Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-04 / 232. szám
6 1996. október 4., péntek Pénz, piac, gazdaság UTÓN AZ UNIÓBA Szerény tülekedés Nyugat-Európa piaca zárt, túltelített, új hazai vállalkozásoknak nagyon nehéz betörniük oda. Az ígéretesen fizetőképes kereslet magas védővámokkal körülbástyázott, s ezen kívül létezik és alkalmaznak egy szabványrendszert, amely szigorán holmi kormányközi egyezményekkel sem lehet enyhíteni: ez az ISO 9000-es sorozatú minőségbiztosítási szabvány. Munkatársunktól Bebizonyosodott, hogy a szabványrendszer nagyon komoly piacszabályozó eszköz az Európai Unión belül. Hiába volt régebb óta kialakult üzleti kapcsolata egy-egy hazai cégnek, ha egy idő után nem rendelkezett tanúsítvánnyal, akkor a nyugat-európai partnercég nem feltétlen önszántából, esetleg külső nyomás hatására megszakította a kapcsolatot. A magyar cégeknek nem volt mit tenniük, ha meg akarták tartani a nehezen megszerzett piaci pozíciójukat, akkor alkalmazkodniuk kellett a feltételhez. Ez idáig több mint négyszáz magyar cég fizetett borsos árat a minőségi tanúsítvány valamely fokozatáért. Legegyszerűbben az ISO 9004-es szerezhető meg, amellyel a vállalat elismeri a szabványt, alkalmazza, de nem tanúsíttatja magát valamely elismert hitelesítő vállalattal. Az ISO 9001- es szabvány szerint dolgozó cégek az alapanyagbeszerzéstől a háttérkutatásokon keresztül a forgalmazói szolgáltatásokig bezárólag minden egyes tevékenységét minősítetten végzi. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szerényen, mindössze tíz termelőegység rendelkezik minőségbiztosítási tanúsítvánnyal. A magyar európai szabványoknak megfelelően dolgozó vállalatoknak mindössze 2,5 százaléka található a megyében. Legelőször a Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. vezetősége ismerte fel ennek jelentőségét, majd — egyelőre utolsóként — a Taurus Pálma Kft. Az elismert cégek száma pedig fokozatosan növekedik, mert amíg idén májusban csupán 344 üzem rendelkezett bizonyítvánnyal, addig három hónap alatt 48-cal emelkedett a számuk. Vagyonvédelmi kerekasztal Mi is szolgálunk és védünk! A szakmai becsület, a feketemunka visszaszorítása, a korrekt piacszabályozás kérdése szerepelt legfontosabb problémaként azon a megbeszélésen, amelyen négy megyei vagyonvédelmi cég képviselője vett részt. A céljuk egy olyan érdekvédelmi közösség létrehozása, amely a megbízóknak gazdasági és etikai garanciát nyújt, és a tagoknak hatékony érdekérvényesítési lehetőséget ad. V. P. (Új Kelet) Kertész Attila, a Magnum 44, Köteles Ist\’án, a Rossi Security, Mózer Attila, a Secton-Security és dr. Vasas Szilárd, a Pinkerton V. személy- és vagyonvédelmi cég vezetője egyetértett abban, hogy rendkívül rossz a biztonsági őrök lakossági megítélése. Erről nem ők, hanem azok a cégek tehernek, amelyek bejelentés nélkül vállalnak munkát, megbízhatatlan alkalmazottat foglalkoztatnak, nem gyakorolnak kontrollt vagy rosszul fizetik meg a munkatársaikat. A négy cégvezető döntő lépésre szánta el magát. Egy olyan érdekvédelmi közösséget hoznak létre, amely a megbízóik felé gazdasági, etikai garanciát nyújt. Szeretnék elérni, hogy minél több korrekt, megyei vagyonvédelmi szervezetet vonjanak be a munkába. A véleményük szerint a régióban mintegy 10—15 ilyen vállalkozás dolgozik. A létszám természetesen bővíthető, de csak abban az esetben, ha a cégek elfogadják és betartják az addigra elkészülő etikai szabályzatot és működési feltételeket. Az előzetes elképzelés szerint az érdekvédelmi szervezet tagsága a megyei piac 80—85 százalékát tenné ki. Ennyien végzik a bizalmi munkát etikusan és a törvényeket betartva. A megalakuló szervezet célja, hogy kiszorítsák a vagyonvédelmi piacról a feketemunkavállalókat, a fantomcégeket és egymás kölcsönös tájékoztatása által azokat a személyeket, akik ingáznak a munkaadók között, s a munkájuk megbízhatatlansága miatt rontják a testület jó hűét. A további elképzelések szerint a megalakuló érdekvédelmi közösség szeremé elérni, hogy a megye területén csak olyan vállalkozások juthassanak pályázati úton munkához, amelyeknek a központi irodája a megyében van bejelentve. Ennek indoklásaként elhangzott: a külső cégek gyakorta többszörös díjért jutnak megbízáshoz úgy, hogy a munkatársaiknak a helyi átlagfizetésnek a