Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
UJ KELET Nyíregyháza 1996. november 18., hétfő 7 mtmm mmmsstmam „Az utazás és az éneklés az élet nagy adománya Két éjszakát autóbuszon töltöttek oda és hazafelé is. A közbenső hat napon megnyertek szinte mindent, amit csak lehetett; egy halom aranyérmet, okleveleket, három díszes serleget hoztak a görög fővárosból. Athénben járt a nyíregyházi Pro Musica leánykar. (A cím az Európai Koncertszervezet mottója.) Erdélyi Tamás (Uj Kelet) — Mire számítottak, és mi várta a kórust lenn, délen, kedves Szabó Dénes? — Amikor meghívtak a 6. Athéni Nemzetközi Kórusversenyre, tudtuk, hogy igen nehéz lesz, mert magyar kórus még kevés járt görög földön, jól kell szerepelni! A kiválasztott, utazó kórustagok közül mindössze hárman voltak olyanok, akik a tavalyi arezK zói nagy diadalban részt vet- I tek. De lelkesedésben most I sem volt hiány, ami a felké- I szülést, az odaadást illeti. Kissé nehezen jutottunk át I a balkáni három határon (Ju- I goszlávián és Bulgárián át), s szinte minden pihenés nélkül kellett színpadra állnunk. A görög főváros először nagy meglepetést okozott délszaki rendetlenségével, elhanyagoltságával, ám hamar túltettük magunkat ezen, mert nagy feladatok vártak ránk. Negyvenhat külföldi, közöttük hét orosz, öt argentin, négy finn, három lengyel, három román, két-két cseh, ciprusi, litván, olasz, egy-egy észt, ír, japán, kazah, litván, mexikói, puerto-ricói, szingapúri, szlovák, szlovén, spanyol és uruguayi, valamint 22 görög énekkar között egyedül képviseltük Kodály országát. Sok régi ismerőssel is találkoztunk. —- Milyen volt a verseny szervezettsége ? — Amolyan mediterráni módon könnyed, kissé felületes. Mindig csak nagyjából tudtuk, mikor mi lesz. A versenyek helyszínén például soha nem lehetett próbálni. Legkellemesebb próbánk nyolcemeletes szállodánk tetején volt, ahonnan legalább gyönyörködhettünk Athén látványában. Meg aztán a díjkiosztásig fogalmunk sem volt arról, hogyan ítélték meg szereplésünket. Szép hangversenyeken szerepeltünk, két napig szinte le sem került a lányokról az egyenruha. Holst két kórusra írt Ave Mariáját, ami kötelező műsorszám volt, egyedül a Pro Musica tudta — igaz, meglepetést keltve, a közönség közé is beállva — hitelesen bemutatni. Nagy sikert aratott folklórprogramunk is. — Bizonyára kirándultak is görög tájakon... — Pénteken délután végre felmehettünk az Akropolisz- ra, s élvezhettük az ókori Athén semmi máshoz nem hasonlítható hangulatát. Innen még a város is szebb, érdekesebb volt. Lent pedig, a bevásárlónegyedben az árusok magyarul köszöntöttek. Látszott, sok magyar turista- csoport járt már erre, ha számuk mára meg is csappan. A szombati kirándulásunk aztán valóban feledhetetlen volt. Sok fotó, videofelvétel készült a híres Korinthoszi- csatornánál, az epidauroszi ókori színházban, ahol nem kellett kétszer kérni senkit sem arra, hogy a páratlan akusztikai körülmények között énekeljen — legalább próbálhattunk egy jót. S jött a kobaltkék tenger, bár a felszínén csak 18 fokos, de az aranyló napban visszaidézte a nyár pompáját. Ilyenkor, ősszel a legszebbek a narancsligetek, s valódi gránátalmát kóstolhattunk. Fáradtan, de nagy élményekkel eltelve értünk este haza az athéni szállodába. — S másnap, a vasárnap még tele volt feladatokkal... — Azzal kezdtük, hogy összecsomagoltuk a holminkat, mert este már nem térhettünk vissza a szállodába, még egy éjszakára már nem futotta volna a pénzünkből, indulnunk kellett haza. Délelőtt — micsoda véletlen! — egy Szt. Dénes (Dionysos) nevű iskolában szerepeltünk, gyermekkari kategóriában. A kiírás lehetővé tette, hogy 18 éves korig gyermekkórusként is