Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-02 / 230. szám
1996. október 2., szerda Hazai krónika Az országházból ii-'i 'ii. Ili "I A Magyar Távirali Iroda alapján ....... Ili Ilii III ..............Ml 11.........mii Tb-zárszámadás Sürgősen szükséges javítani a járulékfizetés rendszerén — hívta fel a figyelmet Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár a társadalombiztosítás 1995-ös zárszámadásáról benyújtott törvényjavaslat expozéjában. A tavalyi tb-költségvetés több mint 40 milliárd forintos hiánya ugyanis jórészt annak köszönhető, hogy a járulék- bevételek 20 milliárd forinttal alatta maradtak a tervezettnek. Sándor István, az Állami Számvevőszék alel- nöke megállapította: az 1995 nyarán jóváhagyott költségvetés előirányzatait az Alkotmánybíróság döntései már az elfogadás pillanatában kétségessé tették. A bajok gyökere azonban mélyebb: a társadalombiztosítási önkormányzatok megfelelő gazdálkodásához nélkülözhetetlen törvények, jogszabályok máig nem születtek meg. Az ÁSZ ezért azt javasolja, hogy az Ország- gyűlés kötelezze a kormányt: haladéktalanul készítse elő a működés, a gazdálkodás, az elszámolás, a vagyongazdálkodás szabályait rögzítő törvényeket. Veszélyben a kenyér (Folytatás az 1. ódáiról) Leitner István, a Nyugat-Nyíregyháza Szövetkezet elnöke: Szerencsére a homokos talajon időben el lehetett kezdeni a munkát. A problémát leginkább az jelenti, hogy késett a betakarítás. A vetésforgó szerint kapásnövények (napraforgó, kukorica) helyére kalászos növényeket ültetünk. Normális esetben szeptember közepére, október elejére már befejeződik a betakarítás, most azonban a termények harminc százaléka sincs még a raktárakban és a feldolgozóknál. Nem lesz idő a lalaj megfelelő előkészítésre, lesz, aki még november közepén is vetni fog! Nekünk szerencsénk volt. Időben elvégeztük a munkát, a földünkön nem állt meg a víz. Már több hektár rozsot és búzát vetettünk el. Szerintem, ha megfelelő idő lenne, akkor az elmaradást be lehetne pótolni. Lónyán magángazdálkodót kérdeztünk a betakarítási és vetési helyzetről. Férje távollétében — aki napraforgót kombájnolt a földeken — Király Sándorné tájékoztatott: — Alig lehet kimenni a földekre — mondta —, nagy gépekkel szinte lehetetlen megmaradni a talajon, ami a nedvességtől süllyed. A napraforgót is kiskombájnnal takarítjuk be. Az idő még most nem engedi, de talán a jövő hétre úgy haladhatunk a betakarítással, hogy megkezdhetjük a talajelőkészítést. Koncz Istvánt, a vásáros- naményi mezőgazdasági szövetkezet elnökét is a földeken értük utol. — Még van esély arra, hogy elszivárog a víz és nem leszünk veszélyben. Hetven hektár búzát szeretnénk vetni, rozsot nem, ugyanis nincs elegendő vetőmagunk. Még áll ugyan a víz, de ha ilyen marad az időjárás, akkor nem lesz mitől félni. Jelenleg a napraforgó betakarításánál tartunk, már a kilencven százalékát lekombájnoltuk. A jövő hét elején elkezdenénk a búzavetést. A barabási Illés Istvánná és férje munka mellett foglalkoznak gazdálkodással: —Tavaly tíz hektár búzát vetettünk, három hektár zabot, ugyanennyi napraforgót és öt hektár kukoricát. Nagyon jó termést takarítottunk be — modta Illésné.