Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-15 / 241. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. október 15., kedd 3 Életet az időseknek! Az Idősek Világnapja nyíregyházi rendezvényeit október 17- én, délelőtt 10 órától tartják meg a Bujtosi Szabadidő Csar­nokban. Baraksó Erzsébet kommentárja (Új Kelet) Kéretlen szemtanúiként a kí­nos jelenetnek, mi is kellemet­lenül éreztük magunkat, amint a jólöltözött, ápolt, idős asz- szony visszaadta a gyógysze­résznőnek a patikapultra oda­készített orvosságot. Mint akit rajtakaptak, mintha ő tehetne róla, hogy nem képes sovány pénztárcájából összekaparni a gyógyszer árát. Majd íratok fel a doktor úrral másikat, ami ol­csóbb, motyogta, és zsebébe gyűrve a receptet, megszégye- nülten elkullogott. Tegnap még csak olvashat- tunk-hallhattunk a szegény­ségről, s hittük, nem kerülhet az említett asszonyhoz hason­ló helyzetbe az, aki becsülete­sen ledolgozta az életét, nem szórta a pénzt hiábavaló dol­gokra, sőt, valamicskét még félre is tudott tenni. Annak a tegnapnak vége. Ma már itt jámak-kelnek közöttünk a tisz­tességben megőszült idős em­berek, akik kétségbeesetten rakják élére a forintot, hogy kitartson a legközelebbi nyug­díjig, akik rettegnek, nehogy közbejöjjön valami váratlan kiadás, mert akkor talán a fa­latot kell megvonni maguktól. Itt élnek közöttünk, akik régen elfelejtették már a szelet hús ízét, a csirkefar-hát generáció tagjai, akik megtanulták dicsér­ni, hogy jaj, de finom tud lenni a karajcsontból főtt gulyásleves. A nyugdíjas tanárnő nemrég még megengedhette magának, hogy egy kiállításra, vagy szín­házi előadásra akár Debrecen­ben, vagy Miskolcra is átruc­canjon, most már újságot is alig olvas, és azt tervezgeti a barátnőjével, januártól ketten fizetnek elő egy ebédet, amit az üzemi konyháról haza lehet vinni. A nyugdíjas tanárnő egykori félanalfabéta tanítvá­nyai luxuskocsikon mobiltele­fonnal villognak, és este a ka­szinóban szórják a pénzüket. Tisztában vagyunk azzal, hogy itteni és mostani körülmé­nyeink miatt az idős emberek a legkevésbé szólhatnak bele sorsuk alakításába, holott ugyanolyan méltó életet szeret­nének, mint olyan országok öregjei, ahol a komák tisztes­sége és becsülete van. Ez ne­künk nem adatik meg. Külö­nösen nem adatik meg itt a mi megyénkben, ahol az országos összehasonlítást tekintve a leg­alacsonyabbak a nyugdíjak, és a legtöbb a leszázalékolt, a rok­kant. Mintha tudomásul venné az ország, hogy ez így van rendjén, így kell természetes­nek lennie: van tiszta szobája és hátsó udvara is a hazának. De itt, a hátsó udvarban külö­nösen fájdalmas, hogy életük őszén nem jut könnyebb ke­nyér az idős és rászoruló em­bereknek, osztályrészük gyak­ran a tűrés, a kisemmizettség, a megaláztatás. Szerte a világon e napokban számos országban megtartják az Idősek Világnapja rendez­vényeit. Ezt az alkalmat hasz­nálja fel a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Nyugdíjas Szer­vezetek Szövetsége és az Éle­tet az éveknek! Megyei Klub­szövetség, hogy szót emeljenek az idős emberek érdekében. Azt szeretnék, ha a megye 170 ezer nyugdíjasa, illetve 60 egyesülete és klubja képvise­letében minél többen ott lenné­nek. Nem valamiféle tömegde­monstrációra buzdítanak, de