felét-harmadát adják, máshol adóznak, a megyéből csak elviszik a pénzt. Tapasztalatuk szerint a nyugatimádat a keleti régióban nem hagyott alább, s a nagy múltú, fővárosi központú külföldi vállalkozások helyben kevésbé ellenőrzik a munkatársaikat. A négy cég a munkába szeretné bevonni a rendőrséget is, hiszen az elhangzott vélemények szerint mindannyian szolgálnak és védenek, közös a cél: óvni a lakosság biztonságát és vagyonát Ebben viszont a leendő megbízók is segíthetnek. Valamely biztonsági cég alkalmazása előtt elkérhetnék a vállalkozás cég- bejegyzését rendőrségi működési engedéllyel együtt, illetve a vagyonvédelmi cég érvényes viszontfelelősség-biztosítását. E három feltétel nélkül ugyanis nem dolgozhatna egyetlen egy biztonsági cég sem... A három kamarának együtt kell gondolkodnia! „Egy lépéssel” előbbre? A jövő évben esedékes kamarai, egyablakos vállalkozói igazolvány kiadására már megkezdődött a felkészülés. A közjogi feladatok átvállalásával és a szolgáltatások bővülésével párhuzamosan fokozatosan épül a testület nemzetközi kapcsolatrendszere. Jakab Imrével, a megyei kereskedelmi és iparkamara titkárával beszélgetünk a kamara legfontosabb feladatairól és munkájuk külföldi megítéléséről. Vitéz Péter (Új Kelet) — A jövő évben a vállalkozók egy helyen, a tevékenységüknek megfelelő kamarai testületnél válthatják ki a vállalkozói igazolványukat. Milyen feladatokat ró ez a köztestületre? — Ez egy mondatba sűrítve sok-sok egyeztetést, megbeszélést, kölcsönös megértést jelent a társkamarákkal, az önkormányzatokkal, az adó- és a társadalombiztosítási hatósággal. Felkészülésünk már korábban megkezdődött: a nélkülözhetetlen személyi és számítástechnikai hátteret fokozatosan fejlesztjük, a területi irodák száma gyarapodik. A megyeszékhelyen kívül egyelőre négy, de jövő év végéig a reményeink szerint legalább tíz területi ki- rendeltséget tud megnyitni a kamara. Ezzel az a köztestület célja, hogy a tagok lakhelyéhez minél közelebb legyen szolgáltatói iroda. — A három közjogi testület, az agrár-, a kereskedelmi és a kézműveskamara külön-külön alakítja ki a saját hálózatát, vagy lehetséges az együttműködés a szervek között? — A vállalkozói igazolványok kiadása mint feladat, adott. További tény, hogy mindhárom szervezet szeretne a tagságának minél többet segíteni. Az elvégzendő munka hatalmas, a tevékenységet csak fokozatosan lehet beindítani, így a véleményem szerint a három kamarának együtt kell gondolkodnia. A tapaszatalat azt mutatja, hogy e szándék nem csak a kereskedelmi és iparkamara elnökségének a fejében fordult meg. Nem tartom lehetetlennek, hogy a területi Jakab Imre kirendeltségeket közösen üzemeltetjük, a fenntartásában a tagság létszámának arányában osztozunk. — A hálózatfejlesztés, az egyablakos igazolványkiadás és a hozzá kapcsolódó kiegészítő tevékenységek, mint a vállalkozóvá képzés vagy az üzleti tanácsadás mekkora terhet ró a testületre? — Akkorát, amelyet véleményem szerint egy kamara sem tud csak saját forrásból finanszírozni. Ez több tízmilliós beruházást jelent, és állami támogatás nélkül elképzelhetetlen megvalósítani. A munka 1997- ben csak elkezdődik, s két-há- rom évbe telik, amíg az egyablakos rendszer teljesen működőképessé válik az egész megye területén. Az átmeneti idő- intervallum azért ekkora, mert a parlamentnek jó pár hatósági törvényt, szabályzást szükséges módosítania. — A vártnál ugyan lassabban adja át az állam a közjogi feladatait, de egyre hatékonyabban működik a kamarai piacszabályozás és -koordinálás. A környező országok miként ítélik meg az erőfeszítést? — Pozitív a visszhang. Románia és Ukrajna határ menti megyéinek kamaráival jól kiépült a kapcsolat. Csehországgal idén, Szlovákiával már korábban kialakult a kölcsönös információcsere. Sorra szerveződnek az piacépítő üzletember-találkozók. A párizsi székhelyű nemzetközi kereskedelmi kamara feltétel nélkül elfogadta a magyar tagozatának csatlakozási szándékát, amelynek alapító tagja a megyei szervezet. Az információs vérkeringés felgyorsult, s az országon, de a kontinensen belül is a testületünk a kelet—nyugati kapcsolattartás fontos részévé válhat. Uj Kelet-információ A nemrégiben megalakult Oszágos Igazságügyi Szakértői Kamara Debreceni testületének szakmailag minősített tagjai végzik ezentúl a Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a hatósági szakértői tevékenységet. A közjogi testület életét egy szigorú etikai kódex fogja szabályozni, amely megsértése súlyos következményekkel jár. Megyénkből két szakértő vesz részt az országos testület tevékenységében: Bíró Miklós, az etikai bizottságban dolgozik és az alelnöki teendőket Lajtos György látja el, akinek nevét szerdai lapszámunkban helytelenül Lajtos Ferencként említettük meg. A szervezet tagjai járnak el olyan esetekben, amikor hivatalos szakvéleményt kér valamely hatóság orvosi, vegyészeti, közlekedési, vagy katonai ügyekben. Tevékenységüket eseti megbízások alatt elvégzett szakértői munka után díjazzák. A kamara munkatársainak feddhetetlennek kell lenniük, az etikai kódexet szükséges alkalmazniuk tevékenységük minden fázisában. Szakértői etika Regionális tanácsok Új Kelet-információ Regionális fejlesztési tanácsok megalakulásáról adott hírt a napokban Veress János, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Terület- fejlesztési Tanács alelnöke. Öt régió—Hajdú-Bihar, Jász-Nagy- kun-Szolnok, Heves, Borsod- Abaúj-Zemlén és Szabolcs-Szat- már-Bereg megye — együttműködésével hoznák létre a szervezetet. A regionális fejlesztési tanács megalakulásával közösen. együttes erővel pályázhatnak PHARE- és egyéb forrásokra. A tervek szerint a szervezet a térség megyéit érintő beruházásokat hangolná össze. Elsőként élelmi- szeripari koszerűsítéshez szeretnének támogatást nyerni, majd az idegenforgalom és az infrastruktúra fejlesztésére. Az öt megye már szándéknyilatkozatot tett az együttműködést illetően, de a tényleges csatlakozás csak a későbbiekben dől el. Ha a regionális fejlesztési tanácsnak nem lenne külön szervezete, a feladatokat megbízásos alapon látná el valamelyik tanács. A szabolcsi szakemberek felajánlották a Megyei Fejlesztési Ügynökség szolgálatait, hiszen tapasztalatokkal és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Hatvan százalékos garancia Új Kelet-információ A mezőgazdasági termelők jövedelme az időjárás szeszélyétől függ. Ha a fagy nem veti ki a magot, ha nincs nyári aszály, ha elmarad a jégverés, ha az eső nem rohasztja meg a még lábon álló növényeket, s a piaci felvásárlási ár is magasabb az átlagosan rendkívül alacsonynál, akkor elmondhatják: jó évet zártak. Nos, túl sok a bizonytalanság, ráadásul az állam csak abban az esetben fizet rendkívüli elemi csapáskárt ennyhítő támogatást, ha a gazdálkodó rendelkezik általános termésbiztosítással. A termelők mérgükben azt gondolhatják, hogy a hazai biztosítótársaságok újfent jól lobbiztak, s a korábban alanyi jogon járó állam: segélyezést a saját feltétel- rendszerükhöz láncolták. Ha így van, ha nem, mindettől függetlenül többek között Baranyai Elemér mezőgazdasági kárszakértő is úgy látja, hogy komoly fellendülés tapasztalható a mezőgazdasági biztosítási piacon. A szakember tapasztalatai szerint az agrártermelők tavaly több milliárd forintot fordítottak az esetleges elemi csapások miatti jövedelemkiesésük védelmére. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is több biztosítótársaságnak le kellett állítania a szerződéskötéseket, mert az igények jelentősen meghaladták a tervezettet. Mint elmondta, az országos adatokhoz viszonyítva a megyében alacsony a terménybiztosítási hajlandóság. Szűk a fizetőképes kereslet, s idegenkednek ettől az emberek: felesleges pénzkidobásnak tartják saját védel- müket. Amikor viszont beüt a „menkű”, akkor futnak fűhöz-fához, aminek csak az lesz az eredménye, hogy a jövedelemkiesésüket maguknak kell elkönyvelniük. A terménybiztosítási szerződések pedig, viszonylag kedvező feltételeket kínálnak. Egységesen a befizetett összeg után 30 százalékos állami visszatérítés jár, a visszaigazolási időponttól számított két- három hónapon belül. Ezt megfejelve a szerződést kötő cégek — természetesen társaságtól függően —, a biztosítási összeg 5—30 százalékát minden januárban visszautalják a termelőnek abban az esetben, ha a növényi kultúráját nem érte kár. Optimális esetben így a „kidobott pénz” hatvan százaléka megtérül. Ha viszont elemi csapás érte a gazdálkodót, akkor fizetnek a társaságok, súlyosabb esetben, például aszálykor, árvízkor az állam is, mert a mezőgazdasági károk bizonyítása egyértelmű, nem lehet csalni. ÚJ KELET