bemutatkozzunk, éltünk is ezzel a lehetőséggel. Délután a Béke és Barátság stadionban volt a nagydíjas koncert és a teljes díjkiosztási ceremónia. Itt derült ki, hogy műsorainkat igen nagy pontszámmal, minden kategóriában aranyéremmel minősítette a nemzetközi zsűri. Egyetlen más kórust sem hívtak annyiszor a színpadra, mint a Pro Musicá-s lányokat. Öröm volt Athénben magyarnak lenni ezen az estén, mert sikerült ismét bizonyítani, hogy Magyarország változatlanul zenei nagyhatalom. Csak mi tudjuk, hogy ez mekkora munkával és áldozatvállalással jár. A nagy fesztivál az Olimpiai Himnusz és Händel Hal- lelujája közös eléneklésével, valamint Orff Carmina Bura- nája előadásával ért véget, melyet a kolozsvári Transsylvania Szimfonikus Zenekar adott elő két vendégkórus és neves szólisták közreműködésével. Lefler György (Új Kelet) A reklám nyelvén szólva: vannak egyértelmű dolgok, következésképp előfordulhatnak másmilyenek is. Ahogyan nem könnyű eldönteni, valójában mit is látunk: a táncost vagy a táncot, éppoly nehéz esetenként megmondani: a tanítványból mikor válik tanár. Különösen nehéz ez olyan emberek esetében, mint például Stevanyik András, aki két diplomája mellett a harmadiknak is nekivágott. Az idén júniusban, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen vette át történelem szakos tanári diplomáját — 43 évesen. Szak- dolgozatában Eleven kövek címmel a Nyíregyházán fellelhető emléktáblák, emlékművek feldolgozására vállalkozott. Lapunk munkája rövid összegzésére kérte. — Nyíregyházát elkerülték a nagy történelmi események, nem bővelkedik műemlékekben sem. A gyűjtőmunka során megismert 157 emléktábla és 42 emlékmű, emlékoszlop, illetve síremlék mégis azt sugallja, a város nem engedi veszni hagyni a múltat, megőrzi kötődéseit. Nyíregyháza emlékező város. Jómagam a következők szerint csoportosítottam: egyes személyekhez kapcsolódó emléktáblák (81 db); városi (megyei) intézményekhez kapcsolódók (39); történelmi, várostörténeti eseményekhez kötődők (33); a fentiekhez nem sorolható egyéb emléktáblák (4). Természetesen néhány átfedés tapasztalható, hiszen egy tábla a jelölt személyen keresztül utalhat magára az intézményre, vagy egy jeles történelmi eseményre is. Ilyen például a Jósa András Kórház falán a közelmúltban (1996. január) elhelyezett bronztábla, amely dr. Eisert Árpád kiváló orvosra emlékeztet, s a kórházra is egyben, ahol először végeztek szívműtétet Magyarországon. Az egyes személyekre emlékeztető 81 tábla 64 neves tudóst, tanárt, politikust vagy művészt jelöl. Néhányuk tehát több helyen is szerepel, így például Váci Mihály (5-ször), Jósa András (4), Krúdy Gyula (4), Bessenyei György (3),Kodály Zoltán (3). Két-két tábla emlékeztet Benczúr Gyulára, Damjanich Jánosra, dr. Eisert Árpádra, Eötvös Károlyra, Inczédy Györgyre, Szabó Lő- rincre és Szilágyi Lászlóra. A táblákon jelölt személyek jelentős része nyíregyházi születésű, vagy munkásságának, életművének meghatározó szakasza a Nyírség fővárosához kötődik: Váci Mihály, Krúdy Gyula, Benczi Gyula, Barzó Endre, Kovács István, Vietórisz József, Benczúr Gyula, Gádor Béla, Sipkay Barna stb., a város neves szülötteihez tartozik. Néhány jeles közéleti ember ugyan másutt látta meg a napvilágot, de itteni tevékenysége révén büszkén vállalhatta magáénak a város. Itt említhetjük dr. Jósa András, Kiss Lajos, dr. Eisert Árpád, Békefi Benő, Dandos Gyula, dr. Csallány Dezső, dr. Berstein Béla, Fehér Gábor, Lukács Ödön, M. Juhász Margit, dr. Merényi Oszkár, Reviczki Imre, ToEmléktáblák a volt muzeum falán Fotó: Harascsák Stevanyik András Fotó: Bozsó masovszki András, Vikár Sándor és mások nevét. A megye hírességei közül Bessenyei