Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-01 / 229. szám
6 1996, október 1., kedd Kultúra UJ KELET Tanulni vágyó, fiatal pályatársaimnak Ellenőrzőkönyv Intés 2. Verebes István sorozata Soha ne felejtsd el, mi vagy, mire szerződtél az életben, mi az ígéret réveden, soha ne mulaszd el a kötelező tépelődést egy felhőtlen óra kedvéért. Nem igaz, hogy elengedettség szükséges az alkotás feszültségeit ellensúlyozni, a felelőtlen állapot, épp mert művész vagy, művészt és nem művészt egyként feljogosít, hogy megvessen téged. Konfliktusaidat, zavaraidat, eltévedéseidet csak magadban magad tisztázhatod, és tiszta fej, feddhetetlen konokság nélkül elveszel. Minél inkább halasztasz bármi megoldást, annál kevesebb marad annak lehetőségéből. Figyelmeztetlek, a hasztalanba nagyon könnyű beleszokni, mert a visszautaló magyarázkodás veszélyesen kényelmesebb, mint az előrelátó elhatározások megfogalmazása, teljesítése. Ha egyszer és mindenkorra nem tudod be parancsként, hogy művésznek lenni egy az állandóan ébren tartott figyelemmel, személyiséged, tehetséged legértékesebb tartalmai olvadnak bele az átlagosba. A természet minden effektusa, az emberek minden rezzenése, minden elhangzó mondat, amelyik körödben hangzik el, impulzus...! Nem süvíthetsz el mellettük érzéketlenül, felelőtlenül, ostoba szórakozottan. Kötelező, hogy résztvevője légy saját lehetőségeidnek. Minden reggel tudnod kell, ki voltál tegnap, hogy őrizhesd vagy javíthasd egód, hogy minden helyzethez lehessen közöd, s egyszersmind távolságtartásod is. Neked tűrnöd és élvezned is magadhoz méltó módon kötelező. Ha lemented érzékenységed akkumulátorát, ha rövidzárlat következik be etikád logikájában, és rációd ellenőrzésében, akkor viszonylataid kezelhetőségének biztonsága működésképtelenné válik. Kérlek, kerüld azokat a helyzeteket, melyeket saját hanyagságod miatt kellene majd helyrehoznod. Amit helyre kell hoznod, az már soha nem lesz olyan, mi.nt amiért gondosságod által tántoríthatatlanul megfeleltél. Szobrászhírek P. I., Gy. Á. (Új Kelet) Tóth Sándor Munkácsy- díjas szobrászművész legújabb köztéri alkotását nemrégiben leplezték le a szegedi Dóm téren. A márvány felületre applikált bronz féldombormű Bay Zoltánt, a nagy műszaki gondolkodót ábrázolja. Az avatáskor beszédet mondott a Magyar Tudományos Akadémia, a JATE és a Tungsram Rt. képviselője. A szobrot Szalay István, Szeged polgármestere, Bay Zoltánná, Punkor Ernő akadémikus, valamint Ványai Éva alpolgármester vette át, és koszorúzta meg. *** Kő Pál Munkácsy-díjas szobrászművész naplóiból, följegyzéseiből, vázlataiból, visszaemlékezéseiből jelentetett meg albumot a budapesti Kráter Egyesület. (Korábban Somogyi Győző grafikus-festőről, Schrammel Imre keramikusról és Szemadám György festő-íróról adtak ki hasonló kötetet a Belső tárlat című sorozatban.). Az album bemutatóját Ágh István Kossuth-díjas költő tartotta a napokban Hevesen, a művész gyűjteményes kiállításán. Kő Pál gyermekkorában néhány évet Szabolcs-Szat- márban élt. Leveleken áll az első köztéri alkotása, A bo- ronás. Ő készítette Móricz Zsigmond szobrát, mely Nyíregyházán, a könyvtár előtt áll. *** Az Eger mellett fekvő Felnémeten, a barokk templom kertjében október 15-én avatják M Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész Piéta-szobrát. Megszületett az alkotó Püspökladányban felállítandó