Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-15 / 241. szám

Labdarúgás sfti NB II Keleti csoport, 10. forduló UJ KELET Góllövőlista NB II Keleti csoport 7 gól: Rosu (Tiszavasvári). 6 gól: Kádár (Kecskeméti SC), Bállá (Tiszakécske). 5 gól: Domokos (Nyíregyhá­za). 4 gól: Sira (Nyíregyháza). 3 gól: Mogyoródi, Farkas T. (Kazincbarcika), Ruskó (Diós­győr), Bessermann (Tiszakécs­ke), Tóth T. (Tiszafüred), Ba­bai, Barna (Kecskeméti TE), Andrási, Hanyecz (Hatvan), Markóczi (Szolnok), Ulveczki (Kábái CFC-Hajdúszoboszló), Oláh B. (Salgótarján). 2 gól: Nagylaki (Hatvan), Bontovics, Draskóczi (Szol­nok), Czipf, Temován (KCFC- Hajdúszoboszló), Tóth Gy., Bozó (Diósgyőr), Czipper, Szántó (Tiszakécske), Szabó Il.(Salgótarján), Bemáth (Tisza­füred), Miklós, Dóra, Barna G. (Kiskundorozsma), Gál (Ka­zincbarcika). 1 gól: Capatina, Turóczi (Nyíregyháza), Erdei, Bohács, Dencsuk, Horváth (Tiszavasvá­ri) Horváth, Szín (Szolnok), Szabó B., Tóth Á. CIgan, Skr- bics, Stredie, Udvari (Kiskun­dorozsma), Végh, Bozai, Tor­Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 bavecz, Nagy L., Vén (Kecske­méti SC), Kurilco, Hleba, Kon­dora, Vass, Vonyigás (Hajdú­nánás), Kulcsár, Kondás, Feke­te (KCFC-Hajdúszoboszló), Bagi, Molnár, Maczkó (Tisza­kécske), Csillag, Bese (Tisza­füred), Bezzegh, Kormos, Szamosi (Eger), Buliga, Dzsinovics, Kiser, Kotula, Farkas A.,Chiratcu, Nagy S. (Diósgyőr), Körösi, Remenár, Szabó Zs. (Kazincbarcika), Bősze, Takó, Kecskeméti, Vincze (Kecskeméti TE), Bessenyei, Zvara, Győri (Hat­van), Géczi, Gubán, Németh (Salgótarján). NB III Tisza-csoport 8 gól: Papp (Tiszaújváros). 7 gól: Béder (Mezőkövesd), Marginean (Kisvárda). 6 gól: Lehoczki (Demecser), Lőrincz (Kisvárda). 5 gól: Gdovin (Baktalóránt- háza), Kocsis, Herczeg (Kis­várda), Császári (Ózd), Jáger (Miskolci VSC), Barczi (Nagy- kálló). 4 gól: Szilvási (Nyírbátor), Nagy Cs. (Balmazújváros), Koszta, Molnár (Borsodi Vo­lán), Varga Z. (Karcag), Szilá­gyi (Demecser), Lente, Szűcs, Járai (Tiszaújváros), Boros (Nagykálló), Nagy (Szikszó). 3 gól: Lelt, Csízi, Nagy Zs., (Mád), Pothurszki (Miskolci VSC), Barcsai (Mátászalka), Koppány (Szikszó), Marcsek, Szekrényes (Rakamaz), Nagy- kaposi (Balmazújváros), Lu­kács (Nyírbátor), Fecsku (Bak- talórántháza). 2 gól: Bodnár, Lója, Pelyhe, Rontó (Mezőkövesd), Németh S., Sós (Baktalórántháza), Szat- ke, Majchrovics (Demecser), Nagy L. (Balmazújváros), Öt­vös, Tardi (Nagykálló), Tácej, Tóth (Mátészalka), Lengyel (Mád) Takács, Sándor, Soltész (Miskolci VSC), Füleki, Ma­gyar (Ózd), Binder, Bernáth (Karcag). 1 gól: Benkő, Maries, Knob- lok, Szabó, Kapin, Cselószki (Baktalórántháza), Deák, Hódo- si, Veres (Balmazújváros), Ocsenás, Tóth, Seres (Kis­várda), Lakatos, Sípos, Tóth (Nyírbátor), Nagy G., Bádea (Mezőkövesd), Mida, Smol- niczki, Budai, Csorba (Szik­szó), Szűcs, Kocsis P. (Máté­szalka), Bordás, Loós, Nyeste (Tiszaújváros), Kiss, Paulovics (Ózd), Bocsó, Kalász (Miskol­ci VSC), Balogh J., Hudák, Karóczkai Kozma (Rakamaz), Kepecs, Simkó, Szabó V. (Bor­sodi Volán), Albert, S. Nagy, Varga L, Kiss J. Méhes (Kar­cag), Tóth Z., Vágó (Nagy­kálló), Kocsis, Kobolák, Varga (Mád), Mónus, Búzás (Deme­cser). Suller Só megyei I. osztály 9 gól: Berettyán (Nyírcsaholy), Krasznai (V ásárosnamény). 