Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-01 / 229. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. október 1., kedd 5 Az oldalt írta: Lefler György Fotók: Bozsó Katalin Lippai József és felesége: Tarcsi Aranka kiszolgáló: Özvegy Kulcsár Lajosné, nyugdíjas: Aki csak él és mozog, most mind a földeken serénykedik, mert van mit behozni. A főtér járókelőit így miről is kérdezhetnénk meg először, mint arról, hogyan haladnak az őszi munkákkal? A következő kérdésünk: a millecentenárium alkalmából augusztus 20-án átadott emlékpark hogyan nyerte meg a tetszésüket? Végül pedig, mi bosszantja és minek örül? — volt a harmadik kérdésünk. A válaszolók: — Az őszi munkákkal jól állunk, eladásra nem termeltünk, csak annyi van, amennyi nekünk kell. Kukoricából van még hátra egy kicsi, de azt hamar „megesszük”. Az emlékpark avatásán sajnos nem lehettünk itt, mert Budapesre utaztunk, így lemaradtunk az ünnepi eseményekről. Hallomásból tudjuk, hogy nagyon szép volt minden. A park tetszik mindkettőnknek. A bosszúságom, bosszúságunk talán a kevés pénz lehet, nehéz a fiatal házasoknak bármennyit is félretenni, amikor a napi megélhetés is gondot okoz. Ennek ellenére van kilátásunk saját lakásra, ha minden igaz, jövőre beköltözhetünk. Ez némi örömet jelent, s a legnagyobb öröm pedig tíz nap múlva érkezik: akkorra várjuk Dávid fiunk megszületését. — Az ősz bizony pocsék volt, temérdek eső lehullott, még én is izgultam, hogy fogok tudni végezni a munkákkal. De amennyi kicsi nekem van, az hamarjában megvolt. Tetszik, bizony tetszik a park, szebb lett tőle a város. A volt óvoda épülete megért a bontásra. A bosszankodásomon nem nagyon lehet segíteni, ugyanis nem emelik tisztességesen a nyugdíjat. Én özvegyi nyugdíjat kapok, s ilyen árak mellett elég beosztani. Az örömöm az unokám, mi is lehetne más? — Az őszi munkákkal javarészt már végeztünk, a helyére került a krumpli, a kukorica. A szőlő miatt nem lesz gondunk a hordókkal, mivel a fele termés a sok esőtől elrohadt. Az emlékpark tetszik, talán azért, mert olyan egyszerű és mégis beszédes. Jelenleg nincs min bősz- Talán az, hogy végre kisü szankodnom. Örömöm? *ött a nap! „Csak piruljon még egy kicsit a föld” Bizalommal a másik iránt Ismert mezőgazdasági vállalkozói a városnak Szilágyi Mihály és Kurta Miklós, akik közösen, kartellben gazdálkodnak. — Együtt dolgoztunk 13 évig, mindketten fűtőként a gimiben —- halljuk Kurta Miklóstól. — A földet is együtt műveljük. Ehhez teljes bizalommal kell lenni a másik iránt, egyébként „bedöglik” az egész. Nem lehet, hogy itt egy kiló, ott fél kiló. Délután őszi árpát vetünk, közösen, csak piruljon még egy kicsit a föld. Temérdek eső lezúdult, kellett iS, mert nyáron arra a két csepp esőcskére hetekig fújt a szél. Néztem a földet, 35 centiig alaposan elázott. Itt az őszi vetések ideje. Ez évben jól fizettek. A búza, az árpa, a zab, mind megszolgálta a magáét. Itt van ez az öt disznó — na, ez nem éri még meg, főleg annak, akinek tápot kell etetnie. Én megdarálom egyenlő arányban a búzát, árpát, zabot, tengerit, vegyes takarmányként adom nekik. Egyébként kiszámoltam, 18 ezer forintot esznek meg, míg felnőnek, s eladhatom 15 ezerért. Hol itt a haszon? De nem adom fel, a családnak is enni kell. A gépi felszereltségünk elfogadható, két traktorunk van, ehhez ekék, miegymás. Kombájn nincs, drága dolog lenne, azért az ember aratáskor sorba áll. Kalászos 16 