Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-09 / 262. szám
Miből készülnek gyógyszereink? ■r Különösen Sör a téli hónapokig ban gyakran megbetegszünk. Agyban kell maradnunk és gyógyszert kell szednünk. Sokszor heteken át fogyasztjuk az orvos által felírt gyógyszereket. A patikában is sok látnivaló akad: színes dobozok, furcsa alakú üvegek, tégelyek, titokzatos porok. Az orvosnak sem könnyű eldönteni, hogy melyik betegségre, milyen gyógyszert írjon fel, hiszen ugyanarra a bajra többféle orvosság is létezik. Réges régen természetesen nem voltak sem gyógyszer- gyárak, sem gyógyszerek. De betegségek mindig is gyötörték az embereket. Kezdetben csak természetes gyógymódokat használtak. és többet szenvedtek a betegek. Sok-sok évvel ezelőtt a fák, virágok nedveiből készítettek gyógyteákat, borogatásokat. Több száz évvel ezelőtt már kitalálták a gyógyszereket. A patikus a saját laboratóriumában kotyvasztotta a szükséges orvosságokat. Ma már gyárakban készítik a gyógyszereket. Vegyészek hada dolgozik azon, hogy a természetben megtalálható gyógyító növények hatóerejét megsokszorozzák. Például úgy, hogy a növényi kivonatokat megfelelően adagolva különböző kémiai anyagokkal vegyítik, s így nyernek hatásos gyógyszereket. Amikor kitalálnak egy-egy gyógyszert, az nem kerülhet azonnal a gyógyszertárakba. Előbb ki kell próbálni, hogy tényleg hatásos-e, illetve nincs-e káros mellékhatása. Ilyenkor következnek az állatkísérletek. Sajnos sok-sok ezer egér, tengerimalac, majom és más állat kénytelen feláldozni magát a tudomány oltárán, hogy a gyógyszerek abszolút biztonságosak legyenek. Egy-egy gyógyszer sokszor sokféle alakban kerül a gyógyszertárakba, például tabletta, kapszula, kenőcs, kúp vagy éppen injekciós ampulla formájában. Vannak betegségek, amelyet nemcsak, vagy egyáltalán nem gyógyszerekkel gyógyítanak. Az orvos például jó „erős” levegőjű szanatóriumba küldi az asztmás betegeket, gyógyfürdőbe a reumásokat. Ha valaki beteg, nem aszerint választhatja meg, milyen gyógyszert szed, hogy tetszik-e a színe vagy kellemes-e az íze. Ennél sokkal fontosabb, hogy hatásos-e a betegségre, ezt pedig csak az orvos tudja eldönteni. Holdrakéta papírdobozból Egy szuper holdrakétával bizonyára te is szívesen játszanál! Egy kis ügyességgel, hidd el, te is elkészítheted! Vegyél elő egy ragasztót, egy nagy papírdobozt, amibe bele tudsz ülni, kenyérvágó kést, ollót, különböző méretű hengert kartonlapból, 3 másfél literes műanyag palackot, kartonpapír tojástálcát, piros krepp-papírt, két kisebb dobozt, 3 joghur- tospoharat, üvegre való kupakokat, ragasztószalagot és párnát. Hajtogasd ki a doboz széleit, a két rövid oldal „füleit” vágd le! A két kisebb dobozt elöl és hátul ragaszd rá! A nagyobbik lesz az üzemanyagtartály,. a kisebb a rakéta orra. Az üzemanyagtartályba vágj két 4x4 centiméteres keresztet a kenyérvágó kés hegyével. A kipufogócsöveket kartonhengerekből készítheted el. Vágd félbe a hengereket, vond be fémfóliával és ragaszd fel a szárnyakra (a kihajtott hosszú doboztetőkre). A farokrész kipufogócsöveihez az aljuk fölött kilenc centiméterre vágd el a műanyag palackokat. A két palack nyakát nyomd erősen az tartályon lévő két keresztbe. A levágott aljakra még később szükséged lehet. Hajts össze harmonikasze- rűen egy krepp-papírcsíkot, és az alját