7 gól: Paulik (Nagyhalász). 6 gól: Szpodnyi (Vásáros- namény), Illák (Nyírmeggyes), Bárdi, Mikhárdi (Ibrány), Kele­men (Gávavencsellő). 5 gól: Adámszki (Nagyhalász), Kondrea, Szelihov (Nyírmegy- gyes), Illés (Kisléta), Bíró T. (Fe­hérgyarmat), Ónodi (Ibrány). 4 gól: Papp (Ibrány), Czine, Kiss (Nyírcsaholy), Gazdag, Oláh Z. (Nyírkárász), Tanyi (Gáva­vencsellő), Pokol L. (Záhony), Sitku M. (Levelek), Bakó (Csen- ger). 3 gól: Gáli, Pente (Tiszalök), Czibere (Vásárosnamény), Bihari (Nagyhalász), Győri (Záhony), Szabó (Nyírmeggyes), Köves­ligeti, Kocsán (Túrricse). 2 gól: Hegyes, Kovács, Oláh (Nagyhalász), Császár, Kórász, Rézműves G. (Kisléta), Homyák, Ésik, Szabó (Vásárosnamény), Muri (Ibrány), Hadadi (Fehér- gyarmat), Takács (Levelek), Drágár (Nyíregyházi Kertváros), Cservenyák, Kokas, Láposi (Nyírcsaholy), Földi (Nagyha­lász), Papp, Barna, Szalóki (Űjfe- hértó), Szeles (Nyírmeggyes), Balázsi, Vincze (Záhony), Cim- pian, Szilágyi S. (Csenger). 1 gól: Dudás, Rákóczi, Kozák, Oláh L., Kapin (Nyírkárász), Gu­bacsi, Kovács O., Kondor, Nagy I. (Fehérgyarmat), Korpái, Nagy (Ibrány), Budaházi, Földi, Kama­rás (Nagyhalász), Busák, Pál (Le­velek), Dobránszki, Holp, Kas­sai, Németh (Gávavencsellő), Bulyáki, Zsatku (Nyírcsaholy), Fleischer, Csatlós, Papp, Szurkos (Tiszalök), Lácza Gy. (Újfe- hértó), Mikes, Béres, Borgyos, Gencsán (Túrricse), Varga M., Varga T. (Vásárosnamény), Pau­lik, Pfaifert, Zubanics (Záhony), Herczeg, Juhász J., Juhász Zs., Mester, Erdős (Csenger), Magyar, Pénzes G. Nyisztor (Kisléta), Spisák, Majchrovics, Riskó, Ko­vács I. (Kertváros), Czimbalmos (Nyírmeggyes). 1996. október 15., kedd Az edző szögeket dugdosott Száraz Attila (Új Kelet) ____ A pénzügyi terv módosításá­ban a sport részére 15 millió fo­rint volt betervezve. A jól érte­sültek előzetesen tudni vélték, hogy ebből az összegből 6,5 millió forint jut az NYFC-nek, 4 a tiszavasvári labdarúgóknak, 2 a kisvárdai kézis lányoknak. A „maradék” pedig az utánpótlás­sporté, illetve az olimpián szere­peltek jutalmazására lesz fel­használva. Mint lapunkban is megjelent, a sportbizottság ko­rábban úgy foglalt állást, hogy ők a 15 millió forintból hármat szánnának utánpótlás-nevelési célokra, kettőt pedig az olimpi­konokra. Az így megmaradt összeget osztanák szét a megye sportolói között. A folyosói pletykák szerint, ez volt tehát a helyzet a vita megkezdése előtt. Balogh Gyula, Vaja polgár- mestere, a megyegyűlés tanács­noka: — A 15 millió forintos sportpénz felhasználását most tegyük meg, menjünk bele nyu­godtan a részletekbe. Bartha László, a sportbizott­ság elnöke: — A sportbizottság legutóbbi ülésén megtárgyaltuk az NYFC kérelmét, a jelen lévő szakemberek véleménye meg­egyezett abban, hogy ragasz­kodnunk kell a megyegyűlés által tavaly elkészített sportkon­cepciónkhoz. Ezért nem támo­gattuk. Most 2 millió forintot javaslunk az olimpián szerepelt szabolcsi sportolók jutalmazásá­ra, hármat pedig utánpótláscé­lokra kérünk elkülöníteni. A megmaradt tízmilliót a sport- koncepcióban meghatározott százalékok arányában használ­juk fel. Amennyiben a megye­gyűlés a szakmai irányelvektől eltérne, akkor