hektáron terem, van még egy kevés krumpli, kukorica. Almával nem foglalkozunk. Van még itt ez a pár birka, ez is elfoglaltságot jelent. Szabad idő, pihengetés az nincs, nagy luxus lenne. Amit csinálunk, annak most van értelme, r~'—ra Kurta Miklós de elkelne még a mezőgazdaságnak a további támogatás, mert azért kiadás is van bőven. Pár éve még, amikor a traktort vettük, 25 forint volt egy liter gázolaj, most meg!... Anyakönyvi olvasmány Jelenleg a településen 6858-an élnek. Szeptember 30-áig 39 ifjú pár mondta ki — örök hűségük fogadalmául — a boldogító igent. Általában májustól szeptemberig tart a lakodalmi szezon a városban, s az utóbbi idők érdekessége, hogy megnőtt a szomszédos város, Nagyhalász szerepe a házasságkötésekben. Párt leginkább onnan választanak maguknak a fiatalok. Ezt a vonzódást egyértelműen a halászi Júlia Centrál Diszkónak tulajdonítják a már korosabbak. Egyébként három éve csökken a házasságkötések száma, megnőtt viszont a cigánylakosság körében a házasság intézményének becsülete,aminek egyszerű magyarázata: csak házasságban élők igényelhetik a szociálpolitikai támogatást a lakásépítéshez. Nemritkán négy—öt gyerek után fogadnak egymásnak örök hűséget. Augusztus végéig 37-en távoztak az élők sorából. Emelkedett az öngyilkosok aránya, eddig hatan vetettek önkezükkel véget életüknek, zömében férfiak. Több lett a rákos beteg, főleg a 40—50 év közöttiek körében. Örömtelibb a születés aránya, eddig 67 pó- lyásnak örülhettek a szülők. Érdekesség, hogy növekedett a három gyereket vállalók száma. A névválasztásban fiúknál a Márk és a Dávid a menő, míg a lányoknál a Renáta és a Nikolett a kedvenc. Divat lett a kettős utónév használata. Gazdára talált a tábor A Tisza-parti üdülő egykori úttörőtábora jó ideig gazdátlanul árválkodott, így annak minden jelét magán hordozva telt el felette az idei nyár is. A jobb sorsra érdemes üdülőterület vélhetően felébredhet „Csipkerózsika-álmából”, ugyanis a közelmúltban újból gazdára talált. A debreceni székhelyű Segítsd, Óvd Fogyatékos Társadat Alapítvány a Gyermekrehabilitációért (SOFT) és a kazincbarcikai Salézi Rend Don Bosco Általános Iskola együttesen vásárolta meg az ibrányi tábort. A megyei területfejlesztési alaphoz pályázatot nyújtottak be. A debreceni SOFT Alapítvány kuratóriumának elnökét, dr. Vekerdy Zsuzsannát kérdeztük: hogyan és miért esett választásuk az ibrányi táborra, illetve, milyen elképzeléseik vannak a további működtetést illetően? — A kazincbarcikaiakkal együtt pályáztunk, és együtt is vettük meg a tábort. Szeptember 17-én volt a hivatalos árverés, az előleget ki is fizettük. A legszimpatikusabb számunkra a Debrecenhez való közelség volt, s a nyugalmat árasztó természeti környezet, az ibrányi szép folyószakasz. Természetesen vannak elképzeléseink a táborral kapcsolatosan, szeretnénk az üdülés tartamát a lehetséges mértékig megnyújtani. Mi a fogyatékosok vonalát ismerjük, főleg a családos üdülést részesítjük majd előnyben, de a különböző tréningprogramoktól kezdve a megvalósítható ötletig helyt adunk az elképzeléseknek. A barcikaiak értelemszerűen iskolai csoportok táboroztatását kívánják megoldani Ibrányban. Szeretnénk felújítani a tábort, éttermet üzemeltetni, a part mellett csónakházat felhúzni, s marad terv még elég. A tábor az ibrányiaknak munkahelyet jelent, ezt a feltételt maga a pályázat is tartalmazza. Természetesen szeretnénk jó kapcsolatot