lángnyelvszerű- en csipkézd ki. Csavard fel lazán mindkettőt, és tömd bele a palackokba. Erősítsd oda ragasztószalaggal. A lámpákat fémfóliával beAz oldalt összeállította: Kozma Ibolya vont joghurtospoharakból készítheted. Kettőt az orr tetejére, egyet az elejére ragassz fel. Az elvágott palack megmaradt részeit a ragasztószalaggal rögzítve borísd feléjük. A műszerfalat tojástálcából készítheted. A fóliát finoman nyomkodd bele a mélyedésekbe. A mélyedésekbe ragassz színes kupakokat, ezek lesznek a gombok. Tedd a műszerfalat az űrhajó belsejének elejére. A tartalék műanyag tárolására üres mosogatószeres palackot használhatsz. Különleges díszítésként fémfóliával borított lekvár rosüveg-tetőket is ragaszthatsz a szárnyakra és az üzemanyagtartályra. Tégy a dobozba egy párnát a pilóta számára. Ha a felsorolt hozzávalókból hiányzik valami, könnyen helyettesítheted hasonló alakú lek- városüveg-tetővel, műanyag csomagolótálcával és színes papírokkal. Kérj segítséget szüléidtől vagy felnőtt barátaidtól! Egészítsd ki saját ötleteiddel a holdrakétát, úgy lesz igazán a Te játékod! É lt egy faluban egy vándorló róka. Tyúkot talált, és elindult vele. Ment, men- degélt, amíg rá nem esteledett. Ekkor betért egy házhoz, de nem talált senkit otthon. Na jó, ment tovább a másikhoz, bekiáltott: — Nénike, néni ke! Kijön a gazdasszony. — Ki az, ki van ott? — Én vagyok, egy vándorló róka. Nem adnának nekem szállást éjszakára? — Nincs hova fektessünk, mindenütt hálnak. Megy a róka tovább, a harmadik házhoz. Itt is bekiált: — Nénike, nénike! Kiszól a gazdasszony: — Ki van ott? — Én vagyok, egy vándorló róka. Nem adnának nekem szállást éjszakára? — Nincs hova fektessünk, mert itt vagyok én az öreggel, meg a leányom és a fiaim. A pádon ha meg nem hálnál. — Nem számít, meghálok én a pádon is. A farkamat a pad alá lógatom, behunyom a szemem, és alszom. Gondolkozik az asz- szony, azután azt mondja: — Na nem bánom, gyere be. Bemegy a róka, s mindjárt kérdi: — De a tyúkomat hová tegyem? Feleli rá az asszony: — Oda be a kemence alá. Jól van, a róka betette a tyúkot a kemence alá, lefeküdt a padra, a farkát a pad . alá lógatta, és elaludt. Kora hajnalban felkelt, a tyúkot megette, a tolláit eltakarította, és visszafeküdt. Reggel a háziakkal felkelt a rendes időben, és búcsúzni kezdett: —Nénike, én megyek. Krisztus áldja meg magukat. De hol van az én tyúkocskám? — Ott, a kemence alatt keresd, ahová tegnap tetted. A róka benézett a kemence alá, de a tyúk nem volt ott. — Nincs, itt nincs. Mondja az asszony: — Már hogyne volna, keressük csak meg jobban! Ám végül be kellett látnia, hogy nincs meg a tyúk. Ekkor így szólt a róka: — A tyúkért cserébe adjanak nekem egy récét. Gondolkozott, gondolkozott az asszony, s azt mondta végre: — Oda kell adni neki a récét. Olyan aranyos, olyan árva szegény. Megfogták a récét, odaadták, ő megköszönte, és odébb állt. Ment, ment, mendegélt, míg csak rá nem esteledett. Ekkor bekiáltott egy házhoz: — Nénike, nem adnának szállást éjszakára? Feleli az asszony: — Nincs hová fektessünk, mindenütt hálnak. Csak a pádon volna számodra hely. — Nem számít, lefekszem én a padra is. A farkam a pad alá lógatom, behunyom a szemem, és alszom. Ahogy bemegy, mindjárt kérdi: — De a récémet hová tegyem? Mondja az asszony: — Hát csak oda né, a libák közé. _— ------—sz