a sportbizottság nevében kérem, hogy most fog­laljon állást a csapatsportágak tá­mogatásában, hiszen akkor ez a döntés politikai alapon születik. Dr. Oláh Albert, Kisvárda pol­gármestere: —Furcsának tartom azt, hogy a nyíregyházi közgyű­lés csak akkor ad pénzt az NYFC-nek, ha a megye is. Én, mint egy szegény település pol­gármestere, elmondhatom, hogy mi jelentős összeggel járulunk hozzá az NB I-es női kézilabda­csapatunk fenntartatásához. Amikor a nyíregyházi focisták pár éve feljutottak az NB I-be, jelentős összeggel ismerte el ezt a megye. Máig sem számolt el senki ezzel a pénzzel. Jó lenne, ha egyes képviselők nem csak akkor igyekeznének segíteni, amikor a megyeszékhely sport­járól van szó. Illett volna ezt ak­kor is megtenni, amikor egy kis falu, Sényő küzdött a minden­napi NB E-es létéért. Lehet, hogy egymillió forint is sokat jelen­tett volna ennek a köztudo­másúlag szegény csapatnak. Hol van ma a sényői labdarúgás? El kell ismerni más városok, tele­pülések erőfeszítéseit is, ahol szinte fillérekért, társadalmi munkában dolgoznak a szakem­berek. Ezek a kiscsapatok nem igazolhatnak „hatalmi” szóval. Kíváncsi lennék arra, hogy a sportkollégiumban hány olyan labdarúgó van, aki tagja az NB Il-es keretnek? Megítélésem sze­rint nem kellene kiemelten ke­zelni a Nyíregyházi Futball Clu­Azt próbáltuk meglovagolni, hogy megfelelő önbizalom­mal, türelmes játékkal idegen­ben is tudunk pontokat szerez­ni. Az ellenfélben kellemes partnerre találtunk, mivel stí­lusa feküdt nekünk. Az első félidőben is több esély kínál­kozott a gólszerzésre, helyze­tek szinte csak előttünk adód­tak. A védőmunka kifogásta­lan volt, a KTE abszolút ve­szélytelenül támadott. Később, az elhibázott lehetőségek után erőlködött a csapat, aztán a haj­rában olyan szituációból szü­letett meg a várva várt gól, amiből máskor még véletlenül sem találtunk a kapuba. A mester egészen a nyolc- vankettedik percig ülve fi­gyelt. Domokos alakításakor felpattant, onnantól állva kia­bálta magát rekedtre. Talán a kiskundorozsmai vesszőfutás villant át az agyán... — Igen, rögtön eszembe ju­tott ez a mérkőzés. Egy porci- kám sem kívánta, hogy még egyszer azt éljem át, mint két hete. A dorozsmai vereséget követően részletesen kiveséz- tük, mi a teendő az utolsó pil­lanatokban. Hiába reklamált a közönség a Kertváros elleni edzőmeccsen, hogy miért nem megyünk előre, én azt gyako­roltattam: miként kell megtar­tani a labdát. Mi ne akarjuk mindenáron tovább növelni az előnyt, célravezetőbb, ha „meg­öljük” a játékot. Emiatt keltem fel a kispadról, hisz jóformán riporterként kellett közvetíte­nem az utasításokat, nehogy baj legyen. Az a négy-öt perc Kecskeméten ezzel telt, hál’ is­tennek most megfogadták a ta­nácsot a játékosok. Az álruhás lengyel Domokos Béla nívódíjat ér­demlő „dugót” akasztott a bal felső sarokba. O, akiről azt pus­mogták a helyi „okosok”: Len­gyelországból szipkázta el a Nyíregyháza. — Fogalmam sincs, honnan vették, hogy lengyel lennék. Hát, mit mondjak... Ukrajnából jöttem, én azonban magyarnak érzem magam. Remélem, annak is nézek ki... — felelt a „vádak­ra” a csatár. Annak azért örü­lök, hogy az utolsó percekben lőtt gólom miatt megjegyezték a