plasztikája, melyet a gombkészítőknek szentelt. A cirógató humorú „emlékmű” a nagy gyerekkori gombfocizásokat juttatja az érintettek eszébe. Komiszár János kiállítása Máriapócson Csodálatos színhalmaz a világ „Vajon mindenki egyformán néz egy fát vagy egy házat, ugyanazt jelenti-e mindenki számára a vizek csillogása, ugyanúgy artikulálódik-e bensejében egy árnyék, a felhők bársony tánca, vagy ugyanúgy reccsennek-e meg benne vihar előtt az ágak, jajdul fel talpa alatt a föld? Remélem, hogy a tájképeim újabb képeket hoznak létre a befogadóban, olyanokat, amilyeneket csak ő érez. Erre vágyom. Munkatársunktól Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Vallásos neveltetésemből adódóan sokat jártam a máriapócsi bazilikába, melynek csodálatos freskói mindig lenyűgöztek. Kedvenc időtöltésem volt, hogy gondolatban örökké rajzoltam és festettem a bazilika festményeit. Nagyapai ágon a család templomberendezés készítésével foglalkozott. Ez volt az indíttatás. Most a színek élete foglalkoztat. Arra törekszem, hogy ecsetem nyomán a festék színné, a szín pedig életté nemesedjen. Az egész világ számomra egy csodálatos színhalmaz. Először a színt érzékelem, s csak azután a témát, melyhez megpróbálok lelki azonosulással közeledni. Amit belőle szeretnék megörökíteni, az nem a közvetlen élmény, hanem az élmény hangulata.” E szavakkal mutatkozik be a negyvenhét éves Komiszár János szülőhelyén rendezett kiállítása alkalmából. A művész több alkotóközösség és galéria tagja. Alapítója és szervezője a Tilla, a Brassai és a máriapócsi galériának. Eddig több mint hatvan tárlat létrejötténél bábáskodott. Tanulmányait az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végezte. A debreceni Medgyessy- stúdióban készítette el a rajztanári szakhoz szükséges stúdium jellegű alkotásokat. Jelenleg a debreceni Brassai Sámuel Műszaki Középiskola szak- és rajztanára. Tanulmányúton járt Olaszországban és Hollandiában. Festményei legtöbbször konkrét élmény szülöttei, bár nem zárkózik el a vázlatok utáni műtermi munkától sem. Képein a természet építőelemei valamilyen benső sugárzást bocsátanak ki magukból. Mint festő, mestereinek Halápy Jánost, Boldizsár Istvánt és Tar Zoltánt tekinti. Nagy hatással volt rá a nagybányai iskola és Holló László festői világa. Nyíregyházán sokat tanult Valkovits Zoltántól és Berecz Andrástól. Eddig harminchárom önálló tárlata volt, többek közt Rotterdamban is. Az október elsején záruló máriapócsi tárlatán e sorok írójának különösen a Virágcsendélet, a Szülőfalum és a Hortobágyi „nagy sömmi” című képek ragadták meg a figyelmét. S persze hálás azért a nyugalomért és harmóniáért. amivel feltöltekezhetett. A Tündérkert sikere Palotai István (Új Kelet) A múlt hét végén néhány napos hivatalos látogatásra Nyíregyházára érkezett Gyenge Tatár Éva, a Kolozsvári Magyar Állami Operaház rendezője, valamint férje, dr. Gyenge Csaba, a Kolozsvári Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora. A szerkesztőségünkben tett rövid látogatás után Gyenge Tatár Éva megtekintette a Móricz Zsigmond Színház Tündérkert című produkciójának premierjét, és az elragadtatás hangján szólt a látottakról. A rendezőnő, aki az előadás rendezőjének, Rajhona Adómnak évfolyamtársa volt a marosvásár- helyi Színművészeti Akadémián kijelentette, amennyiben helyzete lehetővé teszi, azon lesz, hogy