álljak meg éjszakára? Hát egy nénikénél”. Bekiált: — Nénike, nénike, nem adnának szállást éjszakára? Kiszól az asszony: — Nincs hely, mindenütt hálnak. — Nem baj, lefekszem én a padra is, a farkamat a pad alá lógatom, behunyom a szemem, s alszom. Avval bemegy, s kérdi: gondolkozott, azután megszólalt: — Hogy adjuk neked, mikor nekünk is csak ez az egy van? — Úgy, hogy nincs meg a libám. Ezért adják nekem, semmi másért. Megkapta a borjút. Ment, ment, mendegélt, amíg csak rá nem esteledett. Odamegy egy házhoz, és bekiált: — Nénike, nénike, nem adnának szállást éjA vándorló róka Dobrudzsái lipován (orosz) népmese Be is tette a récét a libákhoz, lefeküdt a padra, a farkát a pad alá lógatta, és elaludt. Másnap kora hajnalban felkelt, a récét megette, a tolláit eltakarította, és visszafeküdt. Reggel a háziakkal felkelt a rendes időben, és azt mondta: — Én megyek, Krisztus áldja meg magukat. De hol van az én récécském? — Hát csak ott, a libák közt. — Ott nincs, már néztem. De nem baj, adnak nekem egy libát, ha már a récémet nem találjuk. Csakis ezért; másképp nem is kérném. Odaadták a libát, és ő ment tovább. Ment, ment, mendegélt, amíg csak rá nem esteledett. Gondolja magában: „Hol — De a libámat hová tegyem? — Hát csak oda né, a bikaborjúhoz. Betette a libát a borjúhoz, maga pedig lefeküdt a padra, a farkát a pad alá lógatta, és elaludt. Kora hajnalban felkelt, a libát megette, a tolláit eltakarította. és visszafeküdt. Reggel a háziakkal együtt ismét felkelt, és faggatni kezdte őket: — Nénike, hol van az én li- bácskám? — Hát ott a borjúnál — feleli a gazdasszony. — Ott nincs, már néztem. — Akkor hogy tegyük jóvá a kárt? — A libácskámért adják nekem a bikaborjút. Az asszony gondolkozott, szakára? Gondolkozik az a s z - szony, e g y szercsak megszólal: Nincs hely. Leányunk, fiaink vannak, én is az öreggel, nincs hova fektessünk. — De hát hova menjek? Elhálok én a földön is, a farkamat magam alá dugom, és úgy alszom. Be is megy, s mindjárt kérdi: — De a borjúmat hova tegyem? — Nálunk nincs hova betenned, kösd ki oda valahova. így is tett a róka. Megkötötte a borjút, bement a házba, lefeküdt a földre, a farkát maga alá húzta, és elaludt. Kora hajnalban felkelt, a borjút széttépte, azzal visszafeküdt. Visszafeküdt, de reggel ismét felkelt, és azt kérdezte: — Nénike, hol van az én bikaborjúm? — Hát ott van kikötve az udvaron. Kiment a róka, megnézte a széttépet borjút, avval megint vissza a gazd- asszonyhoz. — Nénikém, szét van tépve! Ki tépte szét? Ezért a bikaborjúért nekem fogják adni a lányukat! Gondolkodóba esett a gazdasszony, azután alkudozni kezdett: — Egyetlen leányunk van, inkább egy fiút adnánk. — Nem kell, én a leányt akarom. Mondja a gazdasszony: — Eridj, mosdjál meg. Addig mi bekötjük a leányunkat a zsákba, és neked adjuk. A róka elment mosdani. Ad- «f dig egy kutyát kötöttek a zsákba, hogy azt adják neki. Előjött a róka, vette a zsákot, megköszönte a gazdasszony szívességét, és útnak indult. Ment, mendegélt, egyszer csak azt mondja magában: „Mitől olyan nehéz ez a lány? Ki kellene oldanom, megnéznem, hogy milyen: szép vagy csúnya?” Kioldotta, mire a kutya kiugrott a zsákból. Ahogy kiszabadult, elkezdte kergetni a rókát: ugatta, a farkát letépte, a bún- | dáját össze-vissza szaggatta. Sírt-rít a vándorló róka, hogy őt így becsapták.