nevemet Kecskeméten. Az igaz: nem szoktam ekkora gó­lokat rúgni, de most olyan jól pattant a labda, hogy sikerült külsővel kapura bombázni. Méghozzá a felső sarok felé. És be is ment! Amikor Kulimár János felmutatta a négylevelű lóherét, már verve is volt a Kecskeméti TE. Az elnök régóta va­dászott a féltve őrzött „ereklyére”, ám csak vasárnap lelt rá. A legjobbkor: délután negyed három tájékán. Hogy hol? A személyi igazolványában. Ott lapult — ki­préselve. És persze a talizmán nem hagyta cserben sem gazdáját, sem a fiúkat. Ennyi „segítség” után, termé­szetesen, győzött a Nyíregyházi FC. jártunk eddig az országban, Koncz Tibor (Új Kelet) Pedig fura dolgok történtek a Széktói-stadionban. Az még hagyján, hogy a mérkőzés előtt atléták népesítették be a pá­lyát, valamiről viszont elfeled­keztek. A takarításról. A küz­dőteret körbejáró Kiss Miklós három méretes szöget rángatott ki a földből! A régészkedő edző zsebébe süllyesztette zsákmá­nyát, s mélyen hallgatott. Az­tán útban hazafelé „kipakolt”. Azonmód szlogen született, úgy mint: három szög, az egyenlő három ponttal. Az NYFC futballistáinak jutalma, amolyan veszélyességi pótlék­ként. Rubóczkiék ugyanis nem fakímak csaptak fel... — Kabalából rejtettem el a szögeket, remélve: talán ez is hasznunkra válik — fedte fel titkát Kiss Miklós. — Balese­tet nem okozott, sőt, mint ki­derült: szerencsét hozott a csa­patnak. Egyébként bármerre ilyet még soha nem láttam. A meccs előtt egy órával ért vé­gett az atlétikai verseny, azért is jártuk körbe a pályát, mert sejtettük, hogy a nagy sietség­ben nem távolítottak el min­den eszközt. A mérőszalagokat ugyan lehordták, de a szögek maradtak. Ennyit erről. Az összecsapás idejekorán eldőlhetett volna, ha... Megint nem jön elő a tipi­kus nyíregyházi betegség. Újra és újra oda lyukadunk ki: va­jon mennyi ziccer kell a piros­kékeknek, hogy letöröljék a port a hálóról? Kiss Miklós is szaporán kapdosott a szívé­hez... — Ahogy megkezdődött a mérkőzés, megnyugodva ta­pasztaltam a játékosok bizo­nyítani akarását. Nyilván dol­gozott bennük valamiféle dac, hisz nem lettünk gyengébbek a rajt sikereit követően, hanem elpártolt tőlünk a szerencse. Miért nem kapott támogatást az NYFC (sem)? A nyíregyházi közgyűlés legutóbb úgy foglalt állást, ha a megye ad 6,4 millió forintot a Nyíregyházi FC megsegíté­sére, akkor ő is ad ugyanennyi. A tét tehát nem volt ke­vés. Legalábbis a labdarúgók szempontjából. Edzők, já­tékosok, vezetők nagy izgalommal várták a pénteki me­gyegyűlést. Nos, eláruljuk, hogy a fociklub — bízunk ben­ne, hogy csak egyelőre—egy fillért sem kapott. A mosta­ni összeállításunk a megyegyűlésen elhangzottakat tük­rözi. Nem mutat végleges állapotot, hiszen elképzelhető, hogy a politikusok a következő megyegyűlésre mégiscsak megállapodnak valamiféle kompromisszumban. Nehogy a Nyíregyházi FC szempontjából késő legyen... bot, csak komplexen szabad fog­lalkozni a megye csapataival. Dr. Zilahi József, a megyegyű­lés elnöke: — Nem hiszem, hogy a közgyűlés alkalmas ma arra, hogy tételesen döntsön a 15 millió forint felosztásáról. Ab­ban kellene állást foglalni előbb, hogy egyáltalán a 15 millió fo­rintot megszavazzuk-e? És amennyiben igen