György, Korányi Frigyes, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond. Vasvári Pál szinte semmilyen szállal sem köthető a megyeszékhely történetéhez. Életművük előtti tisztelgésnek is nevezhetjük, hogy Nyíregyháza ily módon is ápolja a tágabb szülőföld nagyságainak emlékét, és nemcsak márványtáblákkal, hiszen köztéri szobrok, utca- és intézménynevek erősítik meg ezt a kötődést. Néhány, később országvagy világszerte ismertté váló személy itt járt középiskolában, mint például Kabay János vegyész, Szende Pál egykori pénzügyminiszter. Sajátos helyet foglal el a város fejlődéstörténetében Alpár Ignác műépítész, akinek keze nyomát őrzik Nyíregyháza jellegzetes középületei: a színház, a megyeháza, a Korona Szálló és a Kodály Zoltán Általános Iskola. A magyar kultúrtörténet csillagai közül Bartók Béla vagy Kodály Zoltán, noha csak órákat, napokat töltöttek nálunk, felejthetetlen előadásaik, koncertjeik emlékét márványba merevítette a hálás városi közösség. Nyíregyháza vendége volt egykor a nemzet csalogánya, Blaha Lujza is. A híres-hírhedt tiszaeszlári vérvád tárgyalásai miatt tartózkodott itt Eötvös Károly ügyvéd, rangos író 1882—83-ban. Néhány híresség neve csupán egy-egy intézmény névadójaként szerepel a márványtáblákon, különösebb helyi kötődés nélkül. , Érdekessége a tábláknak, hogy azok 80 százaléka az utóbbi három évtizedben került Nyíregyháza utcáira, tereire, épületeire. Öt kivételével pedig valamennyi e században készült. A jelenleg láthatók közül a legrégebbi az evangélikus templom keleti falába illesztett kronosztikon (1788). Vannak persze olyanok is (19 tábla), amelyeket a múló idő, s á politikai divat őrölt porrá. Ahhoz, hogy Nyíregyháza történetéből ennyi érték felszínen maradhatott, sok lelkes lokálpatrióta érző figyelme, aktivitása kellett. A , J*orba hullott gyöngyszemet” sokan próbálták fényesebbé, láthatóbbá csiszolni. Tették ezt odaadással, önzetlenül. Elég, ha csak két nevet említek meg: dr. Mar- gócsy Józsefét és dr. Fazekas Árpádét. Természetesen a meglévő és a még láthatatlan kövek csak egy közösség lelkében elevenedhetnek meg, bennünk, nyíregyháziakban. Az értő szemeknek, az érző szívnek elegendő egy pillantás a márványlapokon őrzött múltra. Nemzetközi hangverseny a zeneiskolában Sikli Tímea (Új Kelet) immár többéves hagyománynak tett eleget Nyíregyházán a Zeneiskola, mikor november 17-én megrendezte nemzetközi gála- hangversenyét, melyre külföldi és magyar zeneiskolások egyaránt hivatalosak voltak. A hangversenyen Bécs- Döbling, Máramarossziget és Ungvár zenészei mellett színpadra léptek Kisvárda, Fehérgyarmat, Vásárosna- mény és Nyíregyháza növendékei is. A zenebarát közönségnek nem mindennapi élményben lehetett része, hiszen a régi romantikusok mellett mai zeneszerzők művei is felcsendültek. Kellemes meglepetést okozott, hogy a zongora, a hegedű és a fuvola mellett megszólalt a marimba, a kürt, a tenorkürt, a tuba és a harsona is. Bár tizennyolc számot hallgathatott meg a közönség, mégsem vált unalmassá a műsor. Köszönet érte a növendékeknek és tanáraiknak! Egyéves a John Bull Pub Kozma Ibolya (Új Kelet) Sok-sok évvel ezelőtt egy rövid lábú, köpcös, pocakos angol úr, bizonyos John Bull, vagy ahogy mi neveznénk: Ok- tondi János, nem kedvelte az adószedőket, de annál inkább szerette a sört. Valószínűleg álmában sem gondolta, hogy valamikor kocsmákat fognak elnevezni róla. Tavaly — az országban hetedikként — nyitották meg Nyíregyházán a John Bull Korona Pub-ot. Szombat este a tulajdonos, a dolgozók és a törzsvendégek közösen ünnepelték a pub egyéves születésnapját. Ebből az alkalomból a „törzssörivóknak” névvel ellátott korsókat adtak át a söröző vezetői.