nem közömbös, mennyi lesz a megjelenők száma, a részvéte­li arány is jelezheti a gondok sokaságát. Mi itt a megyében nem en­gedhetjük meg, hogy önma­gunkba roskadjunk. Nekünk muszáj tudatni, hogy itt va­gyunk. Ma még élünk, és hol­nap is szeretnénk élni. De mi­lyen lesz az a holnap? Környezetbarát üzlet Vitéz Péter tudósítása Megnyitotta hétfőn a me­gyeszékhelyen Zöld Övezet nevű üzletét az E-misszó Ter­mészetvédelmi Egyesület. A szervezet képviselője az új­szerű kezdeményezésről el­mondta, az egyesületet nem a meggazdagodás vágya ve­zérelte, hogy egészség- és környezetbarát termékeket forgalmazzon, hanem az, hogy az egyre szűkülő pályá­zati forrásokat segítve a fel- világosító, megelőző tevé­kenységre fordítható bevétel­hez jusson. Mindemellett az egyesület vezetői azt tapasztalták, hogy a lakosság körében egyre na­gyobb igény mutatkozik az egészséges életmódra és az élő környezet megóvására. Az újrahasznosított alapanya­gú, illetve az újrahasznosítha­tó termékek iránt egyre na­gyobb a kereslet, ami azt mutatja, hogy a felvilágosító munka hatására lassan, de pozitív irányban változik a polgári gondolkodásmód. Az üzletnyitással ezt a ked­vező folyamatot szeretnék erősíteni. A boltba betérők teljes körű felvilágosítást kap­hatnak a természet- és kör­nyezetbarát vásárlásról, s ott helyben megismerkedhetnek számtalan olyan termékkel, amely újrafeldolgozott alap­anyagból készült. Az alma egészséges, a piac beteg Végsőkig elkeseredettek a termelők (Folytatás az 1. oldalról) Úgy tűnik azonban — leg­alábbis egyelőre —, mindez fe­lesleges volt... A kínálat óriási, a feldolgozó- és felvásárlóerő pedig nagyon kicsi. A hűtő­házak és a léüzemek tömve van­nak, és a konzervgyárak kapa­citása is véges. A fákon és a fák alatt azonban még mindig ren­geteg alma várja, hogy a gon­dos kezek felszedjék és ládák­ba pakolják... — Erre a katasztrófára még két hónapja sem gondoltunk — tárja szét tehetetlenül a karjait Linzenbold Tamás napkori al­matermelő. — De nemcsak mi, a minisztérium sem. Mindenki tudta, milyen lesz a termés, de senki nem gondolt bele mélyeb­ben, hogy mihez kezdünk ezzel a rengeteg gyümölccsel. A kistermelőknek nincs lehető­ségük külföldre szállítani, álta­lában a nagy konzervgyárak sem fogadják őket, csakis a he­lyi kis feldolgozóüzemekben veszik át, amíg buják. A többi pedig ott rohad majd a földeken. Mi, napkoriak még viszonylag szerencsésnek modhatjuk ma­gunkat, hogy van itt egy léüzem. Ha ez nem lenne, végképp nem tudnánk hová vinni az almát. Bár így sem tudják mindet át­venni, pedig éjjel-nappal folyik a feldolgozás. —Mihez kezdenek azzal, amit nem tudnak leadni? — Semmit. Várunk a sorunk­ra, meg arra, hátha javul a hely­zet, addig tároljuk. Ki a fa alatt kupacba rakva, ki ládába, ki tető alá hordva. Mindenki úgy, ahogy tudja. Én például novem­ber 1-jére vagyok beírva. Akkor vihetem el a maradék 400 má­zsát. Addig őrizgetem, és re­ménykedem, hogy nem romlik el. De van, akire csak december­Rájuk is gondolni kellene! ben, esetleg januárban kerül sor. Ráadásul a csodálatos almákat kénytelenek vagyunk kilónként 18 forintért léalmának eladni, mert másként nem veszik át. Ennyi pénzből pedig egyszerű­en képtelenség finanszírozni a jövő évi