a válasz, ak­kor a sportbizottság döntsön a felosztásáról, és a következő megyegyűlésen terjessze ezt elénk. Nem nélkülözhető a bi­zottság szakmai állásfoglalása. Persze, ha a képviselő-testület most akar dönteni, azt is el tu­dom fogadni. Azt tudni kell, hogy a sportra tavaly és az idén jóval kevesebb pénz jutott, mint az előző ciklusban. Fontos a megye sportértékeinek megőr­zése szempontjából, hogy a Tiszavasvári vagy a Nyíregyhá­zi Futball Club jövőre is a lab­darúgó NB Il-ben szerepeljen. Segítség nélkül egyik csapatnál sem érzem, hogy ez sikerülni fog. Az idei átszervezés miatt fennáll annak a veszélye, hogy mind a két együttes kieshet az NB Il-ből. Ugyanígy félek a kisvárdai női kézilabdacsapat visszaesésétől. Javaslom, hogy Nyíregyháza, Tiszavasvári és Kisvárda polgármestere menjen el a következő sportbizottsági ülésre, és ott a szakmai stábbal jussanak konszenzusra. Sulyok József, Tiszavasvári polgármestere: — Én is egyetér­tek azzal, hogy a nehéz helyzet­ben lévő nyíregyházi labdarú­gókat segítse a megye, de hadd mondjam el, hogy mi sem dús­kálunk a javakban. Nekünk sem jut edzőtáborokra, és még na­gyon sok mindenre, amire az eredményes szerepléshez szük­ségünk lenne. Mindenkinek ad­dig kell nyújtózkodnia, amed­dig a takarója ér. Az elmúlt hé­ten például nem tudtunk fizetést adni, ezért sztrájkoltak a játéko­sok. Az kérem a megyegyűlés­től, hogy a két csapatnak egy­forma segítséget nyújtson. Hamvas László, a megyei köz­gyűlés társadalmi alelnöke: — A diáksportra feltétlenül áldoz­ni kell. Szintén segíteni kell a nyíregyházi labdarúgást, mert ez az a pillanat, amikor még meg­menthető. Ez a segítség egyszeri adakozást jelent, ami után szá­mon kell kérni, hogy mire fordí­tották a kapott összeget. „Hol­nap” már esetleg a nagyobb se­gítség sem jelenthet semmit. A sportbizottság feladatkörébe kell utalni a pénz szétosztását, és ne­kik gondolni kell arra, hogy nemcsak labdarúgás van a me­gyében, hanem például kézilab­da, illetve kosárlabda is. (A képviselő-testület Bartha László javaslata alapján megsza­vazta, hogy válasszák szét az olimpikonok, az utánpótlás pén­zét — azaz, ezekre a célokra ad­janak 5 millió forintot —, és a betervezett 15 millió forintból megmaradt 10-ről külön döntse­nek. Ezt a javaslatot a képvise­lők többsége támogatta.) Dr. Oláh Albert: — Ügyrendi javaslatom, hogy a 10 millió fo­rint egyenlő arányban legyen felosztva az NYFC, a Tiszavas­vári labdarúgói és a kisvárdi női kézilabdacsapat között. Nem kapott többséget a ja­vaslat. Dr. Lenti István: — Egyeztet­ve az érintettekkel, ügyrendi ja­vaslatom, hogy a 10 millió fo­rintból 4-et kapjon az NYFC, 3- 3 pedig Tiszavasváriba és Kisvár- dára kerüljön. Nem kapott többséget a ja­vaslat. Balogh Gyula: — Szerintem külön kellene szavazni Kisvár- dáról, Tiszavasváriról és Nyír­egyházáról. Megítélésem sze­rint, külön kellene választani az NB I-et és az NB Il-t. Ez a javaslat sem kapott meg­felelő támogatottságot. A me­gyegyűlés elnöke, megunva az eredménytelen és értelmetlen­nek tűnő újraszavazásokat, más témára tért át. Folytatás sport­pénzügyben — valószínűleg — a következő megyegyűlésen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents