Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

UJ KELET ma—m Bármikor veszélyes lehel Tízévenként árvizek Új Kelet-információ Magyarország adottságai következtében a vizek kárté­telei elleni védekezéshez, év­századok óta jelentős és folya­matosan növekvő társadalmi érdek fűződik. Hazánk víz­kár-veszélyeztetettségét alap­vetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik, zömében sík területű ország, ezért a kör­nyező hegyvidéki vízgyűj­tőkről, a Kárpátokból és az Alpokból hozzánk érkező, nálunk torlódó árhullámok ellen gyakran kell védekezni. Az ország 90 000 négy­zetkilométernyi területéből 21 248 a folyók árvizeivel ve­szélyeztetett árterület. A statisztikai adatok alap­ján az országban 2—3 éven­ként kisebb vagy közepes, 5—6 évenként jelentős, 10— 12 évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell szá­mítani. A jelentősebb árhullá­mok tartóssága folyóink hazai felső szakaszain 5—10 nap, a kis esésű, középső és alsó sza­kaszon 50—120 nap is lehet. Ez a tartósság más európai folyókon nem jellemző. Mel­lékfolyóink felső szakasza heves vízjárású: gyors hóol­vadás, vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz a ha­zai folyószakaszokon 1—2 napon belül megjelenik, rövid idő — esetenként mindössze néhány óra -— alatt, több mé­teres áradást okozva. Különö­sen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói is, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28—36 órán belül határainknál 8—10 métert is emelkedhet a folyó vízszintje. Éghajlati és termé­szetföldrajzi adottságaink mi­att helyzetünk úgy jellemez­hető, hogy bármely folyón- kon, az év bármely szakaszá­ban előfordulhatnak árvizek, amint az számos alkalommal igazolódott is. Az árvizek által veszélyez­tetett terület a következő ada­tokkal jellemezhető: csaknem 700 településen 2,5 millió embert veszélyeztethet árvíz. Ez a terület az ország meg­művelhető földjének egyhar- mada, 1,8 millió hektár, ahol a termés értéke évente a 200 milliárd forintot is meghalad­ja. Itt húzódik a vasutak 32 százaléka, a közutak 15 szá­zaléka. Itt található több mint 2000 üzem, amelynek va­gyonértéke 450 milliárd forint és évente 1143 milliárd forint értéket állítanak elő. Az árvizek elleni védelem céljából a múlt század dere­kától, napjainkig épült ki a je­lenleg meglévő védműrend- szer. A folyók mentén épült elsőrendű árvízvédelmi mű­vek, amelyek összes hossza 4 327 km. Síkvidéki szükségtá­rozók, melyek heves vízjárá­sú, viszonylag kis vízhozamú folyók árvízcsúcsainak visz- szatartására segítik, a Duna völgyében 2, a Tisza völgyé­ben 8 db. Megyénk területének 40 százaléka ár- vagy belvízve­szélyes. Gólyák a TK-n Hatházi Andrea (Új Kelet) Ugyan még nincs itt a báli szezon kezdete, de a megye legnagyobb hallgatói létszám­mal rendelkező felsőoktatási intézményében, a nyíregyhá­zi Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán az „első há­lózó gólyák” ünneplésére ké­szülnek. A Hallgatói Önkor­mányzati Testület Kulturális Bizottságának ügyvivőjét, Aranyosi Pétert kérdeztük a Gólyabál programjáról. — November 9-én, szom­baton vesszük fel „ünnepélye­sen” iskolánk tagjai közé az elsőéveseket. A program fő szervezői az öreg diákok, azaz a negyedikesek. Már harma­dik éve törekszünk arra, hogy színvonalas programokkal jó hangulatot, kellemes estét szervezzünk „gólyáink”, hall­gatóink és az érdeklődők szá­mára. Szombat este négy helyszínen