ezt a produkciót Erdély közönsége is megtekinthesse. Képzelet filmszínház Munkatársunktól ________ A sikeres próbaadások után szeptembertől megkezdi végleges adásait a TV 3- on a Képzelet filmszínház című műsor, mely egy valóban újszerű kezdeményezés a magyar televíziós játékok világában. Ez az a műsor, amelyben igazán szükség van képzelőerőre, kreativitásra, jó kommunikációs készségre, valamint átlagos műveltségre — és nem árt némi bátorság sem... A Képzelet filmszínház műsorvezetői: Novák Péter, Pethő Zsolt és Lendvai Dóra. A játékot a „csapat” szeptember 27-én mutatta be a sajtó képviselőinek a budapesti Corvin Filmszínházban. A Szaturnusz jegyében — különc művészek portréi Michelangelo is csalt? Kangúr Tibor___ A művészeket a társadalom általában olyan emberekként tartja számon, akik mások, mint a többi, úgynevezett „normális” polgár. A gyakran mesternek nevezett alkotók zsugoriak vagy tékozlók, élvhajhászok vagy a világtól elvonultan elefántcsont tornyukba zárkózók, megbízhatatlanok és kicsapongók, egocentrikusak és neu- rotikusak, egyszóval elütnek az átlagostól. E megkülönböztető jellemvonásokat a nagyközönség már évszázadokkal ezelőtt elfogadta, sőt ez a másság mind jobban a művész személyiségéhez tartozott, tartozik. Ennek az „eltávolodásnak” az okait és hatásait követi nyomon az ókortól a francia romantika koráig az Osiros könyvtár sorozatkötete, a Szaturnusz jegyében című könyv. A felvetett problémát sokan boncolgatták már szociológusok, pszichológusok, műkritikusok. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a művészt bizonyos jellegzetes tulajdonságai megkülönböztetik az átlagos embertől. A vizsgálatok, kutatások során éppen csak a legérintettebbeket, magukat az alkotókat kérdezték meg kevés esetben a problémáról. A Szaturnusz jegyében című könyv európai képzőművészeket, festőket, szobrászokat, építészeket vizsgál meg az elidegenedés tekintetében. A kötet jellegzetessége és nagy érdeme, hogy mindezt korabeli forrásokra támaszkodva teszi meg. A művészek jelleme kibontakozik önéletrajzokból és levelekből, életrajzi írásokból, de fontos adalékot adnak a teljes képhez a bírósági jegyzőkönyvek és adóösszeírások is. A hatalmas tárgyi tudás birtokában, mégis rendkívül olvasmányosan megírt könyv lapjain találkozhatunk a különc alkotókkal köztük Michelan- gelóval és Leonardóval, de nem hiányzik Rubens sem, aki korának tökéletes gentlemanje volt. Kibontakozik a gyakran kicsapongó, és a nők bűvöletében élő Raffaello és Van Dyck arcképe. A gazdag barokk nagyurak Rubens ésRembrandt mellett találunk olyanokat is, akiknek a mindennapi betevő előteremtése is komoly erőfeszítést igényelt. A lapokon feltűnnek azok a csavargók is, akik tanulni szegődtek el egy-egy mesterhez, de nem sokkal később már bottal ütötte a mester a hatóságokkal együtt a tolvaj tanítvány nyomát. Bizonyára kevesen tudják, hogy ifjúkorában még Michelangelo is készített olyan szobrot, amelyet későbbi mesterséges kezelés után, mint eredeti antik szobrot értékesített. A történetet a mester jóváhagyásával 1553-ban megjelent életrajz meséli el. A Szaturnusz jegyében című könyvet ajánlom mindazoknak, akik szeretnek egy-egy festmény vagy szobor nézegetése közben kicsit elmerengeni az alkotó lelkivilágán. Ok bizonyára igazat adnak Tur- nernek, a festőnek, aki szerint „a művészet különös foglalkozás”.