—Az idén a zab helyére is búzát vernék, hiszen nagyon jó ára volt. Száz anyajuhot tartunk, a takarmányt az állatokkal etetjük fel. Sokirányú a gazdálkodásunk, de csak így éri meg. Bizakodom az időjárást illetően, ha ilyen maradna az idő, mint most, elkezdhetnénk a vetést, s még nem is maradnánk le semmiről. Még egyszer a Giczy-nyilatkozatról Szabaddemokrata vélemény Munkatársunktól Giczy György, a Keresztény- demokrata Néppárt elnöke a napokban azt nyüatkozta: a MIÉP- et nem, az SZDSZ-t viszont szélsőséges pártnak tartja! Az érintett felet, az SZDSZ-t kértük fel, hogy reagáljon az elhangzottakra. — Számomra Giczy György ezen kitétele tökéletesen értelmezhetetlen. Ez olyannyira igaz, hogy az elnök úr nyilatkozata szinte teljesen összemosódik bennem az utána (vagy előtte) a tévében vetített képekkel a „friszbiző” kutyákról. El sem tudom választani a kettőt egymástól — válaszolta Iványi Tamás (SZDSZ) ország- gyűlési képviselő. Ha Giczy úr nyilatkozik, akkor egy pártelnök nyilatkozik. Ha akarja, ha nem, a pártja nevében. Addig, amíg ezzel ellentétes nyilatkozat nem hangzik el a KDNP vezető szervei részéről, addig ezt kell hogy higgyem, ez a KDNP általános véleményét tükrözi. Ismerek a KDNP-ben szimpatikus embereket, olyanokat, akiknek a politikai stílusa tiszteletreméltó, és akiknek a véleménye nem egyeztethető össze az elhangzottakkal. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy tartoznak egy nyilatkozattal! Horn Gyula televíziós sajtóértekezlete Személyi kérdések MTI Fontos eredményeket hozott az a vizsgálat, amelyet az energiaár-emelés indokolt mértékéről kezdeményezett a kormány. Kiderült, hogy nincs szükség akkora áremelésre, mint amire javaslatot tettek az érintettek. Erről kedden, a szokásos televíziós sajtókonferenciáján beszélt Horn Gyula, hozzátéve, hogy az áremelés mértékéről egy hónapon belül dönt a kormány. A miniszterelnök magánvéleményének hangot adva, felháborítónak nevezte az úgynevezett Tocsik-ügyet, azt, hogy az ÁPV Rt. és egy magánszemély szerződése alapján több százmillió forintot fizetnek ki az önkormányzatokkal folytatott alku sikerdíjaként. Ugyanakkor a miniszterelnök tisztázni kívánja az ügy minden részletét, többek között azt, hogy a szerződéskötésre milyen indokok alapján került sor. Ezért kezdeményezte a szakértői vizsgálatot, amelynek eredményét még ezen a héten értékeli a kabinet. Horn Gyula elzárkózott az esetleges intézkedések megnevezésétől, de hangsúlyozta, hogy súlyos lépések megtételétől sem riadnak vissza. Egy kérdésre válaszolva, jogászok feladatának nevezte annak áttekintését, hogy az érintett önkormányzatok visszakaphatják-e annak az összegnek egy részét, amit a Tocsik-ügyben elvesztettek. A miniszterelnök az eset kapcsán utalt arra, hogy az önkormányzatoknak már régen, négy—öt éve meg kellett volna kapniuk a nekik jogosan járó összegeket a területükön privatizált ingatlanokért. így ma már a jogszerű követelések ügyében is egyeztetni kell, hiszen az elmaradt kifizetések miatt jelentős kamatveszteség érte az önkormányzatokat. Több tízmilliárd forintos összegről van szó, s a kormánynak az a célja, hogy az ügyet minél előbb rendezze, egyeztetve az önkormányzatok és a költségvetés érdekeit. Suchman Tamással kapcsolatban a bizalom alapja továbbra is megvan, s amíg ez az alap nem rendül meg, addig Horn Gyula teljes támogatását élvezi az ellenzék által erőteljesen támadott politikus. Ami a privatizációs folyamat értékelését illeti: Horn Gyula hangsúlyozta, hogy e munka járatlan utakon haladt, élesen eltérő érdekek egyeztetését igényli, s a lebonyolított ügyeknek csak egy kis töredékével kapcsolatban vetődött fel bármiféle probléma. Az ÁPV Rt.