várjuk a szórakoz­ni vágyókat. A Mozaik teremben kezdő­dik a bál 19 órakor az elsősök mókás avatásával és a nyitó­tánccal. A Primavera balett­együttes fergeteges pase doble-ja után a Hair, s Elvis zenére lejt. Ezen a helyszínen fél tíztől Fábry Sándor humo­rista szerez vidám perceket a nézőseregnek. Vasvári Tamás zongoraművész, főiskolai ta­nár könnyebb darabokkal, majd az ének szakos főisko­lások társaságában szórakoz­tató gálaesttel lép az érdeklő­dők elé. Jóval éjfél előtt Bacskó Tünde, a pécsi Nem­zeti Színház művésznője ve­szi birtokába a színpadot, és Edith Pía/-sanzonokkal vará­zsolja el a „nagyérdeműt”. A Kerengőben nyolc órától a Kabinet Rt. kíséretével Flip­per Öcsi, a Bergendi Szalon- zenekar, valamint Kecskés Tímea musicalénekes adja egymásnak a mikrofont. Ti­zenegy órától a New Face Divatstúdió bemutatója, vala­mit hajnali egy órától a tom­bolasorsolás korbácsolja fel a kedélyeket. A főnyeremény­ként egy kétszemélyes belföl­di utazás talál gazdára. A Zsibongóban (I. emelet, büfé felett) fél kilenctől az IQ40 humoristaduó és utána a Pál utcai fiúk műsorát lát­hatják, majd a Koktél Band örökzöld melódiáira táncol­hatnak a fiatalok. A Zsebszínházban a blues zene rajongóinak a Bugs és a White Rum zenekarok játsza­nak. Az ennivalóról és az inni­valóról gondoskodunk hajnali három óráig, nem csak a főis­kolások számára. Megyei krónika 1996. november 2., szombat Hol vannak már tiszta rajzlapok? Szeretnék újra gyermek lenni, s gondoktól terhes na­pokat élni. Kibe szerelmes a Hankó Böbe? Elcseréli-e a Majtényi Zsolti a verhetetlen gombcsapatát, a Fradit az én Honvédomra, ha ráígérek még egy matchboxot? Leenged-e jó anyám focizni ötkor, még ha a matekházim nincs is kész? Igen, szeretnék újra nagy, tiszta rajzlapok elé ülni, s százszín krétáimmal újra álmodni az egész vi­lágot. De hol vannak már azok a tiszta, nagy rajzlapok... Tapolcai Zoltán (Új Kelet) Hol vannak azok a nagy tisz­ta lapok? Mondjuk Tóth Luca, vagy Czimmer Richárd írásfü­zetében. Minden oldalát vé­kony, áttetsző fólia óvja, külön­leges fényt terítve a vidám raj­zokra, a kackiás betűkre, ame­lyek napról napra, betűről betű­re végigverselik az ábécé meg­ismerését... „Aranyalma ághegyen, bari béget zöld gyepen, cirmos cica egerész, csengős csikó heve- rész...” Hová lettek a biztos utat mu­tató vonalak, amelyre minden­kinél ugyanott ülnek az öblök, ugyanott lóg le a kunkor, ugyan­ott metszi egymást a fecskefa­rok, ahol ugyanúgy sorjáznak egymás után a betűk? Csak a tiszta lap maradt, és a szabad­ság. „Dongó darázs döngicsél, esik eső fúj a szél, füsti fecske ficsereg, gerle galamb kese­reg..." Waldorf-iskola, Nyíregyháza. Nem csoda, nem különcség. Nem jobb, nem rosszabb önma­gában, mint bármilyen más in­tézmény. Egyszerűen nem olyan, mint egy intézmény, és más. A feladata azonban ugyan­az. A falai között otthont találó gyerekek, koruknak megfelelő­en bontogatják készségeik meg­annyi apró és még sutácska szár­nyát, és a világból megismerik a lehető legtöbbet úgy, hogy élni is tudjanak ebben a világban. Remélhetőleg minden iskola és minden pedagógus ezt akarja. De más módszert tanul, és vá­laszt. Van, aki az általános rend­nek megfelelőt, s van mondjuk, aki a Rudolf Steiner által végig­gondoltál. „ Gyom között gyors gyík sza­lad, harmatos hajnal hasad, itt van már a zivatar, jó az anya, jót akar...” Ha a szabadságra nevelés ve­zérelvéhez illő