gazdálkodást. Ta­vasszal 7 ezer darab intenzív fajta facsemetetét akartam ültet­ni, de ezek után elgondolkodom rajta, hogy érdemes-e vele szen­vedni. Az állam nem támogatja a telepítést sem, nem száll be a ládák árába, nem teremti meg a biztos piac és feldolgozás alap­jait, csak a csillagos égig emeli a permetszerek és vegyszerek árát. Mi meg kínlódjunk vele, és próbáljunk megélni belőle. Ez egyszerűen képtelenség! —Mégis úgy döntöttek, hogy nem vonulnak fel tüntetni... — Már többször bebizonyo­sodott, hogy sem a paraszt, sem a kertész nem tud szervezni. Nincs rá ideje, mert a munkával van elfoglalva. Azzal, hogy ide­jében leszedje a fáról az almát, és megpróbálja eladni. De tud­ja, mi a legszömyűbb? Régeb­ben a jonatán volt a sláger, a kül­földiek is azt szerették, ma pe­dig a kutyának sem kell... A Fehér bot világnapja (Folytatás az 1. oldalról) —Hogyan segítenek tagjaik­nak? — Elsősorban olyan összejö­vetelek szervezésével, ahol mindenki megtalálja a maga helyét, egyéni érdeklődése sze­rint. Már hosszú évek óta mű­ködik a zenehallgatók klubja, ahol az összegyűjtött kazetták, lemezek és saját zongoránk, harmonikánk segítségével pró­bálunk életet vinni a rideg fa­lak közé. Országos versenye­ken szépen szerepeltek már több alkalommal is versmondó­ink, akik szintén hangkazetták­ról tanulják a verseket, novel­lákat Tóth László nyugalmazott tanár irányítása mellett. Vers­mondóinknak kedvezünk azzal is, hogy van tíz színházbérle­tünk, mellyel időnként el lehet menni egy-egy előadásra. A fiatalokat — csakúgy, mint egészséges társaikat — leginkább a számítógépek vi­lága vonzza. Nekik állított össze érdekes ismertető prog­ramokat egy látó számítástech­nikai szakember. Bár több tár­sunk egyáltalán nem lát, szá­munkra mégis nagyon fontos az egészséges életmód. Hogy ezt elősegítsük, vásároltunk néhány szobakerékpárt, amit kikölcsönözni lehet szerveze­tünktől, valamint annak, aki igényli, uszodajegyeket is tu­dunk adni. — Hogyan tudják megolda­ni a vak és gyengénlátó fiata­lok iskoláztatását? — Ez már állami feladat. Vak és gyengénlátó gyerekeknek legközelebb iskola Debrecenben van, oda hordja át a rászorulókat egy autóbusz minden héten. Bu­dapesten is működik egy sérült fiatalokkal foglalkozó intézet, bentlakásos, otthon jelleggel. Mi csak annyiban tudjuk meg­könnyíteni a fiatalok tanulását, hogy lehetőséget adunk felvevő és lejátszó magnók használatára, és hála a Váci Mihály Megyei Könyvtárnak, minden ellenszol­gáltatás nélkül bárki igénybe ve­heti a hangos könyvtár szolgál­tatásait. A hangkazettákon min­den olyan vers, kötelező olvas­mány megtalálható, melyek is­merete az általános és középis­kolákban kötelező. —Miből tartja fenn magát az egyesület? — Leginkább pályázati pén­zekből. Éves költségvetési ke­retünk egymillió-kétszázezer forint, ami nagyon kevés, ha te­kintetbe vesszük, hogy ebből kell fedeznünk egy nyolc- és egy négyórás adminisztrátor fi­zetését és a bérleti díjat is. A pályázatok sem kedveznek már nekünk igazán, sok olyan kiírás van, aminek mi nem tudunk megfelelni. Ezért van az is, hogy a korábbi évekkel ellen­tétben, az idén még nem tud­tunk közös kirándulást sem szervezni. — Mit jelént az önök számá­ra a „Fehér bot napja” ? — Ez valójában nem