kialakítani a helyi iskolával, erre minden biztató jel megvan. Mindent egybevetve: azt hiszem, mindannyian csak jól járhatunk! Családi pótlékból Az ibrányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökével a lakásán beszélgettünk. Balogh Ferenc mintegy 700- ra taksálja a város cigánylakosságát. Cigánynak lenni sohasem volt könnyű, most legkevésbé az, hiszen az építőiparból elsőként az ő talpukra kötöttek útilaput. A városban egyébként is jelentős a munkanélküliség, miként a megye többi településén, így nem sok remény van a helyben elhelyezkedésre. Csak néha segít a kis alkalmi munka, a cigány ember a családi pótlékból él. A gyerekek tartják el a szülőket. Igaz, sokan nem is próbálnak sorsuk jobbra fordulásáért egy fikarcnyit sem tenni, de a többség dolgozna, ha lenne hol. A kisebbségi önkormányzat éves működési költsége 735 ezer forint. Most például 200 ezret fizettek ki az Alkotmány utca rendbe tételéért, mert az járhatatlan volt az esőzésektől. A gyerekek iskoláztatását segítették ezer forint tankönyvsegéllyel. Természetesen csak azok kaptak, akik a könyveket meg is vásárolták. A kifizetés az iskola igazolása alapján történt. Komoly gondként említette Balogh Ferenc az óvodások ügyét: nagy a lemaradás a befizetésekkel, a szülők nem tudják vállalni az óvodába járatást. A nagy önkormányzattal közösen keresik a megoldást, pályázni próbálnak. Kapcsolatuk a város képviselő-testületével jó, valamennyi ülésre meghívást kapnak. A cigány önkormányzat tagjai: Kalderái Kálmán elnökhelyettes, Kalderái József, Baloghné Horváth Katalin és Tóth István. Balogh Ferenc Ibrány Hírek A város önkormányzata legutóbbi testületi ülésen döntött a mozi épületének visszavásárlásáról, amely időközben már meg is történt. A Kis-Szél Kereskedelmi Betéti Társaságnak kifizették a vételárat, kétmillió forint plusz áfát. Hasznosításáról később dönt a testület. *** Ugyancsak önkormányzati tulajdonba került a Racita Cipőipari Szövetkezet épülete, a felszámolónak kifizetett összeg három és félmillió forint plusz áfa volt. Az épületben marad a cipőfelsőrész-készítő egység bérleti szerződés formájában. A foglalkoztatás tehát nem szűnik meg, sőt, további 30—40 dolgozó alkalmazására nyílik lehetőség. Az önkormányzati elképzelések szerint, a legkézenfekvőbbnek egy vállalkozói centrum megvalósítása látszik az épület későbbi hasznosítását illetően, de egyéb tervek is szóba jöhetnek. A tűzoltó-egyesület új gépkocsival gyarapodott, amelynek segítségével lényegesen hatékonyabban szállhatnak harcba a vörös kakassal az ibrányi önkéntesek. *** Befejeződött az Árpád Fejedelem Általános Iskola hatmillió forintos felújítása, amely a külső állag- megóvást és a belső felsze- reltségi szint javítását foglalta magában. *** A képviselő-testület kinevezte a 2. sz. körzet házi- gyermekszakorvosát; dr. Puskás Zsuzsanna november 1-jétől 1540 gyermeket lát el. A magyar iskola születésének ezredik évfordulója alkalmából a Pedagógusok Szakszervezete Országos Nyugdíjasválasztmánya pályázatot írt ki „Megjárt utak emlékei” címmel. A pályázatra az országból és a határainkon túlról 81 munka érkezett. Megosztott első díjat, nyert Hegedűs Dezső, az ibrányi gimnázium nyugalmazott igazgatója, „Bekecsalja” jeligét viselő pályaművével. A pályázat nyertese ünnepélyes keretek között, szeptember 19-én vette át a díjat Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Gratulálunk Dezső bácsinak!