-ben egyébként hatpárti felügyelő bizottság működik, amelynek joga és kötelessége megvizsgálni minden gyanús esetet. Rajhona Ádám az életről és a hazákról A művész áru — p iac nél kül Jóformán senkit sem ismert, amikor egy hónapra „hozzánk” költözött. Dolgozni jött, a Tündérkertet rendezni. Majd — ahogy maga elmondta — tündérkertre lelt. Egy igazi, jó színházi műhelyre, új barátokra... A Móricz Zsigmond Színház társalgójában cseréltünk eszmét a világról, az élet dolgairól... — Honnan a név, „Rajhona” ? Idegen is, meg nem is... — Pedig színmagyar! Onnan tudom, hogy az egyik nagybátyám a magyar hadsereg tisztje volt, és akkoriban ez csak magyar névvel volt lehetséges. Létezett is egy úgynevezett néviroda, amely ezzel foglalkozott a hadügyben, ők derítették ki, hogy nem kell magyarosítania, mert ősmagyar neve van. Csak azt ne kérdezze, hogy mit jelent... — Foglalkoztatja önt a politika? — Nyolcvankilencben—ki- lencvenben szinte lázban égtem. Kettős lázban. Szurkoltam Magyarországért, Erdélyért... Ma már egyre szomorúbban és kiáb- rándultabban követem az eseményeket és ezt az állandó huzavonát. Az egész olyan ,Jcispályás”, olyan provinciális, hogy szinte szégyellem a külföld előtt, a nagy ívekben gondolkozó politikusok előtt.. Miért van az, hogy nekünk minden másról szól, mint Európának, mint a világnak? Miféle ostobaság annak a reménye, hogy a világ fog alkalmazkodni hozzánk, és nem fordítva? — Miként vélekedik a magyar—román alapszerződésről? — Bennem fel sem merül, hogy az a papír valamit is jelent. A dolgokat úgyis csak helyi szinten lehet értelmezni és megvalósítani. Ez pedig független a megállapodástól, amelynek egyetlen és óriási jelentősége viszont az, hogy Európa elvárta tőlünk és Bukaresttől is! Minden egyéb kicsinyes búson- gás, fából vaskarika... — Ön már majdnem középkorú volt, amikor Magyarországra költözött. Igaz, hogy csak a nagyon fiatal fát könnyű átültetni? — A bőrömön tapasztaltam, hogy bizony így igaz. Nagyon nehéz volt elszakadnom Erdélytől. Rengeteget küszködtem, aztán rájöttem, hogy ez egy marhaság. Hiszen azt a harminckét évet, amit ott töltöttem, senki sem veheti el tőlem, az az enyém! Magyarországi magyarrá kellett válnom, ha nem akartam itthon is kisebbségben élni! — Jó néhány év telt el azóta. Gondolom, most már van rálátása a kérdésre: mennyiben vagyunk mi mások, mint az erdélyiek? — Semmiben és mindenben. Magyarország a jelen Európa szerves része. Az emberek „fordulatszáma” sokkal magasabb, mint az ottaniaké, a stílus is keményebb. Az csak egy idealizált álom, hogy az erdélyiek mind összefognak és imádják egymást. A háromféle székelység képviselői például állandóan acsarkodnak, és ki nem állhatják a másik kettőt. A kolozsváriakban pedig van valami avitt gőg, aminek végül is van némi alapja, mert általában sokkal műveltebbek a magyarországi átlagnál. Nem egyszer, amikor erdélyi atyámfiaival beszélgettem Magyarországon, úgy nyilatkoztak a helybéliekről, hogy „ezek”! Mi az, hogy „ezek”? — Hogyan látja, haladunk Európa felé, vagy mindez csak illúzió?. — Elmozdultunk Európa irányába. Mást nem is tehettünk, hiszen ennek nincs alternatívája. Egyszerű létszükséglet. Sokkal bölcsebb ez az ország, mintsem hogy belesüllyedjen egy balkáni posványba. Megmaradásunk feltétele: Európa. —Mi maradt meg önben Erdélyből? Természetesen a harminckét évnyi léten felül... — Sok mindent megkíséreltem átmenteni. Mivel a családom „magyar magyar”, nem ismerte például az erdélyi konyhát. Most már ők is ismerik és szeretik a