iskolát szeret­nénk valahol felépíteni, a sóstói öreg tölgyeknél jobb társakat keresve sem találnánk. A termé­szet kellős közepén van, ahol egyetlen lépés, és háborítatlan avar zörög a talpunk alatt, ahol frissibe lepottyant makk simul a kis markokba, ahol a szemünk láttára önti el a rozsda és a nap aranya az erdő fáit. Bár hosszas hányattatás után kapott a Sza­badidőpark üres vadászlakjában otthont az iskola, de talán csak a városközponttól való távolsá­ga az egyetlen, ami visszariaszt­hatja a csemetéiket iskolába hor­dó szülőket. Aki a Waldorf-is- kolát választja, azt természete­sen ez nem érdekli. Ha kell va­kol, ha kell fest, mázol, lakkoz, csiszol, takarít. Mert ez az isko­la az övé is... „Kivirít a kikelet, leveles lesz a sziget, lyukas fazék fekete, mese, mese meskete...” Nyelvemre az téved, hogy pereg a meséskönyv, de hát ezek az írásfüzetecskék felérnek a legszebb képes albumokkal. A hét-nyolc éves gyerekek kezé­be a színes ceruzánál jobban illő és simuló viaszkrétákkal feste­nek piros keretet minden kép­nek, s nem hagynak egyetlen fehér foltot sem. Mindenki a maga tudása szerint másolja a tanító néni táblarajzát és betű­jét. S ott a mesekép a falon, a tücsök és az aranyhegedűje, aki néhány napja vette át a helyet a rókától és a szarvastól, akik lá­bat cseréltek, mert a magáéval egyik sem volt megelégedve. Szabó Lőrinc azért csak meg­mutatta nekem a kalózhajóját, Garai Áron pedig a versenyau­tót. Hisz az iskola lehet számuk­ra a mesék világa, de a minden­napokba visszalépve az ő fejük­be is beúsznak a kalózhajók, és átsuhannak a versenyautók. „Nádat a szél legyezi, nyúl a fülét hegyezi, orgonafán méhi- ke, összerezzen őzike...” A sarokban az évszak-asztal olyan, mint egy oltár. Az őszbe hajló természet egybegyűjtött, összerendezett kincsei. A világ gyümölcsei. Mert Isten maga a világ, maga a szellem, amely ott van mindenben, és így minden emberben. Ezt a mindenséget, szellemet keresi és leli meg a gyermek. Legyen bárhol a vi­lágban a Waldorf-iskola, meg- ünnepli múltját és jelenét átszö­vő szellemi kultúra neves nap­jait. A kereszténység Európájá­ban úgy a pünkösdöt, a húsvé- tot és a karácsonyt, .mint Már­ton vagy Mihály napját. „Patak parton pipitér, róka szava kicsit ér, suhog a sok sasmadár, szilva fára szarka száll...” Piros és sárga. Még csak ez a két festék sorakozik sok-sok üvegcsében a festős asztalon. Hatalmas ecsetek és az akvarel- leken virgoncán folyik egymás­ba a két szín. De nem baj, sőt! Nem kell vonaltól vonalig húz­ni, festeni és színezni, hadd fus­son, hadd keveredjen. Mert ha jön majd a kék, és együtt lesz a három alapszín, abból az egész világ kikeverhető. Későn jöttem, mire végigve­zetnek a termen vendéglátóim, már ott is áll kis társuk, hogy rendbe tegye piciny várukat. Végigsepri, a tanítónő segítsé­gével végigtörli, a megérkező mama csak annyi tanácsot ad, hogyan lesz kevésbé tocsogós a padló egy kiadós felmosás után. A szépen lecsiszolt padokon nincs és nem is lesz firka, nem marad a padban a szalámis ke­nyér darabja. „Tücsök tarlón hegedül, tyúk az árkon átrepül, uccu csípd meg hó ha hó, ürgét fogott a Sajó...” Mondom, elvarázsolt engem ez a világ. Mert szép, mert em­beri és világközeli. Mert talán valahol mindig csodáltam azo­kat, akik nem össznépi kincse­ket gyűjtögettek szobájuk pol­cára, asztalára, hanem amibe erdőn járva belebotlottak, vagy nagyagyáink asztalán