a mi napunk, ezzel a látóknak sze­retnénk üzenni. Ha kapunk egy-egy kedves szót vagy őszinte gesztust, akkor tudjuk, hogy „vették az adást”. Bár hi­vatalosan a világnap még csak ma van, mi már szombaton megtartottuk kis házi ünnepsé­günket. Mindig hétvégén tart­juk az ilyen összejöveteleket, amikor sorstársainkat látó ba­rátaik biztonságban el tudják kísérni hozzánk. S mintha tud­ta volna ezt a világmindenség is, éppen szombaton volt a részleges napfogyatkozás. A kozmosz velünk, a vakokkal és gyengénlátókkal együtt ünne­pelt. Megyei hírcsokor Új Kelet-információ Csenger — Földárverést tart a megyei kárrendezési hi­vatal a csengeri művelődési központban október 15-én, szerdán. A volt állami gazda­ság földjeiből közel 180 hek­tárnyi, összesen mintegy 2800 aranykorona értékű földre le­het licitálni. Az árverésen he­lyi lakosok, illetve azok vehet­nek részt, akiknek Csenger térségében volt az államosított Nagyhalász—Képviselő- testületi ülést tart a nagyhalá­szi önkormányzat október 21 - én, hétfőn. A maratonira ter­vezett ülésen a beszámolók elfogadásán túl, többek kö­zött, megvitatják a tanácsno­kok a szociális otthon műkö­dési szabályzatát, a szol­gálatilakás -kérelmeket. Vár­hatóan az egészségbiztosítási önkormányzati tárgyalások­ról is szó esik, amelynek té­mája: az új alapellátást segítő laboratórium működésének a finanszírozása. Nyíregyháza — Helyünk Európában címmel tart elő­adást október 16-án, szerdán dr. Kiszley István történész a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyíregyházi szer­vezetének rendezésében a Római Katolikus Plébánia előadótermében. Hollandiában helyszíneltek Fullajtár András (Új Kelet) Nemrégiben holland mo­toros rendőrök jártak me­gyénkben, és egy hétig is­merkedtek az itteni kollégák munkájával. Látogatásuk válaszaként — az MRFK- nak a Hollands Midden me­gye rendőr-főkapitányságá­val több éve tartó jó szakmai kapcsolatnak köszönhetően — ezúttal megyénkből egy bűnügyi technikai szakér­tőkből álló csapat tett láto­gatást a hollandiai Midden megyében. A szakmai kül­döttséget Papp László, az MRFK bűnügyi technikai osztályvezetője vezette, aki vasárnapi hazatérésüket kö­vetően elmondta, hogy a csoport tagja egy fegyver-, egy ujjlenyomat- és egy nyomtani szakértő volt. Közös helyszínelőmun­kájuk során tapasztalhatták, hogy a holland rendőrök ha­sonló módszerekkel dolgoz­nak, viszont jóval fejlettebb technikai és jobb anyagi hát­tér van mögöttük... Kamiontűz a határon K. Z. (Uj Kelet) Lapunk tegnapi számában tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a záhonyi határátkelő forgalma vasárnap reggel öt órától 11 óráig mindkét irányban szünetelt. Okáról Kőműves József al­ezredes, a Határőrség Országos Parancsnokságának helyettes szóvivője elmondta: — Egy orosz kamion szállított bútorokat hazájába Olaszor­szágból. A magyar határőrizeti és vámvizsgálat után a jármű rendben elhagyta az országot. A csapi átkelőhelyen a gépko­csi megállt az ottani kamionterminál bejáratánál lévő sorom­pó előtt. Hajnali 5 óra után néhány perccel kigyulladt a kami­on vezetőfülkéje. A lángokat az ukrán tűzoltók gyorsan elol­tották, a tűz nem terjedt át a rakományra. A sofőr azonban bennégett a fülkében.

Next

/
Thumbnails
Contents