha egy mérettel nagyobbat választunk. — Legtöbbünknek a szín a legfontosabb szempont. Ezek is számozva és betűzve van­nak, mint például a pamutok. Ezért előny válogatásnál tud­ni kedvenc árnyalatunk szín­számát! Legdivatosabb és leg­keresettebb a szürke, a füst­színű, a testszínű és a barna különféle árnyalatai. Vissza­szorultak a fekete és szinte teljesen eltűntek a színes nej­lonharisnyák. — Tanácsos hazaérve átöb­líteni a vásárolt lábravalót, mert tárolásnál kiszáradhat az anyaga és nagyon bosszantó, ha első felvételnél megpattan a szál. Sokan álltunk a tükör előtt, a ruhásszerkényt feltúrva, hogy valamit átalakítva, valamit új­jávarázsolva, saját ízlésünkre szabva alkossunk. Ruhát, diva­tot, a saját stílusunkat. Csáb- rági Sarolta is valahogy így kezdte, de ma már okleveles „divatstiliszta”. Mi történt közben? Érettségi után női ru­hakészítőnek tanult a 107. Sz. Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskolában, közben három­szor felvételizett az iparművé­szeti főiskola ruhatervező sza­kára, sikertelenül. Modellező szabászként dolgozott majd­nem öt évig a Háziipari Szö­vetkezetben, majd egy magán­varroda vezetője volt több mint két évig. A Magyar Divat- intézet felügyelete alatt műkö­dő Rose Mari divatiskolájának végzős növendéke. Tizennégy társával együtt néhány hete rendezte meg vizsgabemutató­ját a budapesti Kongresszusi Központban. — Mit jelent a divatstiliszta? — Nem szeretem a divatter­vező kifejezést, mert a divatot valójában nem egyének, ha­nem egy csapat többéves mun­kája alakítja. Általában a „na­gyokat” nevezik így. A divat­stiliszta még nem épült be a köztudatba. Az én fordításom­ban ez ruhatervezőt jelent. — Gyerekkorodtól erre ké­szültél? — Alkalmazott grafika, szá­mítástechnika, építészet szere­pelt a tervek között. Matema­tikából és fizikából nem vol­tam igazán jó, ami szükséges lett volna ezekhez a tervekhez. Nem vagyok egy konfekcióal­kat, s ezért mindig nehezen tud­tam választani a boltokban. Emellett a különbözni vágyá­som — főleg tizenévesen — késztetett arra, hogy a leglát­ványosabb módon, ruháza­tomban „valósítsam meg ön­magam”. — Melyik volt az első „saci” modell? — Másodikos gimnazista le­hettem, mikor „elvarrtam” ott­honról minden vászonlepedőt, anyukám nagy örömére. Állan­dóan összefestékeztük a kádat, mert természetesen mi festet­tük, batikoltuk az anyagokat is. tiszta vonalait, Ungaro kü­löncségét kedvelem. O már szinte az ízléstelenség ha­tárán táncol, de mindig tudja, hogy hol van az a pont, ahol megáll és nem billen át a giccs oldalára. Színkavalkád, déli tempe­ramentum, mediterrán han­gulat. Van tőlük mit elles­nem. — A jövő? — A következő lépés egy külföldi tanulmány, Milánó valamelyik divat­iskolájában. Apró lépések­kel szeretnék előre halad­ni. Tervezem egy kis sza­lon nyitását Nyíregyházán azok számára, akik nem fér­nek be az átlagos kategóri­ába, akár stílusban, akár méretben. Egy első emele­ti üzletet álmodtam meg, ami nem hivalkodó, nem rendelkezik hatalmas kira­katokkal, aminek egy ud­vari bejárata van. Kinéztem már egy helyet, de az most nagyon leromlott állapotú. Azt szeretném, ha az talál­na meg, aki valóban engem keres. Kész ruhák, papírter­vek és alapanyagok közül választhatnak majd. — Mi történik, ha valaki ugyanolyat szeretne, mint a „szomszédasszonyé” ? — Az az elvem, hogy az diktál, aki fizet. Nem lehet senkit elküldeni. Nem tud­ni, hogy aki ma csak egy kis dolgot vesz meg, netán csak nézelődik, néhány év múlva törzsvásárlóvá vál­hat. — Nyíregyháza divatos város? — Nagyon haladó szel­lemű. Sok mindenre vevők az emberek. Csak akkor szeretném elhagyni, ha „kinövöm”. Sokkal jobb kezdetben nagy halnak lenni kis vízben, mint el­tűnni a nagy tengerben. A fővárosban évente rengeteg tervező nyit boltot. Nem a konkurencia ellen van ki­fogásom, mert az ösztönző­en hat, de kezdetben gátol. És nem szabad elfelejteni, hogy itt van a „keleti piac”. Sőt, cipőt is készítettünk ma­gunknak, amit a cipészek nagy lelkesen meg is talpaltak. A mi, ekkor a húgomat és a barátnő­met jelentette. — Nem voltatok megeléged­ve a boltokban kapható dara­bokkal? — Tizenöt éve nem volt ilyen kínálat, mint ma. Nyír­egyházán csak egy különleges­nek mondható butikból öltöz­ködhetett, aki nem akart a kon­fekciósorba beállni. Kizáróla­gossága miatt egy újabb réte­get, szabványt jelentett. — Az akkori modelleket le­hetett már valamilyen irányzat­ba sorolni? —- Abszolút avantgárd volt. Akkor. Nem sokat változott az ízlésem azóta sem, csak talán ma már nem olyan megbotrán­koztató, különcködő. Mindig is a természetes alapanyagokat kedveltem, és szerettem a kü­lönleges párosításokat. Se­lyem, durva szövettel, lila, pi­rossal vagy zölddel. Ez akkor még rendhagyónak számított. — A mostani „saci” model­lekre mi jellemző? — Arra törekszem, hogy a férfiruhák férfiasak, a nőiek nőiesek legyenek. Lehetnek átfedések, de minden a helyén legyen. Szeretnék az utcára ter­vezni olyat, ami kényelmes, ami hordható, szívesen viselik az emberek, de mégis van va­lami egyedi benne. — Melyik korosztályt céloz­tad meg? — Kapok jó tippeket, hogy kinek érdemes ma tervezni. Most két dolog érdekel. Az egyik a nagyon avantgárd, ami stílusától fogva a fiatal gene­ráció divatja. Itt nagyon figyel­ni kell, mert gyorsan változnak az irányzatok, és ők azok, akik a legérzékenyebbek a divat változására. A másik stílus a szolidan elegáns ruhák kedve­lőinek szólna, korosztálytól függetlenül. —-Az alkalmi ruhák a legmu- tatósabb modellek. — Próbálkoztam már velük, de még most nem érzem, hogy ezzel kellene foglalkoznom. Az alkalmi ruháknál az alap­anyagokkal lehet nagyot arat­ni. A látványos, szép szabásvo­nalak mellett figyelni kell arra, hogy ezekben a ruhákban szó­rakozni, kikapcsolódni járnak az emberek. Egy gyönyörű ruha meghal, ha nem lehet ben­ne leülni, táncolni, étkezni. Tehát ennek is hordhatónak kell lenni. — Példaképek, irányzatok? A nagyok körül Armani és Donna Karan egyszerűségét,

Next

/
Thumbnails
Contents