puliszkát, a padlutkát (töltike), a padlizsánból készült vinettát, aminél — kenyérre kenve — nemigen létezik finomabb dolog. —Milyen ma a színész sorsa? — Egyre kiszolgáltatottabb. Amióta csak a pénz az Isten, és a kultúra áru. Minden, a színház és a színész is, a művész ma áru — piac nélkül. Mindenki csak kapkod, rohan kiszolgálni a divatáramlatokat. Ráadásul, hogy az egész kutyakomédia még cifrább és elvarázsoltabb legyen, a nemlétező piac értékrendje is torz és elnyomorodott. Céltévesztett állapotban élünk. A közönség igényeinek kiszolgálása attól is függ, hogy mennyire nézi le a „színházipar”a nézőt. A Família Kft. gügyög a hülyegyerekekhez, miközben reklámokat ont, és mellesleg jól megtörni a zsebét. — Ugyanakkor vannak színészek, rendezők, akiknek ez nagyon is megfelel. — Aki ebben boldogan lubickol, az ezzel önmagát jellemzi... — Tudna azért mondani valami megnyugtatót is nekünk? — Hogyne...! Bízzunk az életben, ha már „ő”annyira megbízik bennünk, hogy még létezik e Földön... ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) Nem az alapszerződéssel van baj, hanem Meciar politikájával! Hiszen, mint mondani szokás, minden papír annyit ér, amennyit betartanak belőle. A szlovák miniszterelnök azonban fütyül az egészre. Ötletszerűen kapkod, miközben folyamatosan rontja országa európai megítélését, tipikus „izomagyú” politikus, aki csak az orráig lát, és még büszke is erre. Vagy ugyan mi mással magyarázható a nemzetiségek fojtogatása, mint oktalansággal? Hiszen lehet, hogy nacionalista szövetségesei ezért ma mellé állnak, holnap viszont már egész Európa rajta köszörüli a nyelvét. Lám, lám. Nem is olyan rossz ez az alapszerződés, hiszen pont annak alapján vonja Meciart felelősségre rendre az Európa Tanács... A mostani — éppen magyar belgazdasági gondokat okozó — tipikusan meciari „húzás” szlovákiai almaexportunk súlyos korlátozása. Hivatkozással a hazánkban sajnálatos módon megjelent tűzelhalásra. Maga a határozat olyan lehetetlen és szakszerűtlen, hogy erre már kifejezést is nehéz találni. Amint ismeretes, a tűzel- halás csak és kizárólag az oltóanyaggal, az oltványokkal terjed. A kór a virágzás idején kezdi felütni a fejét, és mire a kötés időszaka lezárul, már teljes garral tombol, és elöli a fát. Magyarán a fán nemhogy alma, de még levél sem marad, olyan, mintha lángszóróval perzselték volna le. Mindebből azt hiszem, világosan kiderül, hogy tűz- elhalással fertőzött termés egész egyszerűen nem létezik. Ennek ellenőrzéseképpen hónapokkal ezelőtt személyesen hívtam fel a világ legkér vesebb növényvédelmi felügyeletét — a svédet —, és hosszas beszélgetést folytattam velük. A tűzelhalás nem is szerepel a gyümölcsimportot kizáró betegségek listáján, mivel ez teljesen lehetetlen. Más a helyzet az oltóanyagokkal, amelyek virológiái vizsgálatakor ha vírusfertőzött az oltóanyag, az szigorú kizáró ok! Olyan ez az egész szlovák próbákozás, mintha valakit azért nem engednének bé az országba, mert a nagypapája bubópestisben halt meg! Mindazonáltal — kitéve önmagukat a nevetség tárgyának — a magyar növényvédelmi szervek nemzetközi virológiái vizsgálatot kértek az alma minőségéről. Az eredmény természetesen negatív volt. A lóláb tehát nagyon is kiló (sőt,.maga a ló is): nem az a baja Meciar közgazdászainak, hanem így óhajtják elérni a szlovák alma piacának védelmét. Másképpen ugyanis nem nagyon lehet. Ok is, mi is a CE TA tagjai vagyunk! Jó lerne, ha úgy is viselkednénk.