rácsodál­koztak, vagy bár jelentéktelen­nek tűntek egy bolt polcán, de másokkal társítva picinyke bé­kés sarkot varázsoltak mondjuk a panel kilencedik emeletén. De vajon, ha kilépnek a pop- komos dzsiájdzsó világba, ha érettségire, felvételire, nyelv­vizsgára kell készülniük? Ha társaik lelke nem ilyen világban enyhült és szépült? Megállnak-e majd? Nem törik-e össze őket? Égy nyílt napon gyermekem­nek véletlenül azt mondtam: Ezt és ezt ne csináld, mert még nem vagy rá képes! Egy másik szülő rám szólt: Miért nem hagyom, hogy megpróbálja? Inkább biz­tassam! Lehet, hogy a Waldorf-isko- lával kapcsolatos kétségeimre is ez a válasz... „ Vércse vijjog délelőtt, zörge­tik a vasfedőt.’’ Búcsúzom, ők pedig szüleik­re várnak. No nem nagyon. Hisz míg nem érkeznek, vígan rep­kedhetnek az ezerszín repülők. Kisvárdai hírcsokor Fekete Tibor (Új Kelet) Már nem lehet úgy önkor­mányzati bérlakáshoz jutni Kisvárdán sem, hogy az unoka bejelentkezik a nagy­mama lakásába, és annak halála után automatikusan a gyereké a lakás. Az önkor­mányzat döntése értelmében csak az együtt élő családta­gok jelenthetik be lakcím­ként az adott önkormányza­ti lakást. Unoka csak abban az esetben lehet lakó, ha hi­vatalosan is a nagyszülő a kijelölt gyám. A város ön- kormányzata az értékesít­hető lakások nagy részét amúgy is eladta már. A ke­vés megmaradt épületből csak nagyon ritkán üresedik meg egy-egy. A szociális bérlakások bérleti jogához csak pályázat útján juthatnak a városlakók. Ilyenkor 15— 20-szoros túljelentkezésre számíthatnak a jelentkezők. Máris kézzelfogható ered­ménye van George Pataki, New York állam kormány­zója látogatásának. A ma­gyar—amerikai kereskedel­mi kamara munkatársaival folytatott megbeszélés ered­ményeként, amerikai részről a befejezetlen almaszirom- gyártó üzem iránt érdeklőd­nek. A reménybeli tulajdo­nosok nem csak befejeznék a beruházást, új munkahe­lyeket is teremtenének, és piacot is garantálnának a késztermékeknek. Testületi ülést tartanak jövő hét csütörtökön a város képviselői. Többek között az 1997. évi költségvetés kon­cepciójáról, az önkormány­zati tulajdonú ingatlanok ér­tékesítéséről, bérlakások el­adásáról és vételárának meg­állapításáról tárgyalnak. Ja­vaslatot terjesztenek be a városi piac további üzemel­tetésére, fejlesztésére. Be­számolót hallgatnak meg a képviselők a kórházi re­konstrukcióról. Módosítják a közterületfoglalási enge­délyek kiadásáról szóló ren­deletet. Képviselői indítványra a testület megtárgyalja egy Szent László-szobor felállí­tásának lehetőségét. Az el­képzelések között több vál­tozat is szerepel. Nem dön­tötték még el, hogy álló ala­kos vagy lovas szobrot emeljenek, és azt sem, hogy a város mely pontján állítsák fel a műalkotást. A végleges döntés előtt szeretnék kikér­ni a városlakók véleményét is, ezért a tervezett helyszí­nek fotóira számítógéppel felrajzolják a szobor képét, így teszik érzékelhetőbbé és láthatóbbá a lakossági fórum megtartása előtt az elképze­léseket. Az álló alakos vál­tozat mérettől föggően 6— 10 millióba, a lovas szobor 16—20 millió forintba ke­rülne. Ebből az összegből az önkormányzat legfeljebb öt­millió forintot tud átvállani, a többit közadakozásból kel­lene előteremteni. ígéretek már elhangzottak felajánlá­sokról, de hogy mennyi a re­alitás, csak később derül ki. Luca és Áron az évszak-